Tájékoztató a kormány négyéves (1999-2002) mikró-, kis- és középvállalkozásokat segítő stratégiájáról

A közép-kelet európai országokban általános, hogy a vállalatalapításban a kezdeti szakaszban tapasztalt fellendülést stabilizálódás követi. A kialakult árnyékgazdaság azonban csökkenti az adatok megbízhatóságát, és egyben az egyik legkényesebb problémát jelenti.

A kis- és középvállalkozások fejlődésének megítélése szempontjából lényeges kérdés a vállalkozások méretkategóriánkénti vizsgálata, mivel a létszámnagyság szerinti kategóriák fejezik ki legjobban a vállalkozások helyzetében meglévő különbözőségeket. A méretkategóriánkénti vizsgálatnál a mikro-, a kis- és a középvállalkozások csoportja különböztethető meg. A jelenleg működő mintegy háromnegyedmillió vállalkozás 96,5 százaléka a tíz főnél kevesebbet foglalkoztató mikro-vállalkozás, •a 10-49 főt foglalkoztató kisvállalkozások részaránya 2,7 százalék, •a 250 főnél kevesebbet foglalkoztató középvállalkozásoké 0,6 százalék, •és az összes vállalkozás mindössze 0,2 százaléka tartozik a legalább 250 főt foglalkoztató nagyvállalati körbe.

(A továbbiakban kis- és középvállalkozások alatt az első három kategóriát együttesen értjük.)

Magyarországon a vállalkozás szerkezetre a szétaprózottság jellemző. Az ezer aktív lakosra jutó vállalkozások száma 128, e mutató sokkal magasabb mind a közép- és kelet-európai országokban (65), mind az Európai Unió tagországaiban (95) tapasztaltaknál.

A kis- és középvállalkozások növekvő gazdasági súlyát mutatja, hogy ma már - az egyéni vállalkozók teljesítményét is figyelembe véve - e szektor állítja elő a vállalkozók által létrehozott bruttó hazai termék több mint felét, és a munkahelyek kétharmad részét biztosítja. Magyarországon különösen jelentős a mikro-vállalkozások hozzájárulása a foglakoztatáshoz. A versenyszférában található 2,7-2,8 millió munkahelyből 950 ezer a mikro-vállalkozások, 350-400 ezer a kisvállalkozások, 500 ezer a középvállalkozások és mintegy 900 ezer a nagyvállalatok köréhez tartozik. A hazai kis- és középvállalkozói szektorra azonban a mikro-vállalkozások, valamint a tőkeszegény kisvállalkozások magas aránya jellemző.

Az ipar területén (ahol mintegy 150 ezer vállalkozás működik) a kis- és középes méretű társas vállalkozások az ágazati bruttó hozzáadott érték csaknem 40 százalékát állítják elő. A nagy- és kisvállalkozások eltérő ütemű fejlődése - a nagyobb cégek dinamikus növekedése és a kisvállalkozások teljesítményének 1996-tól tapasztalt csökkenése - következtében azonban az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató cégek ipari termelésből és exportból való részesedése az elmúlt két-három évben jelentősen visszaesett. Nem kielégítő a különböző méretű vállalkozások között az együttműködés, gyengék a piaci, termelési, finanszírozási, beszállítói kapcsolatok. A feldolgozóiparban az erősödő versenyben - a kedvező gazdasági kilátások ellenére - beszűkültek a kisebb vállalkozások fejlődési lehetőségei, s ez magában rejti egy elszakítottan mozgó, polarizált vállalkozási szerkezet kialakulásának veszélyét, amit a gyorsan fejlődő exportképes multinacionális cégek, s a technológiailag elmaradott, leszakadó kisvállalkozások jellemeznek.

A fejlett piacgazdaságokban tapasztalttól lényegesen elmarad a hazai kis- és középvállalkozások innovativitása, ill. szerepe a kutatás-fejlesztésben. A középvállalkozói szférában azonban mára már kialakult egy nem jelentéktelen innovatív vállalkozói kör, amely speciális termékekben, technológia-igényes piaci résekben és szolgáltatásokban jó piaci pozíciót ért el. A vállalkozásoknak ez a csoportja a magyar ipar szerkezeti korszerűsítésének jelentős tartaléka, a hazai innovációs, szellemi potenciál számottevő része.

