A nõi munka szerepe a vidéki háztartásokban

A nõi munka szerepe a vidéki háztartásokban

Diplomadolgozat

Készítette: Marton Katalin, 1999.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék *

I. Bevezetés *

I. 1. A dolgozat céljai *

I. 2. Gender Studies – történeti háttér *

II. A nõi munkavállalásról általában *

III. Nemek által definiált szerepvállalás *

III. 1. Biológiai különbségekbõl fakadó eltérések *

III. 2. A nemi szocializációból következõ eltérések *

IV. Nõi munkavállalás *

IV. 1. A nõk munkába állásának motivációi *

IV. 2. Munkanélküliség *

IV. 3. Nemek által meghatározott munkakörök *

IV. 4. Elnõiesedõ felsõoktatás *

IV. 5. Kereseti lehetõség *

IV. 6. Karrierlehetõség *

IV. 7. A nõk helye a politikai életben *

IV. 8. A nõk szerepe a vidékfejlesztésben *

V. A vidéki nõk helyzete *

VI. A nõk helyzete a Göcsejben *

VI. 1. A felmérés célja, körülményei *

VI. 2. Módszerek *

VI. 3. Eredmények *

VI. 3. 1. Részvétel a mezõgazdasági munkákban *

VI. 3. 2. Kizárólag a nõk feladatköre-e a házimunka? *

VI. 3. 3. A házimunka megítélése *

VI. 3. 4. A gyermekek munkához szoktatása *

VI. 3. 5. A házimunkák megoszlása *

VI. 3. 6. A nõ szerepe a családi döntéshozatalban *

VI. 4. A felmérés összesített eredményei *

VII. Összegzés *

Irodalomjegyzék *

Mellékletek *

Bírálati lap *

Nyilatkozat *

Áttekintés *

 

I. Bevezetés

I. 1. A dolgozat céljai

“Az eddigiekben szinte semmi figyelmet sem fordítottak a vidéki térségekben, különösen a fejletlen területeken élõ nõkre, akik sok esetben a család kulcsfontosságú tagjai gazdasági aktivitásuk és a szocializációs folyamatban betöltött szerepük miatt. A vidékfejlesztési programok egyik jövõbeli célcsoportja, összhangban az EU-tapasztalatokkal, mindenképpen a kedvezõtlen térségekben élõ vidéki nõk rétege.” (Kulcsár, 1998.)

Dolgozatomban a nõhelyzet és a vidékfejlesztés lehetséges kapcsolatait szeretném feltárni. Megpróbálok rávilágítani, hogy mennyire fontos szereppel bírnak a nõk a vidékfejlesztésben, amelyhez a közösségfejlesztésen keresztül kapcsolódnak. Feltételezésem szerint a nõhelyzet feltárása segítséget nyújthat a vidék fejlesztésében, hiszen megvizsgálva a nõk lehetõségeit és képességeit, célirányosan lehet számukra segítséget nyújtani. Véleményem szerint a “leszivárgás-elmélet” alapján a számukra nyújtott támogatás hatással lesz az életkörülményeikre és minden irányban terjedni fog. Így a nõk szervesen kapcsolhatók a vidékfejlesztés célrendszerébe.

Tanulmányomban vizsgálni fogom a nõk megváltozott és folyamatosan átalakulóban lévõ helyzetét a piacgazdaságban, az általuk betöltött munkaköröket, kereseti lehetõségeiket.

Megpróbálok rávilágítani, hogy a magyar nõk formális munkában való megjelenése miatt milyen mértékben jutatta õket hátrányos helyzetbe a rájuk rótt feladatok körének növekedését tekintve, kitérve itt a napi kötelezettségek mértékének növekedésére. Rá szeretnék mutatni, hogy a munkavállalásuk nem feltétlenül önkéntes (és itt fõként a vidéki nõkre gondolok, akiket – véleményem szerint – a tradíciók jobban kötnek, mint a városi, nagyvárosi nõket), sokan a munkavállaló nõk közül szívesebben maradnának otthon a családban, a háztartásban, ha az anyagiak nem hatnának kényszerítõ tényezõként.

Ki szeretnék térni arra. hogy a nõk mennyire nincsenek jelen a politikában, a hatalommal járó területeken, így érdekképviseletük is igen alacsony színvonalú. Jelenlétük a civil szférában – és így a közösségi kezdeményezésekben – jelentõs, így kerülnek kapcsolatba a közösségfejlesztéssel, a közösségfejlesztésen keresztül pedig a vidékfejlesztéssel.

Fel szeretném hívni arra a figyelmet, hogy a nõk munkája a családok életén belül láthatatlan, a politikusok, tervezõk, kutatók nem mindig értékelik és veszik figyelembe. (M. Endeveld, 1994.) Pedig a nõk munkája nagyban hozzájárul a család fenntartásához. Véleményem szerint a nõk munkáját láthatóvá és pénzben kifejezhetõvé kellene tenni ahhoz, hogy munkájuk minden tekintetben elismerést kapjon.

Dolgozatomat céljaként a jelenlegi, magyarországi nõk helyzetének elemzését fogalmazhatom meg. A szakirodalom átvizsgálása és az Agrárszociológia Tanszék által rendelkezésemre bocsátott 1998-ban végzett felmérés adatai alapján messzemenõ konzekvenciákat nem kívánok levonni, tanulmányomat tényfeltárásnak szánom, amely segítségével a nõk vidékfejlesztésben betöltött szerepét kívánom hangsúlyozni.

I. 2. Gender Studies – történeti háttér

A “nõkérdést” nem kevesen tekintik egyfajta kisebbségi problémának, holott a hazai népesség 52%-a nõ. Egy ENSZ-statisztika szerint a nõk, akik a világ népességének felét teszik ki, s bár a munkaerõnek egyharmadát adják, az összes munkaórának kétharmadát teljesítik, a jövedelemnek csupán egytizedét keresik meg, s a tulajdonnak mindössze egyszázad részét birtokolják. (Tímár, 1993.)

Az USA-ban a hetvenes években kezdtek hivatalosan foglalkozni a nõtudománnyal a Cornell és a San Diegoi Állami egyetemeken. Az Amerikai Oktatási Tanács szerint 1984-ben az amerikai egyetemek kétharmada kínált nõtudományi kurzust hallgatói számára. Ma az USA-ban az egyetemek és fõiskolák többségén folyik gender-oktatás. (E. Mészáros, 1998.)

Magyarországon a nyugati demokráciákhoz képest másképpen alakultak a viszonyok a nõkérdés területén is. Amíg a nyugaton a nõkérdés spontán kezdeményezésekbõl indult, addig nálunk nõmozgalom címén egy felülrõl jött, politikai és gazdasági megfontolásokat szem elõtt tartó, a nõk érdekeit csak a retorika szintjén védelmezõ nõpolitikáról van szó. Mivel a szavak és a valóság igen gyakran nem estek egybe, valójában a nõk és a család alapvetõ érdekei sok szempontból csorbát szenvedtek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a nõmozgalom szó hiteltelenné vált. (E. Mészáros, 1998.)

Miközben más országokban fontos elemzõ tanulmányok lés cikkek jelennek meg Women’s Studies és Gender Studies témában, addig Magyarországon még nem készült átfogó kutatás e területen. Elvétve lehet csak találkozni e témában megjelent irodalommal, cikkekkel. A Tér és Társadalom 1993-ban Nõk a térben és társadalomban címmel külön kiadványt jelentetett meg, melyben Tardos Katalin publikált a falusi munkanélküliségrõl, Õrszigethy Erzsébet a nõi munkáról és Tímár Judit a nõföldrajzi kutatások eredményeirõl. Répássy Helga angol nyelven írt tanulmánya Mezõgazdaságban dolgozó nõk érdekei az agráriumban és a vidékfejlesztésben címmel Hollandiában jelent meg. A felsoroltak mellett is jelentek meg egyéb más, magyar nyelvû publikációk, de ezek nem a vidékfejlesztés szemszögébõl közelítették meg a kérdést. (E. Mészáros, 1998.)

Az elmúlt évtizedekben persze számos ismeret összegyûlt a nõk és a férfiak demográfiai sajátosságairól, a biológiai reprodukciós képességnek a népességmegtartásban betöltött fontos szerepérõl, a városi és falusi nõk eltérõ szülõkedvérõl, a nõi munkaerõ megkötésére telepített falusi ipar problémáiról. (Tímár, 1993.)

Magyarországon 1990-ben elkezdõdött néhány budapesti egyetemen a nõtudomány oktatása, de még senki nem foglalkozott a vidéki nõk speciális helyzetével.

1996-ban volt az elsõ kutatás Magyarországon, mely a gender-viszonyokat hivatott vizsgálni a rendszerváltás körülményei között. Mary van der Graaf, egy holland újságírónõ a GATE Agrárszociológia Tanszéke segítségével végzett felmérést Kunhegyesen és környékén. A vizsgálat konkrét célja a mezõgazdaság rendszerváltás utáni átalakulásának vizsgálata volt a nõk szerepének és helyzetének változása tükrében. A kutatás ugyancsak fel kívánta tárni a mezõgazdaságban dolgozó nõk helyzetének és körülményeinek javítására szolgáló lehetõségeket és a “láthatatlan” nõi munka láthatóvá tételének lehetõségeit.

1997-ben és 1998-ban a Cornell Egyetem Rural Szociológia Tanszéke a GATE Agrárszociológia Tanszékével közösen a MELLON Alapítvány támogatásával “Életstratégiák a magyar falusi háztartásokban” címmel Magyarországon 3 kis régióban, a Beregben, Vend-vidéken és a Közép-Tiszavidék térségében folytatott olyan kutatás, melyekben a vizsgálat központjában a falusi háztartások helyzetének elemzése állt. A felmérés kitért a falusi nõk részvételére a családi gazdaságban. A kutatás adatainak feldolgozása után ebben a témában Emõkeyné Mészáros Zsuzsa publikált Falusi nõk az informális gazdaságban címmel. (E. Mészáros, 1998.)

1998 tavaszán készült elõször az Agrárszociológia Tanszék szervezésében Magyarországon, a Göcsejben olyan felmérés, mely a vidéki nõk helyzetét kívánta reprezentálni a következõ területeket vizsgálva: a nõk részvétele a formális munkában, szerepük az informális munkában és a döntéshozatalban. A Tanszék rendelkezésemre bocsátotta a Becsvölgyén végzett kutatás következtében elkészített és számítógépre rögzített kérdõíveket, melyeket feldolgoztam. A kutatás eredményeit külön fejezetben fogom szemléltetni.

  

II. A nõi munkavállalásról általában

“Miként fog alakulni társadalmunk jövõje, ha a nõk számára fontosabbá válik a kenyérkereset, mint a gyermekek nevelése?” (Nagy, 1997.)

A nõi munkavállalás a volt szocialista országokban igen specifikusan alakult. Ezekben az országokban ugyanis olyan alacsonyra szorították le a férfiak bérét, hogy a család megélhetését nem tudták egyedül biztosítani, így a nõk rákényszerültek a pénzkeresõ munkára. Általánossá lett a kétkeresõs családmodell. Az “egyenlõ munkáért egyenlõ bért” elve sem valósult meg a gyakorlatban és természetesen a házimunka, a gyereknevelés és vidéken a háztáji ellátása továbbra is a nõk feladata maradt. (E. Mészáros, 1998.)

Az elmúlt években – kapcsolódóan a nemzetközi tendenciákhoz - Magyarországon is egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a férfi és nõ közötti különbségek, a nõk és férfiak biológiai és társadalmi szerepvállalása körüli megoldatlan problémák. A megélénkült figyelem mögött gazdasági és társadalmi problémák húzódnak (Koncz, 1985.)

A nõk bekapcsolódását a társadalmi munkamegosztásba egy sajátos asszimetria jellemezte Magyarországon az elmúlt évtizedekben. Miközben a nõk többsége beáramlott a keresõ munka világába, háztartási feladataik nem csökkentek ezzel arányosan. A férfiak nem veszik ki részüket a nõkkel azonos mértékben a családokban illetve háztartásokban felmerülõ munkákból. A nõk háromszor több idõt töltenek el háztartási, gyereknevelési, házkörüli munkákkal. Így a keresõ nõkre a társadalmi munkamegosztásban betöltött sajátos szerepük miatt kettõs feladat hárul. (Koncz, 199 .)

Szinte minden társadalomban bizonyított tény, hogy a nõk többet dolgoznak, mint a férfiak. Tanulmányok rámutattak arra, hogy Ázsiában és Afrikában például a nõk körülbelül 13 órával dolgoznak többet egy hét alatt, mint a férfiak. Kelet-Európa országaiban ez a különbség 7, Latin-Amerikában 6, Nyugat-Európában 5-6, míg Japánban 2 óra. A munkával töltött idõvel kapcsolatos különbség fokozottan jellemzõ a vidékre. A nõk az élelmiszer-termelés szinte minden területén jelen vannak egyre nagyobb részét vállalva magukra ennek a munkának. Ezen kívül a nõk feladata az élelmiszerek feldolgozása otthonaikban, valamint a gyermekekrõl és öregekrõl való gondoskodás. (Women feed the World, 1998.)

Az otthonon kívüli munkavállalás miatt csökken a nõk gyermekekkel töltött ideje, ami jelentõs hatással van a gyermeknevelés minõségére is, így a családi funkciók jó részét a nõk kénytelenek áthárítani a különbözõ társadalmi intézményekre (pl óvoda, bölcsõde), ez a tény viszont további anyagi terheket ró a családok szûkös anyagi kereteire. (Brinkerhoff - White, 1985.) Ezzel a folyamattal párhuzamosan csökken a gyermekvállalási hajlandóság és ezáltal a születendõ gyermekek száma, ami súlyos demográfiai problémákat vet fel Magyarországon. Mindezek következtében a nõkre kettõs feladat ellátása hárul, egyaránt kell teljesíteniük mind a munkahelyükön, mind a családi szerepvállalásban. (Tóth, 1997.)

A magyar társadalom kultúrájában a család szerepe tradicionálisan nagy jelentõséggel bír, a család szó jelentéséhez általánosan pozitív jelentés tapad. A szûkebb család jelentése természetesen szoros kapcsolatot mutat a gyerekneveléssel és a házassággal. A nõk foglalkoztatása jelentõs hátrányos következményekkel jár a család intézményére nézve, lévén a munkavállaló nõk munkát csak a családi kötelezettségek terhére tudtak vállalni, ami sok esetben a családi kötelékek meglazulásához vezethet. (Tóth, 1997.)

Véleményem szerint ebben a problémakörben a vidéki háztartásokban élõ nõk specifikus helyzetben vannak. Esetükben nemcsak kettõs, hanem hármas feladatkörrõl beszélhetünk.

 

III. Nemek által definiált szerepvállalás

Nõ és férfi különbözõek. A különbség mind biológiai, mind szociológiai okokra visszavezethetõ. Kérdés, hogy a különbség mennyiben vezethetõ vissza biológiai okokra és mekkora részben tekinthetõ a társadalmi kultúra következményének.

III. 1. Biológiai különbségekbõl fakadó eltérések

Az, hogy valamely ember férfi illetve nõnemûnek születik-e meg, már a fogamzás pillanatában eldõl aszerint, hogy a zigóta XX (nõ) avagy XY (férfi) kromoszóma-összetételû lett-e. Az magzati fejlõdés 3. hetétõl már tapasztalható biológiai eltérés a két nem között. (Czeizel, 1985.)

Az eltérõ nemi funkciókon valamint elsõdleges és másodlagos nemi jegyeken túl a legfontosabb biológiai különbség a két nem között a nõk esetében fennálló gyermekszülés (terhesség) monopóliuma, amely alapvetõen determinálja a nemi szerepeket. Ebbõl következik, hogy a nõk életének legnagyobb része még a XX. század folyamán is a fajfenntartásnak volt alárendelve. (Csaba, 1985.)

A biológiai adottságok függvényében más-más fizikai paraméterekkel írható le a két nem. A fizikai erõnlétre jellemzõ, hogy a nõk általában (természetesen vannak az átlagtól eltérõ kivételek) testsúlyukban és fizikai teherbírásukban a férfiaktól elmaradnak; míg a férfiak rövidebb távon nagyobb munka- és sportteljesítményekre képesek, addig a nõk jobban bírják a hosszabb ideig tartó, monoton megterheléseket. (A házimunka például ebbe a munkakategóriába tartozik!) (Erdélyi, 1985.)

A születés pillanatától kezdve az eltérõ biológiai adottságú csecsemõk a társadalom szocializációs szerepét követve válnak majdan nõvé illetve férfivá, de hordozzák magukban nemük szerint meghatározott jellemzõiket. Megfigyelhetõ például, hogy más-más betegségek (és ebbõl adódóan más halálokok) jellemzõek a két nemre. A férfiak halálozásának oka leggyakrabban a rák és a szívroham volt, amely következménye lehet a kultúránkban nekik tulajdonított “férfias” életmódnak (italozás, vezetési stílus, társas kapcsolatok és korszerûtlen táplálkozás). A férfiakra a stressz is jobban jellemzõ az állandó kihívás-keresés miatt, ráadásul öngyilkossági arányuk háromszor magasabb, mint a nõké. A nõk igyekeznek kevésbé stresszes és nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat kialakítani, egészségükre jobban ügyelnek, korszerûbben táplálkoznak, kevésbé hajlamosak az alkoholizmusra és kisebb részük dohányzik, mint a férfiaknak. Elmondható, hogy a nõk egészség-tudatosabb magatartásuk végett többször látogatják az orvosi rendelõt is, amely tény segítségükre van egészségük megõrzésében. (Józan, 1997.)

Eltérés tapasztalható a várható élettartamban is, amely összefüggésben áll a már említett tényezõkkel.

1. táblázat: A várható élettartam alakulása Magyarországon

Év

Nõk

Férfiak

1960

70,1

65,89

1970

72,08

66,31

1980

72,7

65,45

1990

73,71

65,13

1995

74,5

65,25

1997

75,08

66,35

Forrás: KSH, 1998.

A várható élettartam az elmúlt 40 évben magasabb lett. A magasabb várható élettartam mögött a következõ tények sorakoztathatók fel:

Mindezek következtében javultak az életesélyek mindkét nem esetében, azonban nem egyforma arányban. Mint a táblázatból látható, az elmúlt 50 évben nõk várható élettartam-növekedése meghaladta az 5 évet, míg a férfiaké nem érte el az 1 évet sem. A különbség okát keresve kell beszélni a szocializáció folyamatáról.

III. 2. A nemi szocializációból következõ eltérések

Minden társadalom más és más szerepet tulajdonít a nemeknek, sõt egyes keleti kultúrákban a nõk kevesebb joggal rendelkeznek, mint a férfiak, de minden társadalomban – kivétel nélkül - a gyermeknevelés és a háztartás ellátása a nõk felelõssége alá tartozik, míg a férfiak fõ feladata a társadalmi normák szerint a család eltartása. Ha adott kultúrában valaki megsérti a társadalom által a nemekre felállított normatívákat, az a társadalom által “bûnösnek” lesz titulálva. (Brinkerhoff - White, 1985.) Magyarországon például hosszú évekig negatív társadalmi megítélés alá tartoztak a “leányanyák”, azaz a gyermekeiket házasságon kívül nevelõ nõk. (Ez az elítélõ megközelítés napjainkra már enyhülni látszik.) (Pongrácz – S. Molnár, 1997.)

Bár az alapvetõ különbség nõ és férfi között biológiai jellegû, a szocializációs folyamat alakítja bennük ezt a különbséget tudatossá. A nemek megkülönböztetésére szolgáló szocializációs folyamat már születés után elkezdõdik. Gyermekkortól kezdve másként kezelik a lányokat és fiúkat: a lányoknak több ölelésben, cirógatásban van részük. Fiúk és lányok különbözõ jellegû játékokat kapnak, másként vannak öltöztetve, másként fegyelmezik és büntetik õket. A gyerekkori szocializáció más és más szerepekre készíti fel a lányokat és fiúkat. A lányok esetében az empátia, odafigyelés, önfeláldozás, alkalmazkodóképesség a leginkább hangsúlyozott szerepek. Ezzel szemben a fiúknál sokkal fontosabb szempont az önérvényesítés, agresszivitás, versenyszellem. Vizsgálatok tanúsága szerint az elsõ nemi különbségbeli megnyilvánulás 2 éves kor után észlelhetõ a gyermekeknél, a fiúknál az agresszivitás (kötekedés, verekedés, düh) és a dominancia formájában. Nem meglepõ tehát, ha nemüknek megfelelõen másként alakul viselkedésük a továbbiakban is. (Brinkerhoff – White, 1985.)

Önképünk kialakításában igyekszünk saját magunkat kívülrõl is szemügyre venni. Az önkép kialakításának elsõ lépése fiatalkorban a nemi hovatartozás tudata. A 20-30 hónapos gyermek már képes azonosítani saját magát és azokat, akikkel szoros kapcsolatban van, nemük alapján, és van némi benyomása a tõlük várható viselkedésformákról. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a gyermek már egy kész “nemi-jelleg viselkedéscsomagot” kap mintául, sõt a gyermekek kipróbálják mindkét viselkedésmódot - például a lánygyermek is elhatározhatja, hogy ûrhajós lesz, ha felnõ – megtapasztalják a kívülállók reakcióit és levonják a megfelelõ konzekvenciákat már gyermekként. Így tanulják meg finoman a szocializáció során nemük elvárt szerepét. (Brinkerhoff – White, 1985.)

A szocializáció következtében eltérõ személyiség alakul ki a két nem esetében. A közhelyek szerint a nõk általában önfeláldozóbbak, ugyanakkor több gondoskodást várnak el. Nagyobb az igényük a társas kapcsolatokra, érzékenyebbek, kevésbé versengõk, megértõk, naivak, határozatlanabbak, humán beállítottságúak, kedvesebbek, többet mosolyognak. A férfiak ezzel szemben határozottabbak, erélyesebbek, magabiztosabbak, nem érzelgõsek, dinamikusabbak, függetlenebbek, a társadalmi érvényesülésben ambiciózusabbak. (Czeizel, 1985.)

Mindez természetesen érvényesül a családi életben is. A család életében a nõk végzik a gyerekneveléssel, a háztartással kapcsolatos feladatokat (fõzés, mosás, takarítás stb.), míg a férfiak biztosítják a család számára szükséges anyagi hátteret munkájukon keresztül. Ez volt jellemzõ a XX. századig a magyar családokra. Ebbe a hagyományosnak tekinthetõ munkamegosztásba hozott változást a nõi munkavállalás, mely felborította a tradicionális szerepeket, elvette a férfiaktól a pénzkeresés monopóliumát, ugyanakkor nehezedõ terheket róva a nõkre. (Erdélyi, 1985.)

IV. Nõi munkavállalás

A nõi munkavállalás kapcsán bevezetésként annyit kell feltétlenül megjegyezni, hogy a nõi foglalkoztatás színvonala – a jelenlegi statisztikák szerint – a férfiakét meghaladja. Foglalkoztatás-szerkezetük ugyanakkor a hatalom, a felelõsség, az anyagi-erkölcsi megbecsülés, az elõmenetel szempontjából a férfiakénál kedvezõtlenebb. Hátrányos munkaerõ-piacipozíciójuk a munkába lépés pillanatától kezdõdik. (Koncz, 199 .)

IV. 1. A nõk munkába állásának motivációi

A XX. század folyamán jelentõsen megváltozott a dolgozó nõk társadalmi megítélése, hiszen még a legutóbbi évtizedekben is negatívan ítélték meg a gyermekes anyák munkába állását. A hagyományok úgy tartották, hogy a családos nõ helye a háztartásban van, legfõbb feladata a gyereknevelés, valamint a dolgozó férfi ellátása, a biztos családi háttér fenntartása. (Tóth, 1997.) A családanyák munkába állása csak napjainkra, a gazdasági nehézségekbõl következõen vált elfogadottá. A család anyagi gondjait elkerülendõ napjainkban feltétlen szükség van a nõk által keresett pénzmennyiségre is.

A nõk foglalkoztatásának látványos bõvülése az elmúlt 30-40 évben szembetûnõ jelenség volt az egész világon. A folyamat Kelet-Közép-Európában meghaladta a fejlett nyugati országokra jellemzõ mértéket. Nemzetközi összehasonlításban a magyar nõk foglalkoztatottsági színvonala Európa élvonalában áll. Vitatott kérdéskör a gyesen és gyeden lévõk foglalkoztatottkénti szerepeltetése a statisztikákban, ami torzít. Ezt a statisztikai torzító hatást kiküszöbölve a nõk és férfiak jelenléte a munkaerõ-piacon nagyjából hasonló értéket mutat. (Koncz, 199 .)

A munkavállalás anyagi kényszere miatt azok sem engedhetik meg maguknak, hogy életük meghatározott szakaszában otthoni munkára, háztartásvezetésre, családgondozásra rendezkedjenek be, akikben ez az igény erõteljesen él. A fejlett piacgazdaságokban alkalmazott részmunkaidõs foglalkoztatás rendszere nálunk alig ismert, pedig az igény meg lenne rá. (Koncz, 199 .)

A KSH 1986-ban végzett felmérése azt mutatja, hogy a foglalkoztatott nõk 81%-a ért egyet azzal, hogy keresõtevékenységet folytat. Közülük 78% azt tekintette ideálisnak, ha részmunkaidõben, 10% pedig azt, ha otthon dolgozhat. 1995-ben egy munkaerõ-felmérés rámutatott, hogy a kérdezett nõknek már csak 6%-a támogatta a nõk munkavállalását, közülük 60% szerette volna munkáját részmunkaidõben, 20% pedig otthon végezni. (Frey, 1996.) Ez felveti a teljes és részmunkaidõs foglalkoztatási lehetõségek lehetõségének problémakörét.

A teljes munkaidõs foglalkoztatás a nõk esetében igen vitatott terület. Gyakran felmerül, hogy a nõk részben anyagi, részben ideológiai nyomás alatt váltak keresõvé, tehát nem teljesen szabad választásuk alapján döntötték el, hogy valóban akarnak-e dolgozók lenni. A szocialista rendszer evidenciává tette a kétkeresõs családmodellt. Mind a kutatók, mind a közvélemény egy része úgy véli azonban, hogy helyesebb volna az egykeresõs családmodellre visszatérni és a nõket jobban orientálni a családi szerep felé, hiszen - a nõi munkavállalást ellenzõk érvelése szerint - a nõi munka nemcsak a gyerekeket, hanem a családi életet is veszélyezteti. (Tóth, 1997.)

A nõk - legalább is egy részük - maguk is szívesebben maradnának otthon családjukkal. A családi (magán-) élet és a munka nem jelenthet alternatívát a legtöbb nõ számára. Értékvizsgálatok egybehangzóan mutatják, hogy ha a nõknek fontossági sorrendet kell felállítaniuk hivatásuk és családi életük között, akkor a magánéleti értékeket mindig elõbbre helyezik a munkánál. Azon nõk aránya, akik a munkát helyezik elõtérbe a családdal szemben, ma Magyarországon igen elenyészõ. A férfiak körében ugyanakkor jóval többen vannak, akik értékrendszerében a munka, a hivatástudat a meghatározó jelentõségû. Ezt szemlélteti a Pongrácz Tiborné és S. Molnár Edit által 1994-ben készített nemzetközi felmérés eredménye is.

2. táblázat:

A munka, hivatás, magánélet fontosságának megítélése 1992-ben Magyarországon

Állítások

A munka, hivatás fontosabb, mint a család, magánélet

A munka, hivatás és a család, magánélet egyformán fontosak

A család, magánélet fontosabb, mint a munka, hivatás

Anyák

%

Apák

%

Anyák

%

Apák

%

Anyák

%

Apák

%

0,6

6,6

19,1

32,8

80,3

64,7

Forrás: Pongrácz S. Molnár, 1994.

IV. 2. Munkanélküliség

A nagyarányú nõi munkavállalásba hozott jelentõs fordulatot a rendszerváltás következtében beálló súlyos munkanélküliség, melynek következtében az aktív keresõ nõk aránya jelentõsen visszaesett. Míg az 1990-es évben a nõk körében a regisztrált munkanélküliek száma mindössze 10 000 fõ volt, addigra ez a szám 1998-ra elérte a 210 600 fõt. Ez a szám 1998-ra mérséklõdni látszik; 122 800 fõ volt a regisztrált nõi munkanélküliek száma 1998 decemberében. Ugyanezen adatok alakulása a férfiaknál: 1990-ben 14 200 fõ, 1994-ben (ez volt a férfiak esetében a legsúlyosabb év) pedig 376 100 fõ. A férfi munkanélküliek száma is mérséklõdött 1998-ra; 189 200 fõre. (KSH, 1998.)

Az adatok figyelemre méltóak, hiszen a fejlett piacgazdaságok országaiban a nõi munkanélküliség nagyobb, mint a férfiaké. (Koncz, 199 .)

3. táblázat:

A regisztrált munkanélküliek száma és aránya

Év

Nõk

Férfiak

Nõk aránya,%

Száma, ezer fõ

Munkanélküliségi ráta, %

Száma, ezer fõ

Munkanélküliségi ráta, %

1990

10,0

0,4

14,2

0,5

41,3

1992

167,1

6,6

239,0

9,0

41,1

1994

156,0

11,1

376,1

15,2

40,35

1996

210,6

10,0

285,3

12,0

42,5

1998

123,8

3,085

189,2

4,71

39,56

Forrás: KSH, 1998.

4. táblázat:

A nõk munkanélküliségi rátájának alakulása legmagasabb iskolai végzettség szerint

Iskolai végzettség

Munkanélküliségi ráta, %

 

1992

1994

1996

1998

8 általános és alatta

27,9

40,4

40,3

38,3

Szakmunkásképzõ, szakiskola

22,7

23,6

22,7

20,5

Szakközépiskola, gimnázium

13,3

15,4

15,7

36,9

Fõiskola, egyetem

2,0

2,9

2,9

4,3

Forrás: KSH, 1998.

5. táblázat:

A foglalkoztatott nõk száma és megoszlása iskolai végzettség alapján

Iskolai végzettség

1990

1998

Ezer fõ

Megoszlás %

Ezer fõ

Megoszlás %

8 általános és alatta

611,5

32,8

410,0

22,9

Szakmunkásképzõ, szakiskola

316,5

16,9

327,7

18,3

Szakközépiskola, gimnázium

671,3

36,0

721,6

40,3

Fõiskola, egyetem

265,2

14,3

331,2

18,5

Összesen:

1864,5

100

1790,5

100

Forrás: KSH, 1998.

Az iskolai végzettség foglalkoztatottságra való hatását vizsgálva - a KSH nõk munkanélküliségére vonatkozó adataiból - az a következtetés is levonható, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségû nõket a munkanélkülivé válás veszélye sokkal nagyobb arányban fenyegeti, mint a magasabb iskolai végzettségû nõket. A munkanélküliség tehát leginkább a semmilyen szakmai végzettséggel nem rendelkezõket sújtja napjainkban, ami a már említett foglalkoztatási struktúra szektorális átalakulásának, a közalkalmazotti állomány felduzzadásának tulajdonítható. A legalább középfokú végzettséggel rendelkezõ nõk munkanélküliségének esélyei szintén jelentõsek, (ezek az esélyek drámaian növekedtek a trend szerint., lásd 5. táblázat) de messze elmaradnak a képesítés nélküli rétegétõl.

A KSH munkaerõ-felmérései szerint a munkavállaló nõk iskolázottság szerinti és foglalkozásszerkezeti összetételében is változás következett be. A táblázat adataiból leolvasható, hogy a munkavállaló nõk száma 1998-ra az 1992-es adatokhoz képest 74 ezer fõvel csökkent. Ugyanakkor megfigyelhetõ, hogy a csökkenés leginkább az alacsonyabban képzett nõket sújtotta, míg a magasabban iskolázottaknak kedvezett. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy átalakult a foglalkoztatott nõk szektorális és foglalkozás szerinti összetétele. Megnõtt az igény a legalább középfokú végzettséget igénylõ irodai, adminisztratív és szolgáltató szektor által kínált munkakörök iránt, míg a szakképzettséget nem igénylõ, fizikai segéd- és betanított munkák iránti igény - fõként az iparban és mezõgazdaságban - csökkent.

“Nem csupán arról van szó, hogy a továbbtanulással a hagyományos értékrend is megváltozik; a legalacsonyabb végzettségû nõkkel szemben a diplomások lényegesen nagyobb hányada tartja ideálisnak a nõk foglalkoztatását.” (Tímár, 1993.) Így részvételük – véleményem szerint saját öntudatuknak is köszönhetõen - magasabb arányú a foglalkoztatásban.

A munkanélküliség nem egyformán érintette a különbözõ szektorokban dolgozó nõket, illetve férfiakat sem. A konkrét számadatokat a következõ táblázat szemlélteti.

6. táblázat:

A három fõ szektor által foglalkoztatott nõk aránya

Szektorok

1990

1996

Ezer

fõ

Megoszlás %

Nõk aránya

%

Ezer

fõ

Megoszlás

%

Nõk aránya

%

Mezõgazdasági

394,9

14,8

41,3

107,9

5,7

33,1

Ipari

803,9

30,2

40,7

472,5

25,0

37,4

Szolgáltatási

1462,3

55,0

57,6

1306,9

69,3

54,8

Összesen

2661,1

100

48,6

1887,3

100

47,5

Forrás: KSH 1990. és 1996.

A szektorális átalakulás következtében leginkább a mezõgazdaság által foglalkoztatott nõk száma csökkent jelentõsen. Míg 1990-ben a foglalkoztatott nõk közel 15%-a, 1996-ban már csak 6%-a vállalt munkát ebben a szektorban.

1991-ben 700 ezer ember dolgozott a mezõgazdaságban és ennek a számnak egyharmadát adták a nõk. (Répássy, 1994.) A termelõszövetkezetek nagyüzemi jellegébõl adódóan felbomlásuk a vidéket igen érzékenyen érintette.

Ezen drasztikusnak nevezhetõ létszámcsökkenés okaként legfõképpen a mezõgazdaság átalakulását, a termelõszövetkezetek megszûnését és az ebbõl következõ termeléscsökkenést jelölhetjük meg, amely korábban nagyüzemi méretekben nyújtott munkalehetõséget a nõknek is. (Frey, 1997.) Az ipari szektor szintén vesztett a nõk foglalkoztatásában betöltött szerepébõl, de korántsem olyan mértékben, mint a mezõgazdasági szektor. Az iparban a foglalkoztatott nõk létszámcsökkenése mintegy 5 százalékos volt. Miközben a termelõ ágazatokban csökkent az alkalmazott nõk létszáma, a szolgáltatásban közel 15%-kal növekedett. Legnagyobb arányú volt a növekedés a közalkalmazotti állományban: közigazgatásban és társadalombiztosításban, az oktatásban és szociális ellátásban. Ugyancsak jelentõs növekedés volt tapasztalható a pénzügyi szférában.

A szektorális munkamegoszlás adatai arra mutatnak rá, hogy vannak olyan specifikus munkakörök, melyek inkább a férfiakra jellemzõek, és természetesen vannak, melyekben inkább a nõk vannak túlsúlyban. (Frey, 1997.)

IV. 3. Nemek által meghatározott munkakörök

A rendszerváltással és annak gazdasági-társadalmi következményei miatt a nõk visszaszorultak az ipar és mezõgazdaság szektoraiban betölthetõ munkaköröktõl. Megnõtt a szolgáltató szektor szerepe a foglalkoztatásban. (lásd: 6. táblázat) A közalkalmazotti pályák kezdtek elnõiesedni. Ennek következtében ma Magyarországon nõk és férfiak ritkán dolgoznak ugyanazokban a munkakörökben, az állások vertikálisan és horizontálisan szegregálódnak. (Nagy, 1997.)

Ez a szegregáció a gazdasági élet minden területén megjelenik. Kialakultak tipikus nõi és férfi pályák. A horizontális szegregáció azt jelenti, hogy férfiak és nõk az eltérõ szocializáció és nemi szerepek következtében más-más pályát választanak. Ennek következtében ritkán mérettetnek meg egymással összehasonlítva. A vertikális szegregáció a foglalkozási hierarchiában való elõrejutási lehetõségeket foglalja magában. A foglalkozási szinteken felfelé haladva egyre csökken a nõk jelenléte még akkor is, ha megfelelõ képzettséggel rendelkeznek. Bár az elmúlt évtizedekben megnõtt a nõi vezetõk aránya a fejlett országokban, az a változás nem érte el a felsõbb szintû vezetõk körét. A gazdasági élet elsõ szintû vezetõi között szinte nincsenek jelen a nõk. Ugyanakkor számtalan példát lehet hozni az elnõiesedett pályákra (például pedagógus, szociális munkás stb.) (Nagy, 1997.).

IV. 4. Elnõiesedõ felsõoktatás

A felsõfokú képzésben résztvevõ nõk arányával igen jól szemléltethetõ ez a tendencia. A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium Statisztikai Tájékoztatójának adataiból szembetûnik, hogy 1993-ban az Államigazgatási Fõiskolába beiratkozott hallgatók 61,6%-a, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Fõiskolára beiratkozottak 66,6%-a, a közgazdasági fõiskolákra jelentkezõk 65,5%-a, a Közgazdaságtudományi Egyetemre beiratkozott diákok 47,9%-a, míg az Állam- és Jogtudományi Egyetemre felvettek 49%-a volt nõ. A mûszaki egyetemek és fõiskolák esetében arányuk 20% alatt maradt. A statisztika egyértelmûen alátámasztja a közgazdászszakmák elnõiesedését. Megnövekedett a jogi, adminisztratív és kereskedelmi pályák jelentõsége is. A bankok és vállalatok vezetésén belül a nõk általában a számvitelért, a pénzügyekért felelõs vezetõi pozíciókat töltik be. (Nagy, 1997.)

IV. 5. Kereseti lehetõség

A bér- és keresetkülönbségekben objektív és szubjektív tényezõk egyaránt szerepet játszanak. A nõk nem végeznek a férfiakkal azonos mennyiségû és minõségû munkát. Döntõ azonban a strukturális tényezõk szerepe: a nõk a beosztási hierarchia alsóbb szintjein helyezkednek el, rosszabbul fizetett állásokban, fõként a közigazgatásban. (Koncz, 199 .) Arányuk a jobban fizetõ magángazdaságban és önálló vállalkozóként egyaránt alacsonyabb a férfiakénál.

A kereseti lehetõségek kapcsán meg kell állapítani, hogy a nõknek a férfiakénál kisebb a jövedelmük, alacsonyabb szintû a munkanélküli ellátásuk, táppénzük, nyugdíjuk. Ugyanakkor a különbség napjainkra mérséklõdik, mert míg 1986-ban 35% volt az eltérés, addig 1995-ben már csak 20% volt. A bérolló záródásában szereppel bír a foglalkoztatási struktúra átalakulása, a magasabban képzett nõi munkaerõ korábbinál magasabb kereseti lehetõségei. (Frey, 1997.)

A Munkaügyi Minisztérium által 1997-ben végzett felmérés adatai alapján a vállalkozási szférában tevékenykedõ nõk a vállalkozói szféra egészét jellemzõ átlagos munkaköri kereset 92,3%-át, míg a férfiak 104,9%-át kapják. Ugyanez az arány a költségvetési szférában a nõk részérõl 56,4, míg a férfiak oldaláról 62,5%. A nagyobb hátrány tehát a versenyszférában tapasztalható. Nem kerülheti el azonban a figyelmet az a tény, hogy a nõk vállalkozási hajlandósága - mint korábban szemléltettem - messze elmarad a férfiakétól. (Frey, 1997.)

A kereseti viszonyok tekintetében arra a kérdésre kell választ találni, hogy a nõk miért keresnek kevesebb pénzt, mint a férfiak, hogy miben különbözik egymástól a nõk és férfiak által ellátott munkakör. Válaszul megfogalmazható, hogy ma Magyarországon a nõk és férfiak által elvégzett munka eltérõ megítélés alá esik. A nõk által végzett munkát a társadalom kulturálisan még napjainkban is alulértékeli. A kialakult tradíciók egyértelmûen a nõkre osztják a háztartási munkák feladatkörét, hagyományos értelemben ez tekinthetõ a nõk, a “háziasszonyok illetve háztartásbeliek” tényleges feladatkörének. (Nagy, 1997.)

A magyar nyelv “munka” alatt keresõtevékenységet ért. Mivel a nõk a háztartás ellátásáért nem kapnak fizetést, így a munka szó jelentésébõl a nõkre oly jellemzõ tevékenységi kör, az otthon végzett és ezáltal informálisnak tekinthetõ munka kimarad. Ugyanakkor, mivel a nõk jellemzõ részére a napi keresõtevékenység befejezése után további munkák (házimunkák) sorozata vár, munkahelyen folytatott munkájukat nem tudják akkora lendülettel illetve “erõbedobással” végezni, mint ahogy teszik azt a férfiak. A kereseti viszonyok nemek közti különbözõségének tehát ilyen oka is van. (Nagy, 1997.)

Ma Magyarországon a pénzkeresés más jelentéssel bír mind a nõk, mind a férfiak számára. A férfiak mindenirányú tevékenységét elsõdlegesen a munka, pénzkeresés határozza meg, míg a nõk számára legnagyobb jelentõséggel a család bír, ennek rendelik alá gazdasági és társadalmi tevékenységüket (lásd 7. táblázat) (Nagy, 1997.).

7. táblázat:

A családi állapot mutatói a gazdasági elit körében

Családi állapot

Nõk

Férfiak

Megkérdezettek aránya

száma

aránya

száma

aránya

Hajadon/nõtlen

3

5,9

11

4,4

4,7

Házas

36

70,6

224

89,6

86,4

Özvegy

1

2,0

0

0,0

0,3

Elvált

11

21,6

15

6,0

8,6

Összesen:

51

100,0

250

100,0

100,0

Forrás: Nagy Beatrix, 1997.

