Magyar Internetes Agrárinformatikai Újság No 3	HU ISSN 1419-1652
<SZÖVEGES NAVIGÁCIÓ> <NAVIGATION WITHOUT GRAPHICS> <IMPRESSZUM> <AKTUÁLIS> <ARCHÍVUM> <HAZAI TÉMÁK> <NEMZETKÖZI ROVAT> <SZOLGÁLTATÁSOK>

A Mezõgazdasági Számviteli Információs Hálózat az Európai Unióban

Kovács Gábor — Keszthelyi Szilárd

A Mezõgazdasági Számviteli Információs Hálózat (MSzIH) — angolul: Farm Accountancy Data Network (FADN) — az EU tagállamainak harmonizált adatgyûjtési és információs rendszere, amely a közös agrárpolitika keretében hozott intézkedések megalapozására és ellenõrzésére szolgál. Ennek érdekében a rendszer információkat szolgáltat a mezõgazdasági vállalkozások jövedelmérõl és vagyoni-pénzügyi helyzetérõl. Az üzemek adatszolgáltatása önkéntes, az egyedi adatok kezelése titkosan történik. A hálózatban jelenleg több mint 62 ezer üzem vesz részt. Ezek az üzemek összesen 4,3 millió farmot reprezentálnak, amelyek az Európai Unión belül az összes megmûvelhetõ terület 90 %-án gazdálkodnak. Az összes mezõgazdasági termelésbõl való részesedésüket tekintve is hasonló az arány.

Az Unió agrárpolitikai intézkedéseinek (támogatások, adóztatás, kvóták, árgaranciák stb.) megalapozásához szükség van egy olyan reprezentatív információs rendszer mûködtetésére, amely megfelelõ ismereteket szolgáltat az agrárstruktúrák fejlesztésével, az agrárpiacok szabályozásával foglalkozó döntéshozók számára. Az információk elsõdleges felhasználója az Európai Bizottság. A nemzeti adatállományok pedig az adott tagország agrárágazatának irányítását támogatják országos, vagy regionális szinten.

Az adatok természetesen üzemgazdasági célokra is felhasználhatók, úgymint a vertikális, illetve a horizontális üzem-összehasonlítások, a vállalkozások erõsségeinekk és gyenge pontjainak keresése stb. Mindezen túl az adatbázis a szaktanácsadásban, a kutatásban, valamint az oktatásban is fontos szerepet játszik.

Az MSzIH-rendszer bevezetését már 1965-ben megkezdték Unióban. Legutóbb az 1992-es CAP-reform következtében ment át lényeges változásokon . A reform megvalósításához szükséges információs igények elsõsorban a következõk voltak:

ú a támogatások, valamint az árrendszer hatása a mezõgazdasági vállalkozások jövedelmére, üzemtípus és termõhelyi adottságok szerinti bontásban;

ú az üzemek lehetõségei az új feltételekhez való alkalmazkodásban;

ú a reform hatása az üzemek struktúrájára (méret, munka-erõállomány, lekötött tõke), valamint pénzügyi helyzetükre (rövid és középtávú kötelezettségek, cash-flow stb.);

ú a reform általános hatása a mezõgazdaságra (a termelés intenzitásának alakulása, kihatások a természeti környezetre).

Az MSzIH-nak napjainkban is számos újabb elvárásnak kell megfelelnie. Egyre nagyobb igény jelentkezik arra, hogy az országonkénti sajátosságokat a rendszerben nagyobb súllyal vegyék figyelembe. További gondot jelent, hogy a rendszer fejlõdésével jelentõsen megnõtt a gyûjtött adatok száma, de például a környezetvédelmi problémák kezelése újabb információs igényeket vetett fel.

Jelenleg a kötelezõ begyûjtendõ adatok listáját egyetlen kérdõív tartalmazza, azaz pl. a spanyol és a lappföldi üzemekrõl ugyanazokat az adatokat gyûjtik. Az információ-technológia ma már lehetõvé tenné, hogy csak a sajátosságoknak megfelelõ információkat gyûjtsék az egyes üzemekrõl, és azt az adat jellegének megfelelõen regionális vagy Közösségi szinten aggregálják, ami nemcsak idõkímélõ, hanem költségtakarékos megoldás is.

