Elvek és misztikumok IV.
Az intuícióról
Tézisek: A jó intuíciónál
nincs jobb! De nincs mindenkinek és mindig jó intuíciója.
A kompromisszumos megoldás a gép és
az ember szimbiózisa (folyt. a 3. pontban)
Fogalmak: parcialitás, számítástechnika-informatika-információtudomány,
heurisztika,
Összefüggések: az önigazolás csapdája,
Labsch-modell, vészreakció vs. szisztematikus elemzés
Magyarázatok:
-
Nem lehet mindent mérni, amit az ember észlelni/érzékelni
képes. A számítástechnikával támogatható
cselekvés csak töredékét teszi ki a lehetséges
történéseknek. Tehát az informatika is csak parciális
válaszokat képes adni a feltett kérdésekre,
noha a kombinatorikai elvû összefüggéskeresés
elméletileg megoldani látszik a GPS (General Problem Solver)
kérdését.
-
A számítástechnika a technikailag lehetséges,
az informatika az üzletileg értékes alkalmazásokkal
foglalkozik. Az információ tudomány az ember és
gép kölcsönhatásait vizsgálja.
-
Az emberi intuíció a módszeres (algoritmikus) problémamegoldás
alternatívája, hiszen pl. mindig “kéznél van”.
Az intuíció alapvetõen pillanatorientált és
a biológiai vészreakciókhoz hasonlóan a túl
élést biztosítja. Távol áll tõle
a szisztematikus keresés és elemzés. Az intuíció
csak pulzáló, hullámzó, egyenetlen teljesítményekre
képes. Nem biztos, hogy a megfelelõ idõpontban mindig
le tudja adni a maximális teljesítményt. Az intuíció
a gondolkodási folyamatok gyakorlásával, a tanulással
befolyásolható.
-
A heurisztika olyan egyszerû és tudatosult szabályszerûségeket
jelent, melyek alapján bonyolult problémák gyorsan
és viszonylag helyesen megoldhatók. A heurisztika mindig
egy konkrét algoritmust jelent.
-
Az algoritmikus problémamegoldás állandóan
azonos teljesítményszintet jelent, de rugalmatlan és
nem fejlõdik magától. A gépi tanulás,
hasonlóan az emberihez csak bizonyos tapasztalatokból tanul.
A sok “szürke” eset csak megerõsíti az egyes összefüggéseket,
de egyidejûleg károsan befolyásolja a szélsõséges
esetek értékét.
-
Az ember nem képes tetszõleges mennyiségû adatot
feldolgozni. Az ábrák/grafikonok értékesülése
a tapasztalatok szerint jobb, mint a táblázatba foglalt számoké.
Az ember nem feltétlenül képes mérési
eredmények alapján a valóságot jól közelítõ
szabályokat felfedni. Az ember számára a problémamegoldáshoz
szinte nélkülözhetetlen a személyes/érzékszervi
jelenlét és tapasztalatgyûjtés. Ez viszont nem
mindig adott. (A jó gazda az, akinek szeme van a problémák
felismerésére és füle a jó tanácsok
kiszûrésére).
-
Az embernek szüksége van egy fajta stabilitásra, azaz
nem képes egy problémát tetszõleges ideig problémaként
kezelni. Bizonyos - egyedfüggõ- idõ elteltével
mindenképpen lezárja egy valamilyen helyességû
megoldással a folyamatot, különben pszihológiailag
sérülhet. Ebbõl kifolyólag az ember nem érdekelt
abban sem, hogy tisztában legyen személyes korlátaival,
így azzal sem, hogy hányszor és milyen mértékben
döntött helyesen. Ez azonban közvetlenül felelõs
azért, hogy a modelleknek a piaca szûk, hiszen az embert –
saját értékei és korlátai dokumentálása
nélkül - nem feltétlenül lehet meggyõzni
arról, hogy adott problématípus esetén az algoritmikus
megoldás jobb lehet a sajátjáénál. Másrészt
nem lehet bizonyítani egyik álláspont helyességét
sem, mert egyszerre csak egy döntés hajtható végre,
s a végre nem hajtott következményeit csak becsülni
lehet.
-
Kimutatható, hogy vannak relatíve kevés adatból
is helyes következtetésre jutni képes egyedek (intuitív
gondolkodók), ill. ezek ellentettjei (tippelõ “pancserek”).
A számítógépes algoritmusokkal a legjobb emberek
képességei is szimulálhatók. ezek az algoritmusok
lehetnek közvetlen emberi parancsok/programok, ill. közvetett
eljárások eredményei, ahol az emberi parancs az összefüggés
keresés keretfeltételeit vezérli.
-
A sakkautomaták léte rámutat arra, hogy kifejezetten
emberinek, intelligensnek mondott képességek emberek (programozók)
által gépekre is átvihetõk. Feltehetõen
azonban mindig születik majd olyan ember, aki a problémamegoldásban/kreativitásban
képes a legjobb automatát is legyõzni, (kivéve,
ha van optimális nyerõ stratégia a sakkban, s erre
véletlenül sikerül ráhibázni a gép
alkotóinak.)