A Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat az Európai Unióban
Kovács Gábor — Keszthelyi Szilárd
A Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat (MSzIH) — angolul: Farm Accountancy Data Network (FADN) — az EU tagállamainak harmonizált adatgyűjtési és információs rendszere, amely a közös agrárpolitika keretében hozott intézkedések megalapozására és ellenőrzésére szolgál. Ennek érdekében a rendszer információkat szolgáltat a mezőgazdasági vállalkozások jövedelméről és vagyoni-pénzügyi helyzetéről. Az üzemek adatszolgáltatása önkéntes, az egyedi adatok kezelése titkosan történik. A hálózatban jelenleg több mint 62 ezer üzem vesz részt. Ezek az üzemek összesen 4,3 millió farmot reprezentálnak, amelyek az Európai Unión belül az összes megművelhető terület 90 %-án gazdálkodnak. Az összes mezőgazdasági termelésből való részesedésüket tekintve is hasonló az arány.
Az Unió agrárpolitikai intézkedéseinek (támogatások, adóztatás, kvóták, árgaranciák stb.) megalapozásához szükség van egy olyan reprezentatív információs rendszer működtetésére, amely megfelelő ismereteket szolgáltat az agrárstruktúrák fejlesztésével, az agrárpiacok szabályozásával foglalkozó döntéshozók számára. Az információk elsődleges felhasználója az Európai Bizottság. A nemzeti adatállományok pedig az adott tagország agrárágazatának irányítását támogatják országos, vagy regionális szinten.
Az adatok természetesen üzemgazdasági célokra is felhasználhatók, úgymint a vertikális, illetve a horizontális üzem-összehasonlítások, a vállalkozások erősségeinekk és gyenge pontjainak keresése stb. Mindezen túl az adatbázis a szaktanácsadásban, a kutatásban, valamint az oktatásban is fontos szerepet játszik.
Az MSzIH-rendszer bevezetését már 1965-ben megkezdték Unióban. Legutóbb az 1992-es CAP-reform következtében ment át lényeges változásokon . A reform megvalósításához szükséges információs igények elsősorban a következők voltak:
ú a támogatások, valamint az árrendszer hatása a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmére, üzemtípus és termőhelyi adottságok szerinti bontásban;
ú az üzemek lehetőségei az új feltételekhez való alkalmazkodásban;
ú a reform hatása az üzemek struktúrájára (méret, munka-erőállomány, lekötött tőke), valamint pénzügyi helyzetükre (rövid és középtávú kötelezettségek, cash-flow stb.);
ú a reform általános hatása a mezőgazdaságra (a termelés intenzitásának alakulása, kihatások a természeti környezetre).
Az MSzIH-nak napjainkban is számos újabb elvárásnak kell megfelelnie. Egyre nagyobb igény jelentkezik arra, hogy az országonkénti sajátosságokat a rendszerben nagyobb súllyal vegyék figyelembe. További gondot jelent, hogy a rendszer fejlődésével jelentősen megnőtt a gyűjtött adatok száma, de például a környezetvédelmi problémák kezelése újabb információs igényeket vetett fel.
Jelenleg a kötelező begyűjtendő adatok listáját egyetlen kérdőív tartalmazza, azaz pl. a spanyol és a lappföldi üzemekről ugyanazokat az adatokat gyűjtik. Az információ-technológia ma már lehetővé tenné, hogy csak a sajátosságoknak megfelelő információkat gyűjtsék az egyes üzemekről, és azt az adat jellegének megfelelően regionális vagy Közösségi szinten aggregálják, ami nemcsak időkímélő, hanem költségtakarékos megoldás is.
Az MSzIH működése
Az EU egészére kiterjedő adatgyűjtési rendszer működtetése igen bonyolult feladat. Ahhoz, hogy az adatok pontosak legyenek, s visszatükrözzék azt a sokszínűséget, amely az EU mezőgazdaságára jellemző, a reprezentatív adatgyűjtést nagyon gondosan kell megtervezni és kivitelezni.
A hálózat működését az ábra szemlélteti
Minden egyes farmról körülbelül 1000 adatot gyűjtenek. A gyűjtött adatok két csoportra oszthatók:
1. Fizikai és szerkezeti adatok: földrajzi elhelyezkedés, szántóterület, vetésszerkezet, állatok száma, munkaerő-állomány stb.
2. Gazdasági adatok: az egyes növények hozama, az eladások és vásárlások összege, eszközök és források szerkezete, kvóták, támogatások stb.
A tagországok és az Európai Bizottság közötti kapcsolatot tartó Összekötő Irodák vagy saját munkatársaikkal végzik az adatszolgáltatásban részt vevő üzemekben az adatgyűjtést és azok szakmai segítését, vagy ezt a feladatot — szerződés alapján — könyvelő irodákra, egyetemekre, szakmai szövetségekre, illetve egyéb szervezetekre bízzák. A munka szakmai összefogását gyakran az agrárkutató-intézetek biztosítják.
