MEZÕGAZDASÁGI 
SZÁMLÁK RENDSZERE

A hazai információszervezés nagy lépéseket tesz annak érdekében, hogy az EU-hoz való csatlakozás egyik feltételét megteremtse, az egységes módszertani és osztályozási alapokon nyugvó nemzetgazdasági elszámolási rendszernek megfeleljen. Ennek fontos része a mezõgazdasági termelés eredményének, a kibocsátásoknak és a ráfordításoknak az európai normák szerinti számbavétele.

A mezõgazdasági számlák jelentõsége

A jövedelem-számítás lépései a Mezõgazdasági Számlák Rendszerében

Az EK Statisztikai Hivatala 1964 óta ad ki az MSZR-hez hasonló kimutatásokat. Az elsõ években a koncepciók, fogalmi definíciók és könyvelési szabályok még nem voltak egységesek. Az EK 6 alapítója is csak 1969-ben alkalmazta elõször a Nemzeti Számlák Európai Rendszerét (NSZER), visszamenõleg az 1963-as évtõl kezdõdõen.

A nemzetgazdasági számlarendszer célja, hogy lehetõleg átfogó, összehasonlító képet adjon a gazdaságról, mely alapján elemzések, elõrejelzések és politikai döntések is lehetõvé válnak. Az NSZER-ének számlatükre a nemzetgazdaság egészére vonatkozik és elemzési célra két szempont szerint tagolható:

A MSZR a második koncepciót követi és elõreláthatóan ez hosszú távon érvényes is marad. Noha 1999-tôl épp e terültet érintô változások is várhatók.

A mezõgazdaság termékei a következõk szerint kerülnek csoportosításra

Nem számítanak ide olyan termékek, melyek az élelmiszeriparhoz sorolandók. Olyan speciális gazdasági egységek azonban, melyek a mezõgazdasági termelés szintjén szolgáltatások végzéséhez szükséges gépeket, anyagot, személyzetet bocsátanak rendelkezésre, a mezõgazdasági tevékenységi körhöz sorolandók.

Az MSZR tevékenységi elv szerinti összeállításakor a végsõ termelést minden idesorolt, de csak az idesorolt termékek alapján attól függetlenül kell megállapítani, hogy a termék milyen gazdasági egységben keletkezett.

Ebbõl következõen azon mezõgazdasági termékek is ideszámítanak, melyek fõtevékenységüket tekintve nem mezõgazdasági termelést folytató gazdasági egységekben, illetve kis és házi kertekben kerültek elõállításra. Másrészt a nem mezõgazdasági termékek akkor sem vehetõk figyelembe, ha ezek mezõgazdasági egységeknél kerültek elõállításra.

Az MSZR az egy ország - egy üzem elvet alkalmazza. Az "egy ország, egy mezõgazdasági üzem" elve az MSZR fontos alkotó eleme, és a klasszikus definíciótól némileg eltérõen kerül értelmezésre. Az "egy ország, egy mezõgazdasági üzem elv " egy ország összes mezõgazdasági termelését egy fiktív üzem termeléseként értelmezi. Azon termékek, melyek a fiktív üzemet eladások, fogyasztás, illetve szállítások formájában elhagyják és nem térnek vissza, az MSZR-ben termelésként kerülnek elkönyvelésre.

Az MSZR jelentõsége a gyors és mégis kellõ pontosságú orientációt szolgáló számítások lehetõvé tételében rejlik. Az így végzett számítások akceptálhatóságát a folyamatelemzéses MSZR bázisévének minõsége alapvetõen befolyásolja. Ez támasztja alá annak a többletmunkának a szükségszerûségét, melyet a bázisév (1994) lehetõ leggondosabb kidolgozásához kellet befektetni.

Nem maradhat említés nélkül az sem, hogy a számítások hátterében egyéb módszerek, adatbázisok széles skálájára támaszkodhatunk: szakértõi véleményektõl kezdve, pénzügyi, külkereskedelmi szakértõket stb. véleményeket és figyelembe kell venni (APEH, ARH, FM szakértõk.)

S végül ki kell emelni, hogy az EU-ban az ilyen jellegû számítások kötelezõek, és mert mindenkinek követhetõek, a tapasztalatok alapján nagy mértékben elfogadottak.

Ugrás a szöveg elejére