Az MSzIH mûködése

Az EU egészére kiterjedõ adatgyûjtési rendszer mûködtetése igen bonyolult feladat. Ahhoz, hogy az adatok pontosak legyenek, s visszatükrözzék azt a sokszínûséget, amely az EU mezõgazdaságára jellemzõ, a reprezentatív adatgyûjtést nagyon gondosan kell megtervezni és kivitelezni.

A hálózat mûködését az ábra szemlélteti

Minden egyes farmról körülbelül 1000 adatot gyûjtenek. A gyûjtött adatok két csoportra oszthatók:

1. Fizikai és szerkezeti adatok: földrajzi elhelyezkedés, szántóterület, vetésszerkezet, állatok száma, munkaerõ-állomány stb.

2. Gazdasági adatok: az egyes növények hozama, az eladások és vásárlások összege, eszközök és források szerkezete, kvóták, támogatások stb.

A tagországok és az Európai Bizottság közötti kapcsolatot tartó Összekötõ Irodák vagy saját munkatársaikkal végzik az adatszolgáltatásban részt vevõ üzemekben az adatgyûjtést és azok szakmai segítését, vagy ezt a feladatot — szerzõdés alapján — könyvelõ irodákra, egyetemekre, szakmai szövetségekre, illetve egyéb szervezetekre bízzák. A munka szakmai összefogását gyakran az agrárkutató-intézetek biztosítják.

A reprezentatív adatgyûjtés megvalósításánál kulcsszerepet tölt be a kiválasztási terv, amelynek elkészítéséhez viszont ismerni kell a "alapsokaságot", azaz a megfigyelésbe bevont gazdasági egységek összességét. A Bizottság pragmatikus szempontok szerint határozta meg az MSzIH megfigyelési körét. Így a vizsgálatba csak a fõmunkaidõben vezetett üzemek kerülnek be. Fõmunkaidõs üzemnek az minõsül, amely elég nagy ahhoz, hogy a gazdálkodó tevékenységének nagyobb hányadát itt folytathassa, s elég jövedelmet biztosítanak a család megélhetéséhez. Az alapsokaságról a nemzeti statisztikai hivatalok gazdaságszerkezeti összeírásai szolgáltatnak információkat.

Az MSzIH megfigyelési körén belül igen nagy eltérések vannak az üzemek között. Egyes üzemek gazdasági értelemben vett mérete igen nagy, míg másoké nagyon csekély. Bizonyos gazdaságok csak növénytermesztésre, mások csak állattartásra specializálódtak, ismét mások vegyes gazdálkodást folytatnak. Ahhoz, hogy a kiválasztott minta ezen változatosságot megfelelõen visszatükrözze, a mintavétel elõtt el kell végezni a sokaság rétegezését. A rétegezés olyan statisztikai eljárás, amelyet a mintavétel hatékonyságának növelésére használnak, abban az értelemben, hogy a sokaság megfelelõ képviseletéhez szükséges üzemek száma minél kisebb legyen. A rétegezés során az üzemeket megközelítõleg homogén csoportokba sorolják, s minden csoportból választanak üzemeket a mintába. Ha ez nem történne meg, nagy lenne a kockázata annak, hogy bizonyos üzemkategóriák (mondjuk az egyik régióban a nagy tejtermelõ üzemek, a másikban pedig a kis gyümölcstermelõk) nincsenek megfelelõ módon (vagy sehogyan sem) reprezentálva a mintában. A Bizottság széles körben használja ezt a technikát, s három kritériumot alkalmaz a rétegezésnél: a földrajzi fekvést (térség), a gazdasági méretet és a gazdálkodás típusát.

A földrajzi fekvés alapján a Közösséget 104 régióra osztották fel, igazodva a EUROSTAT "Területi Egységek Rendszere a Statisztikában" (NUTS) elnevezésû nómenklatúrájához. (Németországban pl. ezek a területi egységek a tartományok). Emiatt elsõdlegesen közigazgatási területi egységek szerinti csoportosításról van szó, de ezen belül a mezõgazdasági tájkörzetek is lehatárolhatók.

