1. Bevezetés

Az üzleti és a kormányzati szféra tevékenységére egyaránt jellemzõ, hogy egyidejûleg kénytelenek rövid- illetve hosszú távon elõre gondolkodni és döntéseket hozni. A rövid távon ható operatív döntések, valamint a hosszabb távon ható, stratégiai döntések megalapozásához más-más jellegû információk szükségesek.

2. A piaci információs rendszer

Piaci információnak az olyan ár- és mennyiségi adatok tekinthetõk, melyek a piac pillanatnyi helyzetét hûen tükrözik, birtokában az egyes piaci szereplõk (valamint a szakigazgatás) képesek helyes operatív döntéseket hozni, pl. adott üzletet megkötni, vagy elállni tõle, avagy pl. idõleges export- vagy importkorlátozást elrendelni.

Ahhoz, hogy egy ár-, illetve mennyiségi adat valódi piaci információt jelenthessen felhasználójának, a valóságtartalmán, pontosságán kívül rendkívül fontos az idõszerûsége, azaz, hogy az információ ténylegesen a naprakész, aktuális helyzetet tükrözze. (Még egy olyan egyszerû üzleti döntésnél, mint egy gépvásárlás, a potenciális szállítók aznapi árajánlataira van szükség és nem alapozható a döntés pl. három hónappal korábbi árlistákra.) Különösen igaz ez az agrárszférára, ahol erõs a szezonalítás és a keresleti-kínálati viszonyok ingadozása, ezt támasztják alá az elmúlt évek közismert piaci anomáliái (hagyma, burgonya, stb.).

Fontos megemlíteni azt, hogy sok esetben - a fogalmi meghatározásból adódóan - tévesen piaci információnak neveznek olyan ár- illetve egyéb adatsorokat, amelyek ugyan piacokról adnak tájékoztatást, ám mégsem használhatók piaci információként. Tipikus példa erre a "hagyományos" statisztikai adatgyûjtés rendszere a KSH-nál, itt az ár- és mennyiségi adatok sokszor csak 2-3 hónapos késéssel hozzáférhetõk. A KSH rendelkezik piacfigyelõ szolgálattal (kb. 140 hazai fogyasztói piac árfigyelése, havonkénti adatgyûjtéssel), ám több hetes késéssel lehet csak az információhoz hozzájutni, amely ekkor már csak utólagos következtetések levonására lehet alkalmas (pl. fogyasztói árindex-számítások) és semmiképpen nem arra, hogy üzleti döntést hozzunk ennek alapján.

A mezõgazdaság komplex informatikai rendszerében a piaci információs rendszer egy olyan speciális alrendszert jelent, amely nem hagyatkozhat önmagában a "hagyományos" statisztikai adatgyûjtés mechanizmusára, hanem elsõdlegesen primer adatok gyûjtésén és feldolgozásán alapul, mivel az adatokhoz történõ gyors, azonnali hozzájutás kulcskérdés mind a szakhatóság, mind a piaci szereplõk számára.

Az Európai Unió tagállamaiban az a gyakorlat, hogy ezt a többirányú összetett funkciót nem a "hagyományos" statisztikai adatgyûjtõ rendszerek végzik, hanem az erre a célra létrehozott külön piaci ár- és mennyiség-figyelõ rendszerek. A naprakész ár- és mennyiségi adatokból (azaz a piaci információból) ugyanis képezhetõk statisztikai idõsorok, amelyek más tudományos vagy gyakorlati célra használhatók, ám ugyanez megfordítva nem képzelhetõ el.

A "hagyományos" statisztika segítségével ugyanis alapvetõen ex poszt típusú következtetésekre jutunk, ez a piaci információ "fogyasztóinak" rövid távú és azonnali döntést igénylõ cselekvéseihez nem jelent segítséget. A naprakész, gyorsan hozzáférhetõ piaci ár- és mennyiségi adatok, valamint a hozzájuk kapcsolódó háttérinformációk és a gyorsan elérhetõ szekunder információk (tõzsdei árak, nemzetközi piaci adatbázisok) révén azonban lehetõség van ex ante típusú következtetésekre is.

