Dr. habil. Fehér Alajos C.Sc. (szerk.)

A magyar agrárkormányzattal szemben több oldalról megfogalmazott igény, hogy készüljön olyan stratégia és program, ami megoldást kínál a vidék strukturális feszültségeinek, a regionális válságoknak a kezelésére, az agrár-szerkezetváltás gyorsítására, a vidék értékeinek megőrzésére, humán erőforrásainak fejlesztésére. Ezt összhangba kellene hozni az ország EU-csatlakozásra való előkészítésével, az ennek megfelelő jogi- és intézményrendszer kidolgozásával. Az Európai Unió agrárpolitikájának harmadik - jelenleg is tartó - szakaszában ugyanis fontos szerepet kap a vidékfejlesztés. Az Unió vidékfejlesztési stratégiájában a vidékfejlesztést a területfejlesztés egyik megközelítéseként kezelik, annak hatóköre nem korlátozódik a mezőgazdaságra, jóllehet a mezőgazdaságot és az erdészetet a vidék lényeges tényezőjeként határozzák meg.

A Földművelésügyi Minisztérium és a megyei Fejlesztési Tanács megrendelésére elkészült Borsod-Abaúj-Zemplén megye agrárfejlesztési stratégiájának szakértői anyaga. A munka meghatározott térben és struktúrában vette számba a cél-, feltétel- és eszközrendszert, ezeket egymáshoz rendelte és megkísérelte a megfelelő összhang megteremtését is. Az erőforrás-korlátokból kiindulva a célrendszeren belül körzetenként is differenciált prioritásokat jelölt meg és feltárta a realizáláshoz szükséges intézmény- és eszközrendszert is. A következőkben ezeket és a fejlesztés fontosabb általános feladatait ismertetjük.

A MEGYEI AGRÁRSTRATÉGIA jelenlegi feltételei

1) A megye népességének eloszlása egyenetlen, a lakosság kisebb része él a 337 községben. A települések 40 százaléka 500 főnél kisebb lélekszámú. A településszerkezet alakítható, azonban a stratégia megvalósításának időtartama alatt lényegében megváltoztathatatlan adottságnak tekinthető. A települések demográfiai jellemzőit azonban gazdasági élénkítő intézkedéssel, illetve áttelepülések ösztönzésével hosszabb távon befolyásolhatónak tartjuk.

2) Általában véve megállapítható, hogy a terület nagyobb részének kedvezőtlenek az adottságai a mezőgazdaság szempontjából, azonban a kialakult helyzetért nemcsak e tényezők, hanem a korábbi, és sajnos napjainkban is folytatódó Miskolc- és város-centrikus fejlesztési politika, a vidékfejlesztés háttérbe szorítása, a mezőgazdaság uniformizált fejlesztése, az agrártermelők differenciált alkalmazkodása, a megyei fejlesztési koncepciók hiánya is felelős. A mezőgazdaság természeti tényezőihez történő alkalmazkodást alapvetően az agrártermelők alkalmazkodóképességét javító intézkedésekkel, a megyei fejlesztési politika súlypontjainak áthelyezésével, az EU támogatási lehetőségekhez is igazodó körzeti és kistérségi vidékfejlesztési programokkal, a civil szerveződésekben rejlő előnyök kihasználásával jelentős mértékben megváltoztathatónak tartjuk. Ez számottevő változásokat eredményezhet a megye vidéki jellegű körzeteinek gazdasági fejlődésében, a kedvezőtlen, nem közvetlenül természeti jellegű adottságok változásában.

3) A megye mezőgazdaságát a 80-as évek végétől napjainkban is tartó strukturális jegyeket viselő alkalmazkodási válság jellemzi, ami regionálisan differenciált és alakulásában meghatározó szerepe van az agrártermelők eltérő alkalmazkodásának. Ehhez az agrártermelők alkalmazkodásának mérésére alkalmas módszert dolgoztunk ki. A célmutatóként használt egy főre jutó bruttó jövedelem mutató alapján felosztottuk a megye agrárgazdasági terét és 13 (a természetföldrajzi kistájak összekapcsolásából adódó) körzetet képeztünk.