Az ökonómiai értelemben vett üzemméret meghatározása az un. standard fedezeti hozzájárulás (SFH, ang.: Standard Gross Margin) alapján történik. Az SFH egyenlõ a tevékenység bruttó termelési értéke és a felhasznált változó költségek különbségével. Minden régióban, minden növényi és állati termékhez (területegységre, vagy egy állatra vonatkoztatva) egy bizonyos SFH-érték van rendelve, amelyet az üzemekbõl gyûjtött empirikus adatok alapján határoznak meg. Az idõjárás hatására fellépõ hozamingadozások, valamint az input/output árak módosulásai miatt keletkezõ torzítások kiküszöbölése érdekében három év átlagát veszik alapul. Az egységnyi méretre vonatkozó értékeket az ágazat méretével megszorozva adódik az illetõ ágazat standard fedezeti hozzájárulása, majd ezeket az egész gazdaság szintjén összegezve, megkapjuk az ökonómiai üzemméretet jelzõ SFH-értéket. Tehát az üzemméretet végeredményben a vállalkozás átlagos jövedelemtermelõ potenciálja fejezi ki.

A rétegezéshez felhasznált harmadik és egyben utolsó kritérium, a gazdálkodás típusa, más szavakkal az üzemi tevékenység jellege, specializálódása, amelyet ugyancsak ökonómiai, s nem naturális mutatók segítségével határoznak meg. A tipológia a üzemek gazdálkodási formáit 17 fõ típusba sorolja (pl. specializált gabonatermesztés, vegyes szántóföldi növénytermesztés, specializált tejtermelés stb.), s ezen belül további altípusokat határoz meg. Az üzemeket aszerint sorolják be az egyes kategóriákba, hogy az üzemen belüli egyes tevékenységek standard fedezeti hozzájárulása mekkora hányadát teszi ki az üzem összes SFH-jának.

A tipológia elsõsorban a családi vállalkozások sajátosságaira épül és nem tükrözi a csatlakozni kívánó országok üzemi struktúrájának jellegzetességeit (hasonló okok miatt a keletnémet nagyüzemek sem illeszthetõk be gond nélkül a rendszerbe).

Az adatgyûjtés megkezdése elõtt a tagországok kötelesek elkészíteni és a Bizottság elé jóváhagyásra felterjeszteni kiválasztási tervüket, és késõbb beszámolni arról, hogy a kiválasztási terv végrehajtása milyen mértékben sikerült. Problémát okozhat például, hogy — az önkéntesség miatt —bizonyos rétegbõl nem sikerült elegendõ számú üzemet megnyerni a felmérésben való részvételhez, s így a minta elemszáma alacsonyabb lett a tervezettnél.

A szükséges adatokat megfelelõ nyilvántartásokból, pénztárkönyvekbõl, fõkönyvi számlákról, naplókból kell kiemelni. Ezeket a feljegyzéseket vagy a gazdálkodónak kell vezetnie, vagy külsõ szakembereket (könyvelõket) kell megbízni a feladattal.

Az egyes tagországok üzemeiben gyûjtendõ adatok listáját, illetve szerkezetét a nemzeti vagy regionális kérdõív tartalmazza. Mivel az EU által kötelezõvé tett adatgyûjtésen túl az egyes tagországok további specifikus információigényüket is beépíthetik a rendszerbe, ezért a nemzeti kérdõíveket át kell fordítani (le kell szûkíteni) a közös kérdõív adatstruktúrájának megfelelõen. Erre konverziós programok állnak rendelkezésre.

