MEZÕGAZDASÁGI SZÁMLÁK RENDSZERE |
|
A hazai információszervezés nagy lépéseket
tesz annak érdekében, hogy az EU-hoz való csatlakozás
egyik feltételét megteremtse, az egységes módszertani
és osztályozási alapokon nyugvó nemzetgazdasági
elszámolási rendszernek megfeleljen. Ennek fontos része
a mezõgazdasági termelés eredményének,
a kibocsátásoknak és a ráfordításoknak
az európai normák szerinti számbavétele.
A mezõgazdasági számlák jelentõsége
A jövedelem-számítás lépései
a Mezõgazdasági Számlák Rendszerében
Az EK Statisztikai Hivatala 1964 óta ad ki az MSZR-hez hasonló kimutatásokat. Az elsõ években a koncepciók, fogalmi definíciók és könyvelési szabályok még nem voltak egységesek. Az EK 6 alapítója is csak 1969-ben alkalmazta elõször a Nemzeti Számlák Európai Rendszerét (NSZER), visszamenõleg az 1963-as évtõl kezdõdõen.
A nemzetgazdasági számlarendszer célja, hogy lehetõleg
átfogó, összehasonlító képet adjon
a gazdaságról, mely alapján elemzések, elõrejelzések
és politikai döntések is lehetõvé válnak.
Az NSZER-ének számlatükre a nemzetgazdaság egészére
vonatkozik és elemzési célra két szempont szerint
tagolható:
A MSZR a második koncepciót követi és elõreláthatóan
ez hosszú távon érvényes is marad. Noha 1999-tôl
épp e terültet érintô változások
is várhatók.
A mezõgazdaság termékei a következõk
szerint kerülnek csoportosításra
Nem számítanak ide olyan termékek, melyek az élelmiszeriparhoz
sorolandók. Olyan speciális gazdasági egységek
azonban, melyek a mezõgazdasági termelés szintjén
szolgáltatások végzéséhez szükséges
gépeket, anyagot, személyzetet bocsátanak rendelkezésre,
a mezõgazdasági tevékenységi körhöz
sorolandók.
Az MSZR tevékenységi elv szerinti összeállításakor a végsõ termelést minden idesorolt, de csak az idesorolt termékek alapján attól függetlenül kell megállapítani, hogy a termék milyen gazdasági egységben keletkezett.
Ebbõl következõen azon mezõgazdasági
termékek is ideszámítanak, melyek fõtevékenységüket
tekintve nem mezõgazdasági termelést folytató
gazdasági egységekben, illetve kis és házi
kertekben kerültek elõállításra. Másrészt
a nem mezõgazdasági termékek akkor sem vehetõk
figyelembe, ha ezek mezõgazdasági egységeknél
kerültek elõállításra.
Az MSZR az egy ország - egy üzem elvet alkalmazza. Az "egy
ország, egy mezõgazdasági üzem" elve az
MSZR fontos alkotó eleme, és a klasszikus definíciótól
némileg eltérõen kerül értelmezésre.
Az "egy ország, egy mezõgazdasági üzem elv
" egy ország összes mezõgazdasági termelését
egy fiktív üzem termeléseként értelmezi.
Azon termékek, melyek a fiktív üzemet eladások,
fogyasztás, illetve szállítások formájában
elhagyják és nem térnek vissza, az MSZR-ben termelésként
kerülnek elkönyvelésre.
Az MSZR jelentõsége a gyors és mégis kellõ
pontosságú orientációt szolgáló
számítások lehetõvé tételében
rejlik. Az így végzett számítások akceptálhatóságát
a folyamatelemzéses MSZR bázisévének minõsége
alapvetõen befolyásolja. Ez támasztja alá annak
a többletmunkának a szükségszerûségét,
melyet a bázisév (1994) lehetõ leggondosabb kidolgozásához
kellet befektetni.
Nem maradhat említés nélkül az sem, hogy a
számítások hátterében egyéb módszerek,
adatbázisok széles skálájára támaszkodhatunk:
szakértõi véleményektõl kezdve, pénzügyi,
külkereskedelmi szakértõket stb. véleményeket
és figyelembe kell venni (APEH, ARH, FM szakértõk.)
S végül ki kell emelni, hogy az EU-ban az ilyen jellegû
számítások kötelezõek, és mert
mindenkinek követhetõek, a tapasztalatok alapján nagy
mértékben elfogadottak.
Ugrás a szöveg elejére |