1. OUTPUT

A MSZR összeállításának elsõ fázisa a végsõ termelés (kibocsátás) kiszámítását lehetõvé tevõ 0 és 1 jelû munkatáblák kitöltése. Mindkét tábla ugyanazon termékkörre vonatkozik. A 0 jelû munkatábla az egyes termékek termelésének és felhasználásának mérlegszerû mennyiségi elszámolása, végeredményként eljutva a végsõ termelés kategóriájához, míg az 1 jelû tábla a végsõ termelés értékben való meghatározásához szükséges folyó és változatlan árakat tartalmazza.

A mennyiségi adatok országos szinten a KSH-ban készülõ termelõi mérlegekbõl származnak.

1.1. A mezõgazdasági termékek termelõi mérlegei

A termelõi mérlegek a statisztikai megfigyelés körébe vont valamennyi mezõgazdasági termékre elkészülnek. A növénytermelési termékek (gabonafélék és hüvelyesek, ipari növények, burgonya, szálas és lédús takarmányok) esetében az elszámolásban külön jelennek meg a vetõ-, takarmány- és élelemezési, ill.ipari célú termékek. A kertészeti termékek közül a zöldségfélékre és gyümölcsökre fajonként készül mérleg, de a kevésbé jelentõs termékekét (pl.kelbimbó, naspolya) "egyéb zöldség",ill."egyéb gyümölcs" megnevezéssel összevontan állítjuk össze. Speciális a szõlõtermelés eredményének elszámolása, ahol az étkezési célra felhasznált szõlõ mennyiségét a gyümölcsökkel azonos módon (tonnában) számoljuk el, a szõlõtermés többi részének forrását és felhasználását pedig - egyszer fejtett borra átszámítva - bormérleg formájában mutatjuk ki. Az élõ állatokról állatfajonként darabban és tonnában is elszámolunk, és külön termelõi mérleg készül a termelt állati termékekrõl. Az állattenyésztésben a vadgazdálkodás termelésének elszámolása a kilõtt és befogott vadállomány mennyiségi számbavételére alapozva, de csak értékben történik.

1.1.1. A termelõi mérlegek általános sémája

01 Készlet (élõ állatoknál állomány) január 1-jén

02 Közvetlen import (vásárlás külföldrõl)

03 Vásárlás belföldrõl

04 Termelés

05 Forrás (01-04) összesen

06 Feldolgozás

07 Közvetlen export

08 Felvásárlás (értékesítés feldolgozónak, továbbértékesítõnek)

09 Értékesítés fogyasztásra (közületnek, piacon, háztól, saját boltban)

10 Értékesítés mezõgazdaságon belül

11 Egyéb értékesítés

12 Saját termelésû fogyasztás

13 Termelõfelhasználás

14 Veszteség (élõ állatoknál elhullás)

15 Készlet (élõ állatoknál állomány) december 31-én

16 Felhasználás (06-15) összesen

Az élõ állatok mérlegein az állomány (01 és 15) kor és ivar szerinti részletezésben (szopós ill.napos, növendék, anya ill.tojó, apa és hízóállatok), a 02,03,07,10 és 11 tételek pedig tenyész- és vágóállatokra bontva jelennek meg. Ugyanakkor természetesen vannak olyan termékek, amelyek elszámolása egészen egyszerû, egy-két sorból áll (pl. egyes ipari növények - cukorrépa, dohány - amelyek egész termése felvásárlásra, ill. feldolgozásra kerül, vagy a kizárólag termelõfelhasználásra termelt termékek - takarmánynövények, tenyésztojások, trágyák).

1.1.2. A termelõi mérlegek tételeinek tartalma

A mérlegek 01 és 15 tétele a termékekbõl (állatokból) a termelõknél lévõ év eleji illetve év végi készletet (állományt) tartalmazza. Ehhez hasonlóan a 02 és 07 sorokban a külkereskedelmi forgalomnak csak az a része jelenik meg, amelyet közvetlenül a mezõgazdasági termelõk bonyolítottak le.

