A monitoring- és értékelési rendszer intézményesedettsége és szintjei Magyarországon
1./ Bevezetés:
Minden monitoring és értékelési (M&E) rendszer meghatározó kritériuma az információ. Széles körben elterjedt félreértés azonban, hogy az M&E rendszer megfelelõ mûködtetéséhez szükséges információkat a project, illetve a program különbözõ lépéseit részletesen leíró információkkal azonosítják. Sokan úgy vélik, hogy ha “mindent” tudnak a project keretein belül történtekrõl, akkor meg tudják ítélni magának a fejlesztésnek is a létjogosultságát, hasznát és hatásait. Az ilyen vélemények mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy minden nyertes project pótlólagos erõforrásokat hoz a területre, tehát az önmagában jónak, hasznosnak tekinthetõ.
Mivel azonban minden project és program megvalósulásának a haszna a társadalmi-gazdasági-természeti környezetében történt kedvezõ változásokban van, az M&E rendszernek sem elegendõ, ha csak a project/program mûködését követi nyomon, hanem annak a környezetre gyakorolt hatását is vizsgálnia kell.
Mindezek miatt ebben az írásban megkülönböztetem:
A “külsõ” információk felségterülete ezzel szemben nehezen körvonalazható, az ilyen adatbázisok kialakításának módszertana is nagyrészt kialakulatlan. Ez utóbbi azért is így van, mert az összehasonlíthatóság követelménye csak szisztematikus gyûjtés és uniform indikátorokba, kategóriákba történõ csoportosítás alapján teljesíthetõ, s az ilyen keretek megteremtése már politikai egyeztetések és megegyezések tárgya. Ráadásul az ilyen információs bázisok kialakítása és gondozása olyan típusú szakértelmet követel meg, hogy még ha felelõssé lehetne is tenni a támogatásokért folyamodó pályázókat ilyen típusú információk gyûjtéséért, feldolgozásáért, azok alkalmatlanok volnának a feladat érdemi teljesítésére.
A külsõ információk adatbázaisainak problémájára az írás utolsó fejezetében részletesebben visszatérek.
Az alábbiakban három szempontból vizsgálom tárgykörömet. Egyrészt, hogy a ma Magyarországon mûködõ különbözõ támogatási formák milyen intézményrendszeren át kerülnek folyamat-, illetve elõ- és utóértékelésre, hogy ezek az M&E rendszerek milyen típusú (külsõ, és/vagy belsõ) információk alapján látják el funkcióikat, illetve hogy milyen irányú továbblépések képzelhetõk el ebben a rendszerben.
A megbízásom arra szólt, hogy a Borsod-Abaúj Zemplén megyei Területfejlesztési Tanács Fejlesztési Ügynökségén lévõ pályázatok alapján vizsgáljam a jelenlegi M&E rendszer mûködését, ezért írásomban elsõsorban arra koncentrálok, hogy a különbözõ fejlesztési támogatási rendszerek jelenlegi mûködési formájukban érintik-e a Megyei TFT intézményeit, vagy azok érintése nélkül funkcionálnak, s hogy ez utóbbi esetben milyen szerep volna elképzelhetõ a megyei TFT számára az adott fejlesztési eszköz M&E rendszerének mûködtetésében.
2./ A nagyobb magyarországi gazdasági fejlesztési programok M&E rendszerei
A magyarországi gazdasági támogatási programok rendszerében szereplõ különbözõ eszközök egy része alanyi jogon, automatikusan jár a támogatásra igényt bejelentõ számára, amennyiben az okmányokkal bizonyítani tudja, hogy a támogatás feltételeinek tevékenysége/vállalkozása megfelel. Ilyen például az exporttámogatás eszközrendszere. Ezek esetében az értékelés makroszinten jelenik meg; nevezetesen a kormány értékeli azok elõnyös, vagy elõnytelen voltát, a rendelkezésére álló pénzalapokat, illetve a nemzetközi megállapodások és szabályozók nyújtotta játékteret.
A programok egy másik része közvetlenül a gondozó minisztérium és a támogatásért folyamodó (rendszerint pályázó) vállalkozás közti kapcsolatra épül, amelybe néhány esetben harmadik résztvevõként egy pénzkezelõ intézményt vonnak be az ellenõrzés és a monitoring elvégzésére. A támogatási programok ezen csoportjában az értékelõ és a monitoring funkciók intézmény-, szempont- és eszközrendszere nagyfokú varianciát mutat.
E téren jelentõs változás várható a 2.355/1997. (XI.7.) Korm. sz. határozat eredményeként, amely határozat a Pénzügyminisztériumra bízta az úgynevezett “átfogó fejlesztési program” kidolgozása mellett a központi és a területi monitoring intézményrendszerének kidolgozását és mûködtetését. A Pénzügyminisztériumon belül 1997. végén megszületett ún. Támogatásokat és Járadékokat Kezelõ Szervezet esetleg éppen ennek a feladatnak a jegyében kelt életre. Mindenesetre hasonló célkitûzés megvalósításán dolgozik az országos Területfejlesztési Tanács egyik részlege is 1997. nyár vége óta.
A fenti friss kezdeményezések is jelzik azt a makroszinten megfogalmazódó igényt, hogy a fejlesztési támogatásokra szánt pénzek nyomon követhetõk legyenek, s a pénzmozgásokat értékelõ és nyomon követõ intézmény-, illetve szempontrendszer a lehetõségek szerint az EU már kialakult szisztémájához igazodjék. Ma ugyanis az egyes minisztériumok által gondozott támogatási formák nem átjárhatók, más-más elbírálási és elszámolási szisztémát alkalmaznak, annak ellenére, hogy gyakran azonos célokat segítõ támogatási rendszerük és pénzalapjuk mûködik. Az 1997. végén megjelent 263/1997. (XII.21.) Korm. rendelet kísérli meg elérni, hogy az egyes elkülönített pénzalapok egymáshoz kapcsolódó célú és rendeltetésû elöirányzatai összehangoltan kerüljenek felhasználásra.
Bizonyos közös támogatások esetében már tárcaközi bizottságok érvényesítik az egyes minisztériumok szempontrendszerét, külsõ szakértõket vonnak be a pályázatok és más folyamodványok elbírálásába, ami nagyban segíti az eljárások és a szempontrendszerek integrálódását. Az elfogadott kérelmek és pályázatok nyomon követése és követõ értékelése azonban elkülönülten, más-más intézményrendszeren át és meglehetõsen eltérõ elveket követve zajlik.
