1. A szakértõi rendszerek elvi problémái

Az informatika azon részterületét, amely az ember döntési folyamatait modellezi, gondolkodását nyomon követi, mesterséges intelligenciának hívjuk. A mesterséges intelligencia kutatása a mûszaki és a kognitív tudományokkal kölcsönhatásában fejlõdik. Míg a kognitív tudományok mûvelõi a számítógép mûködésérõl szerzett újabb ismereteket használják fel kutatási eredményeik alátámasztására, addig az informatika specialistái az emberi gondolkodást mind pontosabban szimuláló, egyre intelligensebb informatikai rendszerek kifejlesztésére törekednek.

Általános tendencia, hogy a mesterséges intelligencia tárgykörébe tartozó kutatások közül bizonyos fejlesztési irányok (pl. gépi robotika, gépi látás, nyelvek feldolgozása) önálló diszciplinává fejlõdtek. Ugyanezt az utat járták be a szakértõi rendszerek kifejlesztését célzó kutatások is, melyek a humán szakértõk birtokában levõ ismeretanyagot a problémamegoldásra kidolgozott programozási technológiákkal próbálják meg egyesíteni.

Nemzetközi szinten, de hazánkban is egyre inkább megfigyelhetõ az a jelenség, hogy a szakértõi rendszerek - kinõve a gyakorlati alkalmazás akadályát jelentõ gyermekbetegségeket - a mindennapi felhasználást egyre jobban támogató formában jelennek meg. Már nem áttekinthetetlen, minden feladatot megoldani szándékozó komplex rendszerekrõl beszélünk, hanem könnyen kezelhetõ, adott szakterületre specializálódott céleszközökrõl, melyek kifejlesztése az informatikusok és az adott szaktudományok képviselõinek együttes közremûködésével valósul meg.

Ezen ismeretbázisú rendszerek a feladatok megoldását nem mechanikus úton végzik, hanem úgy, ahogy azt egy emberi szakértõtõl is elvárnánk. Eszerint a szakértõi rendszer felépítése és mûködése az emberi gondolkodás folyamatát tükrözi, a kapott eredményeket képes megindokolni, és a felhasználóval a természetes nyelvi szinthez közeli kommunikációt folytatni.

A szakértõi rendszerek a rendelkezésükre álló humán szakértõk tudását csak felhasználják a problémák megoldása során, következtetési - levezetési szabályok hiányában azonban nem képesek javaslatok megfogalmazására. Humán szakértõk rutinfeladatait átvállalhatják, de kevésbé rugalmas a tudásbázisuk, sokkal körülményesebb a problémamegoldásuk következtében csak segédeszközök lehetnek a humán szakértõk számára, azokat teljes mértékben sohasem helyettesíthetik. A szakértõi rendszerek alkalmazásakor a félreértések egy része éppen abból keletkezik, hogy felhasználóik teljeskörû problémamegoldást várnak el a célfeladataikhoz vezetõ út során, kiküszöbölve a humán specialisták el nem hagyható közremûködését.

A szakmai társadalom ellenállása a szakértõi rendszerekkel szemben egy másik forrásból is táplálkozik. Az elmúlt néhány évben a "szakértõi rendszer" kifejezés pejoratív felhangot kapott a programok okozta csalódások következtében. Csalódások a végfelhasználók részérõl jelentkeztek, akik mintegy készen kapták az informatikai-szaktudományi rendszert. Mivel a korábbi években elsõsorban a specialisták feladata volt a szakértõi rendszerek létrehozása, ezen elképzelések nem mindig találkoztak a végfelhasználók által felvetett gondokkal, megoldásra váró feladataikkal.

A felsorolt hátrányok mellett is van természetesen létjogosultsága a szakértõi rendszereknek. Míg egy humán szakértõ körülbelül 10 év alatt képes a tudását olyan szintre fejleszteni, hogy ismeretlen szituációkban is meg tud birkózni a feladatokkal, ezzel szemben egy kiépített szakértõi rendszer ismeretbázisa azonnal és korlátozás nélkül "szaporítható", másolható. A másik el nem hanyagolható elõnye a szakértõi rendszereknek, hogy rendszerbe állításuk után állandóan a felhasználók rendelkezésre állnak, s gyakorlatilag soha semmit nem felejtenek.

A szakértõi rendszereknek a (szakmai) társadalom által történõ elfogadását a felsoroltakon kívül számos más irracionális tudati tényezõ is gátolja. Ezen tényezõk megszüntetése a marketing management feladata. A szakértõi rendszerek, hasonlóan más termékekhez, ugyanúgy igénylik a marketinget, a piacra történõ bevezetés ráfordítást, mint bármely más normális termék.