A kereskedelemben és a szolgáltatási ágazatokban több mint 400 ezer vállalkozás tevékenykedik. E munka-intenzív területeken a kis- és közepes méretű társas vállalkozások a bruttó hozzáadott érték előállításában mintegy 80 százalékkal részesednek. A kereskedelmi kis- és középvállalkozások helyzetét elemezve megállapítható, hogy azt - az ipariakéhoz hasonlóan - olyan tartós tényezők befolyásolják, amelyektől Magyarország nem függetlenítheti magát. Ezek közé sorolható a globalizáció és az élesedő verseny.

A kisebb vállalkozások fejlődése szempontjából a gazdálkodási feltételrendszerben fellelhető főbb akadályok az államháztartási elvonások magas szintje, elsősorban az élőmunkával összefüggő magas terhek, valamint a bonyolult és gyakran változó szabályok. Az adó-, a társadalombiztosítási és számviteli jogszabályokban előírt adminisztrációs kötelezettségek a mikro-vállalkozások és az egyéni vállalkozók számára túlzott elvárásokat támasztanak, a vállalkozások méreteinek függvényében nem kellően differenciáltak.

A kisvállalkozások a nagyvállalatokhoz képest hátrányban vannak a finanszírozási lehetőségek kihasználásában. Ennek oka egyrészt a bankok érdektelensége, másrészt a kisvállalkozások rossz hitelképessége, ami gyakran a gyenge tőkeerőből és a fedezetek hiányából származik. Miután a kérdés nagyszámú vállalkozást érint, a finanszírozási probléma megoldása nemcsak gazdasági, hanem foglalkoztatási, és ezen keresztül szociálpolitikai kérdés is.

Összességében kis- és középvállalkozások gazdasági súlya ma már a fejlett piacgazdaságokéhoz hasonló. Gyors fejlődésűk annak ellenére következett be, hogy a gazdasági feltételek az elmúlt években sok tekintetben nem igazán kedveztek a kis- és középvállalkozások gazdaságba történő integrálódásának. 1994-ig az átalakulással összefüggő termelés és piacszűkülés, 1995-től pedig a belső fogyasztás visszaesése és az élesedő verseny nehezítette a kis- és középvállalkozások gazdasági növekedését.

A kormány a munkahelyteremtést, mint a gazdasági növekedés és a polgári jólét első számú feltételét tekinti. Az új munkahelyeket a jövőben is döntően a kis-, közepes méretű vállalkozások biztosíthatják. Ezért a vállalkozást minden esetben értéknek kell tekinteni. A kormány négyéves programjának integráns részeként, a kis- és középvállalkozások specifikus igényeihez igazodva olyan intézkedéseket tervez megvalósítani, amelyek az eddigieknél hatékonyabban segítik elő fejlődésüket.

Gazdaságpolitikai cél: az általános foglalkoztatási szint növelése; a gazdaság versenyképességének javítása a már működő kis- és középvállalkozások gazdasági teljesítőképességének előmozdításával és új, működőképes kisvállalkozások létrejöttének, piacra lépésének ösztönzésével.

Mindezek eredményeként el kell érni, hogy a kis- és középvállalkozások az eddigieknél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatási lehetőségek bővüléséhez. Ehhez az szükséges, hogy az elkövetkező években a kis- és középvállalkozások gazdasági fejlődése elérje, majd meghaladja a nemzetgazdaság növekedési ütemét. Javuljon a foglalkoztatási képesség és fejlődjön a vállalkozói kultúra.

Az iparban a kis- és középvállalkozások fejlődése szempontjából kiemelt gazdaságpolitikai cél az egységes európai piaci folyamatokba való bekapcsolódás az önálló exportra is képes, innovatív vállalkozói kör fejlődésének elősegítésével, új technológiák elterjesztésével, valamint a dinamikus termelés-bővülést végrehajtó kis- és középes méretű vállalkozói hálózatok és a multinacionális cégeknek beszállító vállalkozói háttér megteremtése, a termelési kapcsolatok fejlesztése.

A kereskedelem és a szolgáltatások területén az éleződő verseny körülményei között működő kis- és középvállalkozások a munkahelyteremtés szempontjából kulcságazatnak számítanak, s emellett fontos szerepet töltenek be a szolgáltatások diverzifikációjában, bizonyos speciális szükségletek kielégítésében, az erőforrások hatékony felhasználásában. Fejlődésük előmozdítása érdekében támogatni kell a logisztikai központok, franchise-rendszerek kialakítását.

