Magyar Internetes Agrárinformatikai Újság No 2HU ISSN 1419-1652

<SZÖVEGES NAVIGÁCIÓ> <NAVIGATION WITHOUT GRAPHICS>

<IMPRESSZUM> <AKTUÁLIS> <ARCHÍVUM> <HAZAI TÉMÁK>
<NEMZETKÖZI ROVAT> <SZOLGÁLTATÁSOK>

Statisztikai összefüggés-vizsgálatokkal kiegészített szimulációs modell a sertéslétszám korcsoportonkénti elõrejelzésére

Dr. Tunyoginé Nechay Veronika1 - Szakál Éva 2 -
- Gazsy Endre 3 - Dr. Demeter János 4

1 osztályvezetõ-helyettes, 2 munkatárs, 3 fõmunkatárs,
Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet, Informatikai Igazgatóság,
1055 Budapest V. Kossuth Lajos tér 11., Levélcím: 1355 Bp. Pf.:6, Tel.: (06-1) 301-4053, (06-1) 301-4792, (06-1) 301-4161, Fax: (06-1) 301-4418

4 osztályvezetõ,
Földmûvelésügyi Minisztérium, Agrárrendtartási Hivatal, 1502 Budapest, V. Kossuth Lajos tér 11., Levélcím: 1860 Bp. Pf.: 1, Tel.: (06-1) 301-4278, Fax: (06-1) 301-4698

Absztrakt: A bemutatott modell a Központi Statisztikai Hivatal létszámadataiból kiindulva, biológiai, illetve tenyésztéstechnológiai összefüggések segítségével hétrõl-hétre szimulálja a különbözõ korú sertések életének és szaporodásának alakulását, és ezáltal lehetõvé teszi a sertéslétszám korcsoportonkénti elõrejelzését. A szimulációs megközelítés rendkívül rugalmassá teszi a módszert, amely gyakorlatilag tetszõleges korcsoport-megoszlásban, bármely idõszakra vonatkozóan képes becslést adni, és így jó tájékoztatást nyújt mind a piaci szereplõk, mind pedig az agrárirányítás felelõsei számára. A minél pontosabb elõrejelzés érdekében a sertésállomány alakulását meghatározó közgazdasági tényezõk változásainak hatását is felmértük.

Kulcsszavak: sertés, állatlétszám, szimuláció, statisztika, elõrejelzés.

1. Bevezetés

A kiegyensúlyozottabb agrárpiaci folyamatok elérésének alapvetõ feltétele nem csak egy -elsõsorban a piaci résztvevõk tájékoztatását szolgáló- operatív ár- és mennyiség- megfigyelõ rendszer mûködtetése, hanem a kereslet, illetve kínálat alakulásának elõrejelzése is egy-egy termékre vonatkozóan. Az utóbbi nélkülözhetetlen az agrárirányítás piacszabályozó tevékenységének folytatásához, ugyanakkor a piaci szereplõk cselekvési stratégiájának kialakításához is. A jelen összeállításban bemutatott sertéslétszám-prognózis modell annak az Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai Intézetben (AKII) hosszútávon megvalósítandó elképzelésnek a részeként jött létre, amely szerint sor kerülne több, elsõsorban az Agrárpiaci Rendtartás által szorosan szabályozott termékre vonatkozó, a kereslet, illetve kínálat alakulásának prognosztizálására alkalmas modell kidolgozására.

Az AKII Piaci Információs Osztályán már korábban is mûködött egy a sertéslétszám negyedévenkénti elõrejelzésére alkalmas modell, amelyet azonban át kellett alakítani, mivel az alapjául szolgáló, Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által kiadott létszám-adatok 1996. nyarától nem negyedévente, hanem évente háromszor, négy havonta jelennek meg, az EU statisztikai rendszerével való harmonizáció kapcsán. A korábbi modell elõrejelzései egy adott idõpontra, a negyedév végére vonatkoztak, és így csupán egy pillanatnyi állapotot tükröztek. Ugyanez igaz a KSH tény-adataira is. Rendkívül fontos azonban, hogy ne csak egy-egy idõszak kezdõ- illetve zárólétszámát ismerjük, hanem a közbülsõ állománynagyságokat is, hiszen nem közömbös, hogy az adott idõpont állatlétszáma milyen csökkenõ, illetve növekvõ tendenciákon keresztül alakult ki. Ez annál is inkább így van, mivel az új, négy hónapos becslési idõszak a sertéshústermelés biológiai ciklusidejének már jelentõs hányadát teszi ki, és nyilvánvaló, hogy a kényszerítõ biológiai összefüggések miatt nagy jelentõsége lehet, hogy az adott idõszak során milyen változások játszódtak le például az anyakoca-létszám, vagy a malaclétszám terén. A közbülsõ állománynagyságok ismerete azért is fontos, mert segítségükkel különbözõ idõszakokra vonatkozó átlagos állomány-létszámokat is meg tudunk határozni. Mindezen megfontolások egy olyan modell kifejlesztéséhez vezettek, amely a sertéslétszám változását hétrõl-hétre dinamikusan írja le.

