1. Bevezetés

A magyar mezõgazdaságnak az Európai Unióhoz történõ integrálódásában meghatározó szerepe van az európai követelményekkel összhangban álló információs rendszerek kifejlesztésének. A harmonizációs fejlesztések a hivatalos statisztikai adatgyûjtést és -feldolgozást, valamint az emellett mûködõ, az operatív ágazatirányítási feladatok ellátását szolgáló információs funkciókat egyaránt érintik. Az EU-kompatibilis rendszerek kidolgozása és alkalmazása a harmonizáción túl alapvetõ nemzeti érdek is. Magyarországon a szövetkezetek átalakulása, az állami vállalatok privatizációja, a termõföld magántulajdonba kerülése révén a gazdálkodó egységek száma a korábbinak a többszörösére nõtt. Közülük a nagyobb méretû gazdasági szervezetek információszolgáltatása bár átalakításra szorul, de többé-kevésbé megõrizte mûködõképességét. Ezzel szemben a közelmúltban létrejött, többnyire kisméretû, de összességében jelentõs termelési potenciált képviselõ magángazdaságokról minimális ismerettel rendelkezünk. Az agrárpolitikai intézkedések tervezéséhez, gyakorlati kivitelezéséhez és felülvizsgálatához viszont elengedhetetlen, hogy a mezõgazdaság egészére, valamint az üzemek fontosabb csoportjaira vonatkozóan megbízható és aktuális információk álljanak rendelkezésre. Hasonló információigény jelentkezik az Európai Unió szintjén is.

Ezen igények kielégítésére a tagországok a "tesztüzemi hálózatok" formájában egy reprezentatív adatgyûjtési rendszert hoztak létre. A meghatározott szempontok szerint kiválasztott üzemek önkéntesen csatlakoznak a hálózathoz, egységes könyvelést vezetnek, s adataikat az adatvédelemre vonatkozó elõírások szigorú betartása mellett az említett agrárpolitikai célokra rendelkezésre bocsátják.

A tesztüzemi hálózat adatgyûjtései a nemzeti sajátosságoknak megfelelõen részlegesen eltérõek lehetnek az egyes országokban, de tartalmazniuk kell egy harmonizált, közös adathalmazt, amelyre az EU keretében rendszeresített Mezõgazdasági Számviteli Információs Hálózat (ang.: Farm Accountancy Data Network) épül. A tesztüzemi hálózatból származó adatokat - mind az Unió egészére, mind a tagországokra vonatkozóan - rendszeresen közzéteszik.

2. A magyar mezõgazdasági tesztüzemi hálózat létrehozásának célja

A magyarországi tesztüzemi hálózat kialakítása során egyaránt figyelembe kell venni az EU-Bizottságának a Mezõgazdasági Számviteli Információs Hálózatra (a továbbiakban MSZIH) vonatkozó feladat-definicióját, valamint a magyar agrárpolitika célkitûzéseit.

Az MSZIH módszertani útmutatójában a következõk szerint történik a hálózat feladatának meghatározása:

"A politikai kezdeményezések és döntések megalapozásához az Európai Közösségek Bizottságának szüksége van:

i) információkra az üzemek jövedelmeinek szintjérõl, valamint

ii) elemzésekre a politikai döntések lehetséges hatásairól

A bizottság ezen funkciók ellátására hozta létre a Mezõgazdasági Számviteli Információs Hálózatot."

A magyar agrárpolitika céljai az alábbiakban összegezhetõk:

"A Kormány agrárpolitikájának célja, hogy az országban jelentõs exportot megalapozó mezõgazdaság jöjjön létre, a hazai ellátás biztonságos és megfizethetõ legyen, tisztességes és kiszámítható jövedelemhez jussanak a gazdálkodók, elterjedjenek a környezetbarát és egészséges termékek elõállítását segítõ gazdálkodási módszerek... A Kormány Magyarországon versenytípusú, a szükséges mértékben támogatott, exportképes, minõségi termelésre törekvõ agrárágazat kiépítésén munkálkodik."

A tesztüzemi hálózatból nyerhetõ információknak tehát a fentiekben vázolt agrárpolitikai célok megvalósítását szolgáló intézkedések meghozatalát és azok folyamatos kontrollját kell biztosítaniuk (természetesen az egyéb alrendszerekbõl származó információkkal együtt).