Az adatok ellenõrzése és feldolgozása

Mivel az agrárpolitikai intézkedéseket megbízható, pontos elemzésekkel kell megalapozni, ezért mind a tagországokban, mind a Bizottságnál nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a hibás adatokat kiemeljék és korrigálják. Az adatok ellenõrzése több lépcsõben történik. Elsõként a nemzeti ellenõrzõ program (plauzibilitási program) segítségével kiszûrik a nemzeti kérdõív hibáit. A következõ lépésben az EU-FADN formátumba átkonvertált kérdõíveket megküldik a Bizottság részére. Az így leszûkített adatbázison központilag egy újabb ellenõrzés hajtanak végre, ezáltal biztosítva, hogy az MSzIH-adatbázisba csak többszörösen ellenõrzött adatok kerülhessenek. Az adatbázisban az adatok a közösségi farm- tipológia alapján kerülnek tárolásra.

Az adatok feldolgozásának elsõ lépése a súlyozás. Mivel az egyes rétegekben különbözõ a kiválasztási arány, ezért a minta minden egyes üzeméhez egy egyedi súlyt rendelnek. A súlyozási faktorok kiszámítása úgy történik, hogy a megfigyelt sokaság egy rétegéhez tartozó üzemek számát elosztják a minta megfelelõ rétegéhez tartozó üzemek számával, azaz a súlyozási faktor értéke attól függ, hogy az adott üzem hány gazdaságot képvisel az alapsokaságból.

A súlyozás eredményeként megkapják a statisztikailag becsült adatokat az egész vizsgált alapsokaságra vonatkozóan. A következõ lépésben az adatokat aggregálják a térségek, tagállamok, a gazdasági méret, valamint a gazdálkodás típusa szerint.

Ezután kerül sor az utolsó ellenõrzésre, a kontinuitási tesztre, melynek a lényege, hogy az un. standard változók számított átlagértékeit összehasonlítják az elõzõ évek adatai alapján várható értékekkel. Például, ha az elmúlt 5 évben az átlagos üzemi terület tartósan növekedett, akkor várható — ha a többi tényezõ változatlan maradt —, hogy az üzemek területe az eddigiekhez hasonló mértékben növekszik. A kontinuitási teszt ezután kiszámítja a %-os eltérést várt és a tényleges érték között. Amennyiben ez nagyobb egy elõre meghatározott értéknél, úgy a program ezt jelzi, miközben százalékosan és abszolút értékben is megadja az eltérés nagyságát. Ezután megvizsgálják, hogy van-e logikus magyarázat az anomáliára. Ha nincs, akkor az üzemi adatok szorulnak korrekcióra.

A többszörösen ellenõrzött adatok feldolgozása után a Bizottság elkészíti a standard Eredmény-összefoglalót, amelyben részletesen bemutatásra kerül a gazdálkodók vagyoni, pénzügyi helyzete, különbözõ csoportok szerinti tagolásban. Az Eredmény-összefoglaló minden pénzügyi változója Európai Devizaegységben (ECU) van megadva. Ennélfogva az egyes tagországok eredményei Közösségi szinten összegezhetõk, illetve két vagy több ország adatai összehasonlíthatók.

Az Eredmény-összefoglaló kidolgozásán túl más speciális tanulmányok is készülnek. Ezek a tanulmányok az agrárpolitika alakításával foglalkozó döntéshozóknak nyújtanak fontos segítséget. Például: a bortermelés gazdaságossága, az elmaradott térségekben folytatott gazdálkodás ökonómiai kérdései, jövedelmezõség a gazdálkodó korának és eladósodottságának függvényében stb.

A Mezõgazdasági Számviteli Információs Hálózat kiépítése 1996-ban Magyarországon is megkezdõdött. Az erre vonatkozó tervekrõl és azok megvalósításáról egy újabb írás keretében számolunk majd be.

Felhasznált irodalom:

Farm Accountancy Data Network: an A to Z methodology; Commission of the European Communities, Brussels - Luxemburg, 1989.

Farm Accountancy Data Network (FADN). Some basic elements for bulding up a harmonised FADN in the "candidate countries". Prepared by DG VI. (manuscript), Brussels, 1997.

Beers, G. - Poppe K.J. - Pruis H.C.: Project Proposals for Innovation of the FADN/RICA. PACIOLI 4 workshop report, LEI-DLO The Hague, 1997.

Az utolsó módosítás: 2005.05.29.
© miau