Pitlik, 2006. szeptember 29., 08:49-n

2006-09-29T08:49:15Z

Új lap

Tyukodi Gergely
tyukodi.gergely@freemail.hu

Jövőkutatás a mindennapi életben

Mi a jövőkutatás?

A jövő tudományos megismerésének igényét főleg a második világháborút követő felgyorsult nagyrészt technológiai és informatikai fejlődés kényszerítette ki. A felgyorsult fejlődés ugyanis gyorsabb és nagyobb hatású változást jelent, amelyhez valamilyen módon alkalmazkodni kell. Ez a felgyorsult fejlődés alapvetően megváltoztatta az emberi élet körülményeit, a társadalmat. Ennek egyik következményeként megnőtt az igény a társadalom jövőjének tudományos módszerekkel történő kutatására, a változások lehetséges hatásainak vizsgálatára.

A jövőkutatás olyan tudományterület, amely „a társadalom különböző részeinek és egészének lehetséges jövőit kutatja; különböző időtávlatokban, a jövőnek azt a tartományát vizsgálja, amely kapcsolatban van a társadalom és az egyének jövőre vonatkozó tevékenységével; nagy hangsúlyt fektet a humán tényezők következtében létrejött, létrejövő jövőalternatívákra”. (Nováky [2005] 3. o.) A jövőkutatás ez alapján leginkább komplex, nagyobb távú, integrált jövők kialakulásait kutatja.

Ezek értelmezése az átlagemberek számára könnyen nehézségbe ütközik, vagy legalábbis hatásai az egyéni élet szintjén könnyen rejtve maradnak, azaz a tudomány által leírt nagyobb volumenű, társadalmi jövőképek, jövőalternatívák, valamint az emberek által a mindennapokban elképzelt jövők eltérnek egymástól. Ennek a jelenségnek az egyik gyakorlati megvalósulását, amikor az emberek a jövőt elutasítják annak összetettsége, és gyors változása miatt, jövősokk néven Toffler már az 1970-es években vizsgálta.

A normatív vagy leíró, illetve az alkalmazott jövőkutatás

A jövőkutatás célja ezért kétféleképpen értelmezhető: egyrészt a tudományos jövőkutatás a lehetséges jövőalternatívákat és azok hatásait térképezi fel; másrészt az embereknek gondolkodásmódot, szemléletmódot és eszközöket ad a tudomány által vázolt alternatívák közül a többség számára kívánatos és a hozzá elvezető út felismeréséhez és megvalósításához. A jövőkutatás ez alapján elkülöníthető leíró ágra, normatív jövőkutatásra, amit a prognosztikai és a futurológiai irányvonal képvisel, valamint alkalmazott jövőkutatásra, amely jobban koncentrál a cselekvésre, a jövő megvalósítására (Bishop [2000]). A két megközelítésmód között a legnagyobb különbség, hogy az előbbi a jelenből próbálja meg a lehetséges jövőket kibontani, addig utóbbi alapfeltevése a jövőkutatásnak azt a feltételezését emeli ki, miszerint a jövő alakítható, azt mi magunk alakítjuk, és a kívánatos jövő meghatározásán keresztül a legfontosabb kérdés, hogy azt hogyan tudjuk megvalósítani. Természetesen a két megközelítésmód együtt is értelmezhető. Slaughter [1990] jelen kettős kötésében azt mondja, hogy a jövő a múlt és a jelen folytatásaként kibontható alternatívákat foglalja magában, ugyanakkor a jövőre vonatkozó várakozásaink nagyban meghatározzák jelenben meghozandó döntéseinket, végrehajtandó cselekedeteinket. Így a jövő nemcsak a jelen következménye, hanem a várakozásokon keresztül a jelen befolyásoló tényezője is. A múlt a jövőhöz hasonlóan kétféleképpen értelmezhető, egyrészt a múltban megtörtént folyamatok következményeként alakul ki a jelen, másrészt a jelenben már megismert új összefüggések eredményeként a múltat is újraértelmezzük. Slaughter értelmezésében a normatív vagy leíró jövőkutatás a jelenből kibontható jövőalternatívákat igyekszik bemutatni, az alkalmazott jövőkutatás pedig a várakozásaink, elképzeléseink alapján meghatározott kívánatos jövő létrehozását tűzi ki célul. Úgy gondolom, hogy éppen ez a kettősség a legnagyobb előnye a jövőkutatásnak: a jelenből kialakulható jövőalternatívák formálják a mi jövőről alkotott elképzeléseinket, várakozásainkat, amelyek alapján a jelenben jobb döntések meghozatalára vagyunk képesek.

A jövőkutatási szakirodalomban kevés módszert ismerünk, amely a jövőkutatás kétfajta célját együtt próbálja meg kezelni. Hazánkban a jövőkutatás a jövő megismerésére koncentrál, amelyet előrejelzések formájában tesz meg, a világ más területein már a kívánatos jövő megvalósítása is a jövőkutatás főbb teendői közé tartozik. Ezen túlmenően Schultz [2002] szerint az alkalmazott jövőkutatásnak mindkét oldalt ki kell szolgálnia, mégpedig a következő lépéseken keresztül:

• Változások azonosítása és nyomon követése: a változásokban fellelhető szabályszerűségek keresése a kiválasztott változókban fellelhető trendek, a ciklusokban megjelenő és az újonnan kifejlődő változások keresésén keresztül.
• Következmények meghatározása: a felismert változások, és egyéb befolyásoló tényezők lehetséges hatásainak, és azok egymásra hatásainak kiértékelése.
• Eltérések elképzelése: alternatív jövőképek vagy szcenáriók felismerése, elemzése, építése.
• Kívánatos jövő vizionálása: kívánatos jövők képeinek vagy víziók azonosítása, elemzése és artikulálása.
• Tervezés és megvalósítás: érintettek és erőforrások azonosítása, célok tisztázása, stratégiák kidolgozása, cselekedetek, tettek szervezése, változás teremtése.

Az itt bemutatott 5 lépés több nézőpontból is különbözik a kizárólagos előrejelzés-készítéstől, de a legszembetűnőbb eltérést az utolsó pont tartalmazza. Miután a tudományos jövőkutatás – a korábban elhangzottak értelmében - társadalmak, illetve a társdalom egy részének jövőjét kutatja, a tervezés és megvalósítás fázisának a jövőkutatáshoz kapcsolása több kérdést is felvethet, azonban az kijelenthető, hogy a jövőt és a jövőkutatást közelebb lehet hozni az emberekhez, talán könnyebben a mindennapi élet részévé lehet tenni, ha a kívánatos jövő megvalósításához konkrét cselekvési tervet is adunk a kezekbe. Máskülönben a jövőkutatók által készített előrejelzések csak közvetetten támogatják a döntéshozatalt. Talán ez is az oka annak, hogy a leíró jövőkutatás a tudományos jövőkutatásnak az alapja, amely magát legfőképpen a többi tudományterülettől különbözteti meg, míg az alkalmazott jövőkutatás az üzletvezetéstől, a hagyományos stratégia-alkotástól és tervezéstől való eltérését hangsúlyozza.

Az alkalmazott jövőkutatás egy eszköze – a jövőmenedzsment

Az alkalmazott jövőkutatás többnyire ugyanazokat a módszereket használja, amelyeket a leíró vagy normatív jövőkutatás, a megvalósítási fázishoz képest az eltérés csupán csak a gyakorlatban felhasznált eszközök szorosabb egymásra épülésében, azok magasabb szintű integráltságában mutatkozik meg. A továbbiakban ennek az irányzatnak az egyik módszerét, a Jövőmenedzsmentet mutatom be.

A módszert Pero Micic, a német FutureManagementGroup vezetője dolgozta ki több jövőkutatási módszer kombinálásából, és tanácsadó cégén keresztül vállalatok hosszú távú jövőjének kialakítására sikeresen alkalmazza.