A tesztüzemek információszolgáltatásának súlypontjait az alábbi területeknek kell képezniük:

1. A termékek és termelési folyamatok hazai és nemzetközi versenyképességének alakulása

Magyarországon a mezõgazdasági és az élelmiszeripar termékei adják az ország összes kivitelének 20 %-át. A külkereskedelmi és fizetési mérlegek egyensúlyba hozása az agrárgazdaságtól jelentõs aktívum elõállítását követeli meg. Fontos követelmény, hogy a pozitív külkereskedelmi szaldó növelése az export-gazdaságosság javítása mellett valósuljon meg. Ennek vizsgálatához ismerni kell a mezõgazdasági termékek elõállításához felhasznált naturális ráfordításokat, valamint a termelés költségének és jövedelmezõségének alakulását is. Kívánatos tehát, hogy a tesztüzemi hálózatból származó információk ezt az igényt kielégítsék. A termékek elõállítási költségeinek ismerete a piacszabályozási döntések meghozatalánál is hasznos kiindulási alapot képez.

2. Az üzemek méretében és a tulajdoni viszonyokban bekövetkezõ változások

A rendszerváltást követõen Magyarországon egy szétforgácsolt (elaprózódott) tulajdoni struktúra jött létre. Az átalakulóban levõ üzemi szerkezet még nem felel meg a hatékony termelés következményeinek (pl. mintegy 1,2 millió egyéni gazdaság létezik, 1,2 ha átlagos földterülettel). Az életképes birtokstruktúra mielõbbi kiépítése, a földtulajdon és a földhasználat nagyobb fokú egybeesésének elõsegítése szükségessé teszi az üzemi méret és a tulajdonviszonyok változásának megfigyelését.

3. A termelés anyagi-mûszaki feltételeinek változása (a beruházások alakulása, a termelõkapacitások cseréje, korszerûsítése)

Az 1990. évet követõen a mezõgazdasági beruházások értéke drasztikus mértékben visszaesett. Hasonló módon csökkent a folyó ráfordítások (mûtrágya, öntözõvíz, növényvédõszerek stb.) felhasználása is. Fontos tehát, hogy az elöregedett géppark cseréjét, az állattartó épületek korszerûsítését, a megfelelõ színvonalú állat- és növényfajták alkalmazását figyelemmel kísérni és szükség szerint ösztönözni lehessen.

4. A termelés és a termelési szerkezet alakulása

A mezõgazdasági termelés visszaesése a 80-as évek végétõl kezdõdött és 1993-ban érte el a mélypontot. Ekkor a termelés volumene 30 %-kal volt kisebb mint az 1976-85 évek átlaga. Tekintve, hogy a jelenlegi teljesítmények messze elmaradnak a jövõben várható bel- és külpiaci lehetõségekhez képest, a termelés racionális mértékû növelését indokolt célul kitûzni. A termelési struktúra fõ arányai kialakultnak tekinthetõk ugyan, de a természeti adottságok jobb kihasználását, az üzemi jövedelmek növelését eredményezõ változások az ezeket megalapozó információk birtokában - hosszabb távon valószínûleg be fognak következni.

5. A mezõgazdasági foglalkoztatottság, a munkatermelékenység, a mezõgazdasági jövedelmek alakulása

A mezõgazdaságban dolgozók aránya a korábbi 20 %-ról 9 % alá csökkent. A mezõgazdasági termelésbõl kiszorultak jelentõs része a falusi munkanélküliek számát szaporítja. Emiatt - fõleg a többszörösen kedvezõtlen adottságú területeken - a mezõgazdaságnak a szociális foglalkoztatásban is szerepet kell vállalnia. A sikeres piaci versenyre képes gazdaságokban viszont a munkatermelékenység javítása, a szakképzettség növelése lehet az eredményesség egyik kulcstényezõje. A magyar agrárkormányzat céljai közé tartozik, hogy a mezõgazdaságban tevékenykedõk a többi nemzetgazdasági ágban dolgozókhoz hasonló jövedelemszerzési lehetõséghez jussanak. Ezért a tesztüzemi adatgyûjtés során a jövedelemarányok összehasonlításának alapjait meg kell teremteni.

6. A támogatások hatásainak érvényesülése

A mezõgazdaság támogatását szolgáló források korlátozottan állnak rendelkezésre, ezért azokat a legfontosabb célok eléréséhez, a nemzetközi egyezményekben szabályozott módon kell felhasználni. A támogatások rendeltetésszerû és hatékony felhasználását folyamatosan ellenõrizni szükséges. Ugyanez vonatkozik a kedvezõtlen adottságú agrártérségek számára nyújtott támogatásra is.

