1. Bevezetés

1989 ôszén az akkori NDK-ban mélyreható társadalmi, politikai, ökonómiai és szociális átalakulási folyamatok zajlottak. Sok problémát és alkalmazkodási igényt vont maga után az 1990. okt. 3-án létrejött teljes csatlakozás az NSZK-hoz - és ezzel az EK-hoz -, melyek állam- és gazdaságszerkezete a demokráciára és a szociális piacgazdaságra épül.

Az NSZK döntéshozói már hónapokkal a csatlakozás elôtt szembe kerültek azzal a problémával, hogyan alapozzák meg a volt NDK mezôgazdaság integrációjának kereteit egy kibôvült össznémet agrárszektorban.

A volt NDK statisztikai jelentései, valamint a rendelkezésre álló mezôgazdasági tervezô- és információs rendszerek a központi tervgazdálkodás igényei szerint voltak kialakítva. Ezért ezek a jelentések nem képeztek megfelelô alapot az átalakulási folyamat által igényelt információ- és elemzésigény kielégítéséhez.

Az ezen dolgozat alapját képezô kutatómunka célja az volt, hogy kifejlesszünk a volt NDK mezõgazdaságára egy folyamatelemzô elszámolást, s ezáltal az agrárpolitikai döntéshozók rendelkezésére bocsássunk egy globális döntéshozatalt segítô eszközt.

A munka során gyûjtött tapasztalatok megteremtették az alapot hasonló eljárások Közép és Kelet-Európa reformállamaiban történô alkalmazhatóságának megítéléséhez.

2. A MSZR alapelvei

Az agrárpolitikai döntések támogatásához különbözô módszereket és információkat használnak fel. A MSZR az agrárszektorban keletkezô termelés, ráfordítás-felhasználás és jövedelem kimutatására és elemzésére készült módszer, amely egyben az agrárszektor információs és monitoring rendszerét is jelenti.

2.1 A MSZR módszertana

A MSZR a nemzetgazdasági összesítô elszámolás egy részterületét képezik, amely a következôkben kerül bemutatásra.

2.1.1 A nemzetgazdasági számlák európai rendszere

A nemzetgazdasági számlák rendszere (továbbiakban NSZR) olyan, a körfolyamat-elemzésen¹ alapuló statisztikai számítások rendszere², amely összefogja az egyes gazdasági egységek tranzakcióit (vállalkozások, magán és állami költségvetés) egy nemzetgazdaságon belül. Ezen belül a különbözô gazdasági egységeket szektorokká, ill. a tranzakciókat folyamattá aggregálja³.

Az EU tagállamaiban a NSZR 1970 óta a „Nemzetgazdasági Számlák Európai Rendszerére" (NSZER) támaszkodik, ami az OECD és az ENSZ⁴ elôbb használt rendszerén alapszik.

A MSZR alapul szolgál a következôkhöz:

• állapotok és folyamatok elemzése (társadalmi termék elôállítása és felhasználása, stb.)
• változások elôrejelzése
• a gazdaságpolitika kialakítása^5,6

Egy nemzetgazdaságon belül az ökonómiai folyamatok ábrázolásához az NSZER alapján a következô számlákat különböztetjük meg⁷:

• termelési számla,
• jövedelem
• keletkezési,
• elosztási,
• újraelosztási,
• felhasználási számla,
• vagyonváltozási számla,
• hitelváltozási számla.

A termelési számla a NSZR központi elemét adja és egyidejûleg az ezen dolgozatban leírt összesítô elszámolás kiinduló pontját képezi.

A termelési számla a bal oldalon tartalmazza a vásárolt termelési eszközök felhasználását, valamint a nettó termelési értéket és a jobb oldalon más gazdasági egységeknek történô eladásokból származó bevételeket.