A jövőmenedzsment tulajdonképpen nem más, mint egy összekötő híd a hagyományos vállalatvezetés, a tradicionális menedzsment és a jövőkutatás között, miután a jövőkutatás által készített eredményeket, vagyis a jövő jobb ismertségét hasznosítja a hagyományos menedzsment számára. A módszer eredmény-centrikussága, és a vállalatvezetés számára történő alkalmazhatósága miatt kapta nevét, de gyakorlat-orientáltsága révén a mindennapi életben és más szervezetek számára is kitűnően alkalmazható, talán éppen e két tulajdonságának köszönhetően.

A módszer alapkoncepciója szerint a vállalatok sikerességének alapfeltétele a környezeti változásokra versenytársaiknál hamarabb történő reakció, ha azokat időben felismerve kihasználják a bennük rejlő lehetőségeket. Tárgyát tekintve tehát a módszer egy szűkebb kérdéskört vizsgál, ugyanakkor a jövőkutatás egyik legfontosabb elemének – a több nézőpontból való vizsgálódásnak – a szem előtt tartásával. A jövőmenedzsment a következő lépéseket tartalmazza (Micic [2003] 6. o.):

• Jövő radar: a jelenben lévő változások keresése, feltérképezése, amelynek segítségével a jövő lehetséges alternatívái megalapozottabb módon bemutathatóak.
• Előfeltevés elemzés: a vállalatvezetők, illetve a jövő menedzsmentet végzők jövőről alkotott előfeltevéseinek, vagyis a számukra valószínű jövők meghatározása.
• Lehetőségek fejlesztése: a valószínű jövőkből kibontható lehetséges jövők keresése.
• Vízió kidolgozása: a kívánatos jövő meghatározása, artikulálása.
• Fordulópont elemzés: a valószínű jövőtől eltérő lehetséges, váratlan jövők keresése, illetve azok kezelése.
• Stratégia kidolgozása: a kívánatos jövőhöz vezető út szisztematikus felépítése, keretrendszer, vezérfonalak, stratégiai és operatív célok, feladatok meghatározása.
• Jövőmenedzsment rendszer intézményesítése: a jövő menedzsment folyamatossá tétele, a változások folyamatos követése, és azok alapján a stratégia aktualizálása.

Miután az üzleti és a mindennapi életben az egyének, szervezetek számára a saját célok elérése kulcsfontosságú, a jövőmenedzsment a különböző jövőtartományokat a jövőkutatástól némileg eltérően tárgyalja. A kiindulási szempont ugyanaz, mint a jövőkutatásban: többféle jövő alakulhat ki, amelyeket alternatívák felállításával lehet kezelni. Kiindulásképpen a jövő menedzsment meghatározza azokat a konkrét kérdéseket, amelyeknek jövőbeli alakulására keresi a választ. Ez vállalatok esetében többnyire valamilyen technológiai fejlődéshez, esetleg a piac átalakulásához kapcsolódó kérdéseket jelent, de gyakorlatilag a vállalat versenyelőnye kialakításához vezető tényezők közül minden szóba jöhet. A kutatási irány kijelölése után az azt meghatározó, illetve befolyásoló tényezők keresése és jövőbeli alakulásuk feltérképezése következik, majd ezek különböző kombinációjaként előálló jövőtartományok felállítása.

