Az EU agrárpolitikája
(CAP)
Az agrárágazat megkülönböztetõ
sajátosságokkal, a gazdasági rendszer egészén
belül relatív önállósággal rendelkezik.
Az 1957-ben megalakult Európai Közösség a Római
szerzõdés 39. Cikkelyében rögzítette a
közös agrárpolitika céljait.
A CAP célkitûzései:
-
a mezõgazdasságitermelékenység
növelése a mûszaki fejlõdés elõmozdításával,
a mezõgazdasági termelés racionális fejlesztésének
biztosításával és a termelési tényezõk
- elsõsorban a munkaerõ - optimális hasznosításával,
-
méltányos, megfelelõ életszínvonal
biztosítása a mezõgazdaaságban dolgozók
jövedelmének növelésével,
-
a piacok stabilizálása,
-
az ellátás biztosítása,
-
annak biztosítása, hogy a fogyasztók
reális áron jussanak hozzá az ellátásukhoz
szükséges termékekhez.
A legnehezebb feladat volt, hogy az egyes
tagországok agrárrendszerét egy közös piaci
rendtartássá alakítsák át és
ezáltal közösségi méretû piacot teremtsenek
a mezõgazdasági termékeknek. A CAP három egymással
összekapcsolt alapelven nyugszik. A közös piac megalkotása
és fenntartása. A közösségi preferenciális
rendszer elismerése. A pénzügyi szolidaritás
iránti elkötelezettség.
Milyen elveken alapszik a CAP?
A CAP létrehozásáról
folyó kezdeti tárgyalások alapján a francia
tagállam képviselõi fogalmazták meg az alábbi,
szerzõdésekben nem rögzített, de mégis
általánosan elfogadott három alapelvet:
-
A piac egységessége, vagyis
a tagállamok közti kereskedelemben nincs korlátozás.
-
Közösségi preferencia, vagyis
a Közösségen kívüli országokból
származó importtal szemben különféle fokozatú
védelem létezik.
-
Pénzügyi szolidaritás,
vagyis a CAP kiadásait egy közös alapból fedezik.