2. Új szakértõi rendszer a szõlész-borász ágazatban

A hegyközségek adatnyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségeire épített információ-szolgáltató egységek jelenlegi tapasztalataink szerint megfelelõ alapot nyújtanak ahhoz, hogy borvidékenként és országos szinten az ágazat irányításához szükséges információk a jövõben rendelkezésre álljanak. Ezen struktúrált adatbázisokat megfelelõ információs csatornákba terelve mind a tudományos vizsgálatokhoz, mind az ágazati folyamatok elemzéséhez és a döntések elõkészítéséhez nélkülözhetetlen primer adatstruktúrák és tudásbázisú szakértõi rendszerek építhetõk fel.

Az ágazati információk menedzselésének szakértõi rendszerré való fejlesztése a beérkezett adatok feldolgozási eljárásaitól függ. Egy szakértõi rendszer megvalósítása adatmenedzselési, statisztikai-elõrejelzési, operációkutatási-döntéstámogatási módszerek kidolgozását és megvalósítását egyaránt jelentik. Az így felépített - szekunder információkkal is szolgáló - szakértõi rendszerek választ fognak adni a termelõ és feldolgozó kapacitások, termelési és kereskedelmi eredmények várható alakulásáról, miáltal az ágazatot ma még nagyonis sújtó információhiány jelentõs mértékben csökkenthetõ.

Egy gazdasági ágazat információs rendszerét csak kétirányú információs csatorna funkcionálása esetén lehet teljeskörûnek nevezni. Az adatgyûjtés - adatértékelés és döntés mellett az ágazat szabályozásához, irányításához az ellenkezõ irányú információ-szolgáltatást is meg kell valósítani. Az Internet ma már a legkézenfekvõbb eszköz ahhoz, hogy az ágazati információs rendszer naprakész adatokat szolgáltasson

• a termõ potenciálokról, szõlõtermesztési és borászati adatokról
• a kereskedelmi, export-import adatokról, marketing lehetõségekrõl
• a szakmai képzési lehetõségekrõl, rendezvényekrõl és a
• jogi szabályozásról, szabványokról.

A tervezett információs rendszer kétirányú adatszolgáltatást és adattovábbítást tételez fel:

a./ Hegyközségek - Borvidék Hegyközségi Tanácsa - Nemzeti Tanács

b./ Nemzeti Tanács - Borvidék Hegyközségi Tanácsa - Hegyközségek

Az elsõ esetben a tervezett információs csatornák az alábbi struktúra szerinti adatgyûjtést, adatrendezést és adattovábbítást valósítanak meg:

Az adatgyüjtõ programrendszer használata törzsadattárakon alapszik. Magának a programnak a használatához sem speciális tudásra, sem különösebb számítógépes ismeretekre nincs szükség. A programok mûködtetése néhány billentyû használatára épül, melyek megismerését az aktuális képernyõ alján található magyarázatok biztosítják. A programrendszer felhasználóbarát, a felhasználók minden fázisában kezdeményezhetik a kódszótárak és a törzsadatállományok megjelenését, miáltal az adatrögzítés és az adatlekérdezés minimális manuális ráfordítást igényel.

A programrendszer egyik kiemelt programcsoportja az ültetvényekkel foglalkozik. Az adatfelvitel két számítógépes képernyõt foglal magába. Az elsõ oldalt úgy állítottuk össze, hogy az az európai szabványnak megfelelõ információkat tartalmazza, s ugyanezt az oldalt írja elõ adatnyilvántartási kötelezettségként az 1997. évi végrehajtási utasítás is. A kiinduló oldalt olyan második oldallal egészítettük ki, hogy az a Kecskeméti Szõlészeti-Borászati Kutató Intézet által megfogalmazott eredetvédelmi követelményeket is kielégítse. A második alprogramban a szakemberek által megfogalmazott lekérdezési listákat további egyszerû vagy összetett szûrõfeltételek segítségével pontosíthatjuk. A számítógép a szûrõfeltételeknek megfelelõen azonnal elkészíti mind a tíz lekérdezési listát.

A második alprogram a már kitöltött és visszaküldött szüreti adatlapok rögzítésére szolgál. Az adatlapnak tartalmaznia kell a szõlõ pontos származási helyét. A származási helyet a község irányítószáma, és a községen belül az ültetvény sorszáma vagy helyrajzi száma határozza meg egyértelmûen. Az adatfelvitelkor lehetõség nyílik a származási bizonyítvány rögzitésére és kinyomtatására. Ha egy ültetvényrõl leszüretelt szõlõ több felvásárló felé lett értékesítve, akkor minden egyes felvásárló felé külön származási bizonyítvány számmal ellátott adatsoron kell rögzíteni az eladott tétel mennyiségét, továbbá a felvásárló adatait. A továbbiakban már a számítógép gondoskodik a felvásárlások összesítésérõl, rendezésérõl és igény szerinti kinyomtatásáról.