Méret- és rétegspecifikus megközelítés

Mikro-, családi vállalkozások (0-9 alkalmazott)

E vállalkozások munkahelyteremtésben betöltött kiemelt szerepe, valamint alultőkésítettsége és fokozott finanszírozási problémái indokolják a kisvállalkozásokat segítő pénzügyi és vállalkozói kultúrát segítő decentralizáltan működtetett programok fókuszálását a mikro-vállalkozói körre. A családi, önfoglalkoztató vállalkozások ösztönzése, speciális helyzetük elismerése indokolttá teszi e körben az adminisztrációs terhek radikális csökkentését, a családtagok, munkanélküliek, pályakezdők foglalkoztatásának ösztönzését.

Kisvállalkozások (10-49 alkalmazott)

A kisvállalkozások számára is lényeges a társadalombiztosítási-, adó- és adminisztrációs terhek csökkentése, egyszerűsítése. A szakmai utánpótlás neveléséhez a vállalkozásoknak egyenrangú anyagi támogatást kell kapni a szakképző intézményekkel, és ösztönözni kell a foglalkoztatás bővítését. Támogatásuk további formája a hitelezési kondíciók javítása, a garancia rendszer szélesítése és a kamattámogatási programok működtetése. A gyors növekedésre képes, innovatív vállalkozások számára lehetővé kell tenni kockázati tőke igénybevételét. Az információs szolgáltatások bővítésével elő kell segíteni a vállalkozói kapcsolatrendszerek fejlődését.

Középvállalkozások (50-249 alkalmazott)

A középvállalkozások számára olyan működési erőteret célszerű kialakítani, amely biztosítani tudja, hogy e vállalkozói kör növekedése gyorsuljon, piaci kapcsolatai - különös tekintettel a külpiaci lehetőségekre - bővüljenek és erősödjön az a híd szerep, amelyet a középvállalkozások a multinacionális cégek és a kisebb vállalkozások közötti kapcsolat kialakulásában játszhatnak. E célok elérését a finanszírozás banki, tőkepiaci eszközei a már működő pályázati rendszerek biztosítani tudják. A középvállalkozó kör versenyképességének javításában a jövőben nagyobb szerepet kell hogy kapjanak a tőkepiaci eszközök, elsősorban a kockázati tőke.

A kis- és közepes vállalkozások működési feltételrendszere regionális, helyi lehetőségek által is meghatározott. Egy-egy adott régió, kis térség, vagy település vállalkozási lehetőségeit az állam a terület- és vidékfejlesztés kérdéskörét érintő eszközökkel befolyásolhatja, amelyek közül legfontosabbak a régiókhoz rendelt decentralizált pénzforrások, valamint a vállalkozási övezetekhez, az ipari parkokhoz, illetve az inkubátor-házakhoz kapcsolódó támogatások. A vállalkozásfejlesztés szempontjából is fontos szerep jut ugyanis a központi források decentralizált felhasználásával megvalósuló projekteknek, a vállalkozási övezetekhez kapcsolódó adókedvezménynek, a gyorsított amortizációnak amelyek valamennyi vállalkozás számára előnyös környezetet biztosítanak, jellemzően a határtérségekben, míg az ipari parkok, vagy az inkubátor házak a befektetői szándékok realizálását segítik elő. Szükséges az ún. területi és szakmai felzárkóztatási programok segítése. A helyi vállalkozói szervezeteket fokozottan ösztönözni kell a kormányzati programban való részvételre, azokhoz való anyagi hozzájárulásra, a kis-, középvállalkozások helyi támogatására.

Speciális programokkal is segíteni kell továbbá egyes rétegek (munkanélküliek, nők, kisebbségek, vállalkozást kezdő, ifjúsági, egészségügyileg károsodott személyek) vállalkozóvá válását, s ezáltal társadalmi integrációjukat.

