Ez a dokumentum leírja a EAGGF orientációs szekciója által a tagságra jelentkező országok számára finanszírozott vidékfejlesztési programot.

• A legfontosabb és egyedi problémák megoldásával a mezőgazdasági és vidéki területek fenntartható alkalmazkodásának elősegítése

• A közösségi acquis megvalósításának elősegítése a közös agrárpolitikával és a kapcsolódó politikákkal kapcsolatban

• Mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása és forgalmazása

• Minőségi struktúrák, állat- és növényegészségügyi ellenőrzés

• A környezet védelmére, valamint a vidék állapotának megőrzésére létrehozott mezőgazdasági termelési módszerek

• A gazdasági tevékenység fejlesztése és diverzifikációja, mely többféle tevékenységre biztosít lehetőséget és alternatív jövedelemforrásként szolgál

• Farmsegélyező és farm menedzsment szolgáltatások

• Termelési csoportok létrehozása

• Falvak felújítása és fejlesztése, valamint a természetes örökségek védelme és megőrzése

• Földnyilvántartás létrehozása és korszerűsítése

• Erdészet, erdősítés, magántulajdonban lévő erdőgazdaságokba, valamint a fatermékek forgalmazása terén történő beruházások

• Szakmai segítségnyújtás, a felkészülést és monitoringot segítő tanulmányok, információs és tájékoztató kampányok

A programban való részvételhez el kell készíteni a Rendeletben szereplő előírásoknak, tartalmi követelményeknek eleget tevő vidékfejlesztési tervet. Ebben a tervben prioritást kell adni a piaci hatékonyságot, a minőségi és egészségügyi szabványokat javító intézkedéseknek, valamint a munkahelymegtartó és rurális területen munkahelyet teremtő intézkedéseknek. A tervet minden országra vonatkozóan a Bizottság hagyja jóvá a Vidékfejlesztésre Vonatkozó Általános Szabályozás eljárásrendje szerint.

Az Európai Unió közelgő bővítése minden korábbinál nagyobb kihívást jelent. Ennek érdekében realisztikus hosszú távú stratégiát kell készíteni az Unióval együttműködésben a fokozatos felzárkózáshoz és ennek végrehajtását már a csatlakozást megelőzően meg kell kezdeni, különösen a felszíni és felszín alatti vizek, valamint a levegő szennyezettségének területén. Jelentős hazai és külföldi pénzügyi forrásokat kell mobilizálni a stratégia megvalósítására, különösen a magánszektorból mert az Unió támogatása csak részleges hozzájárulás lehet.

Az intézményrendszer területén is jelentős fejlesztésre van szükség: meg kell erősíteni a környezet felügyeletéért, a környezet fejlesztéséért felelős adminisztratív szervezeteket. Ezen a területen jelentős eltérések vannak az egyes országok között, a helyi és regionális szintű környezetvédelmi szervezetek fejlesztése azonban valamennyi csatlakozni kívánó országban különös figyelmet igényel.

A környezetvédelmen belül a levegő és a vizek szennyezése, a hulladékgazdálkodás és az ipari szennyező források ellenőrzése állítják a legnagyobb feladatok elé a csatlakozni szándékozó országokat. Az országok közötti együttműködés fontos szerepet kaphat, különösen a nemzetközi folyók (pl. Duna, Odera) szennyezési problémáinak megoldásában.

Az ehhez szükséges beruházások nagyságrendjére vonatkozóan elkészült első tanulmányok alapján a 10 csatlakozni kívánó országban kb. 100-120 milliárd ECU fejlesztésre van szükség a környezetvédelmi szabályok átvételéhez és teljesítéséhez, melynek legnagyobb részére a levegő és a vizek szennyezettségének csökkentését, a szennyvíz- és hulladékgazdálkodás fejlesztését célzó infrastrukturális beruházásokra fordítódik. Az egyes közösségi direktívák megvalósításához szükséges pénzügyi stratégiák kidolgozása néhány országban már elkezdődött, de valamennyi országban elsőrendű prioritásként kell ezt kezelni.