A NSZR keretében két alapvetôen különbözô határoló elv ismert:

1. Intézményi elv:

Az intézményi elv az ún. intézményi egységek elhatárolásán nyugszik (pl. vállalkozások, költségvetés, stb.). Ezek az egységek hivatkozási bázisként szolgálnak arra, hogy bevételeiket, ennek felhasználását, valamint a pénzügyi folyamatokat összefoglaljuk és ezeket szektorközi és összgazdasági szinten ábrázoljuk. Ehhez az egyes egységeket ún. intézményi szektorokká fogják össze, amelyeket újra részszektorokká bontanak (pl. a vegyipar vállalkozási szektora, egyes költségvetési csoportok). Az intézményi elv képezi a NSZR-en belül az alapelvet.

Az agrárszektor elhatárolásához az intézményi elv felhasználásánál azokat a vállalkozásokat veszik figyelembe, amelyek talajhasznosítás által növényi termékeket állítanak elô és állattartás által növényi termékeket állativá alakítanak át^10,11.

2. Funkcionális elv:

A funkcionális elv (termelési terület koncepció) a termelési tevékenységek fogalmán és ezek homogén termelési területekké való összefogásán alapszik. Ezáltal létrejön a technikai, gazdasági kapcsolatok leképezésének és elemzésének alapja. Az egy termelési területben összefoglalt tevékenységek leírása a materiális folyamatokra való hivatkozással történik. A mezôgazdasági termelési terület elhatárolását egy speciális terméklista¹² alapján végzik.

Az egykori KGST-államokban, valamint központi szabályozású gazdasággal rendelkezô más országokban az ott használt nemzetgazdasági és szektorális elszámolás a központi tervezési eszközök (tervkészítés és tervkontroll) egyikét képezte. A központi tervgazdálkodás követelményeinek teljesítése érdekében a középpontban mennyiségi mérlegek álltak¹³.

A NSZR fent leírt rendszerével szemben az EU-ban a „Material Product System„ (MPS) elnevezésû rendszert használták. Az MPS a hozamok mennyiségi mérlegén és az ún. társadalmi össztermék (GDP) alkalmazásán alapszik.

A két elszámolási mód között fellelhetõ módszertani és fogalmi különbségek összgazdasági és szektorális szinten csak nagyon korlátolt mértékben teszik lehetôvé az összehasonlítást.

2.1.2 Az MSZR alkalmazása

Az NSZK-ban és az EU más tagállamaiban az agrárszektor számára a NSZR speciális variánsát alkották meg, a mezôgazdasági számlarendszert ( továbbiakban MSZR ).

Az MSZR elkészítése - az általános NSZR felállításával szemben - kizárólag a funkcionális elven alapszik. A mezôgazdasági szektorban az iparral összehasonlítva a csekély számú könyvelés nem teszi lehetôvé, hogy az MSZR elkészítésénél az intézményi elv alapján járjanak el.

Az EU-tagállamokkal összehasonlítva a volt KGST országokban a mezôgazdasági vállalkozók száma alacsony volt. Ráadásul minden vállalkozást - ugyanúgy mint a nemzetgazdaság más területein - átfogó feljegyzési és jelentési kötelezettségnek vetettek alá. Ezért az MSZR-hez hasonló kiértékeléseket és elemzéseket ugyanolyan módon mint az iparban - tehát az intézményi koncepció szerint - építettek fel. A volt NDK-ban és Közép- és Kelet-Európa más reformállamaiban bevezetett átalakítás és privatizáció a mezôgazdasági vállalkozások megsokszorozódását eredményezte.

Az új, német szövetségi tartományok mezôgazdaságának integrációjával kényszerûvé vált a keletnémet mezõgazdaság számára is a funkcionális elv alkalmazása. A jövôben Közép- és Kelet-Európa többi állama számára is megfontolandó az EU-ban követett MSZR-koncepció felé való orientálódás, amely a következôkben kerül bemutatásra.

2.1.2.1 A mezôgazdaság új fogalmi megközelítése

Az MSZR elkészítésének célkitûzése az NSZR általános céljaiból vezethetô le:

„Az MSZR-nek szisztematikus, összehasonlítható és lehetôleg teljes áttekintést kell adnia az agrárszektor folyamatairól és a nemzetgazdaság többi részével való kapcsolatáról, amely további elemzések, elôrejelzések és politikai intézkedések alapjául szolgál"¹⁶.

Az NSZK-ban az MSZR elkészítését 1962 óta az Élelmezésügyi, Mezôgazdasági és Erdészeti Minisztérium végzi.