Magyarországon a rendszerváltást követõen számos szakmai érdekvédelmi szervezet született, illetve alakult újjá. Már ekkor felismerést nyert, hogy szükség van az agrárszektorban piaci információs rendszerekre, azonban a kialakítás konkrét lépései és a mûködtetés feltételei a potenciálisan érintett szervezetek (pl. terméktanácsok, Agrárkamara, vagy maguk a termelõ- és feldolgozó üzemek) közötti vélt vagy valós érdekellentétek miatt mindmáig elhúzódó szakmai viták kereszttüzében állnak. Ezt a helyzetet tovább nehezítette, hogy ez idõ alatt a szakigazgatás sem foglalt egyértelmûen állást, hogy mely intézmény milyen informatikai területtel foglalkozzon.

Széleskörû adatgyûjtést végeznek a terméktanácsok - tagjaik körében - az FM ARH részére, ám az árra és mennyiségre vonatkozó információk - a sok esetben 4-6 hetes átfutási idõ miatt - már nem jelentenek valódi piaci információt. Mindemellett ezen adatok, illetve a belõlük képezhetõ információk nem nyilvánosak. Míg a terméktanácsok többé-kevésbé egy-egy vertikum mentén épülnek fel, addig a kamarák horizontális, területi elven mûködõ szervezetek, az Agrárkamara csak a mezõgazdasági termelõket fedi le, a feldolgozó üzemek a kereskedelmi és iparkamarákhoz tartoznak. Az Agrárkamara termelõi körben szintén széleskörû adatgyûjtést végez ám itt nem beszélhetünk egy-egy teljes vertikumról.

Az érdekelt szervezetek közötti viták hátterében sokszor magának a piaci információnak a már említett fogalmi tisztázatlansága húzódott meg, ám számottevõ szerepe volt pl. az informatikai fejlesztés címén megszerezhetõ központi források féltésének, illetve egyoldalú üzleti (lobby-) érdekeknek is.

A piaci információk alkalmasak arra, hogy arra alapozva helyes operatív döntések születhessenek mind a vállalkozói, mind az igazgatási szférában. Fontos azonban arra is utalni, hogy a "helyes döntés" önmagában relatív kategória, mindig az a kérdés, hogy ki, avagy mely érdekcsoport szempontjai szerint helyes a döntés. Civilizált társadalmi viszonyok mellett különösebb indoklásra nem szorul az objektivitás kívánalma, azaz, hogy egy széles körbõl merített és ugyancsak széles körben szórt információ ne csak egy szûk üzleti csoport érdekeit, hanem a termelõ - kereskedõ - feldolgozó - fogyasztó vertikum valamennyi résztvevõjét szolgálja. Ennek megfelelõen az objektív piaci információs rendszer hozzájárul a piac átláthatóságához, segíti a szereplõket az eligazodásban, s hosszú távon hozzájárulhat az adott vertikumon belüli méltányos profit-eloszláshoz.

Ugyanakkor világosan kell látni Magyarországon azt a jelenséget is, hogy a piaci szereplõk tekintélyes része bizalmatlanul fogad bármiféle adatszolgáltatásra vonatkozó megkeresést. A tapasztalatok arra utalnak, hogy legtöbbjük hasznosnak és szükségesnek tartaná egy objektív piaci információs szervezet létrehozását, és szeretne ezáltal mások információjának birtokába kerülni, ám vonakodik saját adatainak kiszolgáltatásától.

Az elõbbiekbõl is következõen, az Európai Unió követelményeihez igazodó piaci információs rendszernek tehát két fontos sajátossággal kell rendelkeznie, ezek:

• versenysemlegesség,
• kormányzati befolyástól való függetlenség.

Az EU-tagországokban mûködõ piaci információs rendszerek magyarországi létrehozásához hazánkban hiányoztak a megfelelõ tapasztalatok, valamint a megvalósításhoz szükséges anyagi és technikai eszközök. Ezért az 1990-tõl megnyíló Phare segélyprogram keretében már 1991.-ben kifejlesztésre került egy piaci információs rendszer az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézetben.

Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet rendelkezik mindazzal a szaktudással és apparátussal, amely a fentiekben körvonalazott, többdimenziójú információigényt képes kielégíteni. Az AKII, mint üzleti érdekektõl, valamint kormányzati befolyástól egyaránt független intézet, képes a rendszer versenysemlegességét is garantálni. Mindezek mellett az AKII és az FM szoros és sokrétû munkakapcsolatban áll egymással, így elméletileg feltételezhetõ, hogy az FM az EU-csatlakozást követõen a DG VI. felé jelentkezõ adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítésével az AKII-t fogja megbízni.