4) A megye regionális válságában körzetenként eltérő szerepet játszottak az egyes nemzetgazdasági ágak, elsősorban a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar, az építőipar ágazati válsága, és a tercier-szektor fejletlensége is. Egyes körzetekben (Borsodi-dombság, Bükkaljai-borvidék, Hegyköz-Zempléni-hegység, Északi-Bükk-Ózdi-medence) a mezőgazdaság válságkezelése elválaszthatatlan az ipar helyzetétől. Az 1 főre jutó bruttó jövedelem szerint képzett agrárgazdasági körzeteken belül azt is vizsgáltuk, hogy mely nemzetgazdasági ágazatok tekinthetők a területen meghatározónak.

Ezeket a stratégia megvalósításának időtartama alatt viszonylag állandó adottságként kezeljük.

5) Az agrárátalakulás és átmenet körzetenként eltérő birtokszerkezetet alakított ki. A birtokszerkezetet regionális sajátosságokat is érvényesítő, állami birtokpolitikával hosszabb időszak alatt megváltoztatható, illetve alakítható adottságnak tartjuk.

6) A megye gazdálkodói körét az elaprózott, árutermelés szempontjából versenyképtelen kisgazdaságok magas száma, és az alkalmazkodási problémákkal küzdő nagyüzemek jellemzik.

Az üzemi szerkezetet más adottságokkal összefüggő, regionálisan differenciált agrárpolitikával alakítható, szabályozható feltételként tartjuk számon.

7) A növénytermelés szerkezetében a megye egészében jelentős egyszerűsödés és alacsony termésátlagok voltak a jellemzők. Számottevő regionális eltéréseket tapasztaltunk. A legtöbb körzetben általános probléma a növénytermelési árbevétel alacsony színvonala. Ez utóbbiak színvonala a földpihentetéshez kapcsolódó támogatással, megfelelő termelési-, és piacpolitikával, a művelésben tartott területek egy részén intenzívebb gazdálkodással viszonylag rövid időszak alatt változtatható, míg a termésátlagokban meglévő különbségek viszonylag állandónak tekinthetők.

8) Az állattenyésztés visszaesése a megyében drasztikusnak tekinthető. Az állattenyésztés kiemelt fejlesztése és reorganizációja elengedhetetlen, ehhez azonban a regionális és szektorális különbségeket fokozottan figyelembe kell venni. A változtatás megfelelő intézkedésekkel, állatfajonként eltérő időtartam alatt oldható meg.

9) Az erdő- és vadgazdálkodás vizsgálatánál a bizonytalanságra, a kárpótlási folyamatok eredményeinek kiszámíthatatlanságaira mutattunk rá. Bizonyos fokú szerencsét jelent a kincstári erdők magas, még 1995-ben is 62 százalékos aránya, ami valószínűleg stabilizálja majd a helyzetet. A megye erdeiből évente kitermelt fűrészipari alapanyag mintegy 30 százaléka hagyja el a megye területét. A jelenlegi fa- és fűrészipari kapacitások nagyobbak, mint amit a rendelkezésre álló alapanyag megkövetelne. A megye egészében nagyarányú erdősítés indokolt, de ez csak hosszú távon oldható meg, ugyanakkor hosszú távra kiható feladat. A telepítéseket részben a jelenleg is számottevő erdészeti potenciállal rendelkező területekre részben pedig az alacsony termékenységű síkvidéki talajokra indokolt koncentrálni.