A reprezentatív adatgyűjtés megvalósításánál kulcsszerepet tölt be a kiválasztási terv, amelynek elkészítéséhez viszont ismerni kell a "alapsokaságot", azaz a megfigyelésbe bevont gazdasági egységek összességét. A Bizottság pragmatikus szempontok szerint határozta meg az MSzIH megfigyelési körét. Így a vizsgálatba csak a főmunkaidőben vezetett üzemek kerülnek be. Főmunkaidős üzemnek az minősül, amely elég nagy ahhoz, hogy a gazdálkodó tevékenységének nagyobb hányadát itt folytathassa, s elég jövedelmet biztosítanak a család megélhetéséhez. Az alapsokaságról a nemzeti statisztikai hivatalok gazdaságszerkezeti összeírásai szolgáltatnak információkat.
Az MSzIH megfigyelési körén belül igen nagy eltérések vannak az üzemek között. Egyes üzemek gazdasági értelemben vett mérete igen nagy, míg másoké nagyon csekély. Bizonyos gazdaságok csak növénytermesztésre, mások csak állattartásra specializálódtak, ismét mások vegyes gazdálkodást folytatnak. Ahhoz, hogy a kiválasztott minta ezen változatosságot megfelelően visszatükrözze, a mintavétel előtt el kell végezni a sokaság rétegezését. A rétegezés olyan statisztikai eljárás, amelyet a mintavétel hatékonyságának növelésére használnak, abban az értelemben, hogy a sokaság megfelelő képviseletéhez szükséges üzemek száma minél kisebb legyen. A rétegezés során az üzemeket megközelítőleg homogén csoportokba sorolják, s minden csoportból választanak üzemeket a mintába. Ha ez nem történne meg, nagy lenne a kockázata annak, hogy bizonyos üzemkategóriák (mondjuk az egyik régióban a nagy tejtermelő üzemek, a másikban pedig a kis gyümölcstermelők) nincsenek megfelelő módon (vagy sehogyan sem) reprezentálva a mintában. A Bizottság széles körben használja ezt a technikát, s három kritériumot alkalmaz a rétegezésnél: a földrajzi fekvést (térség), a gazdasági méretet és a gazdálkodás típusát.
A földrajzi fekvés alapján a Közösséget 104 régióra osztották fel, igazodva a EUROSTAT "Területi Egységek Rendszere a Statisztikában" (NUTS) elnevezésű nómenklatúrájához. (Németországban pl. ezek a területi egységek a tartományok). Emiatt elsődlegesen közigazgatási területi egységek szerinti csoportosításról van szó, de ezen belül a mezőgazdasági tájkörzetek is lehatárolhatók.
Az ökonómiai értelemben vett üzemméret meghatározása az un. standard fedezeti hozzájárulás (SFH, ang.: Standard Gross Margin) alapján történik. Az SFH egyenlő a tevékenység bruttó termelési értéke és a felhasznált változó költségek különbségével. Minden régióban, minden növényi és állati termékhez (területegységre, vagy egy állatra vonatkoztatva) egy bizonyos SFH-érték van rendelve, amelyet az üzemekből gyűjtött empirikus adatok alapján határoznak meg. Az időjárás hatására fellépő hozamingadozások, valamint az input/output árak módosulásai miatt keletkező torzítások kiküszöbölése érdekében három év átlagát veszik alapul. Az egységnyi méretre vonatkozó értékeket az ágazat méretével megszorozva adódik az illető ágazat standard fedezeti hozzájárulása, majd ezeket az egész gazdaság szintjén összegezve, megkapjuk az ökonómiai üzemméretet jelző SFH-értéket. Tehát az üzemméretet végeredményben a vállalkozás átlagos jövedelemtermelő potenciálja fejezi ki.
A rétegezéshez felhasznált harmadik és egyben utolsó kritérium, a gazdálkodás típusa, más szavakkal az üzemi tevékenység jellege, specializálódása, amelyet ugyancsak ökonómiai, s nem naturális mutatók segítségével határoznak meg. A tipológia a üzemek gazdálkodási formáit 17 fő típusba sorolja (pl. specializált gabonatermesztés, vegyes szántóföldi növénytermesztés, specializált tejtermelés stb.), s ezen belül további altípusokat határoz meg. Az üzemeket aszerint sorolják be az egyes kategóriákba, hogy az üzemen belüli egyes tevékenységek standard fedezeti hozzájárulása mekkora hányadát teszi ki az üzem összes SFH-jának.
A tipológia elsősorban a családi vállalkozások sajátosságaira épül és nem tükrözi a csatlakozni kívánó országok üzemi struktúrájának jellegzetességeit (hasonló okok miatt a keletnémet nagyüzemek sem illeszthetők be gond nélkül a rendszerbe).
Az adatgyűjtés megkezdése előtt a tagországok kötelesek elkészíteni és a Bizottság elé jóváhagyásra felterjeszteni kiválasztási tervüket, és később beszámolni arról, hogy a kiválasztási terv végrehajtása milyen mértékben sikerült. Problémát okozhat például, hogy — az önkéntesség miatt —bizonyos rétegből nem sikerült elegendő számú üzemet megnyerni a felmérésben való részvételhez, s így a minta elemszáma alacsonyabb lett a tervezettnél.