Az AKII - bizonyos területeken a KSH-val együttmûködve - azt a célt tûzte ki, hogy az agrár-informatika egyes részterületeit komplex rendszerként fejleszti tovább. Ennek egy alrendszerét jelenti a piaci információs rendszer, amely mellett párhuzamosan folyik pl. a Tesztüzemi rendszer (FADN) kialakítása, valamint a mezõgazdasági számlák rendszerének továbbfejlesztése.

Az AKII-nál jelenleg mûködõ piaci információs rendszer jelenleg AKII - PIAC néven az Informatikai Igazgatóság Piaci Információs Osztályának szervezeti keretein belül mûködik és három alrendszerbõl áll:

• ár- és mennyiségfigyelõ alrendszer,
• elõrejelzõ alrendszer,
• elektronikus piaci "keres-kínál" alrendszer.

2.4.1. Az AKII ár- és mennyiségfigyelõ alrendszerének elemei

Mintegy tíz éve mûködik a zöldség-gyümölcs és vágott virág termékekre fogyasztói és nagybani piaci árfigyelés. A Magyarországon mûködõ fogyasztói piacok közül 16 jelentõsebb tartozik ide, a nyolc nagybani piac közül pedig négy. Heti 1-2 adatgyûjtés, modemes adattovábbítás az adatszolgáltatóktól. A rendszer kiterjed néhány szomszédos ország egy-egy piacára is (Bécs, Dunaszerdahely, Zenta, Szatmárnémeti), illetve a milánói nagybani zöldségpiacra. A külföldi piacoknál az adatszolgáltatás telefaxon történik. Adatfeldolgozást követõen árinformációkat közöl az írott és elektronikus médiumokban (Magyar Mezõgazdaság, TV Teletext, stb.). Hátránya: kizárólag a fizikai piacokra terjed ki az adatgyûjtés, tehát nem fedi le az egész vertikumot. Jelenleg folyamatban van ezen alrendszer szoftveres és hardveres korszerûsítése, ennek eredményeként már a közeljövõben alkalmas lesz arra, hogy fajták és méret-kategóriák szerint részletezett információt adjon.

A Német Agrárpiaci Árfigyelõ Központ (ZMP) mintájára létrehozott, (ill. kialakítás alatt lévõ) piaci információs rendszerek

Holland szakmai és pénzügyi segítséggel 1997. márciusában került beindításra a burgonya piaci információs projekt, amely a burgonya nagybani piaci árain kívül a termékpálya többi fontos szegmensére, valamint - az EU-normáknak megfelelõen - fajtára, minõségre és kiszerelésre is kiterjed. E projekt keretében rendszeresen publikálásra kerülnek a burgonyapiac aktuális helyzetét bemutató ár- és mennyiségi információk hírlevél formájában (eddig három szám jelent meg), e kiadvány a számszaki adatok mellett rövidebb-hosszabb idõszakra vonatkozó piaci háttérelemzéseket, valamint egyéb szakmai információkat is tartalmaz. A projekt szakmai és módszertani kidolgozásában magyar részrõl az AKII mellett részt vesz az Agrárkamara, a Burgonya Terméktanács.

Az elõzõhöz hasonló projekt elõkészítése folyik - német szakmai segítséggel (újabb Phare projekt keretében) - a gabonafélékre, a sertés- és marhahúsra, valamint a tej- és tejtermékekre. Mindhárom termékcsoportnak egy-egy termékreferense van, akik telefonon tartják majd a kapcsolatot a leendõ adatszolgáltatókkal. A telefonos információszolgáltatás fõ oka az, hogy így lehetõség van a számszaki információk mellett a piacot érintõ nem-számszaki háttérinformációk begyûjtésére is (pl. miért változott az ár, mi várható adott vidéken a következõ héten, stb.). Ilyen rendszer - Németország mellett - ma már több országban is mûködik, pl. Szlovákiában és Horvátországban.