A kisvállalkozások gazdaságpolitikai céloknak megfelelő fejlődéséhez mindenek előtt a gazdasági környezet kiszámíthatóságára, vállalkozói biztonságra és tisztességes verseny-feltételek kialakítására van szükség. A kisvállalkozások fejlődésének előmozdításában, önfinanszírozó képességének és foglalkoztatási szerepének erősítésében, továbbá a fekete gazdaság visszaszorításában a legfontosabb kormányzati eszköz a kedvező szabályozási feltételek biztosítása, hiszen ez a kisvállalkozások legszélesebb körét érinti. A szabályozási környezet javításának általános elvei:

•Az érdekképviseleti szervezetek és a gazdasági kamarák bevonásával értékelni kell a gazdasági szabályozó rendszert, illetve annak tervezett módosításait, s meg kell határozni az egyes elemek kisvállalkozásokra gyakorolt hatását. A szabályozásnak egyszerűnek, gazdaságosnak és gyakorlatiasnak kell lennie. Alapelvnek kell tekinteni, hogy ha egy intézkedés megfelelő a kisvállalkozások számára, valószínűleg elfogadható lesz a nagyvállalkozások számára is.

•A foglalkoztatási képesség növelését és a fekete gazdaság visszaszorítását elsősorban az élőmunkát terhelő elvonások és adminisztráció csökkentésével kell előmozdítani. A társadalombiztosítással összefüggő terhek csökkentése mellett a foglalkoztatás legalizálását kell elősegíteni.

•Kiemelten szükséges vizsgálni az induló kisvállalkozások adó-, társadalombiztosítási és az adminisztrációs terheinek csökkentési lehetőségét és az egyszerűsített eljárások körének bővítését, különösen a társadalombiztosítással kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségek, valamint az általános forgalmi adóbevallási rendszer és a vállalkozók gépjármű használatával kapcsolatos adminisztratív terhek terén. Tovább kell fejleszteni az átalányadózást és az ún. egyablakos rendszert valamint folytatni kell a deregulációs munkát.

•A gazdasági teljesítmény növelése és a versenyképesség javítása érdekében ösztönözni kell a kisvállalkozások reálbefektetéseit és K+F fejlesztéseit. A társasági adó kedvezményeinek 2000. évi adóreformhoz kapcsolódó felülvizsgálata során biztosítani kell, hogy a kisebb vállalkozások átlagos jövedelemadó-terhelése a nagyvállalatokhoz hasonló mértékű legyen.

•A kormányzati munkában a “szolgáltató közigazgatásnak" és az egyszerű, praktikus szabályozásnak kell hangsúlyt kapnia.

•Az induló és a mikro-vállalkozások finanszírozási lehetőségeinek javítása érdekében indokolt a PHARE Mikro-hitel program áttekintése, és a konstrukció módosítása, aminek egyik lényeges eleme a hitelösszeg maximumának 3 millió forintra való felemelése, bővíteni szükséges a fejlődésre képes vállalkozások beruházásainak, fejlesztéseinek támogatására, és egyes szakmákban a forgóeszköz finanszírozásra szolgáló forrásokat, a gyorsan növekvő kis- és közepes méretű vállalkozások fejlődését kamattámogatással is segíteni kell, az innovatív kis-, középvállalkozások tőkéhez jutása, valamint a regionális projektek elősegítése céljából meg kell teremteni a kockázati tőkealapokban a kisebbségi állami tulajdonosi részvétel lehetőségét, meg kell vizsgálni a garanciarendszerek bővítésének, ezen belül az önkéntesen szerveződő garanciatársaságoknak viszontgarancia nyújtási lehetőségét, valamint a mikro- és kisvállalkozásoknak nyújtott garancia és a garancia-díj kedvezmények bővítését, elő kell segíteni a kisméretű vállalkozások hitelhez jutását, a hitelintézetek érdekeltségének javításával, és az exportképes termékek piacra jutását export előfinanszírozással és államilag garantált hitelekkel kell elősegíteni.

Az induló technológia-orientált vállalkozások fejlesztése szempontjából különösen fontos a regionális fejlesztési feladatokat is ellátó technológiai transzfer/diffúziós intézmények, innovációs központok, innovációs parkok, technológiai centrumok, technológiai inkubátorok, technológiai demonstrációs központok létrejötte. Ezek létrejöhetnek alulról induló kezdeményezések alapján, a kamarák, az önkormányzatok, a felsőoktatási intézmények kezdeményezésére is. Megalakulásukat azonban módszertani alapok rendelkezésre bocsátásával, a nemzetközi együttműködés feltételeinek megteremtésével, a regionális fejlesztés céljait szolgáló alapok innováció-orientált mozgósításával, valamint célorientált pályázatok működtetésével segíteni kell.