Az MSZR ben alkalmazott "mezõgazdaság" fogalom a következô területeket foglalja magába:

• növények és a mezôgazdaság növényi termékei (beleértve a gyümölcsöket és zöldségféléket), valamint a vadon termõ növények és az ezekbôl elôállított termékek,
• állatok és a mezôgazdaság állati termékei, ill. a vadászat,
• must és bor, valamint
• olívaolaj (a dél-európai országokban).

A mezôgazdasági termelési területhez tartoznak még a felsorolt termékcsoportokat kiegészítve a bérvállalkozások is, amelyek a mezôgazdasági üzemekben végzett bérmunkákhoz szolgáltatnak gépeket, anyagot és kiszolgáló személyzetet.

2.1.2.2 Az "egy ország egy üzem" elv

Az MSZR koncepcionális alapját az ún. „egy ország egy üzem" elv szolgáltatja. Ez egy fiktív mezôgazdasági üzemet jelent, amely az összes agrártermelést adja. Ebbôl a koncepcióból ered az MSZR alapszabálya, hogy az eladott/elszállított termékek, amelyek nem térnek vissza ebbe a fiktív üzembe, vagyis elhagyják a mezôgazdaságot a MSZR tényleges/végsõ termelését jelentik. Egyik mezôgazdasági vállalattól a másikhoz való termékáramlás, valamint a saját elôállítású termékek (mint pl. növendék marha, vetõmag) üzemen belüli felhasználása ellenben, ha nem vonnak be mezôgazdaságon kívüli kereskedelmet, sem inputként sem outputként nem kerül elkönyvelésre¹⁹. Ezt az eljárási módot az MSZR nettó-koncepciójaként is nevezik.

Az összes mezõgazdasági termelésébôl (bruttó termelés) kiindulva a veszteségek levonása után mezôgazdasági termelôi szinten a felhasználható termelés képzôdik, ami a kezdeti állapottal együtt képezi az összhozamot.

A mezôgazdaság végsõ termelése az eladásokból, saját felhasználásból, készletváltozásokból, a termelôk által továbbfeldolgozott mezôgazdasági termékekbôl összevonás után adódik.

A megfelelô árakkal felértékelt végsõ termelés adja a szolgáltatások és bérmunkák hozzászámításával (mindig a mezôgazdasági termelôi szinten értendõ) a mezôgazdaság termelési értékét.

2.1.2.3 A mezôgazdaság folyó termelô felhasználásai

Az MSZR-ben szereplõ folyó termelô felhasználások kategóriáit részletesen felbontják, amelyek a következô egyedi tételeket ölelik fel²⁰:

• vetô- és növényanyag,
• növendék állat,
• energia- és kenôanyagok,
• trágyázó és talajjavító szerek,
• növényvédelmi és kártevôírtó szerek,
• gyógyszerészeti termékek,
• takarmányok,
• anyag és kis szerszám,
• állagmegóvás és javítás,
• szolgáltatások,
• más folyó termelô felhasználások és
• ÁFA-elszámolás.

A legfontosabb információforrásokat a mezôgazdasági folyó termelô felhasználás számszerûsítéséhez a belföldi kereskedelem és a folyó termelô felhasználások elôállításával foglalkozó ipar statisztikái képezik. Mivel a termelési eszközök (mint pl. mûtrágyák és növényvédôszerek) az agrárszektoron kívül is alkalmazásra kerülnek²¹, az adatokat - esetleg a MSZR-elôkészítésének keretén belül- a Szövetségi Élelmezésügyi, Mezõgazdasági és Erdészeti Minisztérium által végzett tesztüzemi adatgyûjtés eredményeinek felhasználásával felülvizsgálják, ill. korrigálják.

2.1.2.4 A hozzáadott érték számítása

Az agrárszektor hozzáadott értékképzõdésének kiértékelése képezi az MSZR központi feladatát, figyelembe véve a 2.1.2.1 pontban megnevezett célkitûzést.