Mind a közvetlen import (02), mind a belföldi vásárlás (03) a termelõfelhasználásra beszerzett mezõgazdasági termékeken (vetõmag, takarmány, stb.) kívül azokat a mennyiségeket is tartalmazza, amelyeket a mezõgazdasági termelõk saját feldolgozó üzemük részére vásároltak. A két sor összege nem jelenti az adott évben a termelõk által vásárolt összes termékmennyiséget, mivel a változatlan formában továbbértékesített termékek vásárlását nem halmozzuk bele az elszámolásba.

A 04 sor az országban megtermelt összes termékmennyiséget magában foglalja. Az élõ állatok mérlegében ez a tétel darabban az élõszaporulatot jelenti, tonnában tartalmazza a termelõk által saját termelésbõl értékesített és levágott állatok (vágóállattermelés) élõ testtömegén (súlyán) kívül az értékesített és vásárolt tenyészállatok, valamint az év végi és az év eleji állomány élõ testtömegének különbözetét (ráhízlalt súly).

Az összes forrás (05) az összes felhasználással (16) azonos, halmozott tétel. A halmozódást az okozza, hogy azok a mennyiségek, amelyeket a termelõk akár felhasználásra, akár feldolgozásra egymástól vásárolnak, kétszer jelennek meg a mérlegekben (az értékesítõknél a forrás oldalon a 04, a felhasználás oldalon a 10 sorban, a vásárlóknál pedig forrásként a 03, felhasználásként a 06, vagy a 13 tételben).

A 06 sorban jelennek meg azok a saját termelésû és vásárolt termékek (állatok), amelyek a mezõgazdasági termelõk saját tulajdonában lévõ üzemeiben kerültek feldolgozásra (vágásra). A gyümölcsök mérlegén itt számoljuk el a üzemekben pálinkakészítésre használt cefrét is. A házilagos pálinkafõzésre felhasznált cefre becsült mennyisége nem itt,. hanem a saját termelésû személyi fogyasztás (12) sorában kerül kimutatásra.

Értékesítésként (07-11) a termelõk saját termelésbõl történõ eladásait számoljuk el (halmozódás kiszûrése - lásd a 02-03 tételeknél leírtakat), de az irányonkénti megbontásnál a termékek azon a soron jelennek meg, amely irányban elhagyták a mezõgazdasági termelõi szférát (pl. ha az egyik termelõ eladta a másiknak a termékét, és ez utóbbi exportálta azt, akkor ez a termékmennyiség csak a közvetlen exportnál szerepel, a mezõgazdaságon belüli értékesítésnél nem).

A 08-10 sorban a belföldi értékesítésnek az a része szerepel, amelyrõl az adatforrások alapján megállapítható, kinek adta el a termelõ. Az egyéb értékesítésként (11) elszámolt mennyiségek végsõ felhasználási irányára csak az összevont mérlegek összeállításának segítségével lehet következtetni, mivel vásárlási oldalról (ld. adatforrások) nincs információ arról, ki vásárolta meg a terméket.

A 12-13 tételek jelentik azokat a termékeket, amelyek nem hagyták el a mezõgazdasági termelõk szféráját, mivel vagy közvetlenül elfogyasztották (12), vagy a termelésükhöz vetõmagnak, takarmánynak, keltetésre, trágyázásra felhasználták (13).

A 14 sorban a naptári év folyamán a termelõknél bekövetkezett tárolási veszteség (élõ állatok mérlegén az elhullott állatok) mennyisége kerül kimutatásra.

1.1.3. A termelõi mérlegek adatforrásai

A termelõi mérlegek különbözõ adatforrásokból származó - nem egyszer egymásnak ellentmondó - információk összehangolásával, kiegészítõ becslésekkel készülnek.