10) Az agrártermelők nem mezőgazdasági tevékenységének vizsgálata szintén jelentős ágazati és regionális különbségekre hívta fel a figyelmet. Általában véve az állapítható meg, hogy e tevékenységek fejlesztésén belül mezőgazdasági termékfeldolgozásra inkább a fejlettebb, jobban alkalmazkodó körzetekben, míg egyéb nem mezőgazdasági tevékenységre a potenciális válságkörzetekben vállalkoznának. Ebben az iparosodottság, a helyi humán erőforrások és az infrastruktúra helyi elhelyezkedése is meghatározó szerepet játszik. Az agrártermelők nem mezőgazdasági tevékenységének fejlesztése az Európai Unió vidék- és agrárfejlesztési politikájában fontos szerepet kap, megyénkben ez az utóbbi években ellentétesen alakult, a jövőben a vidékfejlesztés egyik kulcskérdésének tartjuk. A jelenlegi feltételek csak középtávon, az egyéb anyagi ágakhoz és a tercier szektorhoz kapcsolódva változtathatók meg eredményesen.

11) A megye élelmiszeriparán belül változatlanul jelentős koncentráció érvényesül, a privatizáció és átalakulás a kapacitásokat lényegesen csökkentette.

12) Komoly gondot jelent a vidéki- illetve falusi munkanélküliség. 1995. szeptemberében például a falusi munkanélküliség rátája 4 százalékponttal volt magasabb, mint a megye városainak hasonló mutatója. Az egyes körzeteket vizsgálva kiugróan magas (23% körüli, illetve feletti) rátákat az Abaúji-Hegyalján, a Bodrogközben, a Bódva-völgy-Aggteleki-karszton, a Csereháton és a Tokaji-borvidéken találtunk. E körzetek mind válságkörzetnek, illetve potenciális válságkörzetnek tekinthetők. Ellenkező előjelű összefüggés nem érvényesül, tehát a viszonylag jól alkalmazkodó körzetek munkanélküliségi rátája nem tekinthető törvényszerűen alacsonynak. Vizsgálataink rámutattak, hogy a megye mezőgazdasága várhatóan nem lesz képes a magas vidéki munkanélküliség számottevő csökkentésére, azonban abban komoly szerepet játszhat, hogy a vidéki feszültségek tovább ne növekedjenek, hosszabb távon mérséklődjenek. A mezőgazdaság és a munkanélküliség összefüggéseire az agrárstratégiák munkanélküliségre gyakorolt hatásaira az egyes körzetek vizsgálatánál részletesebben is kitérünk. Az agrárágazat a vidéki lakosság jelenlegihez képest csak kisebb mértékben történő foglalkoztatására képes. Ezért a falusi munkanélküliség kezelésére alapvetően mezőgazdaságon kívüli megoldásokat célszerű keresni.

13) A humán erőforrások körzetenként jelentős eltéréseket mutatnak, általában véve megállapítható azonban a lakosság romló korösszetétele, a közép- és felsőfokú végzettségűek viszonylag alacsony aránya. Több körzetben a nagy számú és képzetlen cigány lakosság helyzetének megoldása sajátos problémákat vet fel. A humán erőforrások jelentik ma több körzetben az agrárfejlesztés egyik alapvető akadályát. A változások csak hosszabb távon, a központi kormányzat, a megye és az önkormányzatok - az érintettekkel is összehangolt - intézkedései nyomán valószínűsíthetők.

14) A vállalkozások száma körzetenként eltéréseket mutat. Nagyobb számú vállalkozás általában az ipari jellegű és agglomerációs hatásterületeknek tekinthető körzetekre jellemző. Általában véve magas a tőkehiányos, szerény ismeretekkel rendelkező kényszervállalkozások száma. Gazdasági és piaci sebezhetőségüket növeli az integrációs szervezetek szerény száma, és működésük zavarai. A megyét is hátrányosan érinti a vidéki, pénzügyi, informatikai és szaktanácsadási infrastruktúra fejletlensége. A vállalkozások életképességének növelése a megyei integrált szerkezet-átalakítási program része. A jelenlegi feltételek a viszonylag jól alkalmazkodó körzetekben középtávon számottevően megváltoztathatók, míg a válságkörzetekben és potenciális válságkörzetekben szorosan összefüggnek a regionális válságkezelés eredményességével.