A családi élet és a karrier összehangolása lényegesen nagyobb nehézséget okoz a nõk, mint a férfiak számára. Nagy Beatrix által 1997-ben, a gazdasági elit körében készített felmérés demonstrálja, hogy a felsõ szintû vezetõk körében is legnagyobb arányban a házasok vannak jelen 86,4%-kal. Ez a békés családi háttér fontos szerepét bizonyítja. Ugyanakkor a házasok között a férfiak magasabb arányban képviseltetik magukat, 89,6%-kal. A nõk aránya a 71%-ot közelíti csak. Párhuzamot vonhatunk az elvált nõk magas létszámával, a felmérés szerint az elvált nõk aránya igen magas, 21,6%, míg az elvált férfiaké mindössze 6%. Felmerül a kérdés, hogy a nõk függetlensége mennyiben következménye és mennyiben feltétele a vezetõi karriernek. Feltételezhetõ, hogy az elvált nõk a gyakorlati életben valószínûleg párkapcsolatban élnek, de azt házassággal nem legalizálják. Tehát a függetlenség nem állítható ok-okozati összefüggésbe karrierjükkel. (Nagy, 1997.)

IV. 6. Karrierlehetõség

Dolgozatom ebben a részében arra kívánok rámutatni, hogy férfi és nõ nem tekinthetõ egymás vetélytársának a karrierlehetõségek kapcsán. Amíg a társadalom számára magától értetõdõ, hogy a férfiak karriert futnak be, addig idegenül kezeli és nõietlennek tartja a magasabb pozíciókban dolgozó nõket, magatartásukat.

A nemek számára biztosított karrierlehetõségek determinálásában a szocializációnak kiemelkedõ jelentõsége van már kisgyermekkortól. A kisfiúkat már kora gyermekkoruktól versengésre ösztönzik, míg a lányokat családcentrikussá nevelik. Ezen kezdetek alakítják ki azonban az önérvényesítési lehetõségeket. Korunk legnagyobb karrierlehetõséget – többek között - a menedzserekre és vállalkozókra ruház. A menedzserek tekintetében, a számukra állást kínáló hirdetésekben megfigyelhetõ, hogy a különbözõ cégek mind “határozott, racionális, magabiztos, konstruktív szellemû, kompetitív” tulajdonságú munkaerõt keresnek. Be kell látni, hogy ezeknek az elvárásoknak, szempontoknak - elsõsorban a ránevelés miatt - inkább a férfiak felelnek meg. A nõk olyan feladatok ellátására szocializáltak leginkább, melyek teljesen ellentmondanak a “jó menedzser” szerepkörnek, azzal nem összeegyeztethetõk. Így a magasabb vezetõi pozíciókat betöltõ nõk az elvárt szerepeknek megfelelõen a felsorolt férfiattitûdöket alkalmazzák és elnyomják saját nõiességüket. A vállalkozókkal kapcsolatban elmondható, hogy a magyar nõkre a vállalkozó-szellem csak kis mértékben jellemzõ. A magyar nõk szeretnek olyan állásokat betölteni, amelyek nem járnak a legkisebb szintû létbizonytalansággal sem. Inkább választanak kisebb jövedelmet biztosító, de hosszabb távon biztosan tervezhetõ pályákat. (Nagy, 1997.)

A KSH munkaerõ felmérésébõl megállapítható, hogy míg a férfiak körében a vállalkozók aránya 1992 és 1996 között 8,8%-ról 13,3%-ra nõtt, addig a nõké 5,4%-ról mindössze 6,7%-ra emelkedett, ezzel a nõk jelenléte a vállalkozók között 35%-ról 28,9%-ra csökkent. Ezek a vállalkozások fõként mellékállásban mûködtetett vállalkozások, illetve az adózási kiskapukat kihasználó kényszervállalkozások. Szerepük azonban mindenképpen jelentõsséggel bír a megélhetésben.

Megállapítható tehát, hogy a nõk inkább választanak közalkalmazotti munkaköröket, mint vállalkoznak. Ez a tendencia természetesen magyarázható azzal, hogy a vállalkozások csõdje esetén a nõk “magukkal rántják” családjukat, gyermekeiket is. A felelõsségtudat az, ami jelentõsen visszaveti a nõk vállalkozói kedvét, nem az innovativitás hiánya, bár ennek ellentmondani látszik az, hogy a nõk vállalkozásai inkább kereskedelmi jellegûek, ritkábban vállalkoznak innovatív területeken. (Nagy, 1997.)

Igen szembetûnõ jelenség, hogy a nõk, ha vezetõi szerepkört töltenek is be, általában nõi beosztottaik vannak, ugyanis a társadalom ezen a területen igen nehezen tûri a hagyományos, férfi-nõi hierarchia felbontását. A magasabb beosztással járó valamint menedzseri állást kínáló hirdetések általában férfi jelentkezõket várnak, kivéve természetesen a tipikus nõi, valamint a pedagógusi munkaköröket. A felsõfokú képesítést igénylõ munkák esetében a férfiak esélyei nagyobbak a munka megszerzésére azon közhelyek miatt, melyek szerint a férfiak hozzáértõbbek, analitikus szemléletûek, míg a nõk félénkek és határozatlanok. Vegyük például azon magyar repülõgép-vezetõ hölgy esetét, aki annyira egyedülálló a maga példájával, hogy még a Meglepõ és mulatságos címû show-mûsorba is vendégnek hívták. Más ok, hogy a nagyobb cégek nem szívesen foglalkoztatnak frissen végzett nõket, félve az esetleges családalapítástól, terhességtõl, addig majd mással kell pótolniuk a nõi munkaerõt. A riportok során az esetleges családalapítási szándékra általában rá szoktak kérdezni a pályáztató cégek. (Nagy, 1997.)

Összegezve elmondható, hogy bár a férfiak az életben nagyobb sikereket érhetnek el, magasabb pozíciókba kerülhetnek és több pénzt kereshetnek, mint a nõk, ezért igen magas árat kell fizetniük: sokkal nagyobb stressznek vannak kitéve, mint a nõk, így magasabb a halálozási arányuk is (lásd biológiai különbözõségek).

IV. 7. A nõk helye a politikai életben

A gazdaság döntõ célja a profitszerzés, a politikai életben a hatalom megszerzéséért konkurálnak egymással a politikai pártok. A civil társadalom világában az állampolgárok sajátos formális és informális csatornákon keresztül tevékenykednek autonóm célokat követve, önmagukat közösséggé szervezve és öntevékenyen szolgálva saját érdekeiket. (Bõhm, 1996.)

A nõk tevékenysége azonban sokrétû a civil szervezetekben. A közéletnek ezen területén képesek a leginkább érvényesülni. A hazai és nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nõk a civil szervezeteken keresztül igen hatékonyan tevékenykednek és nagy szorgalommal igyekeznek tenni valamit környezetükért. (E. Mészáros, 1998.)

Mivel a helyi közösségek igen fontos szerepet töltenek be az adott település sorsának alakulásában, a vidékfejlesztési programnak támogatnia kell olyan kezdeményezéseket, amelyek a helyi társadalom integrációjának erõsítését, identitásának fejlesztését szolgálják. Azok a vidéki közösségek, melyek nem mutatják meg magukat, mint sajátos identitást képviselõ csoportok, (…) hosszabb távon életképességüket veszítik el és nem tudják betölteni társadalmi-kulturális funkcióikat. (Kulcsár, 1998.)

Más országokhoz hasonlóan Magyarországon is jellemzõ, hogy a nõk országos szinten rendkívül alacsony számban vesznek részt a politikai életben. A Parlamentben arányuk csupán 8,3%, ezzel szemben az önkormányzatok esetében már 12% körül vannak jelen. A statisztika azt mutatja, hogy minél kisebb egy település, annál nagyobb az esély arra, hogy nõ legyen a polgármestere. Sok esetben találunk hátrányos helyzetben lévõ, megyehatár melletti településeken nõi polgármestert. Szemléltetésül a következõ oldalon szereplõ térkép szolgál, mely az 1998-as parlamenti választások eredményei alapján jelöli meg a nõi polgármester által irányított településeket. A fekete területeken találhatunk nõi polgármestert. (E. Mészáros, 1998.)

IV. 8. A nõk szerepe a vidékfejlesztésben

Az 1990-es évek olyan új szemléletmódbeli változást hozott a vidékfejlesztés területén, amely nem hagyhatja figyelmen kívül a magyar sajátosságokat, de figyelembe veszi az Európai Unió elvárásait is. Ennek az új szemléletmódnak egyik, eddig nálunk nem hangsúlyozott, ennek ellenére igen fontos szempontja a nõk helyzetének vizsgálata. A korszerû vidékfejlesztési szemlélet nem hagyhatja figyelmen kívül a nõk szerepét. (E. Mészáros, 1998.)

Vidékfejlesztésen elsõsorban az emberek életminõségének megõrzésére és fejlesztésére irányuló fõ célkitûzést érthetjük.

A közösségfejlesztés a vidékfejlesztés egyik kiemelt fontosságú területe. A fejlesztési programok ugyanis nem valósulhatnak meg a lakosság aktív részvétele nélkül, a vidéki közösségek nem passzív tárgyai, hanem aktív alanyai a fejlesztésnek.

A korszerû vidékfejlesztés komplex tevékenység, olyan kiemelt célcsoportokat határoz meg, melyeknek kulcsszerepük van. Ilyen célcsoportnak tekinthetõk például a mezõgazdasági vállalkozókon (vállalkozásfejlesztés), a civil szervezeteken (szociális programok) túl a nõk is. (E. Mészáros, 1998.)

Ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk arról, hogy hogyan is helyezhetõk el a nõk a vidékfejlesztésben, elõször is fel kell tárni a vidéken élõ nõk helyzetét, problémáit, gazdasági és társadalmi életben betöltött szerepét.

 

V. A vidéki nõk helyzete

A Bevezetõben felvázoltaknak megfelelõen dolgozatom következõ oldalaiban arra szeretnék kitérni, hogy mennyire specifikus Magyarországon a vidéki családok illetve háztartások helyzete a nõi munka tekintetében.