Az elsõ fejezet elemzését dr Papp Zsoltnak az ACDI/VOCA számára a támogatási programokat és a magyar forrástérképet ismertetõ, 1997. õszén írott szakértõi anyagainak segítségével készítettem. A folytonosan változó területrõl tájékoztató információkat az 1997. decemberi állapotuknak megfelelõen értékelem.
A miniszteriális szintû gazdasági támogatási programok vizsgálatát célszerû a különbözô tárcák szerint felsorakoztatni, és úgy kezelni az egyes támogatási formák (kifizetô, ellenôrzô, monitoring és követô) intézményrendszerét.
2.1 / Vállalkozásélénkítõ programok
2.1.1./ A vállalkozás-ösztönzési program (IKIM) elsõsorban a nagyobb fejlesztések támogatási formája, amely a versenyképesség-növekedést célozza. A támogatás ipari és élelmiszeripari fejlesztésekre terjed ki, - az agrárágazat egyetlen vállalkozásélénkítõ programja. A pályázatokban feltételként jelenik meg (1) a hozzáadott érték kimutatható növekedése, (2) az exportkötelezettség, valamint (3) a beruházás megtérülése. A feltételek egyben a monitoring- és az ellenõrzési rendszer fõbb támpontjait is jelzik. A pályázati kiírást az IKIM külön titkársága intézi.
A támogatás maximális összege 200 millió Ft (kamatmentes hitel formájában), ami az összes fejlesztési költség 25 %-át teheti ki, ennélfogva ez a vállalkozásösztönzési támogatás 100-900 milliós (és elsõsorban gépvásárlási) beruházásokhoz nyújt asszisztenciát.
A tárcaközi elbíráláson az MFB, a TB, az APEH, a VPOP és a megfelelõ kamarák képviselõi is részt vesznek. Az elbírálást követõen a MFB megbízott részlege foglalkozik a fejlesztések mûködésével, elõ- és utóértékelésével. A beruházást a “terepen” nem ellenõrzik, az M&E rendszer fõ elemei: (a) az elõzetes vizsgálat jegyzõkönyvei, (b) az elõírt fizikai és pénzügyi mutatók teljesülése, (c) a hozzáadott érték elõzetes számításokhoz mért változásai és az exportnak a bázisévhez történõ elmozdulása, évenkénti ellenõrzése.
Az M&E rendszer jelenleg nem szán szerepet alsóbb (megyei, vagy lokális szintû) pénzkifizetõ-, vagy ellenõrzõ intézménynek.
Jelenleg éppen abból adódnak problémák, hogy nyomon kívánják követni a támogatásaikat, amik a BAZ. megyei integrált programban integrálódnak (összefolynak) más pénzalap-áramlásokkal, s nem teszik lehetõvé a forrás szerinti, az elkülönült monitoringot.
A vállalkozásösztönzési program jelenleg nem halad át a megyei - és alóbb szintû - térségfejlesztési ügynökségeken, de a helyi szintû ügynökségek kalkulálhatnak a program létével, orientálhatják a területükön mûködõ vállalkozókat a pénzalap megpályázására.
2.1.2./ Kis- és középvállalkozások fejlesztési programja. Feltételrendszere kiforratlan, még a jogosultak köre sem tisztázott (nincs elfogadott kis- és középvállalkozói törvény). A program lényegében szerény kamattámogatás. Az IKIM-en belül egy ún. Vállalkozási Titkárság koordinálja. Ez azután bizonyos esetekben - mint pl. a mikrohitelek esetén az MVA-t, Budapesten a mikrohitelnél esetenként a Fõpolgármesteri Hivatalt - bevonja a pályázatok meghirdetésébe, elbírálásába.
A program fõ célja a kis- és középvállalkozók mûködéséhez és/vagy fejlesztéséhez (ebben a program nem tesz különbséget) külsõ forrás nyújtása. A kis- és középvállalkozónak a hitelképességét kell bizonyítania egy hitelintézmény által, a hitelszerzõdéssel jogosítványa lesz a vállalkozónak arra, hogy ebben a pályázatban kamattámogatást kaphasson.
A rendszerben nincs ellenõrzés, csak rögzítés. Makroszinten évente vizsgálják, hogy elfogy-e a keret. A program kezelõje - Schiffer Mariann - szerint teljes mértékben hiányzik a program keretrendszere, nem tudnak különbséget tenni pl. a tevékenységek, a profilok között: a rendszerbe beléphet minden vállalkozás, kivéve a mezõgazdasági alapanyagtermelõ.
Az M&E rendszer alapszintû: egy elõzetes értékelés történik a vállalkozás hitelképességérõl, majd a hitel törlesztését ellenõrzik. A megítélt támogatási összegek a Kereskedelmi Bank közvetítésével kerülnek jóváírásra. A bankszámláról a bank automatikusan, havonta átutalja az összeget. A pályázó ugyan kifizeti a teljes kamatot, de azt azonnal jóváírják.
A kamattámogatás fix összegû. A pályázat elfogadásakor megszabott összeget (függetlenül attól, hogy közben a kamatok mozognak) minden hónapban küldik a kedvezményezettnek.
Az FM az APEH-en keresztül ellenõrizteti a pénzmozgást a falugazdák igazolása és számlák alapján, illetve az APEH - bérmunkában - hasonló jellegû, szúrópróbaszerû revizori ellenõrzéseket végez a “terepen”, mint általában a vállalkozók esetében.
A Pénzügyminisztérium által gondozott kis- és középvállalkozási kamattámogatás - a minisztériumi szakértõk szerint - nem mûködik, a pénz felhasználatlanul hever, nem is igen tudják, hogy ki fordulhat oda támogatásért. A program kifizetési helye a Támogatásokat és Járadékokat Kezelõ Szervezet, ami új, a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt mûködõ önálló intézmény.
A Támogatásokat és Járadékokat Kezelõ Szervezet jelenlegi feladatrendszerét és jövõjét még nemigen lehet megjósolni. Hosszú távú önálló szerepe, hiszen - mint már szó esett róla korábban - a 2.355/1997. (XI.7.) Korm. sz. határozat a Pénzügyminisztériumra bízta az úgynevezett “átfogó fejlesztési program” kidolgozása mellett a központi és a területi monitoring intézményrendszerének kidolgozását és mûködtetését.
A kis- és középvállalkozások fejlesztési programjai jogi és intézményi keretrendszerük kiforratlansága, valamint az egyes minisztériumok össze-nem-egyeztetett eljárásai miatt nehezen felhasználható támogatási formát jelentenek, néhány (elsõsorban az IKIM és az FM által kezelt) típusa azonban jól ismert a kisvállalkozók körében. A gyakorlatban fõként vállalkozások indítását szolgálta, de az alapvetõ problémája volt, hogy az ilyen kisvállalkozások nehezen tudtak kellõ hitelgaranciát felmutatni. A támogatás összege kicsi.
