A térség központi települése a mintegy 46.000 lélekszámú Ózd. Jelenlegi helyzete s az e helyzetet kiváltó körülmények közismertek, s mind kialakulásuk időrendje, mind a nehézségek méretei miatt a térségi depresszió, a válságkezelés, a foglalkoztatási problémák, s mindezek valamilyen kezelésének országos tanpéldájává vált.

A munkanélküliség 1992. december 31-én meghaladta az országos átlag háromszorosát, s a megközelítően 9000-es létszámával abszolút számban is “listavezető”. A város megítélése és helyzete több tekintetben kettős. A város és térsége helyzetét ismerve a közelmúltban számos Kormány-intézkedés történt mind az azonnali válságkezelés, mind a későbbi esetleges megoldások keresésének közép- és hosszú távú kibontakozásának elősegítésére. Az egyedi finanszírozásokban, térségi kedvezményekben konkrét infrastrukturális és egyéb fejlesztésekhez nyújtott támogatásban megmutatkozó példák mellett a város általános megítélése, image-e – esetenként “helyi forrásokra” visszavezethetően is – vegyes, helyenként rossz. Ez a kialakult állapot alapjaiban rontja az egyébként is igen nehéz körülmények között induló vagy működő kisvállalkozók vállalkozási, kereskedelmi befektető-társi lehetőségeit.

Jelentős munkát végez a Megyei Munkaügyi Központ helyi kirendeltsége, amely a munkanélküli segélyezés adminisztratív bonyolítása mellett képzési, továbbképzési lehetőségeket, ill. munkaerő-közvetítési, elhelyezkedési szolgáltatásokat biztosít.

A vállalkozóvá válás, a vállalkozói infrastruktúra, ezen belül a vállalkozói inkubátor rendszer kialakításában döntő szerepet vállalt a RÉGIÓ Kft. által kezdeményezett és kezelt Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány.

A szakmai infrastruktúra, a vállalkozói információs rendszer kiépítése és működtetése mellett az Ózdi Kohászati Üzemek épületadományozásában megnyilvánuló igen jelentős támogatása mellett számottevő külső forrás bevonásával 1992-ben megvalósult az ózdi “Vállalkozók Háza”, amely 20-22 “bentlakó” és számos másutt tevékenykedő, de a rendszerhez tartozó, attól szolgáltatásokat igénylő vállalkozónak és vállalkozásnak nyújt szakmai segítséget, támogatást.

A felsoroltakból kitűnően Ózd több esetben elsőként vagy elsők között számos olyan kezdeményezésbe fogott, több olyan intézményt

Intézményesített törekvések e területen voltak illetve vannak: létrejött a Foglalkoztatási és Fejlesztési Tanács és egyebek mellett ilyen célokat is maga elé tűzött a Térségi Önkormányzatok Szövetsége is. E két testületnek azonban sem saját működésüket, sem a tagsági koordinációt tekintve nem sikerült áttörést elérniük.

Az 1992. őszén átadott inkubátorház adottságai és környezete alapján elsősorban szolgáltató, kereskedelmi és szellemi tevékenységet végző vállalkozások befogadására alkalmas. (Az épület természetesen termelő tevékenységek végzésére is alkalmas, például jelenleg is működik konfekcióüzem, a közeljövőben kezdi meg működését egy kisebb műszerész-vállalkozás.)

A leendő illetve ismert vállalkozói elképzelések – egyezően az országos képhez – elsősorban a szolgáltatás és a kereskedelem területét célozzák meg. Igen örvendetes kivételektől eltekintve ezt az összetételt mutatja a gyarapodó számú ózdi vállalkozók tevékenységi összetétele is:

Ózd város közigazgatási területén közel 1300 egyéni és mintegy 120 társas vállalkozás tevékenykedik. Az egyéni vállalkozások 52 %-a kereskedelmi és vendéglátó tevékenységet, 38 %-a ipari és építőipari termelést és szolgáltató tevékenységet, 10 %-a lakossági szolgáltatást végez.

E véleményünket támasztja alá az a gyakorlati tény is, hogy az egyébként felszámolás miatt a kis- és középvállalkozók számára nem hozzáférhető volt kohászati ipari objektumok többségükben műszakilag sem alkalmasak önálló kisüzemek, illetve üzemcsoportok befogadására.