A mezõgazdasági termelés statisztikájából kapott információk:

• A jelentésre kötelezett mezõgazdasági termelõk naptári éves elszámolása az általuk termelt mezõgazdasági termékekrõl, gyakorlatilag az 1.1. pontban leírt sémának megfelelõen. Ezek összesítésével a termékforgalom halmozott (az egymástól továbbértékesítésre történõ vásárlásokat is tartalmazó) adatokhoz jutunk, amelyek azonban a mérlegekhez szükséges mértékben "nettózhatók", mivel a mérlegszerû elszámolásban kimutatott összes exportált és belföldre értékesített mennyiség mellett a termelõk értékesítési irányonként a saját termelésû termékekrõl jelentenek. Miután e körre ilymódon bizonylatokkal megalapozott mérlegeket állíthatók össze, termékenként külön elszámolás készül a jelentést küldõk, és a jelentést nem küldõk termelésérõl, s e két "munkatábla" összege a termelõi mérleg.
• A jelentést nem küldõ termelõk számának, összes termelésének, saját termelésbõl történt értékesítésének és állatállományának reprezentatív összeíráson alapuló becsült mennyisége. E mennyiségek felhasználási irányok szerinti megosztása a további adatforrásokból származó információk segítségével végezhetõ el. Gyakran elõfordul, hogy a mérleg összeállítása (pontosabban összeállíthatatlansága) mutatja ki, hogy a becsült adatok korrekcióra szorulnak, és módosítani kell e termelõi kör becsült termésmennyiségét, értékesítését vagy állatállományát.

A termékforgalom statisztikájából származó adatforrások:

• A felvásárlás statisztikájából a havonta jelentett mennyiségek összegezésével kiszámítható a naptári évben feldolgozásra és továbbértékesítésre vásárolt termékmennyiség. Ebbõl az összegbõl kivonva a mezõgazdasági termelõk által (értékesítési oldalról) jelentett mennyiségeket, elméletileg a maradék a jelentést nem küldõ termelõk felvásárlásra történõ értékesítésével azonos.
• A gyakorlatban a két oldalról származó információ ritkán van összhangban: vagy a jelentést küldõ mezõgazdasági termelõk eleve több mennyiség értékesítését jelentik, mint amennyi a felvásárlási jelentésekbõl "összejön" (ekkor kerül a többletmennyiség a mérleg 11 sorába egyéb értékesítésként), vagy a vásárlói oldalról jelentett mennyiség több, mint a termelõi oldalról jelentett és a becsült összes termésmennyiség (ebben az esetben válik szükségessé a becslés korrigálása).
• A felvásárlási statisztika az éves áruforgalmi mérlegen ad információt a mezõgazdasági termelõknek termelõfelhasználási célra eladott - a mezõgazdasági termelõi szférából a felvásárlás révén kikerült, vagy importált mezõgazdasági termékek körébõl származó - mennyiségekrõl. Ez az adat a termelõi mérlegen kimutatott vásárolt mennyiség (03) minimumát jelenti (az összes belföldi vásárlás általában több a termelõk egymástól, valamint az áruforgalmi mérleget nem küldõktõl történt vásárlásaival).
• A piacok statisztikai megfigyelése - bár elsõsorban a piacokon érvényesülõ árak kimutatását célozza - információt ad a megfigyelt piacokon megjelenõ termelõk számáról és az általuk felhozott termékmennyiségekrõl. Tekintettel arra, hogy a közvetlen fogyasztásra történõ értékesítésnek csak egyik csatornája a piaci értékesítés (változó, és egyes termékeknél jelentõs súlyú a háztól, közvetlenül utcán, vállalatoknál, intézményeknél szervezett akciók keretében történõ árusítás), ennek az összeírásnak az adatait csak a jobban megbecsülhetõ összes értékesítésbõl a többi irányba történõ eladások levonásával maradékként kiszámított fogyasztásra eladott mennyiség ellenõrzésére használjuk (pl. ha a maradék kevesebb, mint a termék piacokon összeírt összes felhozott mennyisége, akkor megkérdõjelezhetõ a jelentést adó vállalatok saját termelésû értékesített mennyiségének irányonkénti megosztása, vagy a jelentést nem adó körre becsült összes értékesítés).
• A külkereskedelmi forgalom statisztikájának elsõsorban az összevont mérlegek összeállításában van szerepe, de - különösen az elõbbiekben már jelzett, ellentmondó információk miatt felmerülõ problémák esetén - már a termelõi mérlegek készítésekor figyelembe vett információforrás, fõként azoknál a termékeknél, amelyek jelentõs része exportra kerül, vagy pl. a tenyészállatforgalom elszámolásakor, amelynek termelõi mérlegen kimutatott egyenlege elméletileg azonos a külkereskedelmi forgalom egyenlegével (a belföldi tenyészállatforgalom csak mezõgazdasági termelõk egymás közti forgalmát jelentheti, tehát a belföldi vásárlások és eladások kiegyenlítik egymást).