2.1.3./ Az Ipari Parkok kialakításának támogatása új fejlesztési eszköz a magyar gyakorlatban. Az IKIM és a KTM közös programjának programcéljai:
Az Ipari Parkok Elõlészítõ Munka címén három éves üzlet- és marketing tervet magában foglaló megvalósíthatósági tanulmány kidolgozására ad támogatást a GFC-bõl és a TFC-bõl. A költségek 25-25 százalékig (max. 3-3 millió Ft. értékben) adható vissza nem térítendõ támogatás formájában.
Vissza nem térítendõ támogatást nyújt az ipari parkok telekhatárig terjedõ infrastruktúrája (közmûvek, energia-rendszer, telefon) kiépítésére, ill. a meglévõ kapacitások bõvítésére GFC-bõl. A TFC-bõl is kérhetõ vissza nem térítendõ támogatás.
A PHARE CBC - nemzetközi segélyprogramokkal megvalósuló - ipari parkok, illetve az azokhoz kapcsolódó infrastruktúra-beruházások (technológiai centrumok, inkubátorházak) társfinanszírozásához vissza nem térítendõ támogatás pályázható a GFC-bõl.
A program egyrészt magát a program-elõkészítést (a megvalósíthatósági tanulmány készítését) is támogatja. Külön kezeli másrészt a parkon kívüli és a belsõ fejlesztéseket, és a beruházásra is ad támogatást.
A pályázatokat három lépcsõben bírálják el:
A támogatási program több szempontból is fontos:
A BAZ. megyei TFT pedig 1997. évi integrált eszközeinek felhasználásából származó tapasztalataival segítheti az M&E rendszer kiépítését, mûködtetését.
2.1.4./ Az exportösztönzés (IKIM-FM-PM) további fontos fejlesztési eszköz. Legjelentõsebb tételét az agrártámogatások teszik ki. Bizonyos termékkörben alanyi jogon támogatási címzett lehet valaki mint exportál.
A magyar BTO, illetve az EU-ban elfogadott HSCN (Harmonizált Rendszer és Kombinált Nomenklatúra) alapján azonosíthatók azok az agrár- vagy élelmiszeripari termékek, ill. nyilvántartási számuk, amelyek jogosultak a támogatásra. Az export megvalósulását vámáru nyilatkozat igazolja. Az igazolt exportra járó támogatást az FM Agrárrendtartási Hivatalán keresztül lehet lekérni.
A támogatásra nem kell pályázni, automatikusan “jár” az exportot teljesítõnek. A megyei TFT-knek ezért nemigen lehet szerepük a rendszer mûködtetésében. A TFT-k elsõsorban a támogatott termékek körének ismerete alapján orientálhatják a területükön mûködõ vállalkozókat és termelõket, hogy milyen termékek esetében törekedjenek exportnövelésre.
A gyakorlatban a támogatások mértéke változó. A pénz-alap teljes összegét és hogy az év egyes szakaszaiban az összeg mekkora hányada áll rendelkezésre, a három minisztérium közti, valamint a GATT BTO-val folytatott tárgyalások szabják meg. Ez évente és éven belül is változhat, - és gyakran változik, akár fel is függeszthetik. Ez nagyban nehezíti a megyei TFT-k orientáló-kiajánló tevékenységét.
2.1.5./ A Kereskedelemfejlesztési pályázat a piacra jutást segíti elõ, az ún. aktív marketing eszközök finanszírozását jelenti. Itt kerülnek támogatásra a reklámhordozók: a kiadványok, filmek, nemzetközi vásárokon való megjelenés. A támogatást nem a termelõ vállalkozói szféra kapja, hanem az ilyen reklámot csináló vállalkozók. Fõleg a kiaványok és a film területén mûködik. A támogatás a Gazdaságfejlesztési Pályázati rendszeren kívül mûködik.
Szigorú pályázati rendszer, nagyon pontos dokumentációt ír elõ a kiírás. Utólagos ellenõrzés nincs: a számlákat és a produktumot kell bemutatni.
Az IKIM-ben ezt a támogatási formát külön részleg vezényli, az IKIM által kiírt pályázaton egyes cégek is pályzáhatnak. Hasonló eszköz mûködik az FM-ben is az Agrármarketing Centrum irányításával, de ott csak kollektív marketing tevékenységgel lehet pályázni, csak egy szakágazat, vagy szakmai szövetség jelentkezhet pályázattal.
A megyei TTF-eknek ismét orientáló, kiajánló szerepük lehet a rendszerben, de mind az elbírálásban, mind az utóértékelésben fontos közremûködést valósíthatnának meg. Különösen nagy kihívás az ilyen programok hatásvizsgálata, ami csak helyben képzelhetõ el.
2.2./ Arárfejlesztési programok
Az agrárfejlesztési programok két nagy csoportra oszthatók. Ezek:
Az egyes agrárgazdasági célok támogatása - 1997-ben utoljára - kormányzati, az ún. 3/1997. FM rendelet formájában jelenik meg. A költségvetésben elkülönítve szerepel az agrártámogatások rovata (itt található a piacra jutás és az agrártermelés támogatása is).
Az agrártermelés támogatása többé-kevésbé megfelel ”az egyes agrárgazdasági célok támogatása”-nak, ami 1997-ig állami költségvetés célként, elkülönítetten jelent meg és egy pályázati rendszert testesít meg.
A rendszer sok célra irányul; helyet talál benne magának az agrártermelésnek a támogatása és a mûködés támogatása is, meglehetõsen szegmentáltan (üzemanyag, integráció, földhasznosítás, kedvezõtlen adottságú területek, a melioráció, az öntözés, az erdõk támogatása, egyes beruházások támogatása, itt szerepel az agrártermelés, újabban néhány élelmiszeripari cél is, valamint a termõföld védelme, állattenyésztés, tenyészalapok, genetika stb.) - együttesen mintegy 21 milliárd forintos tételrõl van szó. A rendszer - ígéretek szerint - erõteljesen változni fog 1998-tól.
A többi támogatási rendszerhez képest összegükben nem jelentõs támogatásokról van szó. Közvetlenül az FM Fõosztályával kötött szerzõdések alapján, és közvetlenül az FM költségvetésébõl kerülnek átutalásra és a megyei FM Hivatalok ellenõrzik a megvalósításukat.. Az FM Költségvetési Fõosztályán megkötött szerzõdések alapján kezelik, vagy irányítják a pénzügyeket. Az FM Hivatalok ellenõrzik, hogy a beavatkozás megtörtént-e.
