NÉHÁNY GONDOLAT A BIOGAZDÁLKODÁSRÓL

A mezõgazdaságban a profitorientált, neoliberális gazdaságpolitika súlyos környezeti ártalmakhoz vezetett. Az iparszerû, nyílt termelési folyamatokban használt szintetikus anyagok szennyezték a talajt, felszíni és felszín alatti vizeket, a túlzott használat következtében csökkent a primer erõforrások teljesítõképessége, a szermaradványok veszélyeztették a fogyasztók egészségét.
 
 

A biotermelés ezzel szemben egy teljesen új termelési próbálkozás, amelynek fõ célja a hosszútávú környezeti, gazdasági és szociális fentarthatóság. A biogazdálkodás nyugati gyakorlatában nem elsõsorban a gazdasági haszon a mozgatórugó. A termelés legfontosabb jellemzõje, hogy emberléptékû, inputként nem használt szintetikus mûtrágyákat, növényvédõszereket. A polikultúrális gazdaságok õshonos nem génmanipulált fajtákkal dolgoznak, fontos célkitûzés a talaj termékenységének megõrzése illetve javítása.
 
 

A biomezõgazdaság terméke a káros szermaradványoktól mentes, remek ízû és zamatú, jól tárolható termés, melyet természetes úton feldolgozva, esetleg konzerválva egészséges, magas biológiai értékû élelem kerül a fogyasztó asztalára. A fejlett társadalmak fogyasztóiban jelentõs értékváltás tanúi lehetünk, általános az egészség és környezetkockázat felértékelõdése. Az utóbbi évtizedben az Európai Közösség országaiban az ökokompatibilis termékek állandó keresetnövekedését regisztrálhatjuk, még a mát jellemzõ mérsékelt gazdasági recesszióban is.
 
 

Ennek ellenére a biotermelés ma még marginális tevékenység. Európa fejlett országaiban is csupán a mezõgazdasági terület 0,5-0,7 %-án, az üzemek 0,5-1,0 %-ában folyik biológiai termékelõállítás. A lassú piaci térnyerés okai a magasabb árakban, az értékesítõ hálózat szervezetlenségében és információhiányban, a technika, technológia viszonylag alacsony színvonalában kereshetõk. Jelenleg a hagyományos mezõgazdaság technikai, pénzügyi kondíciói sokkal jobbak, nem is beszélve a kereskedelmi alaphálózat nagy sûrûségérõl, programozottságáról, szervezettségérõl.

A gondok ellenére a biotermelés lassan, de biztosan fejlõdik. Egyes nyugat-európai országokban a biotermékek fogyasztása már meghaladja az 1 %-ot, ami már egy szûk piaci szegmensnek is tekinthetõ. Töretlenül nõ a rendszeres és meggyõzõdéses fogyasztók tábora, ez az ezredfordulón már a 15 %-ot is elérheti.
 
 

Magyarországon az ökológiai mezõgazdaság él és ez mindenképpen örvendetes tény. A közelmúlt politikai rendszerváltozásának gazdasági megrázkódtatásai, a társadalom nem igazán európai környezettudata és érzékenysége miatt a hazai biotermelésnek számos specialitása van. A termelés alapvetõen exportorientált, az áruk több mint 90 %-a külföldi, elsõsorban német piacokon talál vevõkre. A termelõket elsõsorban a nagyobb árbevétel és jövedelem rem&eacutenye vonzza. A belsõ kiskereskedelmi kereslet elenyészõ, a magas árak, a hihetetlenül mozaikos üzlethálózat, a gyenge propaganda és reklám miatt. Ma Magyarországon 7 ezer ha körüli területen  100 gazdaságban folyik ellenõrzött és minõsített biológiai termékelõállítás.
 
 

Magyarországon a Biokultúra Egyesület, valamint néhány egyéni kezdeményezés lelkiismeretes, ökoetikus misszió munkája külön elismerést érdemel az ökokompatibilis termelési szemlélet meggyökeresítésében, az alternatív gazdálkodás elõmozdításában. Az Egyesület az ellenõrzött és minõsített termelés egyedüli és meghatározó letéteményese.

Mi a biogazdálkodás
Biogazdálkodás stratégiái
Biotermék fogyasztás