Az agrárstratégia prioritása és célrendszere

A stratégia célrendszerén belül rövid (1-2 éves), illetve hosszabb távú (3-10 éves) célokat, és prioritásokat különböztettünk meg. A rövid távú célok a stratégia megvalósítóinak gyors és széleskörű ismeretszerzését, pályázatok előkészítését és az agrárágazat mozgásterének bővítését jelentik.

A stratégia kimunkálása során a célrendszeren belül megyei szintű prioritásként fogalmazódott meg:

· az agrárvállalkozások életképességének, alkalmazkodó képességének növelésén keresztül a vidéken élők életszínvonalának olyan mértékű emelése, hogy mérséklődjenek a tartós hátrányok a különböző körzetekben, térségekben és településeken élő hasonló társadalmi helyzetű rétegek között,

· olyan, az egyes körzetek természeti-, gazdasági-, és társadalmi adottságaihoz igazodó térhasználat kialakítása, ami a természeti erőforrások ésszerű használatát és a vidéki lakosság életszínvonalának növelését biztosítva megfelel a fenntartható fejlődés követelményeinek,

· a különböző ágazatok üzemeken és körzeteken belüli arányos, az előző prioritásokat szolgáló fejlesztése,

· az átalakuló területfejlesztési- és agrárpolitikához történő aktív alkalmazkodás.

Az agrárstratégia hosszabb távú célrendszerét mátrix-szerűen fogalmaztuk meg. Az első oszlop a természeti és humán erőforrások, valamint az adott területen kialakult értékek megőrzését, a vidéken élők életfeltételeinek javítását célozza. Az ezekhez kapcsolódó ágazati célokat négy fő területen részleteztük. Kitértünk a szervezeti feltételekre, s a feltételezett, a válságkezelést, környezetgazdálkodást, vidékfejlesztést egyaránt felvállaló agrárpolitikára, illetve az ahhoz való alkalmazkodásra.

A fejlesztés általános feladatai

A feladatok általában véve a regionális válságkezelések mezőgazdasági vonatkozásaira, a fenntartható mezőgazdasági fejlődés megalapozására, a tudás-, ismeret- és technológiai transzferek fejlesztésére, a mezőgazdaság foglalkoztatási szerepének meghatározására terjednek ki.

Az általános feladatok magukban foglalnak bizonyos válságkezelési elemeket, azonban a válságkörzetekben külön, a körzetek adottságaihoz is igazodó, egyedi válságkezelési intézkedések szükségesek. Ezek közül a legfontosabbak:

· A rövid távú foglalkoztatást segítő eszközök közül a foglalkoztatási feszültségek kezelésére erdőtelepítési, tájfenntartási, útépítési stb. közmunkák központi finanszírozása alkalmas megoldásnak tűnik. A hosszabb távra ható agrárfoglalkoztatási intézkedések azonban csak más válságkezelési megoldásokkal együtt képzelhetők el.

· A válságkörzetekben élethivatásszerűen meghatározott mezőgazdálkodást vállaló, közép- és felsőfokú szakképzettséggel rendelkező gazdálkodók letelepedésének, gazdaságuk kialakításának kiemelt támogatása, és meghatározott ideig a központi adók (társasági nyereségadó, személyi jövedelemadó) alóli mentesítése. Jövedelmi helyzetük stabilizálódásával az adózást a helyi adókon keresztül lehetne megoldani, ami a helyi és regionális források allokációját segíthetné, a vállalkozások teherbíró-képességét és a helyi fejlesztési igényeket a jelenlegi rendszernél jobban összhangba hozhatná.

· Az agrártermelők jövedelem-érdekeltségének helyreállítása, a negatív bruttó jövedelmek egyedi beavatkozásokkal pozitívvá változtatása, és olyan minimális színvonal biztosítása, ami lehetővé teszi a fiatal és induló vállalkozók kezdeti nehézségeinek leküzdését.