A beruházások támogatása és az agrártermelés támogatása az APEH ellenõrzése alá tartozik. A pályázók beruházások esetén a Magyar Államkincstárral kötik a szerzõdést, akkor is, ha az ellenõrzés az APEH-en keresztül történik. Az Államkincstár a pénzügyi folyamatokat a rajta keresztül futó számlák alapján ellenõrzi, a számlákat be kell mutatni fénymásolatban.
Az APEH - bérmunkaként - következetesen ellenõriz. Ennek három fõbb módja van: (a) bejelentés alapján, (b) szúrópróbaszerûen és (c) szegmensenként. Ez azt jelenti, hogy a számlák révén követik a pénzfolyamatokat, de a terepen is vizsgálják a konkrét beruházást, illetve vásárlást.
2.2.2 Az agrárpiac szabályozásán belül fontos tétel az exporttámogatás, ami itt jelenik meg költségvetési rovatban. Itt szerepel a közösségi marketing (az ARC, amirõl kor'bban szó volt). A belsõ piacok támogatása - itt a garantált árak, a különbözõ intervenciós ügyek is ide kapcsolódnak és ugyanilyen jogcím a piaci versenyképesség. Ezek nem teljesen intézményesült rendszerek.
3./ A megyei szint
A BAZ. megyei TFT - a 2140/1997. (V. 30.) Korm. határozat alapján - a KTM-mel kötött együttmûködési és csatlakozó támogatási keretszerzõdés értelmében 1997. évtõl a megye számára megítélt támogatást integrált formában használhatta fel. Ez egyszerre jelenti a támogatások (a különbözõ célelõirányzatok és támogatási formák) integrációját és a döntés decentralizációját. Az utóbbi azt jelenti, hogy a BAZ. megyei TFT a saját hatáskörében dönthet a támogatásért folyamodó pályázatok elbírálása terén. Ennek egyben a támogatások monitoring- és értékelési (M&E) rendszerének elveire és intézményrendszerére is hatása lesz, de arra az M&E rendszerrõl szóló fejezetben térek vissza.
A BAZ megyei TFT és operatív szerve (az Ügynökség - TFÜ) az integrált és decentralizált eszközök mûködtetésének rendszerét az 1997. évben az adott gyakorlati feladatoknak és feltételeknek megfelelõ ütemezésben, az operatív munka irányítása közben dolgozta ki. Ez egyrészt azt jelenti, hogy hogy rendszerük praktikus, elméletileg kevésbé kimunkált, gyakran a különbözõ szempontrendszerek közti erõviszonyok alapján született kompromisszumot tükrözi, másrészt bizonyos elemeiben ideiglenes, kísérleti - esetenként ad hoc - jellegûnek tekinthetõ, míg más összetevõi a gyakorlat révén igazolódni látszanak.
A megyei TFT jelenleg azzal orientálja a pályázókat, hogy elõre megjeleníti, milyen tevékenységekre ír ki pályázatokat, felsorolja a preferenciáit és a pályázatok értékelése közben érvényesített szempontokat.
A megyei TFT a KSH adatai alapján megkülönböztet kedvezményezett és nem-kedvezményezett térségeket, s az elõbbieknek kedvezõbb feltételekkel nyújt támogatást. Ez azonban általános kedvezményezettséget jelent, nem differenciál abban a tekintetben, hogy az egyes kedvezményezett térségekben milyen jellegû fejlesztések volnának kívánatosak és milyenek nem. Ennek megítélését nagyrészt a kistérségi pontozási rendszerre bízza, amire az anyagban még visszatérek.
3.1./ A pályázati kiírások
A pályázati kiírások két nagy csoportba sorolhatók. Az elsõt a hagyományosnak tekinthetõ, egyes fejlesztések, beruházások megvalósítására vonatkozó projectek, míg a másik csoportot a több projectet összefogó, integráló programcsomagok alkotják. Ez utóbbiak kelthetik fel igazán a figyelmünket, mivel ezek területén található a legtöbb olyan új vonás, ami az EU rendszeréhez való csatlakozás szempontjából is fontos tanulságokkal szolgálhat, - már csak azért is, mert ezekben szerepel a PHARE által nyújtott támogatás is.
A kiírásokban a rászorultság és az érdemesség elvének konfliktusát azzal hidalták át, hogy a saját erõ megkövetelt aránya azonos (érdemesség elve) a kedvezményezett és a nem-kedvezményezett területeken egyaránt, a vissza nem térítendõ támogatási arányt azonban a hátrányos helyzetben lévõ térségek támogatásánál magasabb mértékben szabták meg (rászorultság elve): “A megítélt támogatás kedvezményezett térségben 30 %-ban visszatérítendõ, 70 %-ban vissza nem térítendõ. Nem kedvezményezett térségekben a támogatás fele-fele arányban visszatérítendõ, illetve vissza nem térítendõ” (Pályázati felhívás, 4.pont).
A területi rászorultság/érdemesség elvét hivatott érvényesíteni a kistérségi pontrendszer is (amire visszatérünk), de ami az érintett térségen belül a nagyobb és centrálisabb helyeket részesíti elõnyben.
3.1.1. A pályázati kiírások az alábbi általános érvényû szabályokat írják elõ:
3.1.1.a A támogatásról szóló kedvezõ döntés hatályát veszti, amennyiben a pályázónak felróható okból nem jön létre szerzõdés a döntéstõl számított 3 hónapon belül, illetve a pályázó a szerzõdéskötéstõl számított 6 hónapon belül nem kezdi meg a project megvalósítását (vagyis nem kezdeményezi a támogatás elsõ részletének lehívását)
3.1.1.b A projectet legkésõbb 1998. december 31-ig be kell fejezni,
3.1.1.c Idegenforgalmi projekteknél a pályázó a pályázatban támogatott tevékenységet minimum 10 évig folytatja.
3.1.1.d A támogatott beruházással létrehozott vagyon a beruházás üzembe helyezésétõl számított 10 évig csak a támogatási döntést hozó elõzetes jóváhagyásával, illetve a szolgáltatási és egyéb kötelezettségek más által történõ átvállalásával idegeníthetõ el, vagy adható bérbe. Ha az elidegenítésre az üzembe helyezést követõ 5 évben kerül sor, a támogatást teljes egészében, ha az elidegenítésre 5 éven túl, de 10 éven belül kerül sor, a támogatás 50 százalékát vissza kell fizetni.