A szimulációs modell elsõsorban a biológiai, illetve tenyésztéstechnológiai folyamatokban megnyilvánuló valóságot próbálja meg leképezni, és ennek jövõbeli kivetítésével prognosztizál. A modell elõrejelzéseinek pontosabbá tétele szempontjából ugyanakkor feltétlenül figyelembe kell venni a sertéslétszámra ható legfontosabb közgazdasági tényezõk hatásait is. Ez utóbbi hatások egzakt felmérésére tettünk kísérletet a statisztikai összefüggés-vizsgálatok elvégzésével. Természetesen a jelen módszertani fejlesztési program keretei között nem törekedhettünk teljességre, célunk elsõsorban a rendelkezésre álló adatállomány felmérése, illetve módszertani tájékozódás volt.

2. A sertéslétszám-prognózis szimulációs modellje

A sertéslétszám prognosztizálására alkalmas számítógépes algoritmus feladata, hogy 1995 elsõ hetétõl kezdve a biológiai, technológiai összefüggések segítségével leírja a sertésállomány változását, és ezáltal segítse a változás belsõ mechanizmusának jobb megértését. A modell célja a valóság minél pontosabb szimulációja, vagyis annak megragadása, hogy az idõ elõrehaladtával, -kis idõközönként vizsgálva- hogyan alakul a sertésegyedek élete, illetve szaporodása. A könnyebb kezelhetõség kedvéért a modellt az azonos korhetes sertések csoportjára és hetenkénti idõszakokra egyszerûsítettük.

A számítógépes algoritmus alapja egy olyan Excel környezetben létrehozott táblázat, melynek sorai naptári hetekre vonatkozóan, oszlopai pedig heti életkoronként (korhetenként) tartalmazzák a szimulált (prognosztizált) sertéslétszám-adatokat. A program egy adott heti, adott korhetes állatcsoport létszámát mindig egy elõzõ heti állatcsoport létszámából kiindulva határozza meg, a biológiai összefüggéseket kifejezõ képletek segítségével. A képletekben szereplõ paraméterek a következõk: egy fialásra jutó átlag szaporulat; tenyésztésbe vételi arány; ellési arány; vemhesülési arány anyakocáknál; vemhesülési arány kocasüldõknél; a selejtezés, illetve kivágás mértéke malacnál, süldõnél, hízónál, tenyészállatnál. A paraméterek értékét az egyes hetekre vonatkozóan külön-külön be lehet állítani.

A modellbe idõrõl-idõre kontrol-sorokat építettünk be azoknál a heteknél, amelyekhez kapcsolódóan a KSH korcsoportonkénti létszámadatokat tesz közzé (1996. augusztus 1. elõtt háromhavonta, majd azt követõen négyhavonta). Természetesen ezek az adatok aggregáltan írják le a valós helyzetet és az összehasonlítás, illetve a prognosztizált létszámok meghatározása is ennek megfelelõen a heti állományok összesítésével történik.

A modell kidolgozása során elõször a program végigfuttatásával (1995 elsõ hetétõl) meghatároztuk a kontrol idõpontoknak megfelelõ aggregált létszámadatokat. Ezt követõen a kapott létszámokat a paraméterek beállításával hozzáigazítottuk a KSH tény adataihoz. A beállítási szakaszra részben azért van szükség, mivel a kezdõ idõpontra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre olyan létszámadatok, amelyek korhetenkénti részletességgel tükröznék a sertésállomány összetételét. Az induló állomány kor szerinti megoszlását tehát meg kellett becsülni, melynek során igyekeztünk ugyan különbözõ szempontok figyelembevételével, illetve több változat kipróbálásával minél nagyobb valósághûségre törekedni, de a tényleges valóság leképezése csak éppen a modell segítségével, a tényszámokkal való minél többszöri összevetés során lehetséges.