A felhasznált folyó termelõ felhasználások bruttó termeléssel alkotott egyenlege adja a hozzáadott értéket piaci áron. Az értékcsökkenés levonása után kapjuk a nettó termelési értéket piaci áron. A termelési adók levonása és a támogatások hozzáadása után kapjuk meg a nettó termelési értéket, amelyet a felhasznált termelési tényezõk díjaként kell értelmezni.

A bérek, bérleti díjak és a kamatok levonása után kapjuk a mezõgazdaság nettó jövedelmét, amely a mezõgazdasági termelõk által felhasznált termelési tényezõk fedezetéül szolgál.

Az MSZR módszertanára támaszkodva a világ számos országában készítenek a hozzáadott érték változását firtató elõrejelzéseket. Ehhez többek között a következõkben közelebbrõl is megvizsgált becsléseket alkalmazzák.

Az EK Statisztikai Hivatala pl. egy folyamatelemzéssel kibõvített MSZR-t (SPEL) használ a rövidtávú termelés- és jövedelem-elõrejelzéshez, valamint a agrárpolitika-orientált szimulációhoz²³. Ezáltal sikerül - ezideig egyedülálló módon - közvetlenül összekapcsolni egy tudományos módon kifejlesztett agrárszektor-modellt és egy statisztikai hivatal széleskörû adatállományát. Így a modellt használhatják agrárstatisztikai célokra éppúgy, mint agrárpolitikai döntések elõkészítésére²⁴.

2.2 Az agrárpolitikai döntéshozatal támogatása

2.2.1 Az agrárpolitika területei és az információ jelentõsége a döntéshozatalban

Az agrárszektort szinte világszerte az állami beavatkozások erõs intenzitása jellemzi²⁵. A gazdasági és agrárpolitikai eszközök rendszerezésénél négy területet különböztethetünk meg:

• Rendszerpolitikai eszközök, melyek a gazdasági rendszer elvi választását és ennek implementációját segítik, ill. egyidejûleg kijelölik más politikai területek számára a cselekvési lehetõségeket.
• Az eljárás- vagy folyamatpolitika eszközei, amelyek felölelik a rövidtávú politikai beavatkozásokat a piac- és konjunktúraváltozásokban.
• Szektorális vagy regionális struktúrapolitika, amely az önmagától létrejövõ struktúraváltozást próbálja befolyásolni.
• Az állam által felvállalt tevékenységek (pl. iskolai képzés, infrastrukturális intézkedések, állami szaktanácsadás, stb.).

Az egyes eszközök jelentõsége értelemszerûen különbözõ. Alapvetõen abból kell indulni, hogy az agrárpolitika az általános rendszerpolitikai keretekbe illeszkedik. Az agrárszektoron belüli rendszerpolitika ezért mindenekelõtt azon keretfeltételek kialakítását érinti, amelyek között a mezõgazdasági vállalkozók mozoghatnak²⁷. Ehhez tartozik pl. a mezõgazdasági termékekre vonatkozó piaci rentartások hozzáigazítása az EU agrárpolitikájához.

A folyamatpolitika nagy jelentõséggel bír az EU-n belül. Ide tartoznak pl. az EU-minisztertanácsa által hozott árpolitikai határozatok, a termékszankciók, a kontingensek és a kvóták megállapítása, valamint a közvetlen jövedelemtranszferek.

Nõ a struktúrapolitika jelentõsége az agrárszektor alkalmazkodási problémáin kapcsán. A struktúrapolitikát ideális esetben a regionális gazdaságpolitikába kellene beágyazni, mint ahogy ez a „Közösségi feladat az agrárszerkezet és a partvédelem javítására " keretein belül meg is történt. A hátrányos területek számára adott ún. kiegészítést is hivatalosan a struktúrapolitikai eszközökhöz sorolják, aminél azonban meg kell jegyezni, hogy ez az intézkedés egyre inkább a bevételösztönzés széles körben alkalmazott eszközévé válik.

Az állam feladata egy demokratikus és szociális piacgazdaságon alapuló politikai és gazdasági rendszerben azon javak és szolgáltatások biztosítása, amelyeket a privát termelõk nem kielégítõ mennyiségben kínálnak. Ide tartoznak a mezõgazdaságban mindenekelõtt a szakképzés, a szaktanácsadás, valamint a mezõgazdasági társadalombiztosítás.