3.1.1.e Szerzõdésszegésnek minõsül, ha a beruházás során a foglalkoztatási kötelezettség, vagy a jóváhagyott célkitûzés, vagy a vállalt árbevétel csak részben, de 50 százalékot meghaladó mértékben valósul meg; súlyos (és keményebb szankciókkal járó) szerzõdésszegésnek, ha a beruházást nem helyezték üzembe, ha elõzetes hozzájárulás nélkül értékesítik, vagy bérbe adják, ha az elfogadott céltól eltérõ beruházást valósítanak meg, ha a szerzõdésben vállalt foglalkoztatási kötelezettség 50 % alatt teljesül, vagy a támogatási szerzõdésben rögzített egyéb visszafizetési kötelezettségket nem, teljesítik, vagy a szerzõdésben vállalat árbevételi kötelezettség 50 % alatt teljesül.
3.1.2 A vállalkozói kezdeményezésû (project-) pályázatokra vonatkozó feltételek:
3.1.2.a./ Munkahelyteremtést/-megtartást nem tartalmazó pályázat esetén a projektben vállalat árbevételt az üzembe helyezést követõ 5 éven belül teljesíteni kell,
3.1.2.b./ Munkahelyteremtõ/-megtartó projekt esetében a tervezett foglalkoztatást fél éven belül el kell érni és legalább 5 évig fenn kell tartani,
3.1.2.c./ A vállalt export volument a beruházás üzembehelyezését követõ harmadik (üzleti) évben el kell érni, és legalább 5 évig fenn kell tartani,
3.1.2.d./ Termelõ infrastrukturális beruházások esetében a beruházásnak 1998. december 31-ig meg kell valósulnia és a szolgáltatást 10 éven át biztosítani kell.
3.1.3./ A komplex programokra vonatkozó pályázati feltételek
A komplex programok pályázati kiírása az anyagi támogatáson túl elvi célként fogalmazza meg annak elõsegítését is, hogy “a pályázók minél szélesebb körû ismeretekre tegyenek szert projectek hatékony tervezése, sikeres kivitelezése terén”. Ezért szakmai képzés is kapcsolódik a tanácsadáshoz az ilyen pályázatok írói számára.
A bírálati szempontok felsorolásával a TFT tovább orientálja a pályázókat, és a kistérségi komplex fejlesztési programok kiírása három olyan szempontot is felsorol, amik a program (és a projectek) “külsõ információira” utalnak. Nevezetesen az 5-7. pontok:
“5.: Illeszkedés a megyei fejlesztési irányokhozesetlegesen az elkészült kistérségi fejlesztési stratégiához.
6.: Térségi hatás és támogatottság,
7.: Innovatív hatás”.
Ez a három pont sajnos hiányzik az idegenforgalmi program-pályázatok kívánalmaiból.
A komplex-program-pályázatok kiírása külön pontban foglalkozik a programok monitoringjával.
Elõször a három havonta kötelezõ pénzügyi és tevékenységi teljesítésrõl szóló beszámolóról tesz említést, amit a TFÜ formanyomtatványának kitöltésével tehet meg a pályázó, és a nyomtatványt a TFÜ kapja meg. Ez a monitoring-jelentés a pénzügyi és a teljesítés-monitoringra terjed ki.
Ennek leírásával részletesebben a Monitoring fejezetben térek ki.
3.1.4 A Phare támogatás igénybevételére vonatkozó szabályok
A támogatások igénybevételére vonatkozó szabályok a kiírásban szerepelnek. Ennek értelmében a pályázó számláit a bank és a TFÜ ellenõrzik. Elõbbi elsõsorban pénzügyi-formai, utóbbi a kifizetés programba (projectbe) illeszkedését, a program egésze szempontjából való jogosságát vizsgálja minden egyes számla esetében.
A Phare Program Irodája ilyen rendszeres ellenõrzéssel nem él, de “a Területi Phare Program Iroda eseti jelleggel teljes körû pénzügyi és tevékenységi helyszíni ellenõrzést végezhet egy általa megbízott könyvvizsgáló közremûködésével”.
3.1.5. A kormányzati támogatás igénybevétele
“A támogatás felhasználása a saját forrás (mely a támogatott bankjában elkülönített számlán rendelkezésre áll) és esetleg egyéb források egyidejû, teljesítményarányos felhasználásával történhet”. A pályázó tehát “az elszámolható költségekrõl benyújtott számla alapján utólagosan kapja meg a megítélt támogatást, az egész projectre érvényes %-os aránynak megfelelõen”.
Ez az elv látszólag egyszerûen alkalmazható, és a banki folyamatokban rutinszerûen lebonyolítható. Csakhogy ebben az esetben olyan programok támogatásáról van szó, amelyek több elkülönült project integrált végrehajtásából születnek meg, s az egyes alkotó projectek más és más céghez kötõdhetnek. A társult cégek egyike felvállalja a gesztor szerepét, s a program számlái az ô számlászámán jelennek meg. Ezért azután vagy valamennyi számlát a gesztor egyenlít ki, vagy a programot kitevõ minden egyes project gazdájával külön szerzõdést kell a banknak kötnie, s minden projectnek külön számlát nyitnia.
Itt tehát hiányzik még az integrált programok mögül a pénzintézeti technika és számlakezelési eljárás integrált rendszere.
3.1.6. A pályázati ûrlap
Az ûrlapnak csak az elbírálási, a döntési, valamint az M&E rendszer mûködtetése szempontjából fontos rovataira térek ki az alábbiakban.
a.) A vállalkozói kezdeményezésû fejlesztéskre irányuló pályázati ûrlap 2. táblázatában a fejlesztés leírása szerepel. A táblázat hatodik pontja “a fejlesztés célja és tartalma (max. 10 sorban)” leírásának ad helyet.
Az ûrlap 3. táblázata foglalja magában a “belsõ információknak” azon csoportját, amit a TFT és a TFÜ “tevékenységi monitoring”-ja vizsgál. Az ebben a táblázatban szereplõ adatok tulajdonképpen a 3.1.1/a-d. pontok megjelenési helyei, s ennélfogva a belsõ tevékenységi monitoring alapadatai. Itt szerepel a beruházás kezdete és (a próbaüzem) tervezett befejezése, a természeti környezetre gyakorolt hatása (a KTM Környezetvédelmi Felügyelõségének véleménye), a pályázat foglalkoztatási ígérvényei, a foglalkoztatási/szálláshely-nyújtási kötelezettségvállalalás kezdete.
Az M&E rendszer szempontjából egyik legfontosabb rovat a 9. sorban “az eredmények fõ jelzõszámai”, amihez az “Értelmezések” annyit fûz magyarázatként, hogy “ilyen mutatók pl. a várható éves árbevétel, terméknövekedés, megtérülési mutatók stb. Itt már nem kell visszatérni a létszámkérdésekre”. Ennek a pontnak a meglehetõsen szûkszavú értelmezése lehetõvé teszi, hogy belsõ és mûködési eredményeket jelzõ indikátorok szerepeljenek itt, vagy akár a projectnek a külsõ (gazdasági-társadalmi-természeti) környezetére gyakorolt hatására utaló mutatószám.