A modell kifejlesztése során az algoritmus felállítása és a beállítási szakasz után következett a tényleges prognosztika szakasza. A következõ idõszakra vonatkozó becsült létszámadatokat az alábbi módszerrel határozzuk meg:

A kapott eredmények, illetve az idõbeli összefüggések kielemzésével határozható meg a végsõ becslés.

3. A sertéslétszám alakulását meghatározó legfontosabb közgazdasági tényezõk
hatásának felmérése

Az elsõsorban biológiai-technológiai összefüggéseken alapuló szimulációs modell becsléseinek pontosabbá tétele érdekében megkíséreltük statisztikai vizsgálatok segítségével felmérni a közgazdasági környezet sertéslétszámra gyakorolt hatását. Munkánk során elõször számba vettük, hogy melyek azok a közgazdasági tényezõk, amelyeknek állatlétszámra való hatását feltétlenül vizsgálnunk kell, valamint azt, hogy ezen vizsgálatokhoz milyen adatokat tudunk begyûjteni. A közgazdasági tényezõk közül elsõsorban a kukorica, valamint az élõsertés felvásárlási árának, és e két ár arányának hatását elemeztük az összes sertés- és a kocalétszámra vonatkozóan. Ezen kívül még az egy fõre jutó sertéshús-fogyasztás, valamint a nyers hús export- és fogyasztói ára tartozott a vizsgálatba vont tényezõk közé. Az összefüggés-vizsgálatok elvégzéséhez csak idõsoros adatokat tudtunk felhasználni (az elmúlt 15 évre vonatkozóan), ami nagymértékben nehezítette a munkát, hiszen egy-egy választott tényezõ létszámalakító hatását az idõsorban mutatkozó infláción túl még számos rendkívüli gazdasági jelenség is befolyásolta. Annak ellenére, hogy a fent említett, az idõsorban természetszerûleg meglévõ jelenségeket megpróbáltuk kiküszöbölni (pl. az árakat minden évben $-ra számítottuk át), a kiválasztott tényezõk és a korcsoportonkénti létszámadatok között az eredeti elképzeléshez képest gyengébb összefüggést lehetett kimutatni. A rendelkezésre álló adatsorok viszont kiválóan alkalmasak voltak a koca- és sertésállomány középtávú trendjének elkészítésére, illetve elemzésére, és lehetõséget nyújtottak arra, hogy az elmúlt évek sertésállományt befolyásoló történéseit behatóbban elemezzük. Az elmúlt tizenöt évre vonatkozó trend ismerete lehetõséget nyújt arra is, hogy az elkövetkezõ egy-két év állatlétszám-adatait megbecsüljük, és -a szezonindexek segítségével az éven belüli ingadozásokat is figyelembe véve- az egy évnél rövidebb idõszakra vonatkozó korcsoportonkénti létszámadatok változását is kövessük.

3.1. A sertés- és a kocaállomány trendjének, valamint éven belüli szezonális ingadozásának alakulása 1980 és 1995 között

A sertés- és kocaállomány alakulásának az elmúlt tizenöt évre jellemzõ tendenciáját lineáris és másodfokú függvénnyel közelítettük, és mivel a standard hiba és a relatív hiba is a lineáris közelítésnél volt kisebb, ezért az állományváltozások jellemzésére a lineáris trendet fogadtuk el. (A sertésállomány változását leíró függvény: y= 7976-82.48x, Hr=12.11%, míg a kocaállományra vonatkozó függvény: y=610-6.13x, Hr=11.61%.) A lineáris trendek alapján feltételezzük, hogy a változás az egyes idõszakokban abszolút értékben azonos. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a tizenöt év alatt a sertésállomány átlagosan negyedévenként 82 840 db-bal, a kocaállomány pedig 6000 db-bal csökkent. Tudjuk, hogy a valóságban a sertés- és kocalétszám-csökkenés nem volt ennyire egyenletes, az évi átlagos állomány létszámában egy-egy rövidtávon ható intézkedés hatására kismértékû fellendülés is volt, azonban ezeket a növekedési szakaszokat rendszeresen felváltotta egy nagyobb mértékû visszaesés. A sertés- és kocaállomány csökkenõ trendje egyértelmûen a piaci, illetve jövedelmezõségi helyzet romlásával, és esetleg kismértékben a fogyasztói szokások átalakulásával magyarázható. A közeljövõben a csökkenõ tendencia folytatódása várható azzal együtt, hogy egy-két, az ágazatot kedvezõen érintõ intézkedés hatására átmeneti javulás bekövetkezhet. A tartósan csökkenõ tendencia megváltozását azonban csak az egész termékpályát átfogó, és hosszútávon érvényben maradó intézkedések sorozata eredményezhetné.