Egyéb adatforrások:

• A saját termelésû fogyasztás (12) megbecsüléséhez ad támpontot a Központi Statisztikai Hivatal reprezentatív háztartásstatisztikai felvétele, amely jelzi a fogyasztói szokásokban bekövetkezett változásokat.
• Az állattenyésztés termelésének részeként készülõ vad- és halmérleg alapinformációit a Földmûvelésügyi Minisztérium adatgyûjtései (kilõtt és befogott vadállomány, lehalászás és a természetes vizek halfogása) képezik.
• A mérlegek összeállításánál, a különbözõ forrásból származó adatok összehangolásánál felmerülõ ellentmondások feloldásához egyre nagyobb segítséget jelentenek a terméktanácsok szakemberei által - egyelõre nem hivatalosan szervezett formában - nyújtott információk.

1.1.4. A termelõi mérlegek összeállításának módszere

Az elõzõ pontban részletezettek ismétlése nélkül egy termelõi mérleg elkészítésének menete a következõ:

A mezõgazdasági statisztikai jelentést küldõ termelõk mérlegének összeállítása a jelentések alapján (a termékforgalomból kiszûrve az egymás közti - továbbértékesítési célú - vásárlásokat).

A jelentést nem küldõ kör mérlegének elkészítése

• a nyitókészlet (01) az elõzõ évi mérleg zárókészletével azonos,
• a termelés (04) a mezõgazdasági statisztika becslésébõl,
• a felvásárlás (08) a felvásárlási statisztika alapján,
• a mezõgazdaságon belüli értékesítés (10) a jelentõk körében a belföldi vásárlásból az áruforgalmi mérlegen megjelenõ adat által nem fedezett része,
• a fogyasztásra értékesített mennyiség (09) a mezõgazdasági statisztika által becsült összes értékesítés és a már elszámolt értékesítési tételek (08 és 10) különbsége,
• a saját termelésbõl történõ fogyasztás (12) a termelõk becsült száma és a háztartásstatisztika információi alapján,
• a termelõfelhasználás (13) a termeléshez igazodó szükségletek (vetõmag a vetésterület, takarmány az állatállomány) alapján
• a veszteség (14) az év eleji készlethez és a termeléshez viszonyított arány becslésével (felhasználva e mutató alakulását a jelentõk körében),
• a zárókészlet (15) az elõzõ évek adatai, takarmánynál az állatállomány alakulása alapján,
• összes felhasználás (16)= összes forrás (05) a már megállapított felhasználási tételek összegezésével,
• a vásárlás belföldrõl (03) az összes forrás (05) és a már meglévõ forrástételek (nyitókészlet és termelés) különbsége. Ha a már beírt forrástételek összege nagyobb, mint a kiszámolt összes felhasználás, felül kell vizsgálni a becsült tételeket, esetleg módosítani kell a mezõgazdasági statisztika által becsült adatokat (fõleg az összes értékesítés becslése bizonytalan).

A mérleg leírtak szerinti kitöltése után kiszámolt vásárlást a jelentõk mérlegén a mezõgazdaságon belüli értékesítés sorában fel kell tüntetni. Ha ezt nem fedezi ennek a körnek az egyéb értékesítés sorába maradékként került tétel, akkor újra kell gondolni a nem jelentõ kör becsült felhasználási tételeit, esetleg a külkereskedelmi statisztika alapján import is beállítható.

A két körre kiszámított mérleg összegezésével készül el a termelõi mérleg.