Az Agenda 2000 ajánlásának megfelelően hosszú távú nemzeti stratégia kidolgozására van szükség, amely meghatározza

• a csatlakozás időpontjára teljesítendő célokat,

• további ütemezést a közösségi előírások teljes megvalósításának elérésére.

Szintén ugyanitt szerepel az a javaslat, hogy minden újabb beruházást már a közösségi előírások figyelembe vételével célszerű megvalósítani.

Itt érdemes hangsúlyozni, hogy a közösségi joganyag átvétele az Európai Unióhoz történi csatlakozás elengedhetetlen feltétele, de nem önmagában cél. Az EU előírásokhoz való közelítés csak irányt és fókuszt ad a nemzeti kezdeményezéseknek, melynek során a gazdasági hatásokat is gondosan fel kell mérni. A környezetvédelmi prioritásokat nem az acquis absztrakt vizsgálatából kell levezetni, hanem a környezet állapotának részletes felmérése és vizsgálata alapján kell meghatározni minden egyes országban. Eszerint a víz- és a légszennyezettség problémakörének hangsúlyozása az Agenda 2000-ben nem azt jelenti, hogy ezek a kérdések fontosabbak a többinél, hanem azon a felismerésen alapul, hogy valamennyi csatlakozni kívánó országnak jelentős problémái vannak ezeken a területeken.

A környezetvédelmi és általános gazdasági és versenyképességi előrelépés, fejlődés csak akkor valósítható meg, amennyiben a környezetvédelmi szempontok teljes mértékben integrálódnak a különböző ágazati politikákba, beruházási döntésekbe. A gazdaságilag átmeneti állapotban levő csatlakozó országok össze tudhatják kötni a környezet fejlesztését a gazdasági versenyképesség fejlesztésével az EU belső piacára való felkészülés során. Ennek megvalósításához már most előtérbe kell helyezni a környezetvédelmi szempontok szerves beillesztését az ágazati politikákba.

Ezt az integrációt a gyakorlatban megvalósítani átfogó környezeti hatásvizsgálatokkal, a megelőzés elvének és a “szennyező fizet” elvének következetes megvalósításával, a politikai és gazdasági döntések szakmai megalapozásával lehet elérni. Ennek érdekében a csatlakozó országoknak alaposan át kell gondolniuk, hogyan lehet a környezetfejlesztési prioritásokat és célokat beilleszteni a különböző területek terveibe és fejlesztéseibe.

Jelenleg (1998 és 1999 folyamán) elsősorban a PHARE program nyújt támogatást a fenti célok eléréséhez. A 2000. évtől kezdődően viszont új források is megnyílnak, a mezőgazdaság fenntartható adaptációja és fenntartható fejlesztési pályák kialakítása a közlekedés és a környezetvédelem területén különleges figyelmet kap a csatlakozni kívánó országoknál. Ennek eszköze lesz az ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) és a SAPARD (Pre-Accession Measures for Agriculture and Rural Development) programok.

Összegzésképpen elmondható, hogy még további jelentős erőfeszítésekre van szükség a csatlakozni kívánó országokban a környezetvédelmi közösség joganyag teljes átvételéhez. Minthogy a szükséges környezetvédelmi beruházásokhoz a források mobilizálása rendkívül nehéz feladat, különleges figyelmet kell fordítani a környezetvédelmi szervezetek széles skálájának megerősítésére, helyi és regionális környezetvédelmi felügyelőségektől kezdve egészen a civil szervezetekig és hálózatokig.

A környezetvédelmi acquis átvétele nem végcél sem a csatlakozó országok, sem az EU tagországok számára, a környezetvédelem és fenntartható fejlődés szempontjainak be kell épülnie a közlekedési, energetikai és mezőgazdasági fejlesztési tervekbe, ami az egész EU számára hatalmas kihívást jelent. A csatlakozás folyamatát ilyen szemszögből kell értékelni és úgy kell megvalósítani, hogy elérhetőbb közelségbe hozza a valóban fenntartható fejlődést.