“A térség jelenlegi helyzetét jelentős mértékben múltja determinálja. az átlagtól eltérő helyzet oka, hogy az egész társadalmat érintő változásokkal egy időben kell megoldani egy korábbi egyoldalú iparszerkezetet, annak általános válságjelenségeitől kísért átalakítását, megváltoztatását. E kettősséggel magyarázható az is, hogy a strukturális és gazdasági feladatokkal együtt jelentkeznek azok a szemléletbeli, érzelmi problémák, amelyek mérséklése, majd feloldása nélkül nem lehet az alapvető problémákat megoldani.

Ezek ismeretében kezdeményezte a RÉGIÓ Kft, hogy az átfogó tanulmányok szakmai iránymutatásait és a helyi lehetőségeket, feladatokat összegző olyan tanulmány készüljön, amely a jelenlegi anyagi források mellett is alkalmas egy-egy körzet – elsőként Domaháza és Kissikátor – lokális területfejlesztésének azonnali megkezdésére.

Az Ózdi Vállalkozói Központ és Inkubátor Alapítvány mint a PHARE Program Regionális Vállalkozásfejlesztési Alközpontja támogatásával a tanulmány a következő főbb kérdéseket tárgyalja:

A lokális üzletfejlesztési terv célja, hogy felmérje a gazdaságilag és földrajzilag összefüggő térségben a jelenlegi gazdasági, ezen belül elsősorban foglalkoztatási és infrastrukturális viszonyokat, javaslatot adjon konkrét elképzelések kidolgozására, illetve különböző időhorizontú programot dolgozzon ki a kistérség vállalkozásélénkítésére, mind szakmai, mind finanszírozási szempontok figyelembevételével.

A működő vállalkozói struktúra fenntartása, folyamatos információellátása és erősítése. Új lehetőségek feltárása.”

A Munkaügyi Minisztérium 1994. áprilisában pályázati felhívást tett közzé a kistérségi fejlesztési programok foglalkoztatási komponensei megvalósításának Foglalkoztatási Alapból történő támogatására.

Az átfogó program szükségességét felismerve Borsodnádasd, Járdánháza, Arló, Borsodszentgyörgy, Domaháza, Kissikátor, Hangony (BAZ megye) nagyközségek illetve községek, Zabar és Szilaspogony (Nógrád megye) községek valamint Ózd város együttműködési megállapodást kötött egy kistérségi programkidolgozására, illetve kidolgoztatására, amely

A felsorolt települések a tágabban értelmezett ózdi térséghez tartoznak, de az azonos illetve szorosabb azonossági ismérvek alapján a sajóvölgyi települések a gömöri faluszövetség tagjaiként a gömöri kistérség részesei. A hegyháti rész több tényező figyelembevételével pl. az idegenforgalom önálló kistérséget alkot.

A Barkóság kistérség földrajzi, gazdasági, társadalmi és egyéb pl. a foglalkoztatási szempontból szervesen összetartozó, a jelen programba meghatározott feladatok elvégzésében együttműködő települések tehát a következők:

“Ózd város érzelmekkel és indulatokkal telített sorsa válaszutak előtt áll. Tovább nem halogatható döntésekkel választ kell adni arra, hogy az ezredfordulón is még csak 50 éves városi státussal bíró település a magyar ipartörténet egy jellemző, de jelentőségét vesztett fejezete lesz-e vagy sikerül illúziókat és ábrándokat feladva, adottságait kihasználva társadalmi, jogi státusát megőrizni, a realitások határai között stabilizálni, később továbbfejleszteni?

A település, a térség problémája – hasonlóan az ország helyzetéhez – összetett, de a gondokat növeli, hogy az alapvető társadalmi, gazdasági változásokkal egyidejűleg itt a műszaki termelési struktúraváltást is meg kellett élni, végre kell hajtani. Az átfogó nagy folyamatok – amelyek gyakorlati hatásai spontán, napi eseményekként jelennek meg – hosszú távon feltehetően eredményekre vezetnek, de illúzió azt gondolni, hogy a társadalmi, gazdasági változások, a centralizált ipari struktúra megszűnése, a piaci hatások erősödése automatikusan megoldja a társadalmi, gazdasági gondokat, helyi várospolitikai problémákat.

A város jelenéért és jövőéért felelős önkormányzatnak választania kell, és választ kell adnia néhány – a kérdések megfogalmazásában és feltevésében estenként talán keserűnek tűnő kérdésre.

