Tartalomjegyzék

Bevezetés

A kárpótlás

A birtokrendezés nemzetközi tapasztalatai

A nemzetközi tapasztalatok adaptálhatósága

A birtokrendezési eljárás felépítése

Az általános birtokrendezés törvényjavaslata

Összefoglalás

Informatikai megközelítés

VISSZA A FÕLAPRA

1 Bevezetés

Magyarországon az elmúlt több mint fél évszázad során az egymást követõ történelmi korokban az állam igen jelentõs mértékben avatkozott be a magántulajdonba. A beavatkozások két csoportra bonthatóak, egyrészt ingó és ingatlan vagyonokat kobzott el, másrészt termõföldet, valamint a mezõgazdasági termelési célt szolgáló vagyon jelentõs részét mezõgazdasági termelõszövetkezet használatába vonta.

Így alakulhatott ki az a sajátos birtokstruktúra, melyre döntõen az állami és a szövetkezeti tulajdon lett jellemzõ. A termõföld ilyen tulajdonformái megfeleltek a szocialista eszméknek, ennek köszönhetõen a tulajdonban jelentõs változás a rendszerváltásig nem következett be.

A rendszerváltás során a politikai és gazdasági változások hatására új szemlélet vált uralkodóvá, mely a mezõgazdaság jövõjét már nem a nagyüzemben, hanem a fejlett európai országok példájában: a családi gazdaságban látja.

A cél megvalósítása érdekében elsõ és elengedhetetlen lépés a szövetkezeti és állami földtulajdon korlátozása, ezzel párhuzamosan a magántulajdon kialakítása.

A magántulajdon kialakításának eszközeként a kárpótlást használták, mely során mind az állami gazdaságok, mind pedig a szövetkezetek területeik nagy részétõl elestek és kialakult a döntõen magántulajdonon alapuló mezõgazdaság.

A kárpótlás hatására azonban nem alakulhattak ki európai normáknak megfelelõ családi gazdaságok, hiszen a kárpótlási igények nem voltak paritásban a rendelkezésre álló területekkel. Ennek hatására ma Magyarországon egy igen sajátos törpebirtokrendszer van jelen, mely alapvetõen gátja a gazdaságos és jövedelmezõ mezõgazdasági termelésnek.

A rossz gazdaságossági mutatók és a jövedelmek alacsony szintje szükségessé tette a tulajdonviszonyok rendezését, melynek Európában is elterjedt módszere a polgári tagosítás, azaz a birtokrendezés.

Vissza a tartalomjegyzékre

2 A kárpótlás

2.1 Az 1967. évi IV. törvény, az elõzmények

A törvény rendelkezése szerint, a szövetkezeti tag elhalálozása esetén, ha örököse nem tagja a szövetkezetnek, a földet megváltás ellenében a szövetkezet tulajdonába kell venni, illetve adni. Ennek köszönhetõen a termelõ szövetkezetek használatában lévõ földek (90.319.778 AK) 57,2%-a a szövetkezet tulajdonává vált, mely a késõbbiekben alapvetõen determinálta a mezõgazdasági termelés irányát.

2.2 A kárpótlás gondolatának fejlõdése

A kialakult birtokstruktúra, melyre döntõen a nagyüzemi termelés volt a jellemzõ, a rendszerváltás folyamatában megingott. Ennek legfõbb oka, hogy felmerült a kárpótlás gondolata.

A ’90-es választások során csak egyetlen párt programjában jelent meg a föld privatizációjának gondolata (FKGP), õk ugyanis ezt tartották a parasztságot ért sérelmek egyetlen konzekvens megoldásának. A pénzbeli kárpótlást õk csak arra az esetre vonatkoztatták, amikor a közvetlen visszajuttatás nem lehetséges.

Mivel az FKGP az 1990. évi választások eredményeképpen a kormánykoalíció tagja lett, erõs belsõ vita bontakozott ki a kormány tengelyét adó MDF és a kisgazdák között, melynek fontosabb következményei:

  • A kárpótlás összefonódott az agrárium és a privatizáció ügyével. A korábbi helyzet más volt, hiszen az FKGP-n kívül minden párt nyugdíj kiegészítésként fogta fel a kárpótlást. A kisgazdák nyomására azonban egyre inkább a falu és a vidék ügyévé vált.

  • Alkotmányjogi vita, melynek két fõ kérdése az állampolgár és állampolgár közti különbségtétel, valamint a tsz-ek földjének kisajátítása kárpótlás nélkül.

    Az alkotmánybíróság döntésének hatására, mely szerint nem tehetõ különbség állampolgárok között aszerint, hogy kitõl mit vettek el, és nem képzelhetõ el a tsz-ek földjének kisajátítása kárpótlás nélkül, 5 parlamenti párt agrár szakértõje 1990. november 17-18.-án tanácskozott Kiskunmajsán. A tanácskozás eredménye, hogy az agrárkárpótlás alapvetõ eszköze a kárpótlási jegy lett.

    Az alkotmánybíróság határozatát, az ötpárti megállapodást és az idõközben megváltozott szóhasználatot is figyelembe véve 1991. Június 16.-án megszületett az I. kárpótlási törvény.

    2.3 Az 1991. évi XXV. törvény

    A törvény szabályai közül a következõ fontos elemeket kell kiemelnünk:

    1. Idõ ameddig a kárpótlás kiterjeszthetõ: a kárpótlási kötelezettségvállalás idejét úgy kellett megállapítani, hogy jogorvoslatban részesülhessen a még élõ személyek jelentõs köre. A törvény úgy rendelkezik, hogy kárpótlásra jogosultak mindazok, akiknek olyan jogszabályból származott káruk, melyet 1939. május 1-jét követõen vezettek be.

    2. Személyek körét: a törvény úgy rendelkezik, hogy kárpótlásban csakis természetes személyek részesülhetnek.

    3. Ingó és ingatlan vagyon, amire a kárpótlás kiterjed: a kárpótlás kiterjed az elvett földre, üzemre, mûhelyre, házra, telekre, valamint fizetési eszközökre, értékpapírokra.

    4. Az ország teherbíró képessége: a kár mértékét 200.000 Ft-ig 100%-ban, 200.000-300.000 Ft-ig 50%-ban, 300.000-500.000 Ft-ig 30%-ban, míg 500.000 Ft felett 10%-ban térítették meg. A kárpótlás maximális értéke 5 millió Ft.

    5. Árverés rendszere: a törvény szabályozása szerint a licitálást aranykoronánként 3000 Ft-tal kell kezdeni, és innen kell felfelé folytatni. Amennyiben a licitálás felfelé nem indul el, úgy az aranykoronánkénti értéket legfeljebb 500 Ft-ig lehet csökkenteni.

    2.4 A kárpótlási jegy felhasználási területei

    2.4.1 A jegy felhasználása életjáradék és lakás szerzésére

    Az I. és II.-es kárpótlási törvény alapján életjáradékot igénylõ személyek a TB-n keresztül kapják, de alapját az állami vagyonkezelõk utalták a Társadalom Biztosítónak. A törvényi feltételek alapján kárpótlási jegyét életjáradékra válthatta az a kárpótlási jegy tulajdonos, aki 65. életévét betöltötte, vagy legalább 67%-osan rokkant. Ilyen feltételek mellett a jogosultak közül mindössze 2800-an éltek a lehetõséggel, mely alulmaradt a várakozásokon, ezért az 1992-es II. kárpótlási törvényt módosították, és az új feltételek mellett újabb 73 ezer kárpótolt kérte az életjáradékra váltást. A III. kárpótlás törvény már eleve számolt az életjáradékkal, és aki kérte egybõl azt kapott, ez újabb 90 ezer igénylõt jelentett.

    2.4.2 A kárpótlási jegy megjelenése a tõzsdén

    A jegyek 1992-ben jelentek meg a magánkereskedelemben, ekkor kezdte el a BÉB Rt. is a napi árfolyamok közlését, pár hét múlva megjelentek a p align="justify"ókercégek is a piacon, mely tovább erõsítette azon gondolatot, hogy a kárpótlási jegyet a tõzsdére is bevezessék. A bevezetés végül 1992. december 1-én történt meg, ez megteremtette a papír likviditását, valamint átláthatóvá tette a piacot.

    A kezdeti idõszakban a jegybõl származó forgalom a BÉT-en meghaladta az összes forgalom 10%-át, késõbb ez 1-2%-ra csökkent.

    A problémák akkor jelentkeztek, amikor a jegyek árfolyama lényegesen és tartósan a névérték alá esett, ebben az idõszakban az árfolyam kérdése kampánykérdéssé vált. Ennek hatására születtek olyan döntések, melyek teljesíthetetlen ígéreteket tartalmaztak, és tételes jogszabályokat sértettek. Ide tartozik az ÁPV Rt. vagyonának és az erdõk bevonása a kiosztás szintjén, sõt még intervenciós vásárlásról is beszélhetünk az ÁVÜ részérõl.

    2.4.3 A kárpótlási jegy és részvényre történõ cserélése

    A kis tételekben is lebonyolítható egyedi kárpótlási jegy részvénycsere biztosította azt, hogy az 50-100 ezer Ft értékû kárpótlási jeggyel rendelkezõ kisbefektetõk is tulajdonhoz jussanak. Az elsõ jegyzésre 1992-ben került sor, majd 1997 végéig 70 társaság 70-80 milliárd Ft értékû részvénye került így piacra. A részvénycserék sikerei és kudarcai váltották egymást, nagy sikert ért el az IBUSZ, PICK, míg az OTP, MOL Rt., BB Rt. részvényei kudarcot vallottak. A sikerekbõl és kudarcokból jól látszik, hogy milyen részvények számíthattak sikerre:

  • Külföldi többségi tulajdon

  • Tõzsdén már bejegyzett részvény

  • Többségi befektetõ kibocsátási áron visszavásárolja a részvényt

    Problémát jelentett a kárpótlási jegy cserearányának számítása, mely soha nem tudott reális arányt felvenni

    2.4.4 A kárpótlási jegy felhasználása valódi privatizációban

    A törvény kifejezésre juttatta azt a szándékot, mely szerint a jegyeket döntõen az eladásra kerülõ állami vállalatok megvásárlására használják fel. A törvény elõírta, hogy minden átalakult vállalat privatizációjának legalább 10%-ban kárpótlási jegyet kell elfogadni.

    Problémát jelentett azonban a különbözõ ajánlatok értékelése, mely végül is a kárpótlási jegy piaci árfolyamon való értékeléséhez vezetett.

    2.5 A kárpótlás hatása

    A kárpótlási törvény kimondta, hogy az állam kárpótlási kötelezettsége nem jogi, hanem erkölcsi alapokon nyugszik, így a kárpótlás célja az, hogy meghatározott társadalmi csoportokat az átlagosnál kedvezõbb helyzetbe hozzon. E célnak leginkább a mezõgazdaságban kellett volna érvényesülnie, mert a kárpótlási jegy tulajdonosának prioritást biztosított a földárverés során.

    A földosztás tulajdonképpen 1993 tavaszán kezdõdött, és 1994 végéig 90%-ban be is fejezõdött. A licitálások formális lezárása 1997. augusztus 20.-án történt meg, a gyakorlatban azonban 1998-ra is áthúzódott.

    Az OKKM szerint a 6 millió hektáros mezõgazdasági területbõl 2 milliót érintett a kárpótlás. A kárpótlási jegyek mintegy negyedét 30-32 milliárd Ft értékben használták fel erre a célra. 708 ezren szereztek új tulajdont (nem ennyi új embert jelent, hiszen egy személy több helyen is licitálhatott). A bevont jegyekbõl 6 milliárd Ft értékû az állami gazdaságokhoz, míg 25-26 milliárd értékû a szövetkezetekhez került.

    A kárpótlás során bekövetkezett az, amire a szakértõk korábban számítottak: az új földtulajdonosok jelentõs része nem maga mûveli a földjét, bérbe adja azt, valamint a birtokstruktúra méret szerinti összetétele is kedvezõtlenné vált.

    Nem várt gondok is felmerültek, melyek fõként abból adódtak, hogy az állami földalapok nem voltak elegendõk a földigény kielégítésére, így az állami gazdaságok teljes földterületükrõl, míg a szövetkezetek a területeik 2/3-áról mondtak le, de még erdõket és természetvédelmi területeket is be kellett vonni.

    A jogszabályokkal ellentétben olyanok is részt vettek az árverésen, akik másodlagosan jutottak kárpótlási jegyhez. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a földhivatalok nem gyûzték az adminisztrációs munkát, sõt egyes tulajdonosoknak saját érdeke, hogy a birtokának bejegyzése minél késõbb történjen meg.

    A licitálások vezetõi azon az állásponton voltak, hogy mindenki maga dönti el azt, hogy mûvelési áganként mennyi területet kíván megvásárolni, és azt is hány parcellában akarja. Ennek a gyakorlati szempontból kellõen át nem gondolt módszernek az lett a következménye, hogy például egy 20-30 hektáros birtok 6-8 parcella szántóból, 2-3 parcella szõlõbõl, valamint 4-6 egyéb mûvelési ághoz tartozó parcellából tevõdik össze.