A project pénzügyi-financiális keretei
A 4. tábla rovatai a pályázó esetleges piaci kamatozású hitelkérelmét részletezi. Ez a pályázat külsõ, a pályázó vállalkozásának egészére vonatkozó financiális kondíciókat jelzõ rész domináns szerepet kap, amint a TFT úgy dönt, hogy a pályázónak nem a kért támogatás egészét, hanem annak csak egy részét ítéli meg.
Az 5. tábla magának a pályázatnak a költségeit részletezi, majd a 7. tábla a project fejlesztési forrásait bontja az igényelt támogatás, a hitelek és más források, illetve a tartós készletek rovataira 1997. és 1998. évi ütemezésben. A 8. tábla a távlati üzleti terv, a belsõ megtérülési ráta kiszámításával foglalkozik.
A 6. tábla ad helyet a project szóbeli bemutatásának.
A pályázó a pályázat aláírásával nem csupán a fentûntetett adatok helytállóságát szavatolja, hanem egyben hozzájárul az elnyert támogatás összegének, a pályázó nevének és a megvalósulás helyének közzétételéhez, valamint, hogy a megvalósuló beruházást “az arra kijelölt szervezetek ellenõrizni jogosultak”.
3.1.7./ Tanácsadás
A pályázat elkészítésének idõszakában az Ügynökség tanácsadó irodát mûködtet, de a pályázók útbaigazítást kaphatnak a Kereskedelmi és Iparkamara, a Regionális Vállalkozásfejlesztési Központtól, pénzügyi-financiális kérdésekben pedig a Magyar Államkicstár BAZ. megyei Fiókjától, illetve a Rákóczi Regionális Fejlesztési Banktól.
A pályázati kiírásban szerepel az a kikötés, hogy a megvalósítás stádiumában a KTM, az Államkicstár, a TTF képviselõje ellenõrizni jogosultak a fejlesztést - akár a helyszínen is -, a pályázónak pedig “szorosan együtt kell mûködnie” a monitoring szakértõvel a project lezárulásáig.
A komplex programok támogatására pályázók számára és késõbb a nyerteseknek a TFÜ szakmai képzési programokat szervez elõbb a project elkészítésérõl, majd a project megvalósítási folyamatainak áttekintésérõl, a monitoringról stb.
A pályázatok befejezési határideje 1998. december 31, ami lényegében egy éves átfutást jelent, ha figyelembe vesszük az elbírálás õszi idõpontját és a pénzek hozzáférhetõségének dátumát.
3.2./ A projektek elbírálási (elõzetes értékelési) rendszere
Az értékelési rendszer elsõ fázisa a pályázatok elbírálása, amit megelõzhet egy orientáló, “kiközvetítõ” tevékenység.
Az EU-ban viszonylag részletesen szabályozott rendszer mûködik a problématerületek meghatározására és az adott problémáknak megfelelõ speciális finanszírozó alapok mûködtetésére. A koncentráció EU elve a hasonló méretû és hasonló problémákkal küszködõ térségek számára rendelkezésre bocsátja a megfelelõ alap támogatását, és az adott térség különbözõ irányú fejlesztéskre fordíthatja az így megszerzett eszközöket.
Magyarországon nem léteznek még integrált pénzalapok, továbbá hiányzik az ország területét lefedõ problématérkép és az annak megfelelõ célkitûzés-rendszer. A KSH sem vállalja fel a kistérségi (vagy megyei) szintû egy fõre esõ GDP kiszámítását, így a térségfejlesztõ szakemberek számára viszonylag korlátozott szinten állnak rendelkezésre számszerûsített adatok a kistérségekre vonatkozóan. A KSH egy bonyolult számítási sor alapján kidolgozott ugyan egy indikátorrendszert, az MTA RKK. pedig “ruralitási index”, “jövedelmi index” stb. számításával kísérletezik. Mindezek a törekvések azonban - még ha általános elfogadottságot nyernének is -, elsõsorban a térségek “fejlettségének” összehasonlíthatóságát szolgálják, s kevésbé a speciális kezelési módok felé orientálják a térségfejlesztõket.
A térségfejlesztési törvény rendelkezései értelmében mind regionális, megyei, mind pedig kistérségi szinten elkezdõdött a területfejlesztési koncepciók kidolgozása, továbbá a már kész koncepciók illesztési folyamatai, a koncepciók alapján képezõ információk azonban gyakran becslésekre és szubjektív megítélésekre alapozódhatnak.
A reális koncepciók megszületéséhez szükséges alapvetõ információk ugyanis nagyrészt hiányoznak, vagy hiányosak. Különösen, ha a helyzetfeltáráson túl a tennivalók megfogalmazásához érkezünk, s ott is elsõsorban az agrártermelés feladataihoz. A különbözõ indexek (pl. a KSH úgynevezett 26 mutatós rendszere) többnyire a következményekre derítenek fényt (munkanélküliség, elmaradottság stb.), nem pedig a mobilizálható erõforrásokra.
Ilyen körülmények között viszonylag általánosan megfogalmazott célkitûzések szerepelnek a különbözõ szintû koncepciókban. A támogatásokért folyamodó pályázatok megítélése is két fontos kritérium alapján történik: (a) az elsõ elemi feltétel, nevezetesen az adott pályázat pénzügyi-financiális-számviteli korrektsége, pénzügyi és mûszaki megvalósíthatósága; (b) másrészt az általános célokhoz, illetve a megfogalmazott preferenciákhoz illeszkedése.
Az 1997-ben a pályázatokkal szemben megfogalmazott fõ célkitûzések az (1) új technológia bevezetését, (2) az ahhoz kapcsolódó humán és fizikai infrastruktúra fejlesztését, valamint (3) a munkahelyteremtés preferenciáit célozták meg. Ezek alapján építették fel a támogatási összegeket, illetve azoknak a visszatérítésre váró, vagy vissza nem térítendõ hányadát. A pályázásból a fenti preferencia-rendhez nem illeszkedõk sem lettek kizárva, de õk alacsonyabb hányadban jutottak támogatáshoz.
A pályázatok kiírása 1997-ben új rendszer szerint történt: a TFT integrált pénzalapokat kezelt, melyekben az állami erõforrások mellett a Phare pénzalapja is helyet kapott. Az integrált alapok kezelésének lényege, hogy az éves átfutású project-finanszírozásról tovább tudtak lépni a program-finanszírozás felé.