· Az etnikai feszültségek által érintett településeken, illetve település-csoportokban cigány alapítványi iskolák, közművelődési intézmények, hagyományápoló körök létesítése pályázat alapján, állami támogatással.

· Azokon a településeken, amelyeken a profitorientált, versenytípusú mezőgazdálkodás mellett a részfoglalkoztatást és az önellátást megoldó szociális mezőgazdálkodás is szükséges, külön szociális földprogramok indítása fontolandó meg.

· A válságkezelésben eredményesen alkalmazható a szomszédos, viszonylag jól alkalmazkodó körzetekkel kialakított kapcsolatok ösztönzése, s pályázat alapján a válságkörzetekben, vagy azok közelében élő integrátori szervezetek külön támogatása.

· Megyei szinten tovább kell folytatni az élelmiszertermelésre használt szántóterület csökkentését, főleg a 12 aranykorona/ha alatti szántóterületeken. Véleményünk szerint nem indokolt jelentősebb szántóterület-csökkenés a jól alkalmazkodó - általában jó termőhelyi adottságokkal rendelkező - körzetekben.

· A potenciális válságkörzetek dombvidéki területein, a lejtési- és talajviszonyok függvényében az erdősítési lehetőségeket figyelembe véve a szántóterületek csökkentése javasolható. Ezzel együtt a legelők fásítása, erdősítése lehet végleges megoldás. Egyelőre az extenzív használat javasolható, főleg juhászattal és kettőshasznosítású szarvasmarhával, valamint húsmarha tartással.

· A jól alkalmazkodó síkvidéki körzetekben a stabilizálódó legelőterületen főleg a kérődzőkkel való hasznosítás, jobb kezelés, szakaszolás stb. javíthatja a gazdálkodás hatékonyságát.

· A síkvidéki válságkörzetekben a legelőterületeket még egy jelentősebb kérődző állománynöveléssel sem lehet racionálisan hasznosítani. Olyan speciális ösztönzőrendszert kell kialakítani, amely érdekeltséget teremt a téli ház körüli kérődző állattartásban és a nyári közös legeltetésben.

· Elengedhetetlen az erőgéppark fejlesztése, úgy hogy a korábbi "nagy gépek" mellett jelenjenek meg a kis- és középméretű gazdaságokban is használható erő- és munkagépek, és teremtődjön meg legalább a középmély művelés feltétele.

· A tápanyag-gazdálkodás jelenlegi helyzete tarthatatlan és az egyik legsürgősebb feladat azon feltételek megteremtése, amelyek között a megye agrártermelői megismerik az ésszerű és korszerű növénytáplálási módszereket, érdekeltek lesznek a tápanyag-gazdálkodásban és megfelelően alkalmazzák a szervestrágyázást, területpihentetést, vetésforgót, műtrágyázást és más korszerű tápanyag-gazdálkodási megoldásokat.

· A fenntartható növénytáplálási technológiákat bizonyos területeken támogatási feltételként lenne célszerű előírni, illetve az ilyen technológiák kifejlesztését és alkalmazását - különösen az eróziónak kitett területeken - külön állami támogatásban is részesíteni.

Ezen belül:

· Nagy jelentősége van a lucerna talajkondícionáló szerepének, különösen kisebb adagú ásványi eredetű műtrágya adagok mellett. A lucerna hektáronkénti mintegy 15 tonna nitrogénben gazdag gyökérzete több mint féladagú jó minőségű istállótrágyának felel meg.

· A vetésforgó helyes alkalmazása és az elővetemény-hatás igen nagy mértékben képes ellensúlyozni a kisebb műtrágya adagok alkalmazásával törvényszerűen együtt járó termés csökkenéseket. A vetésforgó a kevésbé csapadékos területek hátrányainak ellensúlyozása mellett, a kisebb adagú műtrágyák jobb hasznosulásán keresztül a termelés jövedelmezőségét is javítja, azaz a kisebb műtrágya adagok megfelelő vetésforgó mellett még javíthatják is a jövedelmezőséget.