A jövőmenedzsment a különböző jövőalternatívák kezelését másképpen végzi, mint a jövőkutatás. Miután a jövőmenedzsment végső célja egy kívánatos jövőt megvalósító cselekvési terv létrehozása, a folyamat során végig nagyon konkrét válaszokat keres, így elsőre a valószínű jövőtartományt igyekszik meghatározni. Ennél a lépésnél a jövőről alkotott előfeltevéseket, feltételezéseket célunk megtudni, hiszen a vállalatvezetés többnyire ezek alapján hozza meg döntéseit, és ezek azok a tényezők, amelyek megvalósulását a vezetés – a szcenárió építés kifejezésével élve –predeterminált tényezőnek gondol. Amint egyértelművé váltak a valószínű jövőről alkotott előfeltevések, az azokból kibontható lehetséges jövőtartományok képezik a vizsgálódás tárgyát, továbbra is a jövő menedzsment fő céljainak, fő kérdéseinek szem előtt tartásával. A valószínű és a lehetséges jövők ismeretében a kívánatos jövőtartomány kerül meghatározásra vízió formájában. A jövő bizonytalanságát elfogadva a jövő menedzsment is keresi a kritikusan bizonytalan tényezőket, és szcenáriók kidolgozásával felkészül a valószínű jövőtől eltérő események, fordulópontok bekövetkezésére, alternatív jövők kialakulására és azok kezelésére. Végül a teremtett jövőtartomány megvalósítására hoz létre egy stratégiai tervet a jövőmenedzsment, amely tartalmazza a vízió megvalósításához elérendő célokat, és azok megvalósításához elvégzendő feladatokat.

A jövőmenedzsment tehát kézzelfogható eszköz a jövőt érdeklők számára, és a jövőről való gondolkodáson keresztül konkrét tettekig lebontva megoldásokat kínál a jövőről alkotott várakozásaink megvalósítása érdekében. Azt mindenképpen szeretném hangsúlyozni, hogy a jövőmenedzsment mint alkalmazott jövőkutatási módszer a gondolkodásmódon keresztül az egyes lépésekben alkalmazott eszközökkel együtt a tudományos jövőkutatás módszereit alkalmazza, újdonsága és mindennapi életben történő alkalmazhatósága elsősorban abban áll, hogy a megvalósításra, a kívánatos jövőhöz elvezető út részletes bemutatására legalább annyira koncentrál, mint a különböző jövőtartományok felvázolására. A mai világban pedig úgy tűnik, hogy egyre nagyobb az igény a konkrét és valós megoldásokat kínáló eszközökre.

Felhasznált irodalom:

1. Bishop, P. [2000]: The Forecasting Enterprise. PowerPoint presentation. University of Houston-Clear Lake, Houston
2. Hideg É. – Nováky E. [1998]: Egyének, társadalmi intézmények jövőorientáltsága. Jövőelméletek 2. BKE Jövőkutatás Tanszék, Budapest
3. Kristóf T. [2002]: A szcenárió módszer a jövőkutatásban. Jövőtanulmányok 19. BKÁE Jövőkutatási Kutatóközpont, Budapest
4. Micic, P. [2001]: Der ZukunftsManager – Wie Sie Markchancen vor Ihren Mitbewerbern erkennen und nutzen. Haufe Verlagsgruppe Sachbuch, Freiburg
5. Micic, P. [2003]: Strategy radar. A practical scenario method for entrepreneurial FutureManagement. FutureManagement AG, Eltville
6. Nováky E. (szerk.) [1999]: Jövőkutatás. Aula Kiadó, Budapest
7. Nováky E. [2005]: Jövőkutatás és felelősség. Tudományos ülés a 2005. évi akadémiai Tudomány Napja keretében, előadás, Budapest
8. Slaughter, R. [1990]: Assessing the QUEST for Future Knowledge, Futures, Vol. 22, No. 2, 153-166. o.
9. Schultz, W. L. [2002]: Futures Studies: An Overview of Basic Concepts. PowerPoint presentation, Finland Futures Research Centre
10. Tyukodi G. [2005]: Future Management – Jövőkutatás gyakorlati megközelítésben. In: Kristóf T. (szerk.): A foresight technikák gyakorlati alkalmazásai. MTA-BKÁE Komplex Jövőkutatás Kutatócsoport Füzetek 6. BCE Jövőkutatás Tanszék, Budapest, 36-62.o.

Tyukodi Gergely, jövőkutató-közgazdász, kutatási aszisztens a BCE Jövőkutatás Tanszéken, érdeklődési területe: jövőkutatás az üzleti életben

Példa:Jövőkutatás:Online vita XII. - Laptörténet

Pitlik, 2006. szeptember 29., 08:49-n