Ez a megnövekedett lehetõségek mellett megnövekedett felelõsséget is jelent. Nem csupán a pályázatok nagyobb összegû támogatása miatt. A program keretén belül mûködõ egyes projectek egymáshoz illeszkedését, és a program egészének hasznát, az elképzelés-együttes realitását és társadalmi-fizikai-financiális megvalósíthatóságát kellett megítélnie a TFT-nek. További új elem, hogy a visszatérítendõ támogatás visszatérített része helyben maradva alapot képez a további támogatásokhoz.
Az említett új elemek módosították a pályázati kiírást és a pályázás módját is.
Az integrált program-támogatási alapokból két pályázati típussal lehetett támogatást kérni. Az egyik az “Integrált kistérségfejlesztési programok”, a másik a “Kiemelt idegenforgalmi fejlesztési programok” támogatását célozta. Ez utóbbi a gyógy- és termálturizmus fejlesztése mellett Aggtelek és térsége komplex fejlesztési területeire irányult.
A pályázatok sorsáról a végsõ döntést azonban a megyei TFT hozza meg a pontozó bizottságok, valamint a TFÜ véleményének figyelembe vételével. A végsõ döntés a TFT-é, de a pályázati útmutató szövege szerint “az átláthatóság megkívánja, hogy amennyiben a Tanács a Megyei Fejlesztési Ügynökség által beterjesztett javaslattól eltérõ döntést hoz, azt érvekkel alátámasztva, írásban (jegyzõkönyvben) indokolja”.
A pályázatok elbírálásának folyamatába a TFT külsõ szakembereket von be, úgynevezett pontozó bizottságok révén. A pontozó bizottságok felállítása során három alapelvet kell figyelembe vennie. Ezek:
3.2.1./ A project-pályázatok
A különbözõ célkitûzésekre irányuló projectek elõzetes elbírálását más és más összetételû pontozó bizottságok, és az adott ágazatra irányuló szempontrendszer alapján pontozzák. Valamennyi ilyen elõzetes pontozási processzusban közös azonban, hogy a pályázat max. 100 pontot “hozhat” magával a TFT végsõ döntéshozó asztala elé.
A BAZ megyei TFT és a KTM közötti együttmûködési megállapodásnak megfelelõen az állami és a PHARE források együttmûködnek a megyei pályázati rendszerben a vállalkozói kezdeményezésû kiemelt idegenforgalom és az integrált kistérségfejlesztési pályázatok esetében. A támogatás rendelkezési jogával a PHARE a megyei TFT ruházta fel. A PHARE ugyanakkor vétójogot tart fenn magának a pályázatokra vonatkozóan.
A kiemelt idegenforgalmi pályázatok elbírálásához a megyei TFT döntéselõkészítõ bizottságokat állított fel, amelynek tagjai a Rákóczi Bank képviselõje, a pályázatban illetékes Kamara és a pályázatban érintett 6 kistérség egy-egy delegált szakértõje.
A kistérségi szint
Köztudott, hogy az 1996. évi XXI. tv. (M.K. 1996/26) rendelkezései értelmében a pályázatok sorsát a megyei TFT döntése határozza meg. Ebben a döntési eljárásban sem a pályázat szerzõje, a pályázó vállalkozók, sem a pályázat helyszínéül szolgáló település önkormányzatának tisztségviselõje nem vehet részt. A döntéshozó testület tagja a kistérségi fejlesztési társulás megválasztott képviselõje, aki az egyes pályázatok kistérségi fontossága alapján érvelhet a döntéshozatal során. Ez a területi képviseleti elv egyrészt a kistérségi elbírálást vonja maga után, másrészt (mivel a kistérségi társulások tagjai az önkormányzatok) az önkormányzatok bírálatát tesz szükségessé.
Ebbõl pedig az következik, hogy az elbírálás elsõ szintjén a pályázatok megítélése az adott kistérségben az adott idõben megszületett pályázatok egymáshoz viszonyított fontossága és az ott mûködõ önkormányzatok egymáshoz viszonyított érdekérvényesítõ képessége alapján történik.
Az elõzetes értékelés (a pályázat-elbírálás) problémái és javaslatok:
1./ A kiajánlások és az orientálás problémái: A rendelkezésre álló adatok nem teszik lehetõvé a döntéshozók olyan fajta tevékenységét, hogy az ismert támogatási alapok (forrástérkép), valamint a terepen mûködõ gazdaság és társadalom valós adatai alapján elõzetesen meghatározhassák viszonylag konkrét javaslatok révén a támogatott irányok és a támogatott kistérségek csomagjait.
A BAZ. megyei integrált program jelentõs elõrelépés a szétforgácsolt és sok átfedést tartalmazó támogatási formák koncentrálása terén. Ez a rendszer azonban akkor válhatna még jobbá, ha a térségekrõl és a településekrõl nem csupán a végeredményt többé-kevésbé jól tükrözõ adatok állnának rendelkezésre, hanem az adott térség erõforrásainak és jelenlegi termelésének adatai is.
Az EU számlarendszer, a teszt-üzemek rendszere, valamint a vállalkozásokról EU-konform módon gyûjtött információk nem csupán a támogatások pontosabb célozhatóságát segítenék elõ, hanem azt is, hogy viszonylag jól megismerhetõvé váljék egy-egy pályázó vállalkozás társadalmi-gazdasági környezete, az ebben a környezetben általában érdemes és a konkrét szituációban ténylegesen érdemesnek ítélhetõ fejlesztés.
A támogatási források és a helyben meglévõ mobilizálható erõforrások együttes ismeretében a TFT még aktívabb kiajánlásokkal tudna élni a potenciális pályázók felé, és reálisabb alapon tudná megítélni az aktuális pályázatoknak nemcsak a financiális és mûszaki megvalósíthatóságát, nyereséges voltát és hatékonyságát, hanem az adott pályázatnak, fejlesztésnek a társadalmi-gazdasági-természeti környezetre gyakorolt kedvezõ, vagy kedvezõtlen hatásait is.
A kétféle, a project keretein belüli “belsõ” információk és a környezetét feltáró “külsõ” információk alapján történõ M&E gyakorlat élesen elválik a hazai és a nemzetközi praxisban.
Könnyen belátható, hogy a valóban eredményes M&E rendszernek egyszerre részét alkotják a “külsõ” és a “belsõ” információk. Csakhogy “külsõ” információk megszerzése és megszervezése további elvi és gyakorlati problémákat vetnek fel.
2./ A “külsõ” információs rendszerek problémái
A “külsõ” információk összegyûjtése, összeszervezése és kezelése az alábbi elvi és gyakorlati kérdéseket veti fel: kik, milyen körbõl, milyen szinten, milyen rendszerességgel gondozzák a “külsõ” információs bázist?
