+ Ötletistálló +

Erre igazán büszkék vagyunk! close

+ MY-X DVD +

2017.IX.
A MY-X team (fiatal tagjaival közösen) sikeresen vett részt a szarvasi konferencián!

2017.VII.
A MY-X team (fiatal tagjaival közösen) sikeresen vett részt az Enyedi Emlékkonferencián!

2017.VI.
A MY-X team egy tagja elnyerte a Bárdy Péter Természettudományi Díjat többek között kiemelkedő innovativitása okán!

2017.V.
A MY-X team egy tagjának a Gábor Dénes Középiskolai Ösztöndíj pályázatra benyújtott dolgozatát a Zsűri véleménye alapján az Alapítvány kuratóriuma matematikai különdíjban részesítette, ill. a kutatócsoport tagjának további tanulmányait egyszeri ösztöndíjjal segíti!

2017.IV.
Különdíjat kapott a MY-X team egyik tagja a minszki nemzetközi esszéíró versenyen a jövő iskolájában várható IKT használatról szóló tanulmányáért!

2017.IV.
III. helyezés a Hlavay Diákkonferencián!

2017.III.
Az NTP-NFTÖ támogatásával beszerzésre került egy prémium kategóriás laptop!

2017.II.
A TUDOK (nyíregyházi) országos döntőjéből sikeres továbbjutás a (székesfehérvári) Kárpát-medencei döntőbe!



Utolsó módosítás: 2015.VII.19.14:08 - MIAÚ-RSS
A MIAÚ immár 20 éve áll a Köz szolgálatára!

Gondolatkísérletek I: Objektivitás, fenntarthatóság, egyensúly

Vezércikk: 2009. május (MIAU No. 129.) - Pitlik László (MIAU) -
(Következő vezércikk: MIAU No. 130.)


A vezércikk kategóriája eddig nem került bevezetésre a MIAU-ban. A hónapról hónapra felmerülő, hasznosnak (megőrzendőnek) ítélt dokumentumok különösebb kommentárok és sorrend nélkül kerültek felkínálásra. A cikkek, a WIKI-kommentárok és a kapcsolódó (MY-X Factor-Y FREE) hírek között természetesen fel-felmerültek stratégiailag fontos gondolatok, de ezek csak a figyelmes Olvasó számára válhattak iránymutatóvá.
A vezércikkek bevezetését a jó ideje, így jelenleg is 'zászlós hajóként' funkcionáló hasonlóságelemzések egyre szélesebb körű alkalmazhatóságának magától értetődővé válása kényszerítette ki. A hónapról hónapra megjelentetni tervezett vezércikkek azokra az univerzális tendenciákra igyekeznek 2009. májusától kezdve felhívni a Tisztelt Olvasó figyelmét, melyek kritikus tömeg elérve (s ez már jórészt csak az Olvasókon múlik) alapjaiban határozhatják meg jövőnket.
S hogy a jövőre való utalás nem csak egy hangzatos szófordulat, azt remélhetőleg mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi mozaik: vagyis az első gondolatkísérletek...

1/4: Képek forrása: Google képkereső 2/4: Képek forrása: Google képkereső 3/4: Képek forrása: Google képkereső 4/4: Képek forrása: Google képkereső

In medias res: Az optimális adórendszer olyan, mint a fakír-ágy. Sok-sok gonosz vonatkozása van, mind félelmetes, mégis rábízhatjuk magunkat, vagyis fenntart(ható).
Az adók össz-mértékét demokratikus módon viszonylag fájdalommentesen meg lehet határozni. Tűzzünk ki célokat, készítsünk kalkulációkat az ezek eléréséhez szükséges költségekről, majd többségi elven döntsünk arról, akarjuk-e annyirért azt, amit elterveztünk.
Természetesen a mai politikai közhangulatban már a közös célok említése is utópiaként merülhet fel, így egy nem is olyan mellék-vágányon érdemes egy rövid gondolatsort arra vesztegetni, lehet-e vajon a 'felismert szükségszerűség = boldogság' roppant egyszerű és világos elvét objektív és operatív szinten értelmezni.
Ha az ország minden egyes (remélhetőleg hiteles) statisztikai adatát más országok (remélhetőleg közel annyira hiteles) adataival összevetjük időről időre (ország = objektum, mutatószám = attribútum), akkor semmi mást nem kapunk, mint egy tanulási mintát, mely megfelelő megvilágításban (= hasonlóságelemzés) megmutatja, mely ország mely mutatószám esetén milyen irányba tér el a mindenki által öntudatlanul is szentesített arany középúttól, vagyis egy fajta fenntartható pályától.
Ehhez alig van másra szükség, mint a ma olyan lelkesen rejtegetett közhasznú adatok valódi közhasznúságának biztosításáról, a sok millió személyi számítógép üres kapacitásainak egységbe szervezéséről, s az eredmények folyamatos közkincsként való bemutatásáról (embargó és egyéb késleltetés nélkül).
Quasi minden egyes új adat(sor) felmerülésekor a tények végigszágulhatnak a folyamatosan fejlődő, robotizált értelmező algoritmusokon, mely átvilágítás eredménye egy stratégiai kép: milyen szívó és taszító erők hatnak az egyes objektumokra. Objektum lehet ember, vállalkozás, régió, vagyis bármi...
E rövid skicc világos utat jelöl ki az automatizálható stratégia-alkotás irányába (a sci-fi kedvelők számára a Sheldon-terv felé), mely minden egyes Jó kormányprogram legitimitásának és a Romboló demagógia visszaszorulásának záloga.
Természetesen soha nem szabad megfeledkezni a mindent vezérlő emberi intuícióról, mely ha jószándékú, akkor alkotó erőként működik, de ha csak önmagáért való, akkor a vonnