Dr. Pitlik LÁszló, GATE, Gazdasági Informatika Tanszék

• A projekt sikerének mérése: Hogyan, ki(k) által, mikor, milyen lépésekben, milyen elvek szerint történik a koncepciókidolgozás lépéseinek értékelése úgy a munkacsoportokon belül, mint a munkacsoportok között? Kell-e, érdemes-e alternatívákban gondolkodni, ill. helyes-e az ideális állapot komponenseinek erôforrásfüggô (ad hoc) rangsorolásának alapötlete, mely egy keretrendszerben számtalan alternatív megoldást testesít meg?
• Munkacsoportok közötti kommunikáció: Minden munkacsoport saját hatáskörben meg kell, hogy adja a másik két csoporttól elvárt információk tartalmát és időpontját, ill. a másik csoportok által figyelembe veendő saját eredmények tartalmát és időpontját.
• Adatvédelem: minden munkacsoportnak tekintettel kell lennie az adatvédelmi problémákra, melyek elôreláthatólag jogász-szakértô bevonását igénylik a jövôben. Ez a kikötés azonban nem befolyásolhatja a tervezés során az ideális állapotra való törekvés elvét.

• az egységes informatikai arculat megteremthető, azaz a megyei sajátosságok az adatok gyűjtésében, feldolgozásában, birtoklásában és rendelkezésre bocsátásában nem kell, hogy megváltozzanak,
• adatvagyon-felmérés: az egységes informatikai arculat egyik eleme, hogy az adatok tényleges tartalmától (számszerűségétől) függetlenül minden érintett pontosan tudja, mely partner milyen jelenségekről, milyen gyakorisággal, milyen módszertan szerint gyűjtve, milyen formában rendelekezik adatokkal,
• jogosultságok: az egységes arculat másik eleme, hogy az adatbázisok minden egyes eleméhez tisztázni kell a hozzáférési jogosultságokat (ki, mit, mikor, hogyan láthat, hogyan férhet hozzá), itt szabályozandók az operativitást biztosító (nem feltétlenül publikus) gyorsjelentések, munkaanyagok közös használatának kérdései is,
• megjelenítés: a harmadik fontos elem annak tisztázása, mely adatokat, kinek, milyen formában és gyakorisággal kell a megyéről/régióról megjelentetni, azaz bárki számára elérhetővé tenni,
• új adatok: olyan adatigények esetén, melyek a jelenlegi rendszerrel nem fedhetők le, a meglévő források és határidők alapján kell mérlegelni azt, mely szervezet képes a feladatot adott keretek mellett legjobban ellátni.

• monitoring: a monitoringrendszer nem más, mint elôre meghatározott kérdések (információtartalom és idôpont) megválaszolni tudása, s mint ilyen az igény/elváráskatalógus szerves része,
• igénykatalógus: az elvárásokkal rendelkező szervezetek igényeinek mihamarabbi formalizált/strukturált megfogalmazása nélkül a projekt értelmét veszti,
• az igények megfogalmazásakor meg kell adni a kívánt információ tartalmat (mely terület, milyen jelenségéről, kinek, ki felé, milyen formában, milyen módszer szerint)
• és ennek időkoordinátáit (mikorra, milyen gyakorisággal),
• ideál: az igények megfogalmazásakor első körben nem kell tekintettel lenni a várható költségekre, vagyis mindenkor az ideális állapotot kell megfogalmazni,
• rangsor: az ideális állapot komponenseit azonban rangsorolni kell a szakértői véleményre alapozott megvalósíthatóság időhorizontja és költségei alapján az elvárásokkal rendelkezőnek.

• kistérség: a koncepció szempontjából a kistérség éppen úgy (földrajzi) objektumnak, vagyis az adatbázisépítés egyik vezérlôjének számít, mint a megye, mely a kistérségek összegeként ill. az országos adatok komponenseként is definiálható kell, hogy legyen,
• “felsőbb” elvárás: a kistérségekről, kistérségektől elvárt adatok katalógusát az előző pont szerint kell kezelni, fontos az igényeket megfogalmazó szervezet beazonosítása,
• belső igény: az elvárt adatok katalógusát szintén az előző pont szerint kell kezelni, fontos az igényt megfogalmazó személy, testület beazonosítása,
• térségek közötti adatcsere: az elvárt adatok katalógusát ismét csak az előző pont szerint kell kezelni, figyelembe véve a kölcsönösség és a jogosultságok kérdéseit,
• kistérségek felé szolgáltatott adatok: a központilag rendelkezésre álló adatok hozzáférési, publikálási rendje az egységes arculat témakörében kezelendő.