1.2. A termelõi mérlegek adatainak felhasználása a MSZR-ben

A MSZR 0 tábláján a termelõk saját termelésének elszámolása történik. Ezért a termelõi mérlegek általános sémájából forrás oldalon nem veszi figyelembe a vásárlásokat (02 és 03 sor), felhasználás oldalon pedig a mezõgazdaságon belüli értékesítést (10). A feldolgozás (06), termelõfelhasználás (13) és zárókészlet (15) adataiból a MSZR részére le kell választani az ágazaton kívülrõl vásárolt (02) mennyiségeket. További módosítást igényel, hogy a feldolgozásra kerülõ termékek esetében csak azok a tételek kerülhetnek feldolgozásként (tehát a kibocsátás részeként) számbavételre, amelyek feldolgozás után elhagyják az ágazatot. A takarmánynak történõ feldolgozást tehát (amely a részletes konkrét termelõi mérlegekben elkülönítetten megjelenik) a MSZR termelõfelhasználásra kerülõ tételként kezeli (meg kell jegyeznünk, hogy ugyanakkor a vetõmagelõállítást ágazaton kívüli tevékenységként értelmezik a német szakértõk, bár mind a mai napig nem kaptunk választ arra, hogy ez a tevékenységek nemzetközi besorolásában hol található).

A készletek esetében kompromisszumos megállapodás született, mivel a magyar gyakorlat - amely a termelõi mérlegek összeállításával az adott termékre vonatkozóan nem kizárólag az ágazatban termelt, hanem az összes (az ágazaton kívülrõl vásárolttal együttes) felhasznált mennyiséggel számol el - az év eleji készletet (amely a mérlegben az elõzõ év végi készlettel azonos mennyiség) teljes egészében az ágazat saját forrásának tekinti, még akkor is, ha az elõzõ évi zárókészlet egy része az ágazaton kívülrõl (importból, vagy a megelõzõ termésbõl maradt felvásárlói készletek visszavásárlásából) származott. Miután csak néhány terméknél, és nem jelentõs arányban fordul elõ, hogy a nyitókészlet egy része a MSZR szempontjából kihagyandó, az (elõzõ évben) ágazaton kívülrõl vásárolt mennyiség, amelynek elkülönítése a felhasználási tételekben aránytalanul sok munkát jelentene, megállapodás szerint az évrõl-évre összeállított magyar MSZR-ben a nyitõkészlet ezekkel a mennyiségekkel el fog térni az elõzõ évi (kizárólag az adott évi saját termelésbõl származó) zárókészlettõl.

2. INPUT

A mezõgazdasági statisztika lényeges része a ráfordítások számbavétele. Ezen a területen a nemzetközi statisztikai gyakorlat is nagyon vegyes, a megfigyelés helyét legtöbbször nem elméleti megfontolások, hanem a gyakorlati lehetõségek döntik el. A költség- jövedelemszámítások alapanyagául szolgáló összefoglaló, értékben mért információk forrása csakis a mezõgazdasági termelõk beszámolói (illetve reprezentatív összeírásai) lehetnek, az ágazat termelõeszközökkel való ellátottságának megítéléséhez, az esetleges várható hiányok felismeréséhez a gyártás és a külkereskedelmi forgalom megfigyelése szükséges. Ugyanakkor az egyes iparcikkekbõl felhasznált mennyiség, valamint ezek árának figyelemmel kísérése mindkét oldalról lehetséges. Elméletileg pontosabb adatot eredményezne a mezõgazdasági termelõk beszámoltatása felhasználásaikról, de ennek gyakorlati megvalósítása a termelõk nagy száma, a nyilvántartások nem kellõ részletezettsége miatt nehézségekbe ütközik. Magyarországon egyedül a felhasznált mûtrágya mennyiségérõl (két év óta a saját takarmánykeverõben elõállított tápokról is) számolnak be a nagyobb mezõgazdasági termelõk. Az összes felhasznált mennyiség és az árszínvonal alakulásának kimutatásához forgalmazói oldalról történik az adatgyûjtés.