    Vissza a tartalomjegyzékre

    3 A birtokrendezés nemzetközi tapasztalatai

    3.1 Birtok összevonási munkák Finnországban

    3.1.1 A birtokrendezés szükségessége

    Az EU-hoz történõ csatlakozás során derült ki, hogy a Finn birtokszerkezet rossz. A több évszázada tartó öröklési folyamatok során a birtokok elaprózódtak, a parcellák átlagos mérete 1 hektár alatti, mely nagyban akadályozza a mezõgazdasági gépek gazdaságos használatát.

    Gyakran elõfordul, hogy egy 25-30 hektáros gazdaság területe közel 40 parcellából tevõdik össze. A sok apró földrészlet nyilvántartása komoly megterhelést jelent a földhivataloknak.

    Ezen tényezõk megszüntetésének érdekében a finn kormány nagyszabású földbirtok-politikai munkát indított el.

    3.1.2 A polgári tagosítás tárgya, feltételei, hatása

    A rendezés tárgya egyre szélesebb kört foglal magába, de ez alapvetõen három kategóriában foglalható össze:

  • termelés feltételeinek javítása;

  • infrastruktúra fejlesztése során okozott károk csökkentése;

  • természetvédelmi területek kialakítása;

    A feltételek kapcsán igen fontos, hogy:

  • a projekt elõnyös hatásai múlják felül az okozott károkat;

  • a projekt segítse elõ a földtulajdon használatát;

  • gyakoroljon kedvezõ befolyást a birtokszerkezetre;

  • a tervezés idõszakában messzemenõleg figyelembe kell venni a tulajdonosok igényeit.

    A rendezés hatására az egységes birtokterületen a gazdálkodás feltételei javulnak, ezzel párhuzamosan a gazdálkodók termelékenysége nõ, így a vidék életképessége is nõ. Egyéb pozitív tényezõként figyelembe veendõ, hogy tisztázódnak a tulajdoni viszonyok, az infrastruktúra fejlesztése tovább növeli a vidék életfeltételeit.

    3.1.3 A földbirtokrendezés fázisai

    A vizsgálat: a Földmérési és Nyilvántartási Szervezet megvizsgálja, hogy mely térségben indokolt a birtokrendezés, ezt felterjesztik a Mezõgazdasági és Erdészeti Minisztériumba, ahol döntenek a tervezetrõl és megállapítják a támogatás mértékét. A vizsgálat eredményét a község lakóinak és egyéb szervezetek tudomására hozzák.

    A kérvény, pályázat: a munka akkor indul el, ha az érintett terület lakói igénylik azt. Általában a tulajdonosok 20%-a adja be az igénylést. A kérvény beadása esetén az alábbi szabályok lépnek életbe:

  • az érintett földrészeket megosztani nem lehet;

  • fát kivágni csak engedéllyel szabad;

  • a projekt ideje alatt a földrészeket mûvelni kell, ha állapotuk romlik azt büntetik;

  • a körülmények és a terület feltérképezése;

  • alapadatok begyûjtése;

  • becsértékszámítás, tervezés;

  • kivitelezés, végrehajtás.

    3.2 Birtokösszevonás Németországban

    3.2.1 A birtokstruktúra sajátosságai

    A nagy területének köszönhetõen tájegységenként eltérõ szerkezetû birtokrendszer alakult ki. Az északi régióban nem ritkák az ezer hektáros birtokok, addig délen fõként az elaprózódott (3-5 hektáros) struktúra a jellemzõ.

    A területi megosztottságból származóan birtokösszevonás is csak a déli területeken jellemzõ. A hatályos törvény: „A mezõgazdasági földek rendezése, falumegújítás.” A törvény megfogalmazásából is látszik, hogy a birtokrendezést összekapcsolták a vidék infrastruktúrájának fejlesztésével, és bizonyos meliorációs munkákkal.

    3.2.2 Az eljárás

    Az eljárás az önkormányzat támogatásával indul el, ha azt a földtulajdonosok kérik. A kérelmet a Területrendezési Igazgatósághoz kell benyújtani.

    Az Igazgatóság fontos feladata, hogy minél szélesebb körben tájékoztassa a földtulajdonosokat, hogy az önkéntesség elve mellett vegyenek részt az eljárásban. A jelentkezések után pályázatot juttat el az Élelmezésügyi-, Mezõgazdasági- és Erdészeti Minisztérium Területfejlesztési Osztályához.

    Amennyiben a pályázat kedvezõ elbírálásban részesül, a Minisztérium megszervezi és biztosítja a munkák elvégzéséhez szükséges keretet. A fennmaradó különbözetet a tulajdonosok viselik.

    A pályázat elfogadása után megalakul a „Résztvevõk Közössége” elnevezésû bizottság, mely tárgyal a földtulajdonosokkal. A cserék során nagy hangsúlyt fektetnek az érdekek egyeztetésére, melynek célja, hogy lehetõség szerint mindenki jól járjon. Az eljárás során többször elõfordul, hogy a földbirtokosok a már megkötött cserék kapcsán meggondolják magukat. Ennek hatására a kialakulóban lévõ új birtokszerkezetet ismét rendezni kell.

    A cserék során az arányokat az átlagos pontérték alapján határozzák meg, melyet kizárólag a talaj fizikai adottságai alapján állapítanak meg. A legmagasabb pontszám 100, de meghatározzák az adott régiónként elérhetõ lokális maximumot is.

    A földcsere-tárgyalások megkezdésével párhuzamosan az Igazgatóság intézményeket, vállalatokat bíz meg a beruházás jellegû létesítmények tervezésével és kivitelezésével. A tervezés során a tájban csak annyi átalakítást végezhetnek amennyi elengedhetetlenül szükséges, ezen megfontolás a kivitelezés során is fontos szempont.

    3.2.3 Az eljárás eredményei

  • megszûnnek az elaprózódott parcellák, összefüggû birtoktest alakul ki;

  • javul a területek megközelíthetõsége, az utak modernizálásával lehetõvé teszik a modern gépek közlekedését;

  • elõsegítik a mind gazdaságilag, mind mûszakilag modern mezõgazdaság fejlõdését, mely alkalmas az élesedõ mezõgazdasági versenyben való helytállásra.

    Vissza a tartalomjegyzékre

    4. A nemzetközi tapasztalatok adaptálhatósága

    4.1.1 A rendezés folyamata

    Az utóbbi három évtizedben egyre kevesebb földbirtokrendezést végeznek, elõtérbe került az integráltabb megközelítés, ahol már komplex tájrendezésrõl beszélhetünk. A tájrendezési folyamat során egész községekre, sõt kisebb tájegységekre alkotnak rendezési tervet. A terv készítése során figyelembe veszik a gazdasági-, környezetvédelmi-, vízgazdálkodási- és közlekedési szempontokat.

    A tervezés szakaszában újraalakítják a mezõgazdasági útrendszert, megtervezik az adottságokhoz legjobban illeszthetõ vízelvezetõ, illetve víztartó rendszert, és kijelölik az új táblák határait.

    Az egész elõkészítõ szakaszban igen fontos törekvés, hogy az állam rendelkezzen tartalék területekkel, ezért igen fontos, hogy az állam vagy a birtokosok szövetsége területeket vásároljon, melyeket a csere-megállapodások elõsegítése érdekében a rendezésbe be lehet vonni.

    A rendezés fázisában a tulajdonosokkal akár többször is tárgyalva, kívánságaikat figyelembe véve tervezik meg az új összevont birtoktesteket. A munka lezárásaként az elfogadott birtokszerkezetet értékosztással kimérik, majd kitûzik, és tulajdonba adják.

    A munka ezután még nem zárult le, hiszen a jogi kérdéseket is meg kell oldani. Fontos feladat az új földrészletek telekkönyvi bejegyzése, és a régi területet illetõ, illetve terhelõ jogok áthelyezése az újra.

    A vázolt folyamat az elsõ lépéstõl a telekkönyvi átvezetésig régebben tíz, esetenként tizenhárom évig is eltarthatott, mára azonban öt évre rövidült.

    4.2 Alkalmazandó alapelvek

    4.2.1 Általános alapelvek

  • A feladatokat nem lehet kampányszerûen végezni, a tulajdonosok kívánságai mellett a természeti értékek megõrzését is figyelembe kell venni, ez pedig hosszas egyeztetést igényel.

  • A munkákat hivatásos szakemberekre kell bízni.

  • A végrehajtás során komplex tájrendezésre Magyarországon nem gondolhatunk, ez ugyanis meghaladná az ország teherbíró képességét. A gondolat azonban nem elvetendõ, egy késõbbi második lépcsõben ez is megvalósításra kerülhet.

    4.2.2 Jogalkotás alapelvei

  • termõföld- magántulajdon ésszerû korlátozása. Szükségességét leginkább az úthálózat korszerûsítésénél tapasztalhatjuk.

  • A demokratizmus biztosítására nagy hangsúlyt az elõkészületi szakaszban kell fektetni.

  • A tulajdonosok közösségét egy demokratikusan választott szerv képviselje. Ezen testületnek egyetértési joga legyen a rendezési terv jóváhagyási folyamatában, azonban a végrehajtást már a hatóság rendelje el.

    4.2.3 Tervezési szervezési alapelvek

  • Nagyobb területrész vagy egész község rendezésekor a vonalas-létesítményeket meg kell vizsgálni, és tervezni, ezt azonban csak a helyi önkormányzattal együtt szabad végezni.

  • A tulajdonosok választott testülete (ez nyújt képviseletet a tulajdonosoknak a rendezés során) ne legyen nagy létszámú, a résztvevõ számától függõen 4-6 fõ.

  • A csereérték meghatározásánál az ingatlan-nyilvántartásban szereplõ talajosztályokat és azok a határait a terepen ellenõrizni szükséges.

    Az új birtokrészekrõl szóló elhelyezkedési tervet a birtokosok választott testülete fogadja el a végrehajtást azonban hatóság rendelje el.

  • Hatósági döntéssel szemben a jogorvoslati lehetõséget biztosítani kell.

  • A rendezõ hatóság és a választott testület rendelkezésére álljon a rendezés alá vont terület 10%-át kitevõ úgynevezett ballaszt terület a cserék elõsegítése céljából.

    Vissza a tartalomjegyzékre

    5 A birtokrendezési eljárás felépítése

    Mára világosan látszik, hogy önkéntes földcserékkel a családi gazdaság ideális mérete nem alakítható ki, annak ellenére sem, hogy az ilyen földcsere 40%-os állami támogatás alá esik, és utána illetéket sem kell fizetni.

    A külföldi tapasztalatokból, és a fent említett ténybõl világosan következik, hogy elengedhetetlenül fontos az állam szerepvállalása. A szerepvállalás két síkon kell, hogy megjelenjen: egyrészt elõ kell teremteni a rendezéshez szükséges feltételeket, másrészt fel kell hívni a gazdák figyelmét arra, hogy gazdaságos termelést a szétszórt parcellákon nem lehet folytatni.

    5.1 A rendezés fõbb pontjai

    A település lakosainak egy része kérvényt nyújt be az önkormányzathoz azzal a céllal, hogy a különbözõ területen elhelyezkedõ parcelláikat egyesíteni szeretnék, és mivel a parcelláik szétszórtak, ezért kérik az egész külterületre való kiterjesztést.

    Az önkormányzat a kezdeményezést közzé teszi, és felkéri a földtulajdonosokat, hogy akiket tulajdonuk tagoltsága akadályoz a gazdaságos termelésben szintén jelentkezzen.

    A jelentkezéskor pontosan adminisztrálják, hogy ki, milyen nagyságú, milyen mûvelési ághoz tartozó földdel vesz részt, és azt is, hogy melyik birtokrészlethez kívánja a többit csatolni. Az így kapott adatokat az önkormányzat a megyei földhivatalhoz terjeszti fel, és kéri, hogy az érintett területre a birtokrendezés költségeit dolgozza ki.

    A megyei földhivatal a kérelmet javaslatával és a kidolgozott költségtervezettel a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz nyújtja be. A minisztérium, ha a kérelmet elfogadta, akkor megjelöli, hogy az eljárást milyen mértékben támogatja, és egy sokrétû munka veszi kezdetét:

    1. A földtulajdonosok megválasztanak maguk közül egy 3-5 fõbõl álló bizottságot, melynek feladata az egyeztetések és a cseretárgyalások lebonyolítása és a csereszerzõdések megkötése.

    2. A megyei földhivatal vezetõjének utasítására a körzeti földhivatal megfelelõ szakértelmû dolgozókat rendel a bizottság mellé, annak érdekében, hogy a szakmai feladatokat ellássa, és a szükséges segítséget megadja.

    3. A körzeti földhivatal megkezdi az elõkészítõ munkát, mely során a természetbeni állapotokat a helyszínen vizsgálják, az észlelt változásokat mérik. A tényleges állapot és az ingatlan nyilvántartás közti különbséget bejegyzik.

    4. A tényleges állapotnak megfelelõen a területek osztályba sorolását felülvizsgálják, és a változás eredményét a nyilvántartásba bevezetik. A valós állapotnak megfelelõ mezei leltárt a gazdajegyzõ a tulajdonosok jelenlétében készíti.

    5. A település lakosságának figyelmét felhívják, hogy a tulajdonban vagy a használatban beállott esetleges változásokat a földhivatalnak jelentsék.

    Az 5-ös pontban vázolt lépéssel a rendezés elsû fázisa véget ért, melynek lezárásaként egy 1:10000 méretarányú térképen bejelölik, azokat a területeket, melyekre sikerült megállapodást kötni, a csere létrejött. A még nem rendezett területekre az egyeztetés még két ízben történik, annak érdekében, hogy a földcsere közös megegyezésen alapuljon.

    A cserék hatékonyabbá tételében az állomnak biztosítani kell, hogy:

  • a földtulajdonos földjét az állam javára felajánlhassa;

  • az állam termõföldet vásároljon, és azt cserére használhassa;

  • a tulajdonos kérésére földjét a földhivatal elárverezhesse;

  • az összefüggû birtok kialakításához szükséges földvásárláshoz a tulajdonos hosszúlejáratú, alacsony kamatozású kölcsönt vehessen fel;

  • az állam a cserék után tulajdonában maradt földet elárverezze.

    A cserék után fennmaradt, nem rendezett parcellák tulajdonosainak lehetõséget kell biztosítani arra, hogy az eljárásból kilépjenek, vagy kérésükre az állam hatósági úton végezzen el birtokösszevonást.

    Az eljárás végén az elõzetesen arányosan szétosztott költségeket felül kell vizsgálni, hiszen lesz olyan, aki az eljárásból kimaradt, vagy tulajdonát nem tudták egy tagba összevonni, így a gazdálkodásának színvonala nem javul, ezért hozzájárulásának mértékét csökkenteni szükséges.

    A rendezés lezárásával az új tulajdoni állapotot a körzeti földhivatalnak fel kell mérnie, és arról térképet kell készítenie. Az új birtok mûvelési ágának, minõségi osztályának és AK-értékének megállapítása után azokat az ingatlan-nyilvántartásba be kell vezetni.

    A magyar sajátosságok tükrében számolni kell azzal, hogy a gazdák jelentõs része valamennyi mûvelési ágú területével nem fognak részt venni az eljárásban, így feltehetõen kimarad a szõlõ, az erdõ, a legelõ és gyepterületek jelentõs része. A rendezés jelentõs része a szántó mûvelési ágat fogja érinteni, melynek köszönhetõen várhatóan olyan struktúra alakul ki melyben egy birtok több testbõl mûvelési áganként fog állni, mely azonban a késõbbiekben az elaprózódás veszélyével fenyeget.

    Vissza a tartalomjegyzékre

    6 Az általános birtokrendezés törvényjavaslata

    6.1 Általános rendelkezések

    6.1.1 Birtokrendezés fogalma

    Az általános birtokrendezés olyan tulajdonosok és más jogosultak közremûködésével folytatott közigazgatási és bírósági eljárás, melynek eredményeként a település külterületén az ingatlanok elhelyezkedése, tulajdoni viszonyai megváltoznak, és új földrészleteket alakítanak ki. Az eljárás során a tulajdonosokat elsõsorban csereingatlannal, ha ez nem lehetséges az értékkülönbözet megtérítésével kell kártalanítani.

    6.1.2 A birtokrendezés célja

    A cél a termõföld tulajdoni és használati viszonyainak olyan átalakítása, mely lehetõvé teszi: a magántulajdonon és a földbérleten alapuló versenyképes mezõgazdasági termelõegységek létrehozását, a birtokszerkezet állandó javítását állami segítséggel, az állami tulajdonú mezû- és erdõgazdasági társaságok területének optimális kialakítását, a környezeti feltételekhez igazodó termelési szerkezet kialakítását, talajvédelmi követelmények betartását, környezet védelmét.

    6.1.3 A rendezés feltételei

    Birtokrendezést akkor lehet elrendelni, ha az egy vagy több (egymással szomszédos) település külterületének egészére, vagy annak jól körülhatárolható részére kiterjed, megvalósulnak a fent említett célok és költségei a törvényi szabályozásban leírtak szerint biztosíthatók.

    6.1.4 A be nem vonható területek

    Nem vonhatók rendezés alá: a belterületek, a rendezési terv szerint belterületté minõsítendõ részek, épületekkel beépített, vízgazdálkodást szolgáló területek, bányatelkek, nem rekultivált külszíni fejtések, bányatavak, természetvédelmi területek, tanyákhoz tartozó földek, korlátozott forgalmú vagy forgalomképtelen földek, ipari, kereskedelmi, idegenforgalmi célú területek, valamint az infrastrukturális létesítmények területei.

    6.2 A birtokrendezés elrendelésére irányuló eljárás

    6.2.1 Az eljárás indítása

    Bármely külterületi ingatlan tulajdonosa, vagy a települési önkormányzat kezdeményezheti az illetékes megyei földhivatalnál. Az eljárást azonban a földhivatal hivatalból is megindíthatja. A kezdeményezésben meg kell jelölni az adott település külterületének egészét, vagy azt a részét amit érint.

    6.2.2 A megyei földhivatal feladatai az elõzetes eljárásban

    A kezdeményezést a földhivatal megvizsgálja, melynek során számba veszi az érintett ingatlanokat, s ha a kérelem a település külterületének csak egy részére vonatkozik, akkor arról térképet készít.

    Meghatározza az ingatlanok területét, aranykorona értékét, egyenként és összességükben. A kezdeményezést a benyújtástól számított hatvan napon belül döntésre felterjeszti az illetékes miniszterhez.

    6.2.3 A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium feladatai

    A miniszter a birtokrendezés elrendelésérõl, vagy megtagadásáról a felterjesztésben foglalt adatok alapján határoz. A határozatban az elrendelés ténye mellett meg kell jelölni az eljárás kezdetének idõpontját. A határozatot a Magyar Közlönyben és az érintett településen is ki kell hirdetni.

    6.3 Az elõkészítõ eljárás

    6.3.1 A földhivatal feladatai

    A miniszteri határozat jogerõre emelkedését követõen 30 napon belül az elõkészítõ eljárást megindítja, melynek során összeállítja a tulajdonosok és más jogosultak jegyzékét, összehívja a résztvevõk közgyûlését, valamint gondoskodik a birtokrendezõ bizottság megválasztásáról.

    A tulajdonosok és más jogosultak jegyzékének tartalmaznia kell a jogosultak nevét, tulajdonukban vagy használatukban lévõ ingatlanok helyrajzi számát, területét, mûvelési ágát és aranykorona értékét. A jegyzék tudomásul vétele után összehívja a résztvevõk közgyûlésének alakuló gyûlését, mely határozatképes, ha rajta az érintettek kétharmada részt vesz.

    6.3.2 A közgyûlés feladatai

    Alakuló ülésén megválasztja a birtokrendezõ bizottságot, és megállapítja saját mûködési szabályzatát. A gyûlésen a tulajdonosokat a tulajdonukban álló ingatlan becsértékével arányos szavazati jog illeti meg. Amennyiben az ingatlant haszonélvezeti jog, vagy még legalább három évre szóló bérleti szerzõdés terheli, ennek jogosultja és tulajdonosa egyenlõ arányban osztozik a területre esõ szavazati joggal.