7. A természeti környezet és a mezõgazdaság kölcsönhatásai

Magyarországon - részben az elmúlt évek kényszerû fejleményei (ipari üzemek bezárása, a kemikáliák mezõgazdasági felhasználásának visszaesése stb.) következtében, részben a tudatos környezetvédelmi politika hatására - a természeti környezet terheltsége jóval kisebb, mint az intenzívebb mezõgazdálkodást folytató országokban. Ezt a helyzetet megõrzendõ, a tesztüzemi hálózat keretében figyelemmel kell kísérni a környezetkímélõ mezõgazdasági tevékenységek (alternatív földhasználat, extenzifikálás, természetszerû állattartás stb.) terjedését, illetve a potenciális veszélyforrások (kemikáliák túlzott mértékû alkalmazása, az állatsûrûség nagyfokú növekedése stb.) megjelenését.

Az átalakult nagyüzemekre vonatkozó adatok egy része - egymástól elkülönült, inkonzisztens és inkompatibilis adatállományokban - jelenleg is rendelkezésre áll. Ezen a területen a szükséges kiegészítéseket kell végrehajtani, illetve a tartalmi és technikai integrációt kell megvalósítani. Az egyéni gazdaságok adatszolgáltatását viszont gyakorlatilag az alapoktól kezdve kell kiépíteni, beleértve az üzemek részére ajánlott

• számviteli politikai és számlarend
• a bizonylati rendszer, valamint
• a könyvelõirodáknál történõ számítógépes adatfeldolgozás

kialakítását és megszervezését.

3. A tesztüzemi hálózat létrehozásának módszertani-szervezési kérdései

3.1. Az üzemek kiválasztása

A magyar mezõgazdaság üzemi struktúrája 1995-ben az alábbi képet mutatta (részben becslésen alapuló adatok):

Az EU- tagországokban szokásos 1-3 %-os mintavételi aránnyal számolva, a megfelelõ fokú reprezentativitás eléréséhez a tesztüzemi hálózat teljes kiépülését feltételezve

.. 250-300 jogi személyiségû társas vállalkozás,

.. 80-100 jogi személyiség nélküli szervezet,

1500-2000 teljes munkaidõs egyéni gazdálkodó és

..300-400 részmunkaidõs egyéni gazdálkodó,^*

vagyis összesen 2100-2800 üzem kiválasztására, illetve az adatszolgáltatásban történõ önkéntes közremûködésére van szükség.

A jogi státusz szerinti csoportosítás mellett a kiválasztás során tekintettel kell lenni az üzemek regionális elhelyezkedésére, méretére és a gazdálkodás típusára (a tevékenység jellegére, szakosodására) is. A kiválasztás tehát - az MSZIH módszertani útmutatásainak megfelelõen - az említett kritériumok szerint rétegezett alapsokaságból történik.

A rétegezett mintavételhez szükséges az alapsokaság jellemzõinek ismerete a rétegezései kritériumoknak megfelelõen. A KSH által végzett gazdaságszerkezeti összeírás során figyelemmel kell lenni arra, hogy üzemek rétegezéséhez szükséges adatok felmérésre kerüljenek.

A hálózatban résztvevõ tesztüzemek kiválasztására megyei szinten mûködõ bizottságokat kell létrehozni a megyei agrárközigazgatás, az agrárkamara, az érdekképviseletek, a könyvelõirodák és az üzemek képviselõbõl.

3.2 Az adatgyûjtés, feldolgozás és hasznosítás kérdései

A tesztüzemekben történõ adatfelvétel alapját egy egységes adatgyûjtõ lap képezi a hozzátartozó kitöltési útmutatóval, fogalom-definíciókkal együtt. Az adatgyûjtõ lap^** adatainak körét és tartalmát úgy kell meghatározni, hogy kielégítsék az MSZIH (vagyis a brüsszeli EU-Bizottság) igényeit (minimum-követelmény!), de ezen túlmenõen tegyék lehetõvé a 2. pontban körülhatárolt nemzeti információs követelmények teljesítését is. Az adatlap végleges kialakítása során konzultálni kell az érintett önigazgatási, érdekvédelmi szervezetekkel.

A mezõgazdasági társas vállalkozások esetében a szükséges adatok nagyrészét az ott mûködõ számviteli nyilvántartási rendszerbõl ki lehet emelni. Meg kell valósítani ezeknek a kívánt egységes formába történõ átalakítását, illetve gondoskodni kell a szükséges kiegészítõ adatgyûjtés megszervezésérõl.

Az egyéni gazdaságoknál ki kell alakítani és be kell vezetni azt a kettõs könyvelésre épülõ számviteli rendszert, amely biztosítja, hogy az üzemgazdasági követelményeknek megfelelõ reális (tehát adózási és egyéb megfontolások által nem torzított) információk jöjjenek létre.