1./ A nemzetközi és a nemzeti szintû monitoring és értékelési (M&E) rendszer nem különíti el a termelési egységek inputjain belül a támogatásokat és a megpályázható hiteleket a “spontán” beruházásoktól. Ágazati bontásban (ún. számlakeretek szisztémájában) vizsgálja az egyes nemzetgazdaságok input/output tényezôit és gazdasági hatékonyságát. A különbözô országokat (illetve az ágazatokat) úgy kezeli, mintha azok egyetlen üzemet alkotnának (ld. errôl az “Európai Unió agrárinformatikai rendszere...”, 2.1.2.2. pont).
A nemzeti szinten évente elkészített MSzR-ek és NSzR-ek az EU tagországaiban kötelezôk, hasonló bevezetésére számíthatunk Magyarországon is.
Az ilyen jellegû információs rendszerek nem alkalmasak az egyes konkrét projectek és programcsomagok monitoringjára, illetve értékelésére, annál inkább információs bázisként szolgálhatnak makroszintû M&E rendszerek mûködtetéséhez és hatásvizsgálatok elvégzéséhez. Kialakításuk után regionális szintû input/output elemzéseket tesznek lehetôvé, amik ismét csak az egyik legjobb képet szolgáltatják a programok és a programcsomagok hatás-értékeléséhez.
A mi szempontunkból további elônyük, hogy megfelelô információs bázist alkotnak a fejlesztési célok meghatározásához, a hatásvizsgálatok alapján pedig - bizonyos idô múltán, összehasonlítható adatai révén - korrekciók megvalósítását teszik lehetôvé a már futó programcsomagokban stb.
Röviden úgy foglalhatjuk össze a nemzeti szintû adatbázisok elônyeit, hogy azok elsôsorban makro (nemzeti, regionális és bizonyos idô múltán kistérségi) szinten teszik lehetôvé:
Szempontok a BAZ megyei TFT-hoz 1997 nyarán benyújtott pályázatok monitoring és értékelési rendszerének kidolgozásához
A feladat lényege abban áll, hogy az 1997. évi fejlesztési pályázati kiírások, valamint a beérkezett pályázatok ismeretében meghatározzuk, hogy hol vannak azok a kritikus folyamatok és kritikus pontok, ahol a különbözõ típusú folyamatellenõrzési (monitoring) és értékelési rendszerek összekapcsolhatók a pályázatok végrehajtási folyamataival. Eközben figyelembe vesszük az egyes szakminisztériumok, a PHARE, a banki ellenõrzési rendszerek, valamint a megyei TFT ellenõrzési szempontjait és elvárásait.
Emellett javaslatot teszünk egy ilyen értékelési és ellenõrzési rendszer mûködtetésére alkalmas szervezet kialakítására.
1./ Az ellenõrzési és értékelési rendszer mûködtetését nagyban elõsegíti, ha magába a pályázatok kiírási feltételeibe beépítjük az ellenõrzési és értékelési rendszer (továbbiakban EÉR) legfontosabb építõelemeit. Ezek alapvetõen három összetevõre bonthatók: (a) a pénzügyi-financiális mutatókra, (b) az idõhöz kötött mutatókra és (c) eredményeket kézzel fogható módon megjelenítõ mutatókra.
Elképzelésünk szerint a TFT (illetve az ügynökség) az ilyen mutatók kidolgozását a támogatáshoz jutás feltételéül állíthatja a pályázókkal szemben, a másik oldalról azonban komoly segítséget kell adnia a pályázóknak ahhoz, hogy pontosan megértsék az ilyen mutatók fontosságát és hogy képesek legyenek az ilyen mutatók megalkotására. Különösen fontos ez a programfinanszírozás részét alkotó projectek esetében.
A BAZ. megyei TFT az 1997. évben jelentõs elõrelépést tett ebben az irányban, amikor az önálló projecteket csomagba - egységes programba - tömörítõ beruházásokat kiemelten kezeli, két éves átfutási idõt szán a végrehajtásukra és integrált pénzalapból finanszírozza megvalósításukat. Ez a másik oldalon azt is jelenti, hogy a program eredményessége szempontjából különösen fontos valamennyi - a részét alkotó - project pontos megvalósítása, az eredményeik egymáshoz kapcsolódása.
Az 1. számú mellékletként csatolt “1997. évi B-A-Z megyei pályázat KIEMELT IDEGENFORGALMI FEJLESZTÉSI PROGRAMOK TÁMOGATÁSÁRA EU-HUN forrásból” adatlapjának
.1./ Elõzetes értékelés, a pályázatok orientálása és elbírálása
A programok egy másik része közvetlenül a gondozó minisztérium és a támogatásért folyamodó (rendszerint pályázó) vállalkozás közti kapcsolatra épül, amelybe néhány esetben harmadik résztvevõként egy pénzkezelõ intézményt vonnak be az ellenõrzés és a monitoring elvégzésére.
Ahol automatikusan jár, ott a megyei TFT számára jó eligazító, hogy az kiajánlásokat tehessen, integrálhassa a helyi törekvéseket.
.3./ A pályázati kiírások célkitûzésrendszere
A megyei TFT a KSH adatai alapján megkülönböztet kedvezményezett és nem-kedvezményezett térségeket, s az elõbbieknek kedvezõbb feltételekkel nyújt támogatást. Ez azonban általános kedvezményezettséget jelent, nem differenciál abban a tekintetben, hogy az egyes kedvezményezett térségekben milyen jellegû fejlesztések volnának kívánatosak és milyenek nem.
A kiírásokban a rászorultság és az érdemesség elvének konfliktusát azzal hidalták át, hogy a saját erõ aránylagosan azonos (érdemesség elve) a kedvezményezett és a nem-kedvezményezett területeken egyaránt, a vissza nem térítendõ támogatási arányt azonban a hátrányos helyzetben lévõ térségek támogatásánál magasabb mértékben szabták meg (rászorultság elve):
A területi rászorultság/érdemesség elvét hivatott érvényesíteni a kistérségi pontrendszer is (amire visszatérünk), de ami az érintett térségen belül a nagyobb és centrálisabb helyeket részesíti elõnyben
.4./ A pályázati kiírásból a monitoring során felhasználható mutatók
3.1.1. A pályázati kiírások az alábbi általános érvényû szabályokat írják elõ:
3.1.2 Csak a vállalkozói kezdeményezésû (project-) pályázatokra vonatkozó feltételek
3.1.3./ A komplex programokra vonatkozó pályázati feltételek