    A közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az ingatlanokról készített értékelés, a birtokrendezési terv, valamint a kártalanítási és költségmegosztási terv megosztása.

    6.3.3 A birtokrendezõ bizottság összetétele, mõködése és feladatai

    Amennyiben a rendezésben érintettek száma ötszáz fû alatt van, úgy öt fõbõl, ha viszont e felett, akkor kilenc tagból áll. Üléseit az elnök összehívására szükség szerint, de évenként minimum négy alkalommal tartja.

    A bizottság képviseli az érintett tulajdonosokat az eljáró hatóságok elõtt.

    6.4 Az ingatlanok értékelése

    A bevont termõföldek értékét a földhivatal a becsérték alapján állapítja meg. A becsértékszámítás szabályait az illetékes miniszter rendelettel állapítja meg. A bevont területen lévõ egyéb ingatlanok és létesítmények értékelését a földhivatal szakértõ bevonásával végzi.

    Az értékelést a földhivatal megküldi az érintetteknek és a birtokrendezõ bizottságnak, valamint felkéri azt annak elfogadására.

    6.5 Tulajdonjogi korlátozások

    A korlátozás birtokrendezési határozat kihirdetésétõl a birtokrendezés lezárásáig tart. Az érintett földterületek hasznosítását megváltoztatni csak a földhivatal hozzájárulásával lehet. Földhivatali engedély szükséges a mesterséges létesítmények kialakításához, átalakításához, vagy megszûntetéséhez. Ültetvények, fák kivágása, vagy telepítése csak akkor engedélyezhetõ, ha az nincs kedvezõtlen hatással az adott terület hasznosítására.

    6.6 A földrendezési alap

    Abban az esetben, ha az érintett terület tulajdonosa nem kívánja hasznosítani a tulajdonában lévõ földet, azt vételre felajánlhatja az államnak. A felajánlott ingatlant a földhivatal megállapított értéken a földrendezési alap terhére megvásárolja. A megvásárolt ingatlanokat árverésen értékesíti.

    6.7 A birtokrendezés lezárása

    6.7.1 Birtokrendezési terv prioritásai

    Az értékelési terv véglegesítése után a földhivatal gondoskodik a birtokrendezési terv elkészítésérõl. Az elkészítés során elsõbbséget kell biztosítani:

  • Az adott településen lakó mezõgazdasági termeléssel foglalkozó tulajdonosnak a más településen lakóval szemben.

  • Tanyatulajdonosnak a belterületen lakóval szemben.

    Földjét mõvelû tulajdonosnak a bérbeadóval szemben.

  • Állattartó telep tulajdonosának a telep körüli földekre.

  • Helyben lakó bérlõnek más településen lakóval szemben.

  • A rendezésre esõ területen nagyobb földterülettel rendelkezõ tulajdonosnak kisebb föld tulajdonosával szemben.

  • Az államnak.

    6.7.2 Új birtoktestek kialakítása

    Az új birtoktestek területe egy hektárnál kisebb nem lehet, magántulajdon esetén nem haladhatja meg a háromszáz hektárt. Az új földrészek határát úgy kell kijelölni, hogy az lehetõvé tegye a gazdaságos mûvelést, figyelembe véve az ökológiai követelményeket és a szomszédos tulajdonok érdekeit.

    6.7.3 Kártalanítási terv és a kártalanítás módjai

    Az új ingatlanon kialakítását követõen a földhivatal készíti el. Tartalmaznia kell, hogy az egyes tulajdonosok milyen mértékû kártérítést kapnak a földterület csökkentéséért, vagy egyéb anyagi károkért, továbbá azt is, hogy milyen értékkülönbözetet kell fizetniük az újonnan tulajdonukba került ingatlanok után.

    A tulajdonosoknak lehetõleg az eredeti tulajdonokkal azonos új ingatlant kell kapniuk, ennek érdekében felhasználhatók a földalap földjei. Értékkülönbözet esetén a kisebb értékû ingatlanhoz jutó tulajdonost kártalanítás illeti meg, melyet a birtokrendezési alapból kell megfizetni, ha eredeti tulajdonánál nagyobb értékû ingatlanra tesz szert, akkor az értékkülönbözetet a birtokrendezési alapba be kell fizetni.

    6.7.4 A birtokrendezési terv közzététele

    A tervet a földhivatal a kártalanítási és a költségmegosztási tervvel együtt megküldi a birtokrendezési bizottságnak. A bizottság a terveket megvitatja, majd azokat a véleményével együtt megküldi a résztvevõknek és harminc napon belüli idõpontra összehívja a közgyûlést.

    A közgyûlés megvitatja a terveket és a résztvevõk többségének határozatával elfogadott módosításokkal véglegesíti õket.

    6.8 A birtokrendezés költségeinek állami fedezete

    A rendezés költségeire az éves költségvetésben külön költségkeretet kell biztosítani (birtokrendezési alap). A birtokrendezési alap részét képezik az értékkülönbözeti befizetések is.

    Az alap felhasználásáról az illetékes miniszter dönt a megyei földhivatalok javaslata alapján.

    A költségek közül teljes egészében az állam viseli az elõzetes eljárás költségeit, míg az ellenõrzõ szakértõ költsége, ha annak igénybevétele indokolatlan volt, az érintettet terheli. A további költségeket a költségmegosztási terv szerint a tulajdonosoknak az elfogadott költségmegosztási terv szerint kell fizetni.

    Vissza a tartalomjegyzékre

    7 Összefoglalás

    A nagyüzemi termelés végét a rendszerváltás jelentette, ekkor ugyanis a kárpótlás során végrehajtották a föld privatizációját. A privatizáció hatására az addig egységesen mûvelt földek apró parcellákra hullottak szét, megalapozva ezzel a ma is fennálló birtokstruktúrát. A birtokszerkezet döntõen a kis parcellákon alapul, melyek nem egy tagban, hanem elszórtan helyezkednek el.

    A külön parcellákból álló birtokok mûvelése jelentõs mértékben rontja a mezõgazdálkodás gazdaságosságát, így tovább rontja a földjét mûvelni kívánó emberek életkörülményeit, melynek hatását fõként vidéken észlelhetjük. A nem jövedelmezõ termelés a gazdák egy részét arra készteti, hogy földjét bérbe adja, így csekély bevételt realizálhat. A bérbevevõ gazdák viszont a bérleti díjjal növelt költségekkel már csak nehezen tudnak gazdaságos termelést folytatni. Ezen rendszer, tehát mindkét oldalon rontja az életképes gazdaság mûködtetésének lehetõségeit.