A kis- és középvállalkozói körben a kutatás-fejlesztés egyik alapkérdése a vállalkozások együttműködése, bizonyos kutatási-fejlesztési infrastruktúrák és kapacitások közös fenntartása, több vállalkozás érdekét szolgáló kutatások közös finanszírozása ami csökkentheti a fajlagos tranzakciós költségeket és az állami/közösségi támogatási források hatékonyabb felhasználását is lehetővé teszi.

A kisvállalkozások számára az üzleti információk hiánya gyakran azonos súlyú probléma a tőkehiánnyal. Ahhoz, hogy a kisvállalkozások gazdasági elemzésekre alapozva hozhassák meg döntéseiket, ill. ezek alapján módjuk legyen alkalmazkodni a változó körülményekhez, segítséget kell nyújtani a szükséges információk megszerzésében. Ehhez információs rendszerek fejlesztése szükséges az alábbi területeken:

•A kisvállalkozások közbeszerzésben való fokozottabb részvételének előmozdítására olyan információs bázist indokolt létrehozni, amely segítséget nyújt különböző együttműködési formák kialakítására a közbeszerzés területén.

•A támogatott programokról, pályázatokról naprakész információt nyújtó, a Gazdasági Minisztérium Internet honlapján elérhető “Forrástérkép" információ tartalmát bővíteni kell céginformációkkal, a vállalkozás indításához és vezetéséhez nélkülözhetetlen információkkal és a nemzetközi kisvállalkozói honlapokhoz való kapcsolódási lehetőségek kiépítésével.

A kis- és középvállalkozások versenyképességének javulását szolgáló üzleti információk biztosítását, valamint a korszerű elektronikus információ- kezelés széleskörű elterjesztését támogatni kell. Kiemelt szerepet kell hogy kapjon az elektronikus kereskedelem feltételrendszerének biztosítása, a közbeszerzési és beszállítói adatbank, a K+F eredmények elterjesztése és a kis-, közép-, és nagyvállalkozások jobb együttműködését, piaci lehetőségeinek bővülését segítő rendszerek működtetése. Ösztönözni kell az “egyablakos" megoldások elterjedését.

5. A vállalkozói kultúra fejlesztése

Elő kell segíteni, hogy általánossá váljon egy olyan vállalkozói kultúra melyben a szakértelem a legfontosabb. Az alapfokú képzéstől a felsőoktatásig biztosítani és ösztönözni kell a piacgazdaság főbb szabályainak megismerésén túl, a vállalkozói ismeretek megszerzését. Az alapismeretek oktatásának színtere egyre inkább az intézményes alap-, közép- és felsőoktatás kell hogy legyen, - szükség szerint - kiegészítve a posztgraduális képzéssel. Vállalkozói körben is ösztönözni kell a szakmai továbbképzéseket és átképzéseket, így biztosítva egy minőségibb szakmakultúra kialakítását. A szakember utánpótlás nevelésébe széles körben be kell vonni a vállalkozókat, s az állami intézményekkel azonos támogatási feltételt kell számukra biztosítani.

A munkaerőpiac hatékonyságának növelése, a strukturális munkanélküliség csökkentése érdekében a szakképző intézményekben csak a piac igényeinek megfelelő szakmák képzését kell állami forrásból támogatni. A piac és az intézmények igényeinek összehangolásában a gazdasági kamaráknak nagyobb szerepet kell vállalni.

Javítani kell a vállalkozói tanácsadási szolgáltatások minőségét és a vállalkozókat terhelő költségek csökkentésével is ösztönözni kell a kisebb méretű vállalkozások részvételét e programokban.

A csatlakozás hazai kis- és középvállalkozókra gyakorolt hatása nagymértékben függ attól, hogy a piaci kihívásokra hogyan képesek reagálni. A kisvállalkozásokat az integráció számukra szokatlan versenykihívásnak fogja kitenni, ezért a csatlakozásig előttünk álló időszakban alapvető feladat a kis- és középvállalkozások erre való felkészítése.