Mind a kérdések, mind a válaszok összetettek, a választott utakat objektíve adott környezetben kell bejárni. A környezet, az objektív feltételek és lehetőségek sok mindent befolyásolnak; befolyásolják a megvalósítás idejét, mikéntjét, időtartamát, a ráfordítható anyagi és szellemi energia mennyiségét és sok minden mást, de az eszközök elégtelensége nem befolyásolhatja a szándékot, az elhatározást, a tudatos törekvések fő irányait.

A várospolitikai koncepció kialakítására vonatkozó javaslat szerkezete igazodni kíván a jelen lehetőségeihez és problémáihoz, ezekre alapozva igyekszik válaszokat keresni a feltett kérdésekre.

A javaslat szándékosan mellőzi a múltba nézést, a közelmúlt dicsőségén merengő meditációkat. A múlttal csak ott és csak annyiban foglalkozik a javaslat, ahol az a jelen helyzet megértéséhez vagy esetleges tanulságok miatt szükséges és indokolt.

A városi stratégia a folyamatoknak tudatosan választott célok elérésében történő szándékos befolyásolása. Egy társadalmilag szervezett formációnak mindig szüksége van célokra, de mellőzhetetlen ezek megjelölése és az elérésükhöz lehetséges stratégiák kijelölése akkor, ha azt a szorító körülmények sürgetik.

A várospolitikai stratégia kialakítása komplex feladat, amelynek meghatározása során az elérhető legszélesebb körű szakértelem igénybevétele mellett mindig felvetődik a kérdés: A STRATÉGIÁT KI CSINÁLJA ÉS KINEK?

A fejlett gazdasággal és demokráciával rendelkező országokban a helyi önkormányzatok nagy figyelmet fordítanak saját várospolitikájuk kialakítására, karbantartására és az ezzel kapcsolatos széleskörű nyilvánosság biztosítására. A várospolitikai cél elérése nem csupán döntés kérdése, szükséges az eszközrendszer maghatározása is. a várospolitikai koncepció tehát determinálja az eszközrendszert is, annak esetleges hiányait egy előre meghatározott rendszerben feltárja és igyekszik célratörően pótolni.

Nyilvánvaló, hogy egy markánsan megfogalmazott koncepció egyes csoportok támogatását fogja élvezni, míg más csoportok jelenidejű érdekeivel ellentétes lehet. A kötelező önkormányzati feladatok és az állampolgári egyenrangúság hangsúlyozása mellett is nyilvánvalóan mások az elvárásai a szociális veszélyhelyzetben lévő csoportoknak mint a polgáriasodás modelljét maguk elé tűzőknek, eltérőek a várakozások az életkortól, képzettségtől, lakóhelytől, stb. függően.

A számos külön-külön gazdaságilag és érzelmileg indokolható, de egymással ellentétes elvárások között megítélésünk szerint a város kívánt JÖVŐKÉPE adhat igazodási pontot.

A kitűzendő városkép nem fogja mindenkinek az érdekét szolgálni, de törekedni kell arra, hogy a többség számára legalább elfogadható legyen.

A határozott jövőkép és az azt szolgáló stratégia nélkül a jó szándékú cselekvések és mérsékelt erőforrások továbbra is koordinálatlanok maradnak, igazodási pont nélkül az eszközök továbbra is szétesnek és a minimális célok elérése is meghiúsul.”

Az Ózdi Foglalkoztatási Alapítvány Kuratóriuma 1993. közepén vizsgálta az Ózdi Foglalkoztatási Kft vállalkozási tevékenységét és állást foglalt annak többirányú fejlesztése, gyorsítása céljából.

Ez utóbbi körben került sor az Ózd város központjában lévő ún. Famintaraktár épületének hasznosítási vizsgálatára. A vizsgálat megállapításainak eredményeként a Kuratórium hozzájárult ahhoz, hogy a társaság az Ózdi Kohászati Üzemek F.A. tulajdonában lévő ingatlant megvásárolja. Az ingatlan tulajdonjogának megszerzését követően a társaság nyílt pályázatot írt ki az épület hasznosítási lehetőségeinek vizsgálatára.

A megbízás célja egy olyan – lehetőség szerint alternatívákat is tartalmazó – üzleti terv összeállítása, amely

Az inkubátorházak előkészítésének, létesítésének egyik legvitatottabb kérdése az előzetes igényfelmérés. Általános gyakorlati tapasztalat, hogy a jövőbeni potenciális résztvevők ismeret- és információhiánya miatt általában nem tudnak értékelhető módon állást foglalni egy üzleti inkubátorház igénylésének, igénybevételének kérdésében. Tekintettel azonban arra, hogy Ózdon évek óta sikeresen működik kisvállalkozói inkubátorház, megkíséreltük az igényeket – legalább tájékoztató jelleggel – felmérni.