· Regionális kutatások alapján készült becslések és előrejelzések azt valószínűsítik, hogy a következő évtizedben számottevő parlagterülettel kell számolni, ha azok ugarként történő hasznosítása nem következik be, illetve az agrártermelők ebben érdektelenek lesznek. E területek nagysága Észak-Magyarországon 50-100 ezer hektár közé tehető.

· Meggyőződésünk, hogy a földpihentetés a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szántóterületek meghatározott részén (számításaink szerint mintegy az egy ötödén) a fenntartható mezőgazdálkodás egyik fontos eleme lesz. Ez a mérték azonban körzetenként differenciált lesz.

· Gazdák képzése, megyei tanácsadási és információs rendszer korszerűsítése,

· EU-konform gazdaszámtartási rendszerek kidolgozása és alkalmazása.

· Észak-magyarországi mezőgazdasági technológiai centrum kiépítése, a vidékfejlesztést és a fenntartható mezőgazdálkodást megalapozó kutatásoknak, környezetkímélő technológiák kifejlesztésének a támogatása,

· Civil-szerveződés elősegítése, vidékfejlesztési nemzetközi kapcsolatok kiépítése, tapasztalatcserék megszervezése.

· A mezőgazdálkodás önmagában sehol, a megye egyetlen körzetében sem lesz képes a foglalkoztatási feszültségek levezetésére, bárhogy is alakul az üzemstruktúra, a termelési szerkezet, a termelési színvonal.

· Az agrárgazdasági foglalkoztatás jövőbeni változása elsősorban a termelési struktúra alakulásától, a vertikális termelés-bővítés és diverzifikáció lehetőségeitől függ.

· Társadalmi érdekből, a társadalom anyagi támogatásával szociális típusú mezőgazdasági foglakoztatásra is szükség van, mert a tartós munkanélküliség vállalása anyagi terhet jelent és morális kára is kimutatható, s ezek együttesen a legtöbb esetben nagyobbak, mint a támogatással fenntartott mezőgazdasági foglalkoztatás anyagi terhe.

· Az előző pontban megfogalmazottak külön mérlegelendők azokon a településeken, ahol a népességen belül magas a cigány etnikum aránya.

· A kisebb településeken az ellátási fogyatékosságok miatt, de az eddigi hagyományok alapján is megmarad az a típusú mezőgazdaság, melynek elsődleges célja a családi szükségletek kielégítése, ami ugyan nem javít a foglalkoztatáson, de hasznosítja a töredék munkaerőt és csökkenti a családok élelmiszerre fordított kiadásait.

· Az előbbiekre is tekintettel a vidéki foglalkoztatási feszültségek oldása, megszüntetése - más nemzetgazdasági ágazatokra is kiterjedő - összehangolt cselekvést kíván.

· Foglalkoztatás-bővítő tevékenységként számításba vehetők az alaptevékenységben a nem hagyományos kultúrák (pl. gyógynövények), illetve állatfajok (pl. selyemhernyó, házinyúl), vagy pedig sajátos termesztési eljárások (biotermelés) is. Nem vitatható, hogy pártfogolásra érdemes tevékenységekről van szó, azonban széleskörű elterjedésükre nem lehet számítani.

· A városkörnyéki gazdák számára helyi piacokon részben elveszített pozíciók visszaszerzése a cél. A városellátó övezetek fejlődése a városok környékén foglalkoztatás-bővítő lehetőséget kínál, s emellett még nem lebecsülendő az élelmiszerárakra gyakorolt hatása sem.

· A mezőgazdasági üzemekben a tevékenységi kör diverzifikálásának lehetősége a nem mezőgazdasági tevékenységek irányában általában korlátozott, de körzetenként, sőt körzeteken belül településenként is igen eltérő.

Az elvégzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a vidékfejlesztési feladatok megvalósításánál a megyében és általában véve Magyarországon hosszabb átmeneti időszakkal kell számolnunk. Ezt az is indokolja, hogy az Európai Unió regionális besorolása és vidékfejlesztési megoldásai változatlanul nem vehetők át, s az adaptálás, illetve a nemzetközi sajátosságok elfogadtatása a hazai adottságok, a célok és az eszközrendszer összehangolása is hosszabb időt igényel.

Már középtávon el kell érni, hogy a megye körzetei elfogadható vonzerővel rendelkezzenek mind az ott élő lakosság, mind a kívülről oda érkezettek számára. Ennek alapvető feltétele az emberek, a piac, a szolgáltatások és az információ áramlásának a jelenleginél szabadabb és szabályozottabb pályájának kialakítása.

A vidék hármas funkcióját (gazdasági, ökológiai és társadalmi szerepkör) csak akkor tudja teljesíteni, ha a területen megfelelő korösszetételű szakmai tudással rendelkező népesség él. Ennek érdekében ösztönözni kell a megye kedvezőtlen adottságú területein az élethivatású vállalkozók letelepedését. A jelenleg vidéken élők számára pedig folyamatos átképzési és ismeretszerzési lehetőségeket kell teremteni.

1) A növénytermelési fejlesztéseknél külön fejlesztési projekt keretében szerepel a vetőmag-business reorganizációja és kiszélesítése. A terület éghajlata ugyanis alkalmas a legtöbb szántóföldi növény vetőmagjának a szaporítására, és e tevékenységnek több mint 100 éves hagyománya van. A vetőmag-szaporításra legalkalmasabb körzetek a Borsod-Zempléni-síkvidék, a Hernád-völgy, a Taktaköz, a Borsodi-ártér, a Borsodi-dombság és az Abaúji-Hegyalja. Növényfajonként részletesen vizsgáltuk a szaporítási lehetőségeket, és kitértünk a megye számára legnagyobb perspektívát ígérő fajtákra is.

2) A kalászos gabonafélék a megye vetésszerkezetében várhatóan továbbra is jelentős területet foglalnak el. Szakértői számításaink szerint ez az ezredforduló táján is 42-51% között változik majd. A területenkénti arányokról az egyes körzetek vizsgálatánál külön is szólunk. A hagyományos kultúrák (őszi búza, tavaszi árpa) mellett néhány körzetben perspektivikusnak ítéljük a rozs, az őszi- és tavaszi durum búza, a triticale, az őszi árpa és a zab termelését is. Talajvédelmi szempontból különös szerepe lehet az évelő rozsnak.

3) A kukorica elsősorban a termékenyebb síkvidéki területeken és folyóvölgyekben foglal el jelentősebb százalékot, a megyén belüli vetésterületi részesedése átlagosan 8-12% közé tehető.

4) A burgonya a megye több körzetében (a Sajó-Hernád-síkon, a Sajó-völgyében, Abaúji-Hegyalja - Szerencs-környékén, az Északi-Bükk - Ózdi-medence bizonyos részein) termeszthető eredményesen. A kultúra megyén belüli átlagos részesedése a vetésterület 1 százalékán belül marad. Hasonló nagyságrendű lehet a cukorrépa-termelés, ami várhatóan Szerencs-környékére, a Taktaközre, a Sajó-Hernád-síkra, a Sajó-völgyére és a Hernád-völgyére koncentrálódik.

5) A napraforgó a megye egyik legjelentősebb vetésterülettel rendelkező ipari növénye marad. Egyaránt fejleszthető a nagyolajtartalmú napraforgómag-termelés és a madáreleség céljára történő magtermelés is. A kultúra a vetésterületből várhatóan 11-13% körül részesedik majd.