    A vidék életképességének javítása érdekében tehát elkerülhetetlen, hogy az elaprózódott birtokrészeket egyesítsék, és így megalapozzanak egy olyan mezõgazdaságot, mely az élesedõ belsõ, valamint országok közti versenyben is megállja a helyét. Az uniós csatlakozás tükrében kardinális kérdés a magyar mezõgazdaság termelékenységének javítása, korszerûsítésének elkezdése, hiszen csak egy kellõen megerõsödött belsõ termelés veheti fel a versenyt az uniós gazdaságokkal. Szintén nem elhanyagolható, hogy az Erópai Unió mindenkori mezõgazdasági támogatási rendszerében is döntõ a termelés színvonala, hisz a kvótákat is ez alapján határozzák meg.

    Mint látható, a birtokösszevonás Magyarországon a külföldi tapasztalatokat figyelembe véve kerülhet kialakításra. Azonban fontos, hogy ezen tapasztalatok nem ültethetõk át egy az egyben a magyar viszonyokra. Az eljárás során elkerülhetetlen a magyar sajátosságokhoz alkalmazkodó rendezés kialakítása. Fontos tényezõ az elmúlt több mint negyven év tapasztalatának adaptálása, valamint a „magyar gazda” sajátos földhöz való kötõdésének figyelembe vétele.

    A termelés gazdaságosságosságának egyik alapfeltétele a modernizáció, azonban az új fejlettebb technológiák alkalmazása egyre nagyobb költségvonzattal jár, melyet csak a kihasználtság növelésével lehet csökkenteni. A sikeres birtokrendezés eredményei közé sorolható, hogy az ésszerû földtagok kialakításával lecsökken a kiszállásra fordított idõ, így megnõ a gépek hasznos ideje, melyet tényleges munkával töltenek.

    A sikeres birtokrendezés eredményeként elsõsorban nõ a mezõgazdaság termelékenysége a jobb erõforrás allokációnak köszönhetõen, mellyel párhuzamosan nõ a termelés biztonsága, ennek következtében nõ az ágazat jövedelemtermelõ képessége is.

    A növekvõ jövedelmek eredménye végsõ soron a termelõk nyereségeként csapódnak le, javítva azok életszínvonalát melynek hatására a mezõgazdaság vonzó perspektívává válhat az erõsen urbanizálódó Magyarországon.

    Vissza a tartalomjegyzékre

    8 Informatikai megközelítés

    8.1 A létrehozás igénye

    A birtokrendezés kapcsán elengedhetetlenül szükséges egy korszerû birtoknyilvántartás kialakítása, melynek segítségével a hivatali munka felgyorsítható, és a területtervezés is megoldható. A tervezés a munka egyik legfontosabb szakasza, mely során a régi, feldarabolt birtoktestestet egy tagba vonják össze. Ezen feladat azonban éppen a rendezés alapelveinek köszönhetõen a sok egyeztetés során elhuzódhat, hiszen fontos kritérium a rendezésben résztvevõk igényeinek szem elõtt tartása. A fent említett tények és az Európai Unihoz történõ csatlakozás gondolata felgyorsította az ingatlan nyilvántartás korszerûsítését, mely elõször a géppark fejlesztésében, majd az adatok számítógépes adatbázissá szervezésében nyilvánult meg. A fejlesztések középpontjában a Körzeti Földhivatalok-, a Fõvárosi Kerületek Földhivatalainak-, a Megyei Földhivatalok munkájának számítógépesítése található.

    Az országos ingatlan nyilvántartás és kataszteri térkép nyilvántartás informatikai rendszereinek korszerûsítésére vonatkozóan 1995. évben két PHARE projekt során szinte párhuzamosan indult informatikai fejlesztés. Az egyik projekt a Körzeti Földhivatalok számítógépesítésére-, míg a másik a Fõvárosi Kerületek Földhivatalainak számítógépesítésére irányult. A projektek eredményeként az ország egész területérõl számítógépen elérhetõ nyilvántartási rendszer TAKARNET, valamint ennek alapját szolgáló belsõ használatú, fõként a földhivatalok munkáját segítõ TAKAROS adatbázis alakul ki.

    8.2 A TAKAROS rendszer

    8.2.1 A rendszer szerkezete

    A TAKAROS informatikai rendszer teljes egészében lefedi a földhivatalok munkáját, hogy a velük szembeni követelmények a lehetõ legnagyobb mértékben elégítsék ki. A rendszer fejlesztésénél kiemelt szerepet kapott az adatvédelem. A rendszer felépítése teljes egészében a földhivatali munka struktúráját követi, öt alrendszerre bomlik:

  • ügyirat kezelés

  • ingatlan nyilvántartás

  • alappontok

  • felmérési

  • térképkezelõ

    A feldolgozásnak köszönhetõen az egyes alrendszerek elkülönülnek, az adatok tárolása mégis integrált relációs adatbázisban (ORACLE) történik. A TAKAROS rendszer egy Oracle fejlesztési- és szoftver technológián alapuló integrált térképészeti és ingatlan nyilvántartási rendszer, mely a körzeti földhivatali munka támogatását szolgálja. Jelenleg folyik országos bevezetése a 115 körzeti földhivatalban. Ezen rendszeren alapul a Web-es TAKARNET rendszer, mely lehetõvé teszi az ingatlan nyilvántartási adatok internetes elérést. Elõkészítés alatt van a Megyei Földhivatali munka támogatására kiírandó META tender, mely szintén a TAKAROS rendszerre támaszkodik.

    8.2.2 A TAKAROS rendszer szoftver architektúrája

    A TAKAROS szoftver rendszer két egységbõl épül fel, melyek integráltan egy egységes rendszert alkotnak. Ezek az Ingatlan nyilvántartási alrendszer és a Térképészeti alrendszer. Mindkettõ az Oracle relációs adatbáziskezelõt használja az adatok tárolására és visszanyerésére.

    A rendszer az ún. kliens szerver architektúrára épül, azaz központban az adatbázis szerver helyezkedik el, melyen az adatbáziskezelõ fut, míg a felhasználók az adatbázist a kliens munkaállomásokon keresztül érik el, a kliens számítógépeken telepített programokkal dolgoznak. A kliensen lévõ alapszoftver eszköz az ingatlannyilvántartási alrendszerben az Oracle Developer ill. a térképi oldalon a Microstation 5.0.

    A két alrendszer integráltan mûködik abban az értelemben, hogy amennyiben egy adott helységrõl létezik a digitális térkép, úgy a földrészleteket érintõ területváltozásokat a térképészeti alrendszer rögzíti, és a terület adatokat az ingatlan nyilvántartás a térképészeti alrendszerbõl veszi. Az integráció megnyilvánul az iktatásban és a lekérdezésben is. Ha ingatlan nyilvántartásban kiválasztunk tulajdoni lapokat, akkor azok térképei megjeleníthetõk és viszont. A térképen kijelölt tulajdoni lapok az iktatásban automatikusan széljegyezhetõk.