A sertés- és a kocaállomány trendjének ismerete lehetõvé tette, hogy a vizsgálatba vont tizenöt év alapján általános következtetéseket vonjunk le az éven belüli létszám szezonális ingadozásaira vonatkozóan a szezonindexek segítségével, amelyek az évi átlagos létszámtól való eltérések mértékét mutatják az egyes negyedévekben (1. táblázat).

1. táblázat Az összes sertés-, valamint a kocaállomány szezonindexei

Sertésállomány Kocaállomány

% %

I. negyedév 103.40 97.86

II. negyedév 99.51 101.07

III. negyedév 105.30 102.80

IV. negyedév 91.80 98.19

A sertésállomány nagyságának éven belüli változása egyrészt biológiai tényezõkre vezethetõ vissza, másrészt a hazai fogyasztói szokásokkal magyarázható. Az elsõ negyedévben a sertéslétszámot a magasabb malaclétszám határozza meg, amely a késõ õszi kedvezõ vemhesülési aránnyal függ össze. Ugyanakkor az év többi idõszakához képest kedvezõbb malacszületést ösztönzi az is, hogy a malac iránti kereslet áprilisban, májusban a legnagyobb. A összes sertés létszáma a harmadik negyedév végén a legmagasabb, amely visszavezethetõ részben arra, hogy a nyári alacsonyabb vemhesülési arányt több koca beállításával igyekeznek ellensúlyozni, másrészt pedig ez az idõszak felkészülést jelent a negyedik negyedévben történõ, a többi idõszakhoz képest jelentõsen több hízóvágásra. Ez utóbbinak eredménye, hogy az utolsó negyedév végén csaknem 9 %-kal alacsonyabb a sertéslétszám az évi átlaghoz képest.

A kocaállomány szezonális ingadozása kisebb mértékû a sertésállomány éven belüli ingadozásához képest. Az elsõ és negyedik negyedévi, az évi átlagos létszámnál kismértékben alacsonyabb kocalétszámot az évvégi selejtezésekkel magyarázhatjuk.

3.2. A fontosabb közgazdasági tényezõk hatása a sertés- és kocaállomány alakulására

A sertéslétszám alakulását befolyásoló legfontosabb közgazdasági tényezõk közül elsõsorban a kukorica, valamint az élõsertés felvásárlási árának, és e két ár arányának hatását elemeztük az összes sertés- és a kocalétszámra vonatkozóan. A vizsgálatba vont tényezõk közé tartozott még az egy fõre jutó sertéshús-fogyasztás, a nyers hús export- és fogyasztói ára, valamint a vágósertés exportára, illetve a piaci malac-ár. Sajnos ezen tényezõkre vonatkozóan nem állt rendelkezésre elégséges, megfelelõ rendszerességû adat, illetve a vizsgálatok során nem kaptunk értékelhetõ eredményeket.

A morzsolt kukorica felvásárlási árának és az átlagos kocaállomány nagyságának összefüggésvizsgálatát kétféleképpen végeztük el: a felvásárlási árak hatását vizsgáltuk ugyanazon év kocaállomány-alakulására, illetve a felvásárlási árakat a következõ évi kocaállománnyal hoztuk összefüggésbe. A takarmányár változásának hatása az évi kocaállományra az utóbbi esetben jelentõsebb, amit a kapcsolat szorosságára utaló korrelációs együttható is jelez (r=0.71, p=1% mellett szignifikáns), míg a felvásárlási áraknak a hatása ugyanazon év kocaállományára gyengébbnek bizonyult (r=0.59). Az elõbbi két tényezõ összefüggését leíró regressziós függvény (y=1615,2-7,52x Sy=91,01 Hr=14,9%) szerint egy tonna morzsolt kukorica árának egy dollárral való emelkedése hétezer db-bal csökkentené az évi átlagos kocaállományt. Az említett takarmány árának változása összefüggésvizsgálatunk szerint csaknem ötven százalékban meghatározza az éves átlagos kocaállomány alakulását.