A potenciális adatszolgáltatók kiválasztása, az egyedi adatokat kellõen elfedõ körzetek kialakítása, valamint a kérdõív-tervezetek kidolgozása megtörtént, az érintett terméktanácsokkal érdek-egyeztetõ, ill. együttmûködést megalapozó tárgyalások részben megtörténtek, részben folyamatban vannak. Jelenleg a fejlesztés elsõ leendõ adatszolgáltató körének (primer feldolgozó üzemek) felkeresése folyik az együttmûködés elvi, valamint konkrét ügyeit tisztázandó. (Az adatszolgáltatást gyakorlati okokból nem szükséges a termelõi körre kiterjeszteni, mivel egy-egy primer feldolgozó akár több száz - neki szállító - termelõ mennyiségi és ár-adatát a maga oldaláról összesítve képes megadni).

Fontos, hogy az adatszolgáltatásba bekapcsolni kívánt piaci szereplõk önkéntesen, saját érdekeiket felismerve csatlakozzanak a rendszerhez, amely nemcsak kér, hanem ad is számukra információt a burgonyáéhoz hasonló hírlevél formájában. Ez az idõszaki kiadvány elsõsorban az AKII adatszolgáltatói körébõl származó primer információkra épül, ám tartalmazni fog szekunder információkat is, mint pl. tõzsdei árak, külföldi piacok, stb.

E látogatások során nagy körültekintésre van szükség, és minden "felülrõl irányított"-nak tetszõ, hatóságszerû fellépést messze el kell kerülni, ez csak fokozná az általánosan jellemzõ bizalmatlanságot. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy a rendszer nem foglalkozik költség- és jövedelem-adatokkal, feldolgozó üzemek esetében az input- és output-árak, valamint - a regionális súlyozás miatt - az input mennyiségek jelentik a gyûjteni kívánt adatok körét. Ezek az egyedi adatok is feldolgozást követõen azonnal megsemmisítésre kerülnek.

A fejlesztés egyik következõ lépéseként fogyasztói ár megfigyelõ rendszer kialakítására kerül sor, ez egyelõre a budapesti nagy élelmiszeráruház-láncokra terjedne ki, és termékcsoportonként 8-10 vezértermékkel mûködne.

Cél, hogy a rendszer a teljes termékpályára kiépüljön, és mûködjön mintegy 3 év távlatában. Ezalatt a termékpályák egyéb szegmenseit is szükséges bevonni az információ-szolgáltatásba (szekunder feldolgozók, nagykereskedõk, stb.).

A tervek szerint a munkához szükséges szoftver-fejlesztés ez év október-november hónapban történik meg. 1997. végére várhatóan a három termék-kategóriánál a rendszerek technikai szempontból elkészülnek.

Fontos említést tenni a rendszer finanszírozásának problémájáról. Míg Németországban a ZMP-t részben az ún. Értékesítési Alapból finanszírozzák (azaz a gazdálkodók illetve a vállalkozók által értékesítés-arányos járulékából képzik), a fennmaradó rész pedig az információszolgáltatásban érdekelt vállalkozói kör közvetlen hozzájárulásaiból származik, addig Magyarországon (Szlovákiához hasonlóan) - a Földmûvelésügyi Minisztérium biztosította az induláshoz és az elsõ évi mûködtetéshez szükséges pénzeszközöket. A németországihoz hasonló, központi értékesítési alap Magyarországon nem létezik, emellett a nagyfokú általános bizalmatlanság légkörében egyelõre nem látszik célravezetõnek az a megoldás sem, hogy az adatszolgáltatóktól - bármily csekély összegû - anyagi hozzájárulást lehessen kérni. Mégis ez utóbbi jelentheti a hosszú távú megoldást (de csak 1-2 évnyi eredményes mûködés után), hiszen a közvetlen és kizárólagos minisztériumi finanszírozás ténye sokakban felvetheti a kormányzati befolyástól való függetlenség megkérdõjelezését.

2.4.2. Elõrejelzõ alrendszer

Az elõrejelzõ alrendszer jelenleg a sertésállományra, illetve a sertéshús mennyiség alakulására vonatkozóan mûködik. Az alapadatok forrása a KSH jelentése. A prognózisok elkészítéséhez számos technikai paramétert is felhasználnak, de a mutatók a KSH, a hús terméktanácsok, az Agrárrendtartási Hivatal és az AKII szakértõinek segítségével kerülnek meghatározásra. Legfrissebb eredménye a sertéslétszám-prognosztika módszertani fejlesztése, amely olyan számítógépes modell, amely a korcsoportok létszámának biológiai változáson alapuló meghatározásán túl kiterjed a sertéslétszám alakulását befolyásoló legfontosabb közgazdasági tényezõkre is (az új modell 1997. májusában került szûkebb szakmai körben bemutatásra, legutolsó számszaki frissítésére 1997. júliusban került sor).