A társadalmi fejlõdés következtében Angliában a “bekerítések” idején tönkrementek a kisparasztok, s a nõk a mezõvárosokban, nagyvárosokban próbáltak meg munkát találni. A városba áramlás és a nõi munka megjelenése a gyárakban Angliában következett be elõször, késõbb Franciaországban, majd Németországban és végül Kelet-Európában is. A XIX. században a nõk kevésbé nõies munkákat is elvállaltak, mert nem volt más lehetõségük. A XX. század elejének nagy megpróbáltatása volt az I. világháború, hiszen a mezõgazdasági munkák zömét a nõknek kellett elvégezniük a frontokon harcoló férfiak helyett. (Baracs, 1997.)

Napjainkban a társadalmi átalakulással megváltozik a nõk szerepe a falu társadalmában. Lehetõségeik szélesedésével újraértékelõdik helyük a családban és a gazdasági életben egyaránt. (Baracs, 1997.)

Magyarországon az ún. “második gazdaságnak” hagyományosan fontos szerepe volt a tervgazdálkodás idõszakában, jelentõsen hozzájárult a megélhetéshez. Az állam, ha nem is támogatta, de eltûrte ennek jelenlétét; például a háztájit, a kisüzemi gazdálkodást. (E. Mészáros, 1997.)

1990-tõl a szocialista rendszer összeomlott, a teljes foglalkoztatottság megszûnt. A vidéki lakosság életében a létszámleépítések, a vidéki iparvállalatok, a melléküzemágak és termelõszövetkezetek felszámolása fokozta a munkanélküliséget. Mary van der Graaf felmérése alapján elmondható, hogy a rendszerváltással sok nõ veszítette el munkáját a termelõszövetkezetek átalakulása miatt. A nõk többsége a rendszerváltás után is az alacsonyabb szintû munkakörökben dolgozott a mezõgazdaságban, mint például adminisztrátori stb. A termelõszövetkezetekben végbement drasztikus létszámcsökkentés is nagyobb arányban érintette a nõket. Mivel a mezõgazdasági gépmunkát szinte kizárólag férfiak végezik, a nõk munkalehetõségei a mezõgazdaságban korlátozottabbak. Azokra a nõkre, akik megtarthatták a munkahelyüket, immáron hármas teher hárult: megfelelni a munkahelyi elvárásoknak, ellátni a házimunkát és a háztájit.

A mezõgazdaság rendszerváltás utáni átalakítása nehézségekkel, társadalmi feszültséggel járt együtt. Az egyik legnagyobb feszültségkeltõ tényezõ a munkanélküliség, melynek következtében igen sok nõ veszítette el a munkahelyét fõként a falvakban élõ, szakképzetlen nõk közül. (E. Mészáros, 1998.)

8. táblázat:

A munkanélküliek aránya nemenként és település-típusonként

Település

Munkanélküliek aránya

Nõk

Férfiak

Összesen

Budapest

2,9

5,8

4,4

Nagyvárosok

6,7

8,1

7,0

Kisvárosok

8,9

12,0

10,6

Falvak

10,7

14,1

12,6

Összesen

10,6

13,9

12,4

Forrás: Kulcsár: Case Study is Hungary

A táblázatból kitûnik, hogy a munkanélküliek körében a nõk aránya alacsonyabb, ami nem jellemzõ más országokra. Az adatokat torzíthatja a hivatalosan nem munkanélküli, háztartásbeli nõk aránya. Szintén leolvasható, hogy vidéken – és fõként a falvakban - a munkanélküliek aránya többszöröse a budapestinek. (Kulcsár, 1994.)

Ez a probléma ma Magyarországon igen jelentõs, hiszen az ország legnagyobb területét vidéknek tekinthetjük, a falvak aránya a magyarországi települések között determináns. Ezt szemlélteti a következõ, 1994-ben, a hazai településtípusokról készített ábra is.

A termelõszövetkezetek felszámolása és így a családi (háztáji) gazdaságok megjelenése következtében a munkavállaló vidéki nõkre hármas munkakötelezettség hárul:

A vidéki nõk munkával kapcsolatos helyzetét a következõ fejezetben, a Göcsejben készített felmérés adataira támaszkodva fogom szemléltetni.

VI. A nõk helyzete a Göcsejben

VI. 1. A felmérés célja, körülményei

A következõkben ismertetni szeretném az 1998 tavaszán, Becsvölgyén készült, elsõ magyarországi gender-kutatás eredményeit.

A felmérés helyszíne Becsvölgye, egy Zala megyei kisközség, a Göcseji kistérség része volt, ahol 100 családot érintõ minta alapján folyt a kutatás.

Zala megye a Nyugat-Dunántúlhoz, az ország dinamikusan fejlõdõ részéhez tartozik, ám az újabb fejlesztéseknek sem a nyugati határszélek, sem a megyeszékhely felõl “leszivárgó” jótékony hatása nem éri el Göcsej térségét. A terület aprófalvas, centrum-hiányos térség, kedvezõtlen mezõgazdasági adottságokkal rendelkezik (gyenge termõtalaj, kis parcellák, idõs és a versenyképes piaci termelési kultúrában járatlan gazdálkodók). A domborzati viszonyok és az úthálózat miatt a kistérség északi és nyugati irányban viszonylag elszigetelõdött. A lakosság nagy része Zalaegerszegre ingázik, ami erõsíti az elvándorlást és gyengíti a szolgáltatások számára fontos keresletet. (Göcsej, 1998.)

Göcsej keleti és nyugati területei között jelentõs különbségek mutatkoznak problémák és lehetõségek szempontjából. Becsvölgye a Göcseji kistérség délnyugati részén fekszik. Szociális szempontból a hátrányos, lakossága alapján a viszonylag sûrûn lakott területek közé sorolható.(Göcsej, 1998.) A humán infrastruktúrát tekintve Becsvölgye – a térséghez viszonyítva – kedvezõ helyzetben van, mind háziorvosi ellátással, mind óvodával, mind általános iskolával rendelkezik. A munkanélküliséget tekintve azonban a térségi átlagot meghaladó munkanélküliségi rátájú területek közé sorolható. (Göcsej, 1998.) A magas munkanélküliség miatt feltételezhetõ a családi gazdaságok magas arányú jelenléte a térségben.

A Becsvölgyén készített felmérés során 100 nõ került megkérdezésre Barabásszeg, Pajzsszeg, Vargaszeg és Kislengyel településeken.

A felmérés a “Nõk a mezõgazdaságban és a vidékfejlesztésben” címû kérdõívre épült és a nõk helyzetét hivatott reprezentálni ebben a térségben. Mint a Bevezetõben említettem, ez volt az elsõ magyarországi, kimondottan a nõk helyzetét vizsgáló felmérés.

A felmérés fõbb témakörei a következõk voltak:

- a formális (fizetett) munkában,

- az informális munkában,

VI. 2. Módszerek

A felmérés survey típusú – kérdõívre épülõ – kérdezéssel folyt. A kérdezést a GATE hallgatói végezték az Agrárszociológia Tanszék vezetésével. A Tanszék a gépre rögzített eredményeket rendelkezésemre bocsátotta. Az eredmények kiértékelését az SPSS matematikai-statisztikai program segítségével végeztem el. A feldolgozásba a szabadidõ eltöltésével kapcsolatos kérdéseket nem vontam bele.

A kérdõívek a következõ megoszlásban készültek el:

A kérdezett nõk családtagjainak létszáma következõképpen alakult:

A kérdezett nõk életkor szerinti megoszlásáról elmondható, hogy

Az iskolai végzettség tekintetében a következõ volt megállapítható:

A kérdezett családok infrastrukturális ellátottságának szemléltetésére elmondható, hogy mindössze 2 esetben nem volt a háztartásban vízvezeték (ami elég jó arány az országos átlagot szemlélve), 21 esetben pedig nem volt vízöblítéses WC. Minden háztartás villamosított, de egyikben sem volt bevezetve a gáz. Ezek az adatok a térség jónak mondható infrastrukturális adottságait igazolják.

A családok helyzetét jól ábrázolja, hogy 73 esetben volt a háztartásban mosógép, ebbõl 49 esetben ez automata volt. Szintén magas arányban, 46 esetben lehetett mikrohullámú sütõt és 58 esetben háztartási robotgépet találni a vizsgált háztartásokban. Hûtõszekrénnyel mindössze 1 esetben nem rendelkezett a vizsgált család.

VI. 3. Eredmények

A következõkben a felmérés eredményeinek kiértékelésére szeretnék rátérni. A kérdõív által érintett témakörök közül részletesen a családi munkamegosztással kapcsolatos kérdéseket kívánom értelmezni, mint például a családi gazdaságban végzett mezõgazdasági munkákban, a házimunkákban való részvétel megoszlását a családtagok között; a házimunkák megítélését, a gyermekek munkára szoktatásának problémáját valamint a házastársak döntésekben való részvételét.

VI. 3. 1. Részvétel a mezõgazdasági munkákban

9. táblázat:

A kérdezett családokban végzett gazdasági munkák gyakorisága

Feladatkör

A munkában részt vevõ családtag

Feleség

Férj

Lánygyermek

Fiúgyermek

Nagymama

Nagypapa

Szarvasmarha

2

4

0

0

0

0

Sertés

23

20

2

0

8

3

Baromfi

53

29

6

4

14

5

Zöldségfélék

75

50

10

10

12

5

Gabonafélék

36

30

7

4

9

5

Összesen:

189

133

25

18

43

18

A táblázat adatai a családok által említett gazdasági tevékenységek gyakoriságát mutatják be. Kérdésként szerepelt, hogy a különbözõ családtagok milyen mezõgazdasági munkákat végeznek leggyakrabban a családi gazdaság keretein belül.

Mint látható, a családi gazdaságokkal kapcsolatos munkák elvégzésében legnagyobb szerepük a nõknek van. A feleségek 189 esetben vállaltak részt a háztáji gazdaságból illetve a mezõgazdasági munkálatokból. A férjek esetében ez a szám 133. A lánygyermekeket a családok nagyobb arányban vonják be az effajta munkálatokba, mint a fiúgyermekeket (lásd Ránevelés), valamint a nagymamák is nagyobb aktivitást vállalnak ezen munkákban. Esetükben azonban figyelembe kell venni a várható élettartammal kapcsolatos összefüggéseket, tehát, hogy eleve kevesebb férfi éri el a “nagypapa” kort. Ha az adatokat összegezzük, a nõk 257, míg a férfiak 169 esetben vesznek részt a mezõgazdasági munkálatokból. Az arány tehát 60-40% a nõk javára. A háztáji gazdaságban végzett munka tehát igen jelentõs a nõk életében ebben a térségben.