    Az ingatlan nyilvántartás funkciói:

  • iktatás, széljegyzés és ügyiratkezelés

  • ügyintézési tevékenységek

  • tulajdoni lap változásvezetése

  • határozatok és intézkedések készítése, generálása

  • foganatosítás, azaz a tulajdoni lap és térkép jogerõre emelése

  • statisztikák

  • rendszerkarbantartás.

    A térképészeti alrendszer fõbb funkciói:

  • alappontok és határvonalak karbantartása

  • térképkészítés támogatása

  • térképi változások kezelése.

    8.2.3 A jelenleg folyó munka

    A projekt lezárásával a munka nem fejezõdik be, mivel a fejlesztõ konzorcium vállalta hogy, a szavatosságot meghaladóan támogatást nyújt a telepítésben, továbbfejlesztési munkákat végez.

    A TAKAROS rendszer telepítése a 2000-ben az ország egész területén befejezõdik, így az év végére várhatóan az összes körzeti földhivatalban megtörténik az átállás az új rendszerre.

    A rendszer mûködéséhez elengedhetetlenül fontos feladatok:

  • rendszeradminisztrátorok képzése

  • a felhasználók oktatása

  • adatmigrálást az eddigi számítógépes adatok átkonvertálása az új rendszerbe

    8.2.4 Továbbfejlesztések

    Az alkalmazott fejlesztési módszer lehetõvé teszi, hogy miközben a rendszer telepítése folyik, eközben bizonyos felmerült továbbfejlesztési igények teljesítése is folyjon.

    Ilyen fejlesztéseket a következõ igények teszik szükségessé:

  • Az ingatlannyilvántartás új törvényi szabályozása már a múltban és a közeljövõben is indukál bizonyos módosításokat. Fontos megjegyezni, hogy az új rendszer többnyire sikeresen állja az új jogszabályok próbáját, azaz bizonyos paraméterezési lehetõségek biztosítják az új törvényeknek való megfelelést, más esetekben azonban változtatási igények indukálódnak.

  • A nagytömegû betöltések, a térkép digitalizálás támogatása továbbfejlesztési munkát követel. Ezen munkák specifikálása jelenleg folyik.

    8.3 A takarnet

    A földhivatali adatok országos szintû elérése, a hivatalok egymással illetve külsõ felhasználókkal történõ összekötése stratégiai fontosságú. A hálózat tölti be az összekötõ szerepét a decentralizált földhivatali nyilvántartások és a felhasználók közt, kiépítésével lehetõvé válik a földhivatali szolgáltatások elektronikus úton történõ elérése, vagyis az állampolgárok gyorsabban intézhetik ügyeiket.

    Nevét a TAKARos NETwork szóösszetételbõl kapta utalva arra, hogy a TAKAROS rendszerre épül.

    8.3.1 A TAKARNET-hálózat

    Lehetõvé teszi a körzeti földhivatalok adatbázisainak elérését egymásközt, illetve külsõ felhasználók részére, valamint olcsó és egyszerû elérést biztosít felhasználói körönként elkülönülve:

  • bárki (pl. interneten keresztül, korlátolt hozzáférés)

  • regisztrált fizetõ felhasználók részére (pl. közjegyzõk, önkormányzatok, ügyvédek, bankok)

  • belsõ felhasználók részére (FöMI, földhivatalok, minisztérium stb.)

  • rendszerüzemeltetõk, -fejlesztõk részére,

    8.3.2 A TAKARNET elõnyei

  • a szolgáltatásokat felhasználónként diferenciálja

  • biztosítja az ügyfél- és adatforgalom automatikus követését

  • a számlázást a szolgáltatás típusa és az adatok mennyisége szerint végzi

  • lehetõvé teszi a központi felügyeletet

    A Takarnet tehát egy zárt számítógépes hálózat, mely korlátozott hozzáférést biztosít a külsõ felhasználóknak, akik kizárólag védett átjárókon juthatnak a rendszerbe. Ezen átjárók a hozzáférési pontok, ahol tûzfalrendszeren keresztül történik a belépések ellenõrzése, igy akadályozhatják meg a jogosulatlan hozzáférést. A felhasználó kapcsolata a szolgáltatóval web-felületen keresztül valósul meg.

    8.3.3 A hálózat használata:

    A TAKARNET-hálózat használata, vagyis a földhivatali adatok on-line elérése iránt felfokozott az érdeklõdés. Számos intézmény, cég jeleztemár, hogy amint ez lehetõvé válik csatlakozni szeretne a hálózathoz. A csatlakozás feltételeinek kidolgozása és az üzemszerû csatlakozás elõkészítése, valamint a hálózat kínálta lehetõségek feltárása céljából újabb projektek indultak (pl. önkormányzati ügyfélszolgálati pilot projekt, együttmûködés bankokkal stb.) A jövõbeli felhasználókkal közösen megvalósuló projektek lehetõvé teszik további szolgáltatások, funkciók fejlesztését, a hálózathoz való csatlakozás mûszaki és jogi hátterének meghatározását ill. tisztázását és elõsegítik a szemléletváltást a földhivatal-ügyfél kapcsolatában.

    A hálózat kiépítése már befejezõdött, a belsõ adatforgalmazás és levelezés 1998 májusa óta rendszeres. Külsõ felhasználók a jogszabályi háttér rendezése után, vagyis a csatlakozás feltételeit, a hálózat használatának szabályait és aszolgáltatásokért fizetendõ díjtételeket rögzítõ miniszteri rendelet hatályba lépése után csatlakozhatnak a hálózathoz. Erre várhatóan ez évmásodik felében kerül sor.

    Az FVM ágazati korszerûsítési stratégiájának utolsó lépése a MEgyei TAkaros (META) rendszer megvalósítása, amely kiterjeszti a TAKARNET-hálózat használatát megvalósítva

  • marketing célokat

  • értéknövelt földhivatali adatok értékesítését

  • távolról elérhetõ földhivatali szolgáltatások bõvítését

  • ágazati vezetõi információs rendszer kialakítását stb.

    A megyei földhivatali szintû számítógépesítés regionális körû térinformatikai alapú adatkezelést, elemzést és szelektív információszolgáltatás biztosít mind országos hatáskörû szervek és egyéb intézmények, mind a magánszféra számára a TAKARNET-re, mint hálózati infrastruktúráratámaszkodva.

    Vissza a tartalomjegyzékre

    9 Felhasznált irodalom

    Bognár V.- Máthay Cs. (1995) A birtokrendezés és lehetõségei- térinformatikai megközelítés

    Labay A. (1997) Gazdálkodás a kárpótlás után

    Mihályi P. (1997) A kárpótlás

    Számadó J.(1997): Birtok-összevonási eljárások külföldön és nálunk