2.4.3. Elektronikus piaci "keres-kínál" alrendszer

Az elektronikus piaci "keres-kínál" alrendszernek jelenleg csak a technikai feltételei adottak, adatokkal nem került még feltöltésre, tehát nem funkcionál. Ezen a rendszeren keresztül a termelõk és a felvásárlók elvben a hagyományos piac megkerülésével az AKII számítógépén teremthetnek majd kapcsolatot egymással. A rendszer feltöltéséhez és gazdaságos mûködtetéséhez a feltételek meghatározása jelenleg kidolgozás alatt van.

3. Következtetések, a fejlesztés perspektívái

• Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet az 1980-as évek végétõl foglalkozik piaci információ gyûjtésével, feldolgozásával és szórásával. E tevékenységnél hangsúlyeltolódás megy végbe: a viszonylag egyszerû zöldség-gyümölcs fizikai piacok monitoring rendszerével szemben mára elõtérbe került a szorosan szabályozott termékek köre, mivel ezek a termékcsoportok alkotják a hazai agrártermelés döntõ hányadát, ezen termékek esetében várhatók a legélesebb csatározások az EU csatlakozást megelõzõen, majd a csatlakozást követõen ezen termékek esetében lesz a leginkább bonyolult és szigorú az adatszolgáltatási kötelezettség az EU Bizottság VI. Fõigazgatósága felé. Az AKII mindezt egy komplex informatikai fejlesztési program keretében valósítja meg, amely során más EU-konform rendszerek is kialakításra vagy továbbfejlesztésre kerülnek. Az AKII szakmai bázisa, versenysemlegessége és kormányzati befolyástól független kutatóintézet mivolta révén élvezi az EU konformitás szempontjából mérvadó német és holland szakmai körök támogatását. A piaci információs rendszer elsõdleges célja a piaci transzparencia megteremtése, mindenekelõtt a piaci szereplõk részére, ám kétségtelen, hogy a rendszer képes olyan információkat is kibocsátani, amelyet a szakigazgatás is hasznosíthat. Az EU DG VI. felé történõ adatszolgáltatás tekintetében az AKII nem illetékes, ehhez a jelenlegi személyi és anyagi feltételek sem elégségesek, ám más, hasonló központi szervezet híján nem kizárt, hogy ezt a feladatot a Földmûvelésügyi Minisztérium az AKII révén kívánja majd teljesíteni. (Az ugyanis világosan látható ma is, hogy Brüsszel nem fog külön-külön adatot kérni 23 terméktanácstól.)
• Fontos feladat a piaci információs rendszer hosszú távú finanszírozási rendszerét kialakítani, lehetõleg úgy, hogy az önfenntartó legyen néhány év múlva.
• Különös fontosságú az együttmûködés az érintett szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel (terméktanácsok, Agrárkamara, stb.). A tapasztalatok alapján elmondható, hogy ezen szervezetek - saját érdekeiket féltve - általában nem fogadták lelkesen az AKII fejlesztési elképzeléseit. Jellemzõ, hogy a rövid távú és konkrét forintösszegben mérhetõ tényezõk motiválják érdekeiket, az EU csatlakozással összefüggõ tényezõkre egyelõre eredménytelen dolog hivatkozni. Az Agrárkamara és az AKII között 1997. tavaszán olyan megállapodás jött létre, ami a két intézmény informatikai tevékenységi körét élesen elhatárolja. Ennek alapján a Kamaránál nem gyûjtenek piaci ár- és mennyiségi adatokat, így az AKII és a Kamara tevékenysége - piaci információk tekintetében - nem zavarja egymást. A terméktanácsok egy része (burgonya, tej) nyitottnak mutatkozott az együttmûködésre olyannyira, hogy konkrét segítséget nyújtottak az adatszolgáltatókkal való kapcsolatteremtéshez, míg más terméktanácsok együttmûködési készsége egyelõre csekélyebb. Az együttmûködési készséget erõsítendõ, célszerû a piaci információs rendszer mûködtetésének felügyeletére egy szélesebb szakmai fórumot létrehozni, amelyben a terméktanácsok képviselõi is helyet kapnának.

Felhasznált irodalom