6) A megye egyik legperspektivikusabb új ipari növénye az őszi káposztarepce, ezen belül is elsősorban az erukasav-mentes, alacsony glikozinolát-tartalmú fajták térhódítása várható a vetésterület mintegy 2 százalékán.

7) Mintegy 3-4 százalékos területi részesedés prognosztizálható a szója, a borsó, a csicseri borsó, a lóbab, a mustár, a kender, valamint egyéb ipari- és gyógynövények tekintetében. E kultúrák elsősorban az egyes körzetekben játszhatnak jelentősebb szerepet, elterjedésükre külön projektet lenne célszerű szervezni.

8) Ugyanígy külön projektet tervezünk az évelő pillangósok vetésterületének megfelelő szintentartására, ehhez kapcsolódóan a vetőmagtermelés újabb indítására.

9) A megyén belül több területen lehetőség van speciális kultúrák, zöldség, gyümölcs, vetőmagcélú fűfélék termesztésére. Az ezzel kapcsolatos fejlesztési elképzeléseket az egyes körzeteknél külön tárgyaljuk.

10) A megye két borvidéke a Tokaj-Hegyaljai-borvidék és a Bükkaljai-borvidék külön fejlesztési projektet igényel, ezért a két körzetet elkülönítettük, fejlesztési lehetőségeit külön is tárgyaljuk.

11) A megye adottságai megkövetelik a szarvasmarha-ágazat fejlesztését, ezen belül azonban differenciált javaslatokat dolgoztunk ki:

12) A megyében a sertéstenyésztés elsősorban a helyi takarmánytermelési lehetőség függvénye, azonban az önellátás szintjéig minden körzetben számolhatunk az ágazattal. Árutermelő sertéstartás elsősorban a Taktaközben és a Borsod-Zempléni-síkvidéken szerepelhet fejlesztési célként. A mangalica sertések állományai számára speciális tartás-körzetek alakulnak ki.

13) A baromfi ágazat és a tojástermelés fejlesztésével elsősorban a jobb adottságú, síkvidéki területeken számolunk. A libatartás és a pecsenye kacsa tartás fejlesztésére elsősorban a Bodrogközben és a Borsodi-ártéren látunk lehetőségeket.

14) A juhászat fejlesztésére a megyén belül külön projektet kellene indítani. Ennek területi kérdéseit, a biológiai alapokat és a technológiai fejlesztéseket - szükség esetén - részletesebben is kidolgozzuk. Indokolt lenne a megyében gyapjúfeldolgozót létesíteni, amire Encs környékén adottak az infrastruktúrás feltételek, és a fejlesztés több körzet (Cserehát, Bódva-völgy, Abaúji-Hegyalja - Hegyköz és Zempléni-hegység) vidéki településeire gyakorolna pozitív hatást.

15) A kecske- és nyúltenyésztés elsősorban a kedvezőtlen adottságú területeken, a szociális jellegű mezőgazdaság megalapozása szempontjából tekinthető jelentősnek.

16) A selyemhernyó-tenyésztés és az ehhez kapcsolódó ipari fejlesztés a Bódva-völgy, a Cserehát, a Hernád-völgy, a Sajó-völgy és a Szerencs-környék vidéki települései szempontjából jelentene új perspektívát.

17) Az erdő-, a fa- és a vadgazdálkodás fejlesztésére külön projektet javaslunk, aminek keretén belül a következő feladatot kellene megoldani:

18) Tekintettel arra, hogy a megyében kihasználatlan élelmiszeripari kapacitások vannak, célszerű lenne az élelmiszeripar ágazati stratégiáját is mielőbb kimunkálni, és a mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeivel összehangolni. Az agrárfejlesztési stratégia keretében csak helyi jelentőségű, választékbővítő élelmiszer-feldolgozási kapacitásbővítésre látunk lehetőséget.

19) A turizmus különböző formái körzetenként eltérőek, ezek fejlesztésére a konkrét körzetek lehetőségeinek vizsgálatánál tértünk ki.