A vágósertés felvásárlási ár változásának hatását vizsgáltuk az egy évvel késõbbi, valamint az ugyanazon év kocállományának változására vonatkozóan is. A tizenöt évi idõsoros adatok alapján a két változó között mindkét esetben közepes erõsségû összefüggésre utaló korrelációs együtthatót kaptunk (r=0.37 és r=0.47), amelyek szerint az vágósertés felvásárlási ára a takarmány árához képest kisebb mértékben, csak mintegy tíz-húsz százalékban befolyásolja az évi átlagos kocalétszám alakulását. Ehhez hasonló megállapítást tehetünk abban az esetben is, ha az élõsertés felvásárlási ára és az összes sertéslétszám közötti összefüggést vizsgáljuk. A fentiek oka valószínûleg abban rejlik, hogy a tõkehiánnyal küzdõ gazdaságok, gazdák tevékenységét a folyamatosan felmerülõ költségek jobban befolyásolják, mint a magasabb felvásárlási árból fakadó nagyobb, de ezzel együtt szakaszosan jelentkezõ többletbevétel.

Nem tudtunk szignifikáns összefüggést kimutatni a vágósertés felvásárlási- és a takarmányár arányának változása, valamint a koca-, illetve a sertésállomány alakulása között. Az árarány és a sertés-, valamint a kocaállományra vonatkozó idõsoros adataink viszont jól érzékeltetik a sertéságazat jövedelmezõségének folyamatos csökkenését, mert míg a morzsolt kukorica deflált ára 1988 és 1996 között összességében 64 %-kal nõtt, addig az élõsertés deflált felvásárlási ára ugyanezen idõszak alatt 28.7 %-kal emelkedett. Ugyanakkor megállapíthatjuk azt is, hogy a két ár aránya tíz és tizenháromszoros érték között változik, és a kedvezõbb árarány általában a nagyobb állatlétszámnál fordul elõ, de megtalálható a 90-es évek alacsony sertés- és kocalétszáma esetén is.

Megjegyezzük azonban, hogy az árarány elmozdulására a sertés-, és kocalétszám minden esetben reagál. (1993-ban az élõsertés és a morzsolt kukorica felvásárlási árának aránya az elmúlt tizenöt év legalacsonyabb értéke volt, a kocaállomány a következõ évben csaknem 100 ezer db-bal esett vissza az egy évvel korábbi létszámhoz képest. Ugyanakkor 1994-ben az árarány jóval kedvezõbben alakult, és így a következõ évi kocalétszám 60 ezer db-bal növekedett.)

4. A módszer elõnyei,
a továbbfejlesztés lehetõségei

A jelen összeállításunkban bemutatott, sertéslétszám elõrejelzésére alkalmas szimulációs modell az egyes hetekre vonatkozó létszámadatokat alapvetõen a rendszerbe beépített biológiai, technológiai jellemzõket kifejezõ paraméterek segítségével határozza meg. Ugyanakkor a modell a fontosabb közgazdasági tényezõk létszámalakító hatását is figyelembe veszi a sertéslétszám-prognosztika módszertanának kidolgozása során elvégzett összefüggés-vizsgálatok alapján. A szimulációs megközelítés elõnye, hogy jól áttekinthetõvé teszi a sertéshús-termelés folyamatának bonyolult biológiai, technológiai, illetve idõbeli összefüggés-rendszerét. A modell eredményei közül elsõsorban a korcsoportonkénti létszámok hetes bontásban történõ megfigyelését emelnénk ki. Ez lehetõséget nyújt arra, hogy bármely idõpontban ismerjük a sertésállomány nagyságát, és ezenkívül lehetõvé teszi a korcsoportonkénti átlagos létszám meghatározását is bármely idõszakra vonatkozóan (visszamenõlegesen is). A módszer rendkívül rugalmas, gyakorlatilag tetszõleges korcsoport-megoszlásban, bármilyen idõpontra vonatkozóan képes elõrejelzést adni. A modell fejlesztése jelenleg még nem tekinthetõ lezártnak, hosszabb ideig tartó tesztelésre, további apróbb finomításokra van szükség ahhoz, hogy teljesen élethû legyen a szimuláció. Ezenkívül a közgazdasági környezetben beálló változások sertéslétszám-alakító hatásának minél pontosabb ismerete érdekében még további, a sertésállomány alakulása szempontjából lényeges közgazdasági tényezõk bevonására, valamint célirányosabb adatgyûjtésre lenne szükség az összefüggés-vizsgálatok terén.


Az utolsó módosítás: 2005.05.29.
© miau