Az agrárpolitika végrehajtásáért felelõs helyeken kifejlesztettek az agrárstatisztika mellett a tesztüzemi hálózatot is, ill. e rendszereket összekapcsolták a MSZR-rel, egyéb speciális adatgyûjtéssel és az agrárökonómiai kutatás által kifejlesztett politikaorientált információs- és elemzõrendszerekkel.

Az agrárpolitikai döntéshozatal különbözõ szintjeinek következõ felsorolása túlnyomórészt a folyamatpolitikához rendelendõ döntésekre vonatkozik. Elvileg ez az eljárás a másik három megnevezett politikai területre is alkalmazható:

Diagnózis, mint a gazdasági és agrárpolitikai döntéshozatal elsõ fázisa. Diagnózis készítéséhez felhasználják a gazdasági megfigyelés általános eszközeit (agrárstatisztika), de más eszközöket is, mint a tesztüzemi statisztika, az MSZR-t és szektormodelleket, amelyek egy éppen eltelt idõszak jövedelmi szituációira vonatkoznak. Miután egy politikai intézkedés szükségszerûségét felismerik, az agrárpolitikai döntési folyamat - éppen úgy, mint a gazdaságpolitikai döntési folyamat - a szokott módon további négy fázisban megy végbe:

• Tervezés, amely a döntéstámogató információk szisztematikus elõkészítésébõl és összeállításából áll. A folyamat lényegében a definiált célokon, az agrárszektor problémáin alapszik. További alapinformációkat jelentenek a múltbeli ismeretek és elõzetes becslések (az agrárpolitikai eszközök különbözõ változatainak hatásairól), mint pl. a tesztüzemi statisztikák vagy szektormodellek termelés- és jövedelem- elõrejelzései.

• Döntés, mint specifikus politikai mozzanat, amely az agrárpolitikai döntéselõkészítés eredményét mutatja meg.

• Végrehajtás, vagyis a meghozott döntés kivitelezése.

• Ellenõrzés, mint a nem kívánatos fejlemények közvetlen javításának és a jövõbeni hibás döntések elkerülésének alapja. Itt a politikai eredmény rövidtávú monitoringja nagy súlyt kap. Az itt alkalmazott módszerek közé sorolhatjuk az egyedi vizsgálatokat, a MSZR-t és a politikaorientált agrárszektormodelleken alapuló elemzéseket.

Hasonlóan, mint a vállalkozói döntéseknél, nagy jelentõsége van az agrárpolitikai döntéshozatalban is annak, hogy mennyiség, minõség és idõbeliség alapján a döntési szempontból fontos információk rendelkezésre álljanak.

2.2.2 A MSZR felépítése és kapcsolata az agrárpolitikai döntéshozatalhoz

A folyamatelemzõ agrárszektormodellek differenciált input-outputrendszer jellegû felépítése lehetõvé teszi részletes mezõgazdasági elszámolások kialakítását, ill. a jövedelemkeletkezési- és elosztási számítások elvégzését akár az egyes termékek, régiók és üzemcsoportok szintjén, akár egy nemzetgazdaság egész agrárszektora számára³³. A jövedelemszámítás elvégezhetõ úgy, hogy kiszámoljuk az egyes mezõgazdasági termékek hozzájárulását a ráfordítások fedezéséhez (jövedelemkeletkezés), de úgy is, hogy a bevételeket hozzárendeljük az egyes termelési tényezõkhöz (funkcionális jövedelemelosztás)³⁴.

A MSZR-en belül ábrázolt konszolidált nettó bevételekkel ellentétben, a folyamatelemzõ agrárszektor modellekben a termelés, a ráfordítások- és elõzetes teljesítések felhasználásának, valamint a jövedelemkeletkezésnek a nem konszolidált ábrázolása a mezõgazdaságon belüli felhasználások bevonásával megy végbe. Ehhez szükség van nagy mennyiségû, különbözõ területekrõl származó kiegészítõ adatok beépítésére.