Az Európai Unió harmadik többéves 1997-2000 közötti kis- és középvállalkozási (SME) programja keretében az Unió biztosítja a jogi alapot és a költségvetési forrásokat a kis- és középvállalkozás fejlesztési akciókhoz. E program öt alapcélkitűzést jelöl meg: egyszerűsíteni és javítani a vállalkozások adminisztratív és üzleti környezetét, bővíteni finanszírozási lehetőségeiket, az információ szolgáltatások fejlesztésével segíteni őket kilépni a világpiacra, javítani a kutatási eredményekhez és képzéshez való hozzáférési lehetőségeiket, valamint erősíteni a vállalkozói szellemet.

Magyarország felkészülését segíti, hogy 1998-tól a Közösség kis- és középvállalkozói programjait megnyitja a társult országok számára. Ahhoz, hogy a kisvállalkozások sikeresen tudjanak részt venni az Unió kis-és középvállalkozói programjaiban - a részvételi költségekhez való magyar hozzájáruláson túl - a pályázatok előkészítő költségeihez (kommunikációs költségek, közvetlen tanulási ráfordítások, projektjavaslat-írási segítség, kapcsolatközvetítési költségek), valamint az információk vállalkozásokhoz való eljuttatásához is központi támogatásra van szükség.

A kisvállalkozás fejlesztési stratégia kidolgozásának és a végrehajtás koordinációjának felelőse a Gazdasági Minisztérium. A tárca stratégiai és szabályozó munkája során támaszkodik a gazdasági kamarák, az érdekképviseleti szervezetek, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, valamint - a pénzügyi koordináció területén - a Magyar Fejlesztési Bank Rt. munkájára. A kis- és középvállalkozás fejlesztéssel kapcsolatos stratégiai és koordinációs feladatok ellátását segíti ezen vállalkozói szervezetek, intézmények részvételével működő Vállalkozásfejlesztési Tanács.

A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt kiemelten közhasznú tevékenységet végző alapítványi formában kell továbbműködtetni és az együttműködés módosításával az állami forrásfelhasználás nagyobb kontrolját kell biztosítani. A helyi vállalkozói központok egyedi szerződéses kapcsolat alapján kapcsolódhatnak a mikro-hitel, valamint az egyéb támogatási programokhoz.

A gazdasági kamarák köztestületi és egyéb funkcióikat a gazdaság és a vállalkozások igényeihez igazítva segítsék elő az állami szerepvállalás csökkentését és a hatékonyabb piacszabályozás megvalósítását. Ennek lényeges eleme a kisvállalkozások tevékenységének szakmai minősítése, az “egyablakos ügyintézés" továbbfejlesztése, valamint az eddigieknél magasabb színvonalú szaktanácsadási és információs szolgáltatások biztosítása a vállalkozások számára. A jövőben kiemelt feladatuk a kis- és középvállalkozások EU csatlakozásra történő felkészítésében való közreműködés is. Az információs szolgáltatások mellett közvetlenül kapcsolódhatnak továbbá a makrogazdasági érdekegyezetés folyamatába, a finanszírozást bővítő és a felzárkóztatási programokhoz.

A kisvállalkozások szakmai és érdekképviseleti szervezetei elsősorban az egyes speciális programok kidolgozásában és az érdekegyeztetésben, valamint a működési feltételek javítására vonatkozó javaslatok kidolgozásában vállalhatnak nagyobb szerepet.

A kormány kiemelt feladata, hogy a kis- és középvállalkozások támogatási rendszerének alapelemeit szabályozó kisvállalkozói törvény kidolgozásával is segítse a vállalkozásbarát környezet fejlődését. A törvényben a mikro-, kis- és középvállalkozások egységes EU-konform definíciója mellett hosszabb távra meg kell határozni a nemzeti támogatáspolitika prioritásait. A kormányzati döntések előkészítésénél a szabályozás módosításának a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatását is elemezni szükséges, valamint biztosítani kell a szabályozók konzisztenciáját. Mindezek érdekében a már elfogadott koncepcióra alapozva (2207/1997. sz. kormányhatározat) el kell készíteni a kis- és középvállalkozói törvényt, amelynek kidolgozása során az alábbiakat is figyelembe kell venni:

A stratégia és az annak alapján - a vállalkozásfejlesztésben érintett tárcák, intézmények és vállalkozói szervezetek bevonásával - kidolgozásra kerülő négyéves programot koordináló Gazdasági Minisztériumban biztosítani kell a kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló intézkedések összehangolását, valamint a támogatási programok megvalósítása hatékonyságának rendszeres értékelését.

Copyright ©1998 a Magyar Köztársaság Gazdasági Minisztériuma.