• indikátor: az indikátorok vagy mutatószámok egymással kapcsolatba hozott alapadatokat, vagyis ismét csak igényeket, elvárásokat jelentenek,
• katalógus: mint minden katalogizálható probléma esetében, így itt is a megfogalmazásra jogosult szervezet kell, hogy mihamarabb meg tudja határozni igényeit.

• tervezés: szükséges, igényelt viszonyszámok/küszöbértékek, ill. esetlegesen ötletadó egyéb adatok rendelkezésre bocsátása a döntési alternatívák és ezek várható következményeinek strukturált áttekintéséhez,
• döntéshozatal: lehetséges célkomponensek beazonosítását, összevetését elôsegítô információk rendelkezésre bocsátása,
• katalógus: a tervezés/döntéshozatal, hasonlóan a korábban informatikai szem-pontból már definiált monitoringhoz szintén az elváráskatalógus moduljait jelentik.

• cél és eszköz: a tréning anyag kidolgozásakor pontosan kell definiálni a célcsoportot és ennek megváltoztatandó tulajdonságait (témaspecifikus-ismeretszintjeit), s ennek megfelelôen kell az átadásra szánt információtartalmat meghatározni

• szervezeti hovatartozás: a munkacsoportba delegált szakértôknek közös fogalmi rendszert kell kialakítani a saját intézményükben fellelhetô adatvagyon metaszintű leírására, így az adattulajdonosok érdekei semmilyen tekintetben nem sérülhetnek,
• hiányzó szervezetek: amennyiben felmerül a gyanú, hogy fontos adatbázisokat birtokló szervezetek nem kerültek bevonásra, ezt mihamarabb pótolni kell,
• ellentmondásmentesség, redundancia: a katalogizált adatvagyon esetében fel kell mérni a lényegében azonos tartalmú/jelentésű adatok ismétlôdését az ellentmondásmentesség biztosítása és a redundancia elkerülése érdekében,
• alternatív adatok: azonos hitelességű, de számszerűen egymásnak ellentmondó adatok esetében ki kell dolgozni a javasolt felhasználási rangsor kialakításának elveit,
• gyorsjelentések: a normál adatgyűjtési és feldolgozási rendszer leírását kiegészítve, mely az adatok tartalma mellett ezek keletkezési idejét is feltárja, meg kell vizsgálni azt is, kinek, milyen feltételek (erôforrások) esetén képzeletô el egy fajta elôzetes adat közlése,

• elôzetes fogalmi harmonizálás: az igény/elváráskatalógusok fogalmi rendszerének kidolgozása az adatvagyonkatalógus fogalmi rendszerének tükrében,
• utólagos átértelmezés: a munkafolyamatok egymástól való függetlensége érdekében hasznos lehet az utólagos fogalmi konverziókra is támaszkodik, de ennek megkönnyítése érdekében javasolt minden írásos anyagot - ahol csak lehet - táblázatos formába kényszeríteni az általánosan ismert szövegfolyamok helyett.

• EU-problematika: miután az EU munkacsoport - a közös fogalmi készlet, ill. a saját fogalmi készlet adatbázisszerű átfogalmazása után - kidolgozta az EU-konform adatközlés tartalmi és formai elemeit, meg kell vizsgálni az informatikai munkacsoportban, hogy az elvárások milyen mértékben fedhetôk le a meglévô adatvagyonnal, ill. az esetelges hiányok hogyan oldhatók fel, valamint az ideális állapotként megfogalmazott elvárások egyes komponensei mennyibe kerülhetnek,
• döntéselôkészítés-monitoring: hasonlóan az EU kapcsán felvetett gondolatokhoz, itt is elvárásokat kell megfogalmazni, melyek adatszinten nem jelentenek mást, minthogy ki-mikor-hol-kitôl-mit-hogyan-stb. gyűjt be, dolgoz fel, szolgáltat.

Mint az a kifejtett pontokból világosan kiderül, a februári miskolci találkozóra beterjeszett vitaanyag két legfontosabb eleme továbbra is érvényben van, vagyis nem kerülhetô meg az adatvagyonfelmérés és az elváráskatalógus moduljainak kidolgozása. A koncepció technikai kiszolgálását továbbra is csak az ideális állapotot tartalmazó katalógusok alapján érdemes megkezdeni, hiszen az egyes elváráskomponensek megvalósíthatósága a felismert szükségszerűség/szükségesség után már csak a feltételezett erôforráslekötéstôl függhet.

© Pitlik 1999