Itt kell azonban megjegyeznem, hogy a családi gazdaságok magas aránya ebben a térségben összefüggésben áll azzal, hogy a kérdezett nõk mindössze 29%-a aktív keresõ, 41%-a nyugdíjas, 5%-a munkanélküli, 25%-a egyéb okon inaktív. A dolgozók között a szektorális megoszlás a következõ: 44% dolgozik az iparban, szintén 44% dolgozik a szolgáltatásban és 12% a mezõgazdaságban. A foglalkoztatottak több mint 80%-a legalább napi 8 órás munkát végez. A magas inaktivitás miatt van jelentõsége a családi gazdaságoknak a háztartások anyagi helyzetének javításában. Ugyanakkor a családi gazdaságok ellátása azoknak a nõknek, akik munkát vállaltak, igen nagy megterhelést jelenthet.

A mezõgazdasági munkákon túlmenõen némely családok olyan tevékenységeket is végeznek, melyek nem tipikus mezõgazdasági munkák, de azokat segítik elõ illetve azokkal hozhatók kapcsolatba. A következõ táblázat a nem mezõgazdasági jellegû, de jövedelemteremtõ munkákból való részesedést taglalja – szintén a családtagok függvényében.

10. táblázat:

A kérdezett családokban végzett egyéb gazdasági munkák gyakorisága

Feladatkör

A munkában részt vevõ családtag

Feleség

Férj

Lánygyermek

Fiúgyermek

Nagymama

Nagypapa

Termék-feldolgozás

2

4

2

1

0

1

Fuvarozás

1

1

0

0

0

0

Beszerzés

1

2

0

0

0

0

Értékesítés

1

1

0

0

0

0

Összesen:

5

8

2

1

0

1

Az eredmények arra utalnak, hogy a nem kimondottan mezõgazdasági jellegû, de jövedelemteremtõ munkákban a férfiak részvétele nagyobb arányú. Ez annak következményeként is felfogható, hogy ezek a munkák nem feltétlenül házhoz kötöttek (például fuvarozás, értékesítés stb.). A nõk inkább a háztartáson belül végzett munkákból részesednek magasabb arányban.

VI. 3. 2. Kizárólag a nõk feladatköre-e a házimunka?

Mint tanulmányom során már említésre került, a háztartással kapcsolatos munkákat – igen ritka kivételtõl eltekintve – az asszonyok, a nõk végzik. A férfiak csak kevés esetben vállalnak részt a házimunkákból. Az okokat vizsgálva megállapítható, hogy a kora gyermekkori szocializációnak nagy szerepe van a késõbbi, nemekre jellemzõ viselkedésformák kialakulásának. A szocializáció tehát nem más, mint amikor a gyermek egy kijelölt példát követve átveszi annak viselkedési, cselekvési normáit. A lánygyermekek esetében természetes, hogy az édesanyjuk lesz a kiválasztott, míg a fiúgyermekek édesapjukat választják mintául.

A férfiak kisebb aktivitása a házimunkák területén abból is következik, hogy a nõk nagy része maga is úgy vélekedik, hogy a házimunka nem a férfiak, hanem a nõk természetes feladata.

Arra a kérdésre, hogy mennyire ismerik el a férfiak a házimunkát, a kérdezett nõk 49%-a azt válaszolta, hogy teljesen elismerik, 40% mondta azt, hogy szerinte nem ismerik el a házimunkát a férfiak és 9%-uk vélekedett úgy, hogy a férfiak nem ismerik el a házimunka néven otthon végzett tevékenységet. Itt kell megjegyezni, hogy az emberek általában szívesebben végeznek olyan tevékenységet, melyet mások elismernek.

VI. 3. 3. A házimunka megítélése

A felmérésben a nõket arról is megkérdezték, hogy miként vélekednek arról a tényrõl, mely szerint a házimunka kizárólag nõi feladatkör-e. Közülük:

Ez a megoszlási arány igazolni látszik azt a korábban megfogalmazott feltevést, mely szerint a nõi háztartásbeliséget övezõ hagyományos felfogás átalakulni látszik, lévén, hogy a nõk hozzáállása ehhez a kérdéshez már megváltozott. Ezt bizonyítja az, hogy a nõk mindössze 8%-ban tartják kizárólag nõi munkának a háztartás ellátását. (Õket nevezhetjük tradicionális felfogásúaknak.) Az a 29% pedig, aki egyformán nõi-férfi feladatnak tekinti a család ellátásával kapcsolatos munkákat, liberális felfogásúnak tekinthetõ. Valószínûsíthetõ, hogy õk a fiatalabb korosztályból kerültek ki és gyermekeiket is ebben a szellemiségben fogják nevelni.

VI. 3. 4. A gyermekek munkához szoktatása

A felmérésben vizsgálták azt a kérdést is, hogy a nõk csak leánygyermekeiket vonják-e be a házimunkákba, avagy fiúgyermekeiket is. 12 esetben lett az a válasz, hogy a kérdezettek csak leányaikra osztanak házimunkával kapcsolatos feladatokat, míg 86 esetben volt az a válasz, hogy mind a fiú-, mind a lánygyermekeket bevonják.

A válaszok megoszlásából két, egymástól eltérõ következtetés vonható le. Természetesnek tekinthetõ, hogy a lánygyermekeket a háztartás ellátására nevelik az anyák, de ugyanakkor az is kimutatható, hogy a nõk napjainkban már nem tartják kizárólag nõi feladatkörnek a háztartás ellátását, fiúgyermekeiket is szeretnék arra nevelni, hogy felnõttkorukban is aktívan kivegyék részüket a házimunkákból, segítve ezzel élettársukat, feleségüket, aki – várhatóan – nem csak háztartásbeli lesz, hanem munkavállaló nõ. Tulajdonképpen ez nem jelent mást, mint a nõk meg nem fogalmazott elégedetlenségét jelenlegi helyzetükkel.

VI. 3. 5. A házimunkák megoszlása

A felmérés során a válaszadó nõknek feltették a kérdést, hogy a különbözõ házimunkákban családtagjaik részt vesznek-e. A válaszok megoszlását a következõ táblázat segítségével szemléltetem.

11. táblázat:

A családtagok részvétele a házimunkákban

Munka

Családtagok

Feleség

Férj

Lánygyermek

Fiúgyermek

Nagymama

Nagypapa

Fõzés

90

6

4

0

14

0

Takarítás

92

16

18

12

8

0

Bevásárlás

74

34

11

8

12

0

Mosogatás

92

3

14

1

14

0

Gépi mosás

90

3

8

2

6

0

Kertgondozás

90

31

14

8

15

2

Arány (%):

95,5

15,7

11,8

5,17

12

0,3

Az adatokból egyértelmûen látható, hogy a házimunkák legnagyobb részét, a munkák 95,5%-át a feleség státuszú családtag végzi. Részvétele a bevásárlástól eltekintve minden munkakörben meghaladja a 90%-ot. A bevásárlásra vonatkozó adatokat vizsgálva elmondható, hogy ezt a feladatot a nõk inkább a férfiakra és gyermekekre ruházzák.

A férjre vonatkozó adatokat nézve megállapítható, hogy hozzájárulása a házimunkákhoz a feladatköröket tekintve nagy szórást mutat. Legtöbbször a bevásárlás és kertépítés feladatait vállalja magára, majd ezeket követi a takarítás. Részvétele a fõzés, mosás és mosogatás területén igen alacsony. Ugyanakkor a férj részvétele a házimunkákban meghaladja a nagymamák és lánygyermekek arányát, de ezzel az adattal kapcsolatban figyelembe kell vennünk, hogy a családok összetétele torzíthat; mert kevesebb számban volt található nagymama státuszú családtag a kérdezett családokban, mint férj státuszú, így a tényleges részvételi arány a potenciális létszámhoz képest a nagymamák esetében magasabb lehet. Ugyanez vonatkozik természetesen a nagypapa státuszú családtagokra is, akik a kérdezett családok elenyészõ százalékában voltak jelen.

A gyermekek esetében megfigyelhetõ, hogy a lánygyermekek részvétele a házimunkákban magasabb arányú, mint a fiúké, de ettõl eltekintve szerepük családi állásukhoz mérten igen jelentõsnek mondható. Figyelemmel kell lenni arra a tényre is, hogy a fiúkat fõként azokba a házimunkákba vonják be, amelyekben a férj részvétele is magasabb arányú. Mint a férjrõl, mint a fiúgyermekrõl elmondható, hogy leginkább a takarításban, bevásárlásban és kertgondozásban vannak a család segítségére. A férj részvételének nagyobb aránya a bevásárlásban nyilvánvalóan életkorából következõ nagyobb mobilitásának tudható be. A lánygyermek esetében a háztartási munkákban való részvétel a nagymamához hasonlóan kiegyenlítettebb képet mutat.

A nagymama házimunkákból való részesedését vizsgálva látható, hogy a fõzés, mosogatás és kertgondozás területein legnagyobb jelentõségû a hozzájárulása, de nagy a szerepe az egyéb házimunkák végzésében is. A kertgondozásban betöltött jelentõs szerep valószínûsíthetõ, hogy a hagyományos, gazdálkodó életmód folytatásával áll összefüggésben. (Lásd 9. táblázat, a nagymama státuszú családtag részvétele a mezõgazdasági munkálatokból.) Ez elmondható a nagypapa státuszú családtagról is.

VI. 3. 6. A nõ szerepe a családi döntéshozatalban

Mint láthattuk, a nõ szerepe a család életében igen jelentõs. Háztartásban végzett munkájával hozzájárul a család mindennapjainak gondnélküliségéhez, valamint fizetett munkájával a családi kasszához, a család anyagi helyzetének javításához. A következõkben arra szeretnék kitérni, hogy a nõ milyen mértékben vesz részt a családi élettel kapcsolatos döntésekben. Vannak-e olyan területek a család életében, melyekkel kapcsolatban hozott döntések differenciálhatók a nemek szerint.

A felmérésben arról is kérdeztük a válaszadókat, hogy ki hozza a döntéseket a családban az anyagiakkal kapcsolatban, a különbözõ beruházások területén, a ruházkodással kapcsolatban, abban a tekintetben, hogy mit egyen a család, valamint a gyermekek tanulásának, továbbtanulásának tekintetében. Kérdésünk úgy szólt, hogy a döntést a nõ, a férfi hozza, avagy közösen döntenek? A következõ táblázatban a kapott válaszokat összesítettem.