A működő illetve jövőbeni vállalkozók szándékait szondázó felmérésünk előtt néhány adattal igyekszünk a kisvállalkozók jelenlegi ózdi helyzetét, összetételét bemutatni:

A jogi személyiség nélküli (egyéni vállalkozók, betéti társaságok, illetve közkereseti társaságok) vállalkozók tevékenységi kör szerint a következő képet mutatják:

- élelmiszer 191

- ruházat, cipő 75

- vendéglátó 172

Az adatokból látható, hogy a kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozók száma – több okból érthetően – magas, de nem igaz az a közszájon forgó vélekedés, hogy Ózdon a kisvállalkozói tevékenység kizárólag kiskereskedelmi élelmiszer- és italárusításból tevődik össze.

“A borsodi nehézipar egyik legjelentősebb korábbi centrumában, Ózdon és környékén az ipari kultúra gyökerei másfél évszázados múltra vezethetők vissza. Ekkor kezdte meg a működését a dombvidék nyolc völgyének találkozásánál a környező szénvagyonra megépülő vasgyár. A vasgyár kezdeti 1.000 tonnás termelése az 1970-es évek végére már megközelítette a másfélmillió tonnát. Termékei a világ csaknem valamennyi tájára eljutottak. A vasgyártás rohamos fejlődésének eredményeként Ózd az ország acéliparának egyik fellegvárává vált. A bányászattal együtt a 28 települést magában foglaló vonzáskörzet több, mint 80.000 fős népességének megélhetést biztosított, s meghatározó módon hozzájárult a települések fejlődéséhez is.

Az alapvertikumú kohászati üzemek (kohók, acélgyártó kemencék, hengersorok) a domborzati adottságok miatt a település középpontjában, az 50 ha-os törzsgyári területen épültek ki.

A gazdaságosan kitermelhető szénvagyon kimerülése, az acélipar világméretű válsága – az egyoldalú gazdasági szerkezet következtében – drámai módon érintette az ózdi régiót. Az elavult és versenyképtelen technológiák következtében leállításra került a nyersvas- és acélgyártás, valamint a hengersorok egy része. A bányászat és a kohászat tartós visszaesése, a feldolgozóipari ágazatok fejletlensége miatt 40 %-ot meghaladó, súlyos munkanélküliség alakult ki a térségben.

Az acélipar válsága okozta sokkhatásból két irányban adódott kitörési lehetőség. Az egyik az ózdi acélipari reorganizáció, melynek célja a megmaradt hengerművek alapanyag-ellátását biztosító modern acélgyártó bázis – a miniacélmű – létesítése, a hengerműi feldolgozás korszerűsítése.

A másik kilábalási lehetőség a törzsgyárban felszabaduló ipari terület komplex hasznosítása, új tevékenységek meghonosításával. Az ilyen típusú gazdasági átalakulás, a struktúraváltás gyorsításának világszerte felismert és sikeresen alkalmazott módszere az ipari park.

Az ipari parkok a nagy ipari centrumok újjáélesztésében, reorganizációjában közös infrastruktúra biztosításával, vállalkozói kedvezményekkel, új ipari szerkezet kiépítésével jelentős szerepet tudnak vállalni. Az ipar nélkül ez a rehabilitáció gazdaságosan nem jöhet létre.

A helyi sajátosságoknak és a stratégiai céloknak egy rehabilitációs jellegű ipari park tesz a legjobban eleget.”

Hosszabb ideje tudományos konferenciák, társadalmi polémiák tárgya az országrészek szét- és leszakadásának kérdése, irányultsága, annak megállapítása, hogy különböző területi egységek elszakadtak-e egymástól vagy egy gazdaságtörténetileg elfogadható differenciálódásnak vagyunk-e tanúi és alanyai.

A dolgozatok, szakkönyvek, elemzések különböznek a tekintetben, hogy szerzőik a gazdaságföldrajz, a szociológia, a foglalkoztatás, az innovációteremtés vagy – befogadás, a hazai gazdaság védelme, illetve megteremtése, a nemzetközi integráció és számos más szempontból vizsgálják és közelítik a témát. Abban azonban egyetértés van, hogy markáns különbségek vannak Nyugat-Magyarország, Észak-kelet Magyarország és az alföldi térség között, s abban is megegyeznek a különféle szakmák képviselői, hogy a térségi különbségek közép- és hosszútávon nem okozhatnak alapvető állampolgári, életmódbeli eltérésekhez.

Az elmúlt időszakban készült ágazati elemzések éppen a probléma összetettsége miatt a társadalom és a termelés csak egy-egy területének összehasonlítására adtak lehetőséget, s biztosították az egyes térségek komplex, s ugyanakkor egzakt összehasonlíthatóságát. A Területfejlesztési Törvény végrehajthatóságának érdekében a Központi Statisztikai Hivatal – felismerve a kistérségi vizsgálatok jelentőségét – az egész országot lefedő statisztikai kistérségi rendszert alakított ki. A különféle ismérvek – vállalkozói, innovációs kapacitás, infrastruktúra, gazdasági és munkaerőpiaci jellemzők – alapján végzett elemzések azt mutatják, hogy a területi differenciák régió és kistérségi szinten is igen jelentősek.

A jelen fejezetben a KSH Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Igazgatóságának vizsgálatait és elemzéseit is felhasználva – azokat a kistérségi intézményeket vizsgáljuk, amelyek hatnak a kistérségek fejlesztési irányaira, a vállalkozások szerepére és lehetséges irányaira, s mindezek alapján a megyében telepítendő inkubátorház és –hálózat kialakítására és működtetésére.

Magyarországon a nyolcvanas években kezdtek fokozott figyelemmel foglalkozni az innováció kérdéskörével. Kutatási programok indultak az innovációt megjelenítő tényezők vizsgálatára, térbeli terjedésére, több kezdeményezés történt az innovációt segítő szervezetek létrehozására. A kilencvenes években már intézményesült a vállalkozásokat segítő, állami eszközökkel, költségvetési forrásokból támogatott különböző központok, ügynökségek létrehozása. Elfogadottá vált az a század elején már megfogalmazott gondolat, mely szerint a technikai változást a vállalkozó aktív magatartása motiválja.

Mellőzve a téma részletes áttekintését, csak utalunk arra, hogy azok a régiók, ahol túlsúlyban vannak a fiatal, kezdő vállalkozások – új termékekkel és szakmával, egyben magasabb, innovatívabb szellemi tőkével – fokozatos növekedésnek indultak, míg azok a régiók, ahol a termékszerkezetek már leszálló ágba érkezett, a vállalkozások elöregedtek, s a munkaerő szaktudása ennek megfelelően leértékelődött, stagnálni kezdenek, majd válságba kerülnek.

Annak, hogy egy régió versenyképes és innovatív vállalkozásokkal rendelkezzen, feltétele az újdonságok terjedéséhez szükséges infrastruktúra. Kiterjedt kutatások igazolják egyes régiók infrastrukturális ellátottsága, fejlettsége és az újdonságok térbeli és időbeni terjedésének összefüggéseit, az innovációnak az egyes térségek fejlődésében betöltött szerepét. A jobb infrastruktúrájú régiók, települések jobb feltételeket tudnak biztosítani a műszaki, technikai újdonságok, a vállalkozások fogadásához. Az infrastruktúrahálózat különösen a fejlődés megindulásához fontos, egy régió megközelíthetősége a regionális növekedés előfeltétele.

Meg kell jegyezni, hogy az egyes régiók fejlődésében is megfigyelhető egy, a termék életgörbéhez hasonló életciklus. Az első szakaszban tömörülnek a fejletlen régiók hiányos infrastruktúrával. A második szakaszban megjelenik a gazdaság fejlődésének megindulásához minimális szint. A harmadik, növekedési szakaszba jutnak a gyorsan fejlődő térségek, jó infrastruktúrával, a negyedik szakaszban már mutatkoznak a gyors növekedés negatívumai, ezt követően a telitettség állapotában a gyors növekedést elért térségek válságba juthatnak alkalmazkodóképességük elvesztése, merev struktúrájuk miatt.

A kilencvenes évek társadalmi-gazdasági változásai – a gazdasági szerkezet átalakulása, a gazdasági teljesítmény visszaesése, a nagyarányú piacvesztés, a munkanélküliség gyors növekedése- az ország egyes térségeit eltérően érintették. A fővárosban és azokban a régiókban, ahol a gazdasági szerkezet kedvezőbb volt, az átalakulás gyorsabban halad, s kedvezőtlen hatásai kevésbé markánsan jelentkeznek. Egyes régiók viszonylag sikeresen alkalmazkodtak, mások viszont súlyos válságként élik meg a jelent. A gyorsan változó körülmények között erőteljes differenciáló tényezőnek bizonyulnak a térség, régió versenyképességét meghatározó tényezők: az ott működő vállalkozások adottságai, fekvés és elérhetőség, infrastruktúra és szolgáltatások, térségi kapcsolatok, a munkaerő képzettsége, nem utolsó sorban a lakosság mentalitása.

A világpiacra nyitás a nyugati határhoz közelebb fekvő térségeket helyzeti előnybe hozta, míg a keleti piacok visszaszerzésére való törekvés – amely eddig kevés eredménnyel járt – a keleti országrész életére nem tudott hatást gyakorolni. A nyugati térségek, régiók közelebb vannak az európai centrumokhoz, ennek haszna az újdonságok fogadásában, a nemzetközi kapcsolatok erősödésében realizálódik. A legkedvezőtlenebb helyzetben vannak azok a perifériák, amelyek már a tervgazdaság időszakában is elmaradott térségnek minősültek, s a jelen körülményei között – versenyhelyzetben – egyre hátrébb szorulnak.

A kilencvenes évek elején az ipari termelés az országosnál nagyobb mértékben, drasztikusan visszaesett. A gazdaságosan ki nem használható ipari kapacitások nagyrészt leépültek, de az élvonalba tartozó iparágakhoz nem sikerült kapcsolódni. A beruházások is visszafogottabbá váltak, s a külföldi befektetők is mérsékelt érdeklődést mutatnak a térség iránt. A vállalkozások elterjedése az országosnál kisebb mértékű. A jövedelmek és a nyugdíjak elmaradnak az országos átlagtól, a kisebb keresetekből nagyobb számú eltartottról kell gondoskodni.

Megyénkben a bruttó hazai termék egy főre vetítve 296 ezer Ft, az országos átlagnak héttizede, a megyék átlagának 86%-a volt 1994 évben. Ezzel az egy főre jutó GDP alapján Borsod-Abaúj-Zemplén a megyék sorrendjében a 18-ik, Budapestet is beleszámítva.

A GDP-számítások eredményei a megye hazai viszonylatban gyenge gazdasági teljesítőképességét jelzik. Ennek ellenére Borsod-Abaúj-Zemplén jelentős szerepet tölt be az ország gazdaságában.

Jelentős a kohászati és a vegyipari export. Az építőipari tevékenység részesedése az országosból 1995-ben 4,5% volt, s a mezőgazdasági termények közül Borsod-Abaúj-Zemplénben takarították be a búza 6,5, a burgonya 13,8%-át, a szőlő 11,1%-át a megyében szüretelték. A szarvasmarha-állomány 4,7%-át, a sertések 3,5%-át tartották a megyében. A kereskedelmi szállás- és férőhelyek 4,4%-át megyénkben regisztrálták. Összességében a megye részesedése a bruttó hazai termékből 5,1% (beszerzési áron, 1994.).

A fokozatos kiépítést elsősorban a rendelkezésre álló lehetőségek és források korlátozott volta indokolja. A későbbiekben nyilvánvaló a térségfejlesztési programok végrehajtása során keletkező új igények figyelembevétele esetén azoknak a már ma is meglévő speciális igényeknek felerősödése, amelyeket a gazdasági társasági fejlődésben előttünk járó nyugat-európai és tengerentúli országokban tapasztalható. Például az európai integráció során létrejövő – földrajzi helyzetükből eredően – várhatóan interregionális nagytérségek létrejötte, a szükségszerűen javítandó szociális érzékenység által involvált speciális inkubátorházak létesítése, egyes kistérségek lehetőségeinek, a jelenleginél jobb kihasználására létrejött vállalkozások támogatása, stb.

A jelzett szempontok, valamint a szándékok megalapozottságát is tanúsító tervek jelenlegi készültségének figyelembevételével a következő telepítési pontokat vizsgáltuk meg részletesebben:

Látogatók tartózkodási és költési hajlandóságát emelő, igényes vendégkört megnyerni képes, termékkínálat-bemutatási-szervezési-piacra viteli módszerek kidolgozása.