A szükséges adatokat megfelelő nyilvántartásokból, pénztárkönyvekből, főkönyvi számlákról, naplókból kell kiemelni. Ezeket a feljegyzéseket vagy a gazdálkodónak kell vezetnie, vagy külső szakembereket (könyvelőket) kell megbízni a feladattal.
Az egyes tagországok üzemeiben gyűjtendő adatok listáját, illetve szerkezetét a nemzeti vagy regionális kérdőív tartalmazza. Mivel az EU által kötelezővé tett adatgyűjtésen túl az egyes tagországok további specifikus információigényüket is beépíthetik a rendszerbe, ezért a nemzeti kérdőíveket át kell fordítani (le kell szűkíteni) a közös kérdőív adatstruktúrájának megfelelően. Erre konverziós programok állnak rendelkezésre.
Az adatok ellenőrzése és feldolgozása
Mivel az agrárpolitikai intézkedéseket megbízható, pontos elemzésekkel kell megalapozni, ezért mind a tagországokban, mind a Bizottságnál nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a hibás adatokat kiemeljék és korrigálják. Az adatok ellenőrzése több lépcsőben történik. Elsőként a nemzeti ellenőrző program (plauzibilitási program) segítségével kiszűrik a nemzeti kérdőív hibáit. A következő lépésben az EU-FADN formátumba átkonvertált kérdőíveket megküldik a Bizottság részére. Az így leszűkített adatbázison központilag egy újabb ellenőrzés hajtanak végre, ezáltal biztosítva, hogy az MSzIH-adatbázisba csak többszörösen ellenőrzött adatok kerülhessenek. Az adatbázisban az adatok a közösségi farm- tipológia alapján kerülnek tárolásra.
Az adatok feldolgozásának első lépése a súlyozás. Mivel az egyes rétegekben különböző a kiválasztási arány, ezért a minta minden egyes üzeméhez egy egyedi súlyt rendelnek. A súlyozási faktorok kiszámítása úgy történik, hogy a megfigyelt sokaság egy rétegéhez tartozó üzemek számát elosztják a minta megfelelő rétegéhez tartozó üzemek számával, azaz a súlyozási faktor értéke attól függ, hogy az adott üzem hány gazdaságot képvisel az alapsokaságból.
A súlyozás eredményeként megkapják a statisztikailag becsült adatokat az egész vizsgált alapsokaságra vonatkozóan. A következő lépésben az adatokat aggregálják a térségek, tagállamok, a gazdasági méret, valamint a gazdálkodás típusa szerint.
Ezután kerül sor az utolsó ellenőrzésre, a kontinuitási tesztre, melynek a lényege, hogy az un. standard változók számított átlagértékeit összehasonlítják az előző évek adatai alapján várható értékekkel. Például, ha az elmúlt 5 évben az átlagos üzemi terület tartósan növekedett, akkor várható — ha a többi tényező változatlan maradt —, hogy az üzemek területe az eddigiekhez hasonló mértékben növekszik. A kontinuitási teszt ezután kiszámítja a %-os eltérést várt és a tényleges érték között. Amennyiben ez nagyobb egy előre meghatározott értéknél, úgy a program ezt jelzi, miközben százalékosan és abszolút értékben is megadja az eltérés nagyságát. Ezután megvizsgálják, hogy van-e logikus magyarázat az anomáliára. Ha nincs, akkor az üzemi adatok szorulnak korrekcióra.
A többszörösen ellenőrzött adatok feldolgozása után a Bizottság elkészíti a standard Eredmény-összefoglalót, amelyben részletesen bemutatásra kerül a gazdálkodók vagyoni, pénzügyi helyzete, különböző csoportok szerinti tagolásban. Az Eredmény-összefoglaló minden pénzügyi változója Európai Devizaegységben (ECU) van megadva. Ennélfogva az egyes tagországok eredményei Közösségi szinten összegezhetők, illetve két vagy több ország adatai összehasonlíthatók.
Az Eredmény-összefoglaló kidolgozásán túl más speciális tanulmányok is készülnek. Ezek a tanulmányok az agrárpolitika alakításával foglalkozó döntéshozóknak nyújtanak fontos segítséget. Például: a bortermelés gazdaságossága, az elmaradott térségekben folytatott gazdálkodás ökonómiai kérdései, jövedelmezőség a gazdálkodó korának és eladósodottságának függvényében stb.
A Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat kiépítése 1996-ban Magyarországon is megkezdődött. Az erre vonatkozó tervekről és azok megvalósításáról egy újabb írás keretében számolunk majd be.
Felhasznált irodalom:
Farm Accountancy Data Network: an A to Z methodology; Commission of the European Communities, Brussels - Luxemburg, 1989.
Farm Accountancy Data Network (FADN). Some basic elements for bulding up a harmonised FADN in the "candidate countries". Prepared by DG VI. (manuscript), Brussels, 1997.
Beers, G. - Poppe K.J. - Pruis H.C.: Project Proposals for Innovation of the FADN/RICA. PACIOLI 4 workshop report, LEI-DLO The Hague, 1997.