12. táblázat:

A családtagok részvétele a döntésekben, %

Döntési terület

Feleség

Férj

Közösen

Anyagiak kezelése

38

4

47

Mezõgazdasági beruházások

10,5

14,25

28,75

Gépjármû-vásárlás

1

21

41

Lakással kapcsolatos beruházások

6,5

10,0

65,0

Bútorvásárlás, bútorozás

41,5

2

45,5

Hûtõ-, tv-vásárlás

17

4

67

Kisebb háztartási gépek vásárlása

50

1

36

Ruhavásárlás

60,0

10,5

20,75

Gyermekek továbbtanulása

12

4

59

Mit egyen a család

47

2

40

Arány (%):

35,16

9,02

55,82

A döntések legnagyobb, 55,82%-át a családtagok, férj és feleség együtt hozzák, ami teljes mértékben megfelel a társadalmi elvárásoknak. A feleségnek azonban a felmérés adatai szerint nagyobb átlagos döntési szabadsága (35,16%) van, mint a férfinak (9,02%). Ez annak tulajdonítható, hogy a feleség hivatott intézni a család mindennapos ügyeit, mint például a legnagyobb eltérést eredményezõ ruhavásárlást vagy a lakásszépítéssel kapcsolatos bútorvásárlást. Vannak tehát tipikus nõi és férfi, tehát nemek (illetve családi státusz) által meghatározott döntési “jogkörök” a családok életében. A férfi döntési felelõssége leginkább a következõ területekre terjed ki: gépjármû-vásárlásra, a mezõgazdasággal kapcsolatos beruházásokra, míg a nõké a család élelmezésére, lakásszépítésre, az anyagiak kezelésére, háztartási kisgépek vásárlására. A férfi döntései a háztartáson kívüli, a nõké pedig a háztartáson belüli tevékenységekre vonatkoznak.

VI. 4. A felmérés összesített eredményei

A Becsvölgyi kutatás összességében azokat az eredményeket hozta, amelyeket elõre feltételezni lehetett. Bebizonyítást nyert, hogy a nõk milyen széleskörû feladatokkal rendelkeznek a fizetett munkájukon kívül is. Szerepük a család életében gyakorlatilag nélkülözhetetlen. Háziasszonyként a család mindennapjait igazgatják, anyaként gyermekeiket segítik át – többek között – a gyermekkori szocializációs folyamatokon. Munkájukkal messzemenõen hozzájárulnak a család – mint gazdasági és társadalmi egység – mûködéséhez.

 

VII. Összegzés

Összefoglalás

Dolgozatom a nõk helyzetének elemzésére készült. Munkám céljaként azt fogalmaztam meg, hogy meg kívánom vizsgálni, milyen körülmények között élnek és dolgoznak a ma Magyarországon – és fõként vidéken - a nõk.

Diplomám tényfeltárásnak szántam, mely segíthet rámutatni a nõk szerepére a vidékfejlesztésben. Vidékfejlesztés nem valósítható meg a vidéken élõ emberek helyzetének pontos ismerete nélkül.

Munkám egy részét a nõtudományok születésének és nemzetközi jelentõségének bemutatására szántam. Vázoltam a Gender Studies megjelenésének körülményeit és rövid múltját Magyarországon.

Bemutattam, hogy melyek azok a különbségek, melyek determinálják a nõt és a férfit. Rámutattam a szocializáció fontosságára, mely alapvetõen meghatározza lehetõségeinket.

Munkámban részletesen vizsgáltam a nõk munkavállalásának problémakörét külön kitérve a munkaköri, felelõsségbeli (vezetõi, önkormányzati) és kereseti differenciákra, melyek másként alakulnak a nemek szerint.

A mezõgazdaság rendszerváltás utáni átalakulásának tükrében vázoltam a munkanélküliséggel kapcsolatos adatokat, kiemelve itt a mezõgazdasággal foglalkozó népesség helyzetét. Rámutattam a háztáji gazdaságok szerepkörére.

Dolgozatomban rávilágítottam a vidéki nõk helyzetére egy Göcseji felmérés adatainak alapján.

 

Következtetések

Mint dolgozatom elején felvázoltam, munkámat nem abból a célból készítettem, hogy messzemenõ konzekvenciákat vonjak le a nõk helyzetérõl. A célom sokkal inkább egy tényleges helyzetkép megfestése volt annak okán, hogy megfelelõ szemszögbõl legyen megközelíthetõ a nõk szerepe a vidékfejlesztésben. Megkíséreltem bemutatni azt a “láthatatlan” és sokrétû munkát, amelyet a nõk végeznek

Véleményem szerint az a tény, hogy a nõk munkát vállaltak otthonuktól távol és így felbomlott a hagyományos férfi – nõ szerepkör, a nõknek kedvez abból a szempontból, hogy megszûnt korábbi, kiszolgáltatott helyzetük a társadalomban. Ugyanakkor úgy vélem, hogy napi 8 órás munkavégzés mellett a háziasszonyi szerepnek megfelelni igen nehéz feladat, ez pedig a családok széteséséhez vezethet. Véleményem szerint olyan megoldást kellene találni a nõi munkavállalással kapcsolatos problémák orvoslására, melybõl az állam is megfelelõ arányban venné ki a részét a gyermekes anyák megfelelõ idõtartamú pénzbeni segélyezésével, valamint a részmunkaidõs foglalkoztatás támogatásával.

A vidékfejlesztés lényegeként Kulcsár László által megfogalmazott definícióra utalván, megpróbáltam bizonyítani, hogy a vidéken élõ nõk igencsak hátrányos helyzetûeknek tekinthetõk, és mint ilyen réteg, a vidékfejlesztés elsõdleges célcsoportjának tekinthetõk. Véleményem szerint a nõk láthatatlan munkájának láthatóvá tétele elismerést hozna a nõk számára, ez az elismertség pedig segítségükre lehetne az érdekérvényesítés – mostaninál feltétlenül hatékonyabb - kivitelezésében. Szintén az érdekérvényesítésben lenne jelentõs szerepe a nõk civil szervezetekben való tevékenykedésének elõsegítésének is.

Ma Magyarországon még nincs kellõ hagyománya a nõhelyzet feltárásával kapcsolatos Gender Studies-nak. Fontos lenne minél szélesebb körben bevezetni a nõtudománnyal kapcsolatos tantárgyakat például az egyetemeken, mint tették azt az 1970-es években már az USA-ban. A téma tantárgykénti adaptációja segítségével el lehetne kerülni a nõtudományok – még ma is meglévõ - negatív társadalmi megítélését, és “elõ lehetne segíteni a szemléletváltást a nõkben és a férfiakban” (E. Mészáros, 1998.) egyaránt.

 Irodalomjegyzék

pp. 465-468. In: A fenntartható mezõgazdaságtól a vidékfejlesztésig. IV. Falukonferencia, 1997. (MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. Szerkesztette: Kovács Teréz.)

pp. 92. Csokonay Vitéz Mihály Tanítóképzõ Fõiskola Társadalomtudományi és Közmûvelõdési Tanszéke, 1996.

p. 21. In: Nõk és férfiak. Hiedelmek, tények. Magyar Nõk Országos Tanácsa, Kossuth Könyvkiadó, 1985.

p. 51. In: Nõk és férfiak. Hiedelmek, tények. Magyar Nõk Országos Tanácsa, Kossuth Könyvkiadó, 1985.

Demográfia, 1996. 2-3. sz., pp. 108-135.

pp.:277-303. West Publishing Company, 1985 USA.

pp. 458-464. In: A fenntartható mezõgazdaságtól a vidékfejlesztésig. IV. Falukonferencia, 1997. (MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. Szerkesztette: Kovács Teréz.)

p. - , In: A Falu, 1999. Tavasz. Agroinform Kiadóház, 1999.

pp. 111-129. In.: Nõk és férfiak. Hiedelmek, tények. Magyar Nõk Országos Tanácsa, Kossuth Könyvkiadó, 1985.

pp. 13-34. In: Szerepváltozások. Jelentés a nõk helyzetérõl. Szerkesztette: Lendvai Katalin és Tóth István György. TÁRKI, MM, Egyenlõ Esélyek Titkársága, 1997.

pp. 107-138. In: Szerepváltozások. Jelentés a nõk helyzetérõl. Szerkesztette: Lendvai Katalin és Tóth István György. TÁRKI, MM, Egyenlõ Esélyek Titkársága, 1997.

Statisztikai Szemle, 1992. 4-5. pp. 325-348.

pp.25-31. In: INFO-TÁRSADALOMTUDOMÁNY, 32. sz. 1995. május.

pp. 12-14. In.: Nõk és férfiak. Hiedelmek, tények. Magyar Nõk Országos Tanácsa, Kossuth Könyvkiadó, 1985.

pp. 5-13. In: A Falu, 1998. Tél. Agroinform Kiadóház, 1998.

pp. 5-15. In: A Falu, 1998. Nyár. Agroinform Kiadóház, 1998.

Regional Office for Europe and Women in Development Service / Sustanaible Development Department. Food Agriculture Organization of the United Nations, Rome, 1997.

pp.147-145. In Relations ofd Autonomy and Dependence on Family Farms. In:Women in family farms. Gender Research, EC Policies and New Perspectives. Margreet van der Burg and Marina Endeveld, Cicle Rural European Studies, Wageningen Agricultural University, Dutch Network on Farm and Rural Women’s Studies, 1994.

pp. 2-52. Department of Gender Studies in Agriculture, Wageningen Agricultural University, 1996.

p. 35-51. In: Szerepváltozások. Jelentés a nõk helyzetérõl. Szerkesztette: Lendvai Katalin és Tóth István György. TÁRKI, MM, Egyenlõ Esélyek Titkársága, 1997.

pp. 87-103. In: Szerepváltozások. Jelentés a nõk helyzetérõl. Szerkesztette: Lendvai Katalin és Tóth István György. TÁRKI, MM, Egyenlõ Esélyek Titkársága, 1997.

pp.91-98. In Agricultural and Rural Development. In:Women in family farms. Gender Research, EC Policies and New Perspectives. Margreet van der Burg and Marina Endeveld, Cicle Rural European Studies, Wageningen Agricultural University, Dutch Network on Farm and Rural Women’s Studies, 1994.

Készítette az önkormányzatok és helyi vállalkozók képviselõinek bevonásával a GATE Vidékfejlesztési és Szaktanácsadási Központja Dr. Kulcsár László vezetésével, 1998.

pp. 1-15. In: Tér és Társadalom, 1-2. 1993.

pp. 73-85. In: Szerepváltozások. Jelentés a nõk helyzetérõl. Szerkesztette: Lendvai Katalin és Tóth István György. TÁRKI, MM, Egyenlõ Esélyek Titkársága, 1997.

pp. 33-37. In: INFO-TÁRSADALOMTUDOMÁNY, 32. sz. 1995. május.

World Food Day - 1998. Október 16. Food And Agricultural Organizatioons Of The United Nations, Rome 1998.