A borászati tevékenység nyilvántartása az alábbi négy kategória szerint van rendezve:

• A hegyközségi tag meghatározása
• A bor származásának tételes leírása
• A borászati termék minõségi és mennyiségi leírása
• A felhasználás részletezése

A hegyközségi tag az itt rögzítésre kerülõ tétel tulajdonosa. A tulajdonos adatainak begépelése itt sem szükséges, hiszen a tag-nyilvántartási listában megkereshetõk és lehívhatók ezek az adatok. A származási tételek száma felülrõl nincs korlátozva. A származás leírásához tetszõleges számú adatsort vihetünk fel a számítógépre, így több ültetvényrõl származó bor esetében is pontos származási igazolást tudunk kiadni. A származás és eredetvédelem elvárásai miatt minden tétel esetében pontosan meg kell fogalmazni a származás helyét, ültetvényazonosítóját. Ha a származási adatokat módosítjuk, az aktuális készlet mennyisége azonnal változik, így a statisztikai adatok lekérése mindig a legutolsó állapotnak megfelelõ adatokat szolgáltatja.

A bevezetõben említett kétirányú információs rendszer elsõ lépcsõje az adattovábbítás megszervezése a hegyközségektõl a Borvidék Hegyközségi Tanácsa felé. A hegyközségi törvény 1997. évi végrehajtási utasítása alapvetõen négy területen írja elõ az adatgyûjtést és adattovábbítást. Adatot kell szolgáltatni

• a taglétszám alakulásáról
• a szõlõterület szerkezetérõl
• a szüreti adatokról és a
• a borászati készletek alakulásáról.

A programrendszer mindezen adatokat automatikusan, a hegyközség által kontrollálható formában elõállítja egy mágneslemezen. Itt jegyezzük meg, hogy az Európai Unió tagállamai ettõl lényegesen részletesebb adatszolgáltatási keretszabályozással rendelkeznek. Akár ezek kielégítése, akár az egész ágazat irányítását, szabályozását és képviseletét hatékonyabban szolgáló részletesebb adatbázis számítógépes összeállítása semilyen plussz munkát nem igényel a programrendszer használóitól.

Ugyanilyen egyszerûen oldható majd meg a Hegyközségi Tanácsoknál a borvidékre vonatkozó adatok összegyûjtése, rendezése, elemzése és továbbítása. E tevékenység révén mind a Borvidék Hegyközségi Tanácsánál, mind a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa kezében sokoldalúan hasznosítható, könnyen áttekinthetõ és értékelhetõ adatbázisok keletkeznek.

Egy ágazati szakértõi rendszer három felhasználói réteget célozhat meg végfelhasználóként

a./ Államigazgatási szerveket

Ez esetben a szakértõi rendszer célja az ágazat irányítását érintõ döntések megalapozásában, elõkészítésében van

b./ Szakértõket

A szakértõi rendszer célja ez esetben a humán szaktanácsadók támogatása az ágazatban tevékenykedõ gazdasági egységek döntéstámogatásában

c./ A vállalatok, vállalkozások támogatása gazdasági tevékenységük tervezésében és végrehajtásában

A tervezett szakértõi rendszer gondoskodni kíván az ágazat irányításáért felelõs szervezetek és személyek, szaktanácsadók és hegyközségek információkkal való ellátásáról és döntéseik szakértõi rendszerrel való támogatásáról. E törekvés az ágazat érdeklõdésére számot tartó szakmai, kereskedelmi, jogi és marketing információk összegyûjtését, rendezését, és szakértõi rendszerbe való illesztését feltételezi:

3. A szakértõi rendszerek jövõje

A mezõgazdaságban, ezen belül a kertészeti ágazatban egyre fokozódó szerep jut a szakértõi rendszereknek. Ez a kijelentés annak a fényében is megkockáztatható, hogy ma még kevés sikeres alkalmazással találkozhatunk. Az állami gazdaságok és szövetkezetek 1989-re már rendelkeztek valamiféle számítástechnikai háttérrel. Ezen számítástechnikai eszközrendszer mára már elavult, de az idõközben bekövetkezett hardware-software árzuhanás okán ma már a vállalkozások számára sem elérhetetlenek a jól használható, korszerû eszközök.

A kertészeti és mezõgazdasági termelõk (megmaradt állami gazdaságok, új típusú szövetkezetek, magángazdálkodók, gazdasági társaságok) elõször az általánosan elterjedt informatikai alkalmazásokat használják (könyvelés, adóbevallás, készletgazdálkodás). Ezek természetesen nem szakértõi rendszerek, de nagyon hasznos feladatokat látnak el. Szakértõi rendszerek ma még "tömegáruként" nem nagyon fordulnak elõ a magyar piacon.

Elõször valószínüleg az olcsóbb, drága számítógépes beruházást nem igénylõ beruházások terjednek el a piacon. A legjellemzõbb alkalmazások a

• kórokozó és kártevõ diagnosztika
• növényvédelmi szaktanácsadás
• piaci stratégia meghatározása
• termesztési tervezési feladatok

területén jelentkeznek. Magyarországon jelenleg kialakulóban van a szakértõi hálózat. Fontos, hogy a szakértõi hálózat kialakításában résztvevõ szakemberek ne konkurenciaként értékeljék a szakértõi rendszereket, hanem mindennapi munkájukban hasznos segédeszközként próbálják meg felhasználni.