Húshasznú tehén állományok gyakorlati takarmányozása

                                   Várhegyi Józsefné

Takarmányértékelési és Takarmányminősítési Osztály

A klasszikus húshasznú tehéntartás egyetlen produktuma a választott borjú. Ezért az egy tehénre jutó árbevétel alacsony, ennek következményeként a húshasznú tehéntartás csak akkor lehet gazdaságos, ha nagyon olcsó tartási és takarmányozási megoldásokat választunk. A húshasznú marhatartás másik alapvető feltétele, hogy minél jobb borjúszaporulatot érjünk el. Bár gyakorlati körülmények között nehezen megvalósítható, a cél évente egy tehéntől egy választott borjú!

Az amerikai húsmarhatartók értékelése szerint, a szaporodóképesség 77%, a hizlalási teljesítmény 15%, a termék minősége 8%-ban határozza meg a gazdaságosságot. A fenti tulajdonságok gazdasági jelentőségét támasztja alá az a szólás, hogy „felesleges annak a borjúnak a súlygyarapodásáról beszélni, ami meg sem született”.

A húshasznú marhatartás alapvető feltétele tehát a borjúszaporulat. A tehenek és a borjak szempontjából egyaránt ideális a legelőn tartás. A húsmarhatartás alapja a gyep.

Szezonális elletés – egy ciklusban

Ebben az esetben arra törekszünk, hogy a tehénállomány, az év egy meghatározott időszakában, néhány hónap alatt leelljen. A borjak felnevelése, a tehenek takarmányozása szempontjából a legkedvezőbb a tél végi – tavaszi elletés. A húshasznú fajták tejtermelése alacsony – általában csak 5-12 kg naponta. Kora tavaszi ellés után, a tehenek, a laktációjuk nagy részében, a legelőn tartózkodnak. A legelőfű fedezi a tehenek táplálóanyag-szükségletét és a legelő kiváló tartási feltételeket jelent mind a tehenek, mind a borjak számára. A fedeztetési időszak ebben az esetben május-június hónapokra esik. A borjakat a legeltetési idény végén választják, a gyengébb takarmányadottságú téli hónapokban a tehenek vemhesek, amikor is táplálóanyag-igényük jóval szerényebb, mint a szoptatási időszakban.

Szezonális elletés – két ciklusban

A tehenek ellése két időszakra, a kora tavaszi hónapokra és az őszi – október-november – időszakra esik. Hátránya, hogy az ősszel született borjak részére nehezebb kedvező feltételeket teremteni, a tehenek a téli hónapokban termelnek jelentős mennyiségű tejet, ezért takarmányozásuk is jóval költségesebb.

Takarmányozás kora tavaszi elletés esetén

A tejtermelés időszaka

A laktáció első hónapjában általában tartósított takarmányokat kell etetni, erre kiválóan alkalmas a fűszilázs, a réti széna vagy a kukoricaszilázs, kiegészítő takarmányként adhatunk borsószárat vagy tavaszi árpa, illetve zabszalmát, etethetünk nedves répaszeletet is, ha rendelkezésre áll. Abrak kiegészítésre csak akkor van szükség, ha a tehenek kondíciója gyenge. A legeltetést minél előbb célszerű megkezdeni, a kora tavaszi, zsenge legelőfű mellé adjunk szénát, szalmát, hogy a hasmenést elkerüljük. A nyári időszakban, ha a legelőfű mennyisége elegendő nincs szükség póttakarmányozásra. Aszályos időszakokban a takarmányhiányt áthidalhatjuk tarlólegeltetéssel, vetett kukorica vagy szudánifű legeltetésével, vagy réti széna, fűszilázs etetésével. Az őszi csapadék hatására a legelő általában újra bőven terem, szalma vagy széna kiegészítésre ismét szükség van.

A kora tavaszi rövid időszakot leszámítva, a legelő tartja el a tehenet. A borjaknak célszerű külön „borjúóvodában” abrakot adni, hogy növekedésüket meggyorsítsuk. Erre a célra a kukoricadara vagy egyéb gabonák darájának keveréke (búza, árpa, zab) tökéletesen megfelel.

 

A választás utáni időszak

A tehenek táplálóanyag-szükséglete a borjak választása után a legkisebb, majd fokozatosan nő a vemhesség utolsó időszakában, ellésig. A tehenek takarmányozására ebben az időszakban kiválóan alkalmas a kukoricatarló, ami a tél végéig legeltethető, kivéve, ha nagy a hótakaró. A kukoricaszár legeltetés eredményeit mutatja be az 1. táblázat. A tehenek a kukoricaszár legértékesebb részeit fogyasztják el – levél, csuhélevél, a szár felső része – és összegyűjtik a leesett csöveket is. Kondíciójuk a kukoricatarlón általában javul. Amennyiben kukoricatarló nem áll rendelkezésre, úgy fő takarmányként etessünk betakarított füvet, amit kiegészíthetünk szalmafélékkel – borsószalma, gabonaszalmák, kukoricaszár. A tehenek táplálóanyag-igényét és a javasolt takarmányozást az ábra szemlélteti.

 

Takarmánykészlet, illetve tartósított takarmányok

—  A gyepek termése a tavaszi időszakban több mint amit a tehenek lelegelnek, a felesleget takarítsuk be szilázsként – fonnyasztás után – vagy szénaként.

—  Vessünk kukoricát – aszályos időszakban legeltethető, silózható, illetve szemesként betakarítható, utóbbi esetben a szár legeltethető. A gyep és a kukoricatermesztés a húshasznú tehéntartás szempontjából nagyon jó kombináció. Vethetünk szudáni cirokfüvet – aszályban legelő – ha nem kell, szénát készíthetünk belőle.

—  Szalmára, almozási és takarmányozási célra is szükségünk van!

—  Ezen túlmenően felhasználható minden olcsó melléktermék: répalevél (korlátozottan!), borsószalma, borsószár-szilázs, répaszelet, ocsúk stb.

 

A borjúszaporulat növelésének lehetőségei

—  A fedeztetési időszakban törekedjünk arra, hogy a tehenek javuló kondícióban legyenek, ennek érdekében fedeztetést megelőzően még 1–2 kg abrak etetése is megengedhető. A kondíció, illetve súly­változás és a vemhesülés kapcsolatát a 2. táblázat mutatja be.

 

2. táblázat: Az élősúlyváltozás hatása

a termékenyülésre (Preston és Willis nyomán)

 

 

—  Ne tartsunk üres tehenet, amelyik tehén a borjú választása idején nem vemhes, ki kell selejtezni!

 

Költségcsökkentési módok a takarmányozásban

—  A „betakarítás” a tehenekkel a legolcsóbb, legeltessünk olyan sokat (gyep, tarlók) és olyan hosszan, ahogy csak lehet!

—  A melléktermékek a fővetésű takarmányoknál olcsóbbak!