A magyar mezõgazdasági statisztika még nem vette át az Európai Közösség mezõgazdasági számlarendszerét, nem készül összefoglaló értékebeni elszámolás a tevékenység ráfordításainak és termelésének szembeállításával. A jövedelemkimutatást célzó elszámolások csak nemzetgazdasági szinten készülnek, tevékenységi bontás nélkül. Emiatt az ellátó ágazatok megfigyelése az agrotechnikához kapcsolódó mennyiségi adatok (mûtrágya-, növényvédõszer-ellátás) és az agrárolló alakulásának, valamint a ráfordítások volumenváltozásának kimutatásához szükséges árinformációk megfigyelésére korlátozódik. A hozzáadott érték ugyan kiszámításra kerül, de a ráfordítások értékének megállapítása a mezõgazdasági termelési statisztika keretében a termelõktõl begyûjtött költségadatokon, és a fajlagos ráfordításokból kiinduló becsléseken alapul.

2.1. Az ellátó ágazatok megfigyelésének gyakorisága, az adatszolgáltatók köre

A Földmûvelésügyi Minisztérium irányításával az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) havi, negyedéves és éves gyakoriságú adatgyûjtéseket végez a mezõgazdasági termlõeszköz kereskedelem területén. Az 1992.elõtti ágazati besorolási rendszerben külön szakágazatként szerepelt a mezõgazdasági termelõeszköz nagykereskedelem, az Intézet (akkor még MÉM-STAGEK) adatgyûjtése az ide besorolt szervezetekre terjedt ki. Miután 1992.január elsejével ez a szakágazat megszûnt, a megfigyelési kör meghatározása, (az adatgyûjtésbe bevont adatszolgáltatók kijelölése) bonyolultabbá vált. Jelenleg a mezõgazdasági termelõeszköz kereskedelemrõl elsõsorban a régebben e szakágazatba sorolt gazdasági szervezetek (illetve jogutódjaik) számolnak be. Ezt a kört az AKII igyekszik bõvíteni, a mûtrágya- és növényvédõszer-forgalmazásra engedélyt kérõ vállalkozások közül azokkal, amelyek valóban végzik is ezt a tevékenységet.

A mezõgazdaság energiaellátásáról az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium irányításával az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet végez éves gyakoriságú adatgyûjtést, amelyen a mezõgazdasági ágazatba sorolt jogi szermélyiségû gazdasági szervezetek beszámolnak az általuk felhasznált energiahordozókról mennyiségben és értékben.

A Központi Statisztikai Hivatal az iparstatisztika keretében a feldolgozó iparba tartozó, 50 fõnél többet foglalkoztató szervezetek termelési és értékesítési adatait havonta, a 20 fõnél többet foglalkoztatókét évente megfigyeli. Ennek az adatgyûjtésnek az adatszolgáltatói körébe természetszerûleg beletartoznak azok az iparvállalatok is, amelyek a mezõgazdaság részére állítanak elõ termelõeszközöket. Megfigyeli még az iparstatisztika az iparon kívüli szervezetek ipari tevékenységét is (termelését és értékesítését), errõl azok a szervezetek kötelezettek évenkénti jelentésre, amelyeknek az ipari tevékenységbõl származó éves árbevétele meghaladja az 50 millió forintot.

A KSH mezõgazdasági fõosztálya a mezõgazdasági termeléshez felhasznált iparcikkek árairól folytat éves gyakoriságú reprezentatív adatgyûjtést, az adatszolgáltatókat azon szervezetek körébõl választva, amelyek az Alapinformációk a gazdasági szervezetekrõl c.adatgyûjtésben jelezték, hogy értékesítenek mezõgazdasági felhasználók részére mezõgazdasági rendeltetésû iparcikkeket. A mefigyelt minta kiválasztásához felhasználják a mûtrágya-, növényvédõszer-, állatgyógyászati készítmények forgalmazására engedélyt kérõk Földmûvelésügyi Minisztériumban rendelkezésre álló listáit (ezek alapján sokszor még kiegészül a kör), valamint az egyes témákban nagy tapasztalattal rendelkezõ szakemberek véleményét. A megfigyelt kör ezen a területen igen heterogén, témától függõen (mûtrágyák, növényvédõ szerek, ipari takarmányok, állatgyógyászati készítmények, mezõgazdasági gépalkatrészek, mezõgazdasági rendeltetésû vegyes - fémtömegcikk-, gumi-, mûanyag-, fa-, textilipari - iparcikkek forgalmazói) iparvállalatoktól, nagykereskedõktõl, kiskereskedelmi boltokon keresztül állatorvosokig terjed.

