Dolgozatom - címében és témájában - elsősorban nem kifejezetten mezőgazdasági hivatkozású, ezért úgy gondolom, kisebb magyarázatra szorul.

Magyarországnak évek óta egyre erősebben meghatározó eleme az Európai Unióhoz való csatlakozás, az EU által támasztott követelmények teljesítése. Ezen magas fokú követelményrendszer teljesítése érdekében a csatlakozni kívánó országokban - így hazánkban is - a gazdaság nagyarányú fejlesztésére és dinamizálására van szükség.

A gazdaság tervezése közben elengedhetetlen a “jövőbe látás”. Fontos meglátni, hogy az emberi tevékenységek számos területe, a gazdasági tevékenységek világméretűvé váltak. A globalizáció lényegében a tőke korlátlan mozgásának megteremtődésével alakult ki és vált egyre inkább a világgazdasági tevékenység legfőbb meghatározó tényezőjévé. Napjainkat át- és átszövi az integráció fogalma, a különböző egyesülések, szövetségek, csoportok kialakulásának szükségessége, mindenki által érzékelhető pozitív hatása, növekvő szerephez jut az információs technológia. Ezek elől az elvárások és kihívások elől a magyar vállalkozók, gazdálkodók sem bújhatnak el, sőt minél inkább ki kell használniuk minden egyes felmerülő lehetőséget.

Mindezek előtérbe helyezik az ipari parkok létesítését és fejlesztésének szükségességét. Hazánkban először az 1990-es évek elején merült fel annak a gondolata, hogy a mezőgazdasági művelésre nem vagy kevésbé alkalmas területeken az ipari termelőket központokba, parkokba lehetne koncentrálni. Vállalkozási szemszögből vizsgálva ez az egy helyre gyűjtés jelentős költség-megtakarítást eredményezhet. Egy másik oldalról - az államigazgatási és az önkormányzati oldalról - szemlélve látható, hogy a fent említett szervezetek szívesen vállalnak úgynevezett partneri szerepet az ipari parkok kialakításában és az ilyen esetben felmerülő infrastrukturális fejlesztések költségeire tőkeforrásokat “teremtenek elő”. Az ipari parkok valójában ingatlanüzletek és az ebbe befektetők célja az, hogy a megszerzett területeket és ingatlanokat olyan módon alakítsa ki és fejlessze, aminek végeredményeként azokat különböző (közüzemi, infrastrukturális, stb.) szolgáltatásokkal ötvözve magas haszon reményében különböző konstrukciók (tulajdonjog átadása, bérbeadás, stb.) formájában értékesíthesse. A döntéshozó testületek - a fentieket mérlegelve - általában megszavazzák a kiadások finanszírozását. Így az ipari parkok létesítése és fejlesztése az önkormányzatok aktív szerepvállalását, illetve cselekvési területük bővítését is eredményezi.

Jelentős forrásként e területen megjelenik a bankszféra is, amely az úgynevezett projekt-finanszírozás keretében egy “zöldmezős” beruházásba a - nem egyszer 10 milliárd forintot is meghaladó - költségeknek akár a 70-80 %-át is hajlandó megelőlegezni. Hasznuk a közvetlen kamatokon túl a létesülő új termelő és szolgáltató kapacitások pénzforgalmából származhat.

A magyar kormány is fokozott figyelmet fordít arra, hogy megerősítse az ipari parkok hálózattá fejlesztésének stratégiai szerepét. Ennek is köszönhető, hogy az ipari park egy modernizációs és tőkebefektetési folyamat kiemelt területévé vált az utóbbi egy-két évben és szerencsére ez a pozíciója mindinkább erősödni látszik.

Ez után a bevezető után térjünk át az ipari parkok agrárvonatkozására is. Az Európai Uniós követelményrendszer hatalmas hangsúlyt fektet a területfejlesztésre és előtérbe helyezi a társadalmi-környezeti felelősség fontosságát is. Az ipari parkoknak bizonyítottan nagyok a területfejlesztő hatásai, elég ha csak a létesítésükhöz szükséges magas szintű infrastrukturális hálózat kiépítésére gondolunk. Ezen hatások bemutatására egy külön fejezetet szenteltem. Ezeknek a hatásoknak tulajdonítható, hogy az ipari parkok létesítésének a színtere a vidék és hogy kialakításuk mind inkább egy gazdaság- és területfejlesztési koncepció részeként érvényesül.

A társadalmi-környezeti felelősségű szemlélet erősödése egyre inkább a természeti környezet és - ebből következően - az emberek egészségének, kultúrájának védelmében alakult ki. Ezen felelősség felismerése is tért nyert az ipari parkoknál, hiszen kialakítási rendszerükhöz hozzátartozik az is, hogy a parkokon belüli tevékenység a környezetet sem természeti, sem humán értelemben ne tegye tönkre és célkitűzés, hogy ezeken a feltételeken javítani próbáljanak.

A fentebb felsorolt tények és szempontok alapján úgy éreztem, hogy ezen téma kidolgozása elég sok “izgalmat” és érdekességet ígér egy vidékfejlesztőnek.

A szakdolgozat készítése közben nagy gondot okozott a szakirodalom feldolgozása, ugyanis ebben a témakörben Magyarországon csak egy könyv jelent meg a tavalyi év során és az is csak a magyar ipari parkok rövid összefoglalását tartalmazza. Az információk nagy részét csak különböző újság- és folyóiratcikkekből, konferencia-kiadványokból, illetve regionális kimutatásokból szereztem meg. A konkrét adatok java részét a Gazdasági Minisztérium juttatta rendelkezésemre. Az ipari parkokkal kapcsolatos beruházási- és fejlesztési elképzelések még nagyon újkeletűek, a hosszabb távú kormányzati elképzelések és programok még csak a megvalósításuk legelején tartanak.