Az egyéni gazdaságok könyvelését elsõsorban könyvelõ- és szaktanácsadó irodák^*** közremûködésével célszerû elvégezni, amelyek a költségvetés által fedezett díjazás ellenében megszervezik az üzemi alapadatok nyilvántartását és gyûjtését, majd elvégzik a könyvviteli számlákon történõ könyvelést, illetve elõállítják az üzem éves beszámolóját. Mindez a tevékenység üzemgazdasági, vállalkozás-vezetési szaktanácsadással is összekapcsolódhat. Kezdettõl fogva törekedni kell arra, hogy a feldolgozott információk visszajussanak az adott üzembe és ott az eredményjavítás lehetõségeinek feltárása révén megfelelõen hasznosuljanak.

A tesztüzemi hálózat kialakítását is megkönnyítené (és mûködési költségeit csökkentené), ha az EU-tagországokhoz hasonlóan a fejlesztési támogatások igénybevétele az üzemek részére könyvelési kötelezettséggel járna.

A könyvelõirodák által feldolgozott, ellenõrzött és anonimizált adatok továbbfeldolgozása, kiértékelése és közzététele az FM megbízásából központilag történne. Ezt a feladatot célszerûen az Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai Intézet Informatikai Igazgatósága láthatná el.

Az információk hasznosítására (közzétételére) az alábbi fõbb lehetõségek adódnak:

• A fontosabb információk megjelentetése az évenként összeállítandó Mezõgazdasági Beszámolójelentésben (elsõsorban agrárpolitikai célra).
• Üzemkategóriákra vonatkozó átlagok, kvantilisek, trendek, prognózisok publikálásra közvetlen üzemi felhasználásra, valamint szaktanácsadási kutatási és oktatási célokra.
• Normatívák, irányszámok és egyéb üzemgazdasági segédanyagok kidolgozása az elõzõ bekezdésben feltüntetett célokra.
• Az egységes MSZIH-adatállomány összeállítása, ellenõrzése és továbbítása a brüsszeli EU-Bizottságnak (Magyarország tagfelvételét követõen, esetleg azt megelõzõen is).

3.3 A tesztüzemi hálózat lépcsõzetes kiépítése

Az adatgyûjtõ hálózat létrehozásának elõkészítése egy 1991-ben kezdõdött és bizonyos részeredményeket hozó PHARE-program után 1995 végén indult (német kormányzati támogatással, az FM felügyelete és finanszírozása mellett). A program szakmai és tudományos irányítását az AKII látja el, az ASA (Agricultural Sector Analysis GmbH) nevû német szaktanácsadó cég közremûködésével. A megvalósításban több szakmai, ill. tudományos szervezet, intézmény vesz részt.

A felkészülést jelentõ 1995. év után 1996-ban Fejér megyében sor kerül az EU-konform tesztüzemi adatgyûjtési módszer kísérleti beindítására (50 üzemben, amelyek közül 40 eltérõ méretkategóriájú és gazdálkodási típusú egyéni vállalkozás). A magángazdaságokra adaptált számviteli politika kidolgozását, magát az adatgyûjtést és az elsõdleges feldolgozást egy könyvelõ-könyvvizsgáló és szaktanácsadó kft. végzi. Az 1996-os gazdasági év egészére vonatkozó adatok 1997. márciusában állnak majd rendelkezésre.

1997-tõl kezdõdõen a 96-os tapasztalatok fényében szükségessé váló módosítással és továbbfejlesztéssel meg kell valósítani a tesztüzemek számának fokozatos növelését. Mindezzel együtt kell, hogy járjon a reprezentativitás növekedése és a kezdetben elkerülhetetlenül jelen levõ szükségmegoldások kiküszöbölése.

Mindez bizonyos szakmai-tudományos háttérmunkák elvégzését igényli (pl. az ún. standard fedezeti hozzájárulások kimunkálása, számviteli, adatellenõrzõ és -kiértékelõ szoftverek fejlesztése).

Ki kell építeni a hálózat szervezeti hátterét (a meglevõ szervezetek bevonásával), meg kell oldani a részvevõk kiképzését. A fokozatos kibõvítéssel és módszertani továbbfejlesztéssel párhuzamosan a tesztüzemi hálózat céljait és mûködését meg kell ismertetni a széles szakmai közvéleménnyel. Meg kell szervezni az eredmények hasznosítását a korábban felvázolt lehetõségeknek megfelelõen. A feladat nagysága minden érintett csoport és szervezet tevékeny, segítõ közremûködését kívánja meg.

A tesztüzemi hálózat megbízható mûködését a jogi háttér megteremtésével is alá kell támasztani. A jogszabálynak az adatgyûjtési és az eredmények közzétételének kötelezettségét kell elõírnia a pénzügyi feltételek biztosításával együtt.

A tesztüzemi hálózat kiépítése és a céloknak megfelelõ funkcionálása 2000-re várható.