2.2. A megfigyelések tartalma

2.2.1. A Földmûvelésügyi Minisztérium adatgyûjtései

Az AKII havonta beszámoltatja adatszolgáltatóit forgalmuk összértékérõl, negyedévenként gyûjt adatokat a termékcsoportonkénti (mûtrágya, növényvédõszer, gép, alkatrész, mûszaki áru) értékesítés nagyságárólm Évenként készítenek a mûtrágyáról mérlegszerû elszámolást, a növényvédõ szerekrõl pedig évente kétszer részletes, cikkenkénti értékesítési és zárókészlet adatokat szolgáltatnak a forgalmazók (mennyiségben és értékben). Régebben a mûtrágyára vonatkozó jelentés összesített információi - kiegészítve az iparvállalatok iparstatisztikából rendelkezésre álló közvetlen értékesítésének adataival - azonosnak voltak tekinthetõk az országban felhasznált összes mûtrágyával. Ma már - a forgalmazói kör nagymértékû kiszélesedése, valamint az iparstatisztikában az értékesítési irányok szerinti megbontás leszûkítése miatt - ezek az adatok becsléssel kiegészítésre szorulnak. A becslés alapja a nagy mezõgazdasági termelõk mûtrágya-felhasználása, valamint a fajlagos felhasználás és a vetésterület alakulása.

2.2.2. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium energiamegfigyelése

Az energiafelhasználási jelentés korábban a jogi személyiségû mezõgazdasági szervezetekre vonatkoztóan teljeskörû, megbízható információt jelentett, nemcsak az egyes energiahordozók összes felhasználását tartalmazta mennyiségben és értékben, hanem a felhasznált mennyiségek részletes tevékenységenkénti bontását is. Az adatszolgáltatói fegyelem lazulása, az új számviteli rendszer bevezetése következményeként a nyilvántartások nem kellõ részlezettsége a tevékenységenkénti bontás növénytermelésre és állattenyésztésre való csökkentésére kényszerítette az adatgyûjtõ felügyeletet, sõt az utóbbi években a hiányos visszaküldés miatt becsléssel egészítik ki az adatokat.

2.2.3. A Központi Statisztikai Hivatal iparstatisztikai adatgyûjtésének a mezõgazdaság ellátásához kapcsolódó jelentése

A KSH iparstatisztikájában régebben az értékesítésbõl külön kiemelten megkérdezték a mezõgazdaság részére történt értékesítést. Ma már csak a termelésrõl és a belföldi összes értékesítésrõl gyûjtenek információt mennyiségben (ahol értelmezhetõ) és értékben, az Ipari Termékjegyzék (ITJ) szerinti termékcsoportokra. Miután az ITJ nem rendeltetés, hanem a gyártás szempontjából csoportosítja a termékeket, ebbõl az adatgyûjtésbõl a mezõgazdasági statisztika gyakorlatilag csak a mûtrágyákra és növényvédõszerekre vonatkozó adakat tudja felhasználni becsléseinek megalapozására.

2.2.4. A KSH mezõgazdasági fõosztályának ármegfigyelése

A KSH mezõgazdasági fõosztálya által végzett ármegfigyelés kérdõívein mind a 6 témában a mezõgazdasági termelõk részére történt értékesítés naptári éves mennyisége, ennek ÁFA nélküli eladási áron számított összértéke és ÁFA nélküli átlagára szerepel. Az adatszolgáltatók termékreprezentánsok mennyiségi és értékadatait, valamint az egyes termékcsoportokhoz (pl.nitrogén mûtrágyák) tartozó termékek mezõgazdaság részére forgalmazott összes értékét jelentik. Az adatgyûjtések termékkörének meghatározása témánként eltérõ:

• a mûtrágyák és növényvédõ szerek esetében az adatszolgáltatók a kérdõívek mellé részletes, konkrétan meghatározott termékeket felsoroló listát kapnak, amelyrõl kiválasztják az általuk forgalmazott cikkeket, de ki is egészíthetik a listát forgalmukat jobban reprezentáló termékekkel,
• az ipari takarmányok témájában az adatgyûjtés a takarmánykoncentrátumokra és teljes értékû tápokra vonatkozik, a kérdõíven elõnyomott, a többi megfigyeléshez képest kevésbé konkrétan meghatározott, tulajdonképpen termékcsoportokat tartalmazó bontásban,
• az állatgyógyászati készítmények esetében a termékkör a mûtrágyák és növényvédõ szerekhez hasonlóan konkrétan meghatározott, itt csak formai különbséget jelent, hogy a kérdõívre rányomtatták a listát, és üres sorok állnak az adatszolgáltatók rendelkezésére a lista kiegészítésére,
• a mezõgazdasági gépalkatrészekre vonatkozó adatgyûjtés termékkörének kiválasztása a termékek nagy száma miatt több lépcsõben történik, meghatározott géptípusokhoz tartozó alkatrészek körébõl az adatgyûjtõk által irányított szempontok szerint maguk választják ki a jelentésbe beírandó konkrét cikkeket,
• a mezõgazdasági rendeltetésû vegyes iparcikkek adatgyûjtésének módja és formája a gépalkatrészekhez hasonló, itt adott ITJ csoportokon belül választanak az adatszolgáltatók példákkal megadott szempontok alapján reprezentánsokat.

2.3. A megfigyelések eredményei, számított mutatók

A minisztériumi adatgyûjtések összesített eredményeit a KSH egyrészt változatlan formában publikálja (elsõsorban a Mezõgazdasági Statisztikai Zsebkönyvben), másrészt számítási alapanyagként használja a mezõgazdasági tevékenység folyó termelõfelhasználásának kiszámításához.

2.3.1. A mezõgazdasági termékek termelésének folyó termelõfelhasználása

A mezõgazdasági termékek termelésének folyó termelõfelhasználása naptári évre vonatkozóan kerül kiszámításra folyó és összehasonlító (jelenleg 1991.évi) árakon. A számítások eredményeként a Gazdaságstatisztikai Évkönyben megjelenik a legfontosabb kültségnemek folyó áron számított értéke és volumenindexe.

2.3.1.1. Mezõgazdasági eredetû folyó termelõfelhasználás

A mezõgazdasági eredetû folyó termelõfelhasználás gyakorlatilag a termelõi termékmérlegek termelõfelhasználási tételeit jelentik. Költségnemei:

• vetõmag és más szaporítóanyag (keltetõtojás),
• takarmány,
• istálló- és zöldtrágya,
• egyéb üzemi felhasználás (pl. a nád felhasználása üzemi célokra).

Az egyes tételek kiszámítása a termelõi mérlegek 13 sorában szereplõ adatok költségnemek szerinti csoportosításával és összegezésével történik.

2.3.1.2. Nem mezõgazdasági eredetû folyó termelõfelhasználás

A nem mezõgazdasági eredetû folyó termelõfelhasználás tételeinek kiszámítása a már ismertetett adaforrásokból származó információk szakértõi becsléssel való kiegészítésével történik. A becslések alapját egyrészt a hosszú idõsorban rendelkezésre álló korábbi adatok, másrészt a jelentéseket küldõ mezõgazdasági szervezetek fajlagos mutatóinak (vetésterületre, termésre, állatállományra vetített, mennyiségben és/vagy értékben jelentett felhasználások) alakulása képezik. Költségnemek:

• ipari takarmányok,
• mûtrágyák,
• növényvédõ szerek,
• állategészségügyi anyagok,
• energia,
• épületfenntartási anyagok,
• gépfenntartási anyagok (alkatrészek),
• egyéb eszközök (vegyes iparcikkek).

2.3.1.3. Mezõgazdasági szolgáltatási díjak

A mezõgazdasági szolgáltatások értéke szakértõi becsléssel készül, a jelentést küldõ mezõgazdasági termelõk által kifizetett szolgáltatási díjak összege, a mezõgazdasági szolgáltatási ágazatba sorolt gazdasági szervezetek teljesítményének értéke, és az elõzõ évek adatai alapján.