A folyamatelemzõ elszámolási elv (SPEL) a termelési számla kibõvítése miatt eltér a MSZR logikájától:

Az MSZR nettó-elvérõl a bruttó-elvre való áttérés megteremtette a lehetõséget a mezõgazdaság és az elõnyben és hátrányban részesített gazdasági területek szektorközi kapcsolatainak ábrázolása mellett, az agrárium szektoron belüli összefonódásainak elemzéséhez. Különösen az agrárszektor specifikus jellemzõi alapján lehetséges így a termelés, a ráfordításfelhasználás és a jövedelmet jelentõ tényezõk alakulásának - mint pl. kapcsolt termelés, biológiai növekedési folyamatok, stb. - differenciált ábrázolása.

Folyamatelemzõ elvek képezik az alapot a következõkhöz:

• A legkülönbözõbb eredetû és minõségû információk összefogása szisztematikus és áttekinthetõ módon, a MSZR alapelvei szerint.
• Az agrárszektor különbözõ területei közt lévõ kölcsönös függõség áttekintése, amelynél ábrázolják a termelési folyamaton belüli technikai kapcsolatokat és leírják a különbözõ mezõgazdasági termelési folyamatok közötti összefüggéseket is. Ezzel mindenekelõtt lehetõvé válik speciális elemzések készítése az ár- és outputmennyiségi változások jövedelemre gyakorolt hatásáról.
• Az agrárszektor elõnyben és hátrányban részesített gazdasági területekkel való összefonódásainak átfogó leírása.

Ezzel lehetõvé válik a megfelelõ elvek alkalmazása a fent jellemzett agrárpolitikai döntési folyamat keretében, elsõsorban a következõ célok elérése érdekében:

• A különbözõ agrárstatisztikák konzisztencia-vizsgálata, valamint az adathiányok megszüntetése³⁷.
• Az agrárszektorban jelentkezõ termelés, belsõ ráfordítás-felhasználás és jövedelem ex-post-elemzése és különbözõ determinánsok hatása ezek alakulására.
• Különbözõ agrárpolitikai intézkedések, mint pl. az EU agrárpolitikai reformja, hatásainak differenciált elemzése.

Néhány termék- vagy ráfordítás-vonatkozású monetáris transzfert csak a folyamatelemzõ elv alkalmazásával lehet modellezni. Az alternativ agrárpolitikai szcenáriókra voantkozó prognózisok lehetséges szektorális fejlõdési tendenciákat mutatnak fel. S ezen prognózisok alapján válik lehetõvé egyáltalán a megfelelõ alternatíva kiválasztása.

• A közép- és hosszútávú alkalmazkodási folyamatok lefolyásáról végzett szimulációs számítások elkészítése alternatív keretfeltételek között.

A várható fejlõdésrõl szóló információkra való igény jelentkezik az egyes mezõgazdasági termelõk szintjén is - itt mindenekelõtt a várható piaci változásokat figyelembe véve -, és a politikai döntéshozóknál is, amint ez az agrárpolitikai döntési folyamat jellemzésénél egyértelmûen kiderült.

• Az agrárszektorbeli változásoknak az elõnyben és hátrányban részesített gazdasági területekre gyakorolt hatásainak vizsgálata.

A folyamatelemzés keretében végbemenõ jövedelemszámításból kiindulva a mezõgazdasági termelési tevékenységek úgy kerülnek besorolásra, hogy ez lehetõvé tegye a folyamatspecifikus jövedelemek számítását, az termelési érték és a folyó termelõ felhasználás, valamint a belsõ ráfordítás-felhasználás összehasonlítását, ill. a folyamatspecifikus monetáris transzferek és adók egyenlegének ekészítését.

Amint azt a folyamatelemzõ elv leírása tehát mutatja, az output- és inputkoefficiensek naturális nagyságai adják a megfelelõ ágazati méret alapján a bruttó termelést és a bruttó folyó termelõ felhasználást. A szektoron belüli transzferek egyenlege vezet a megfelelõ nettó nagyságokhoz. A megfelelõ termék-, folyó termelõ felhasználás- és ráfordítás-árakkal való szorzás adja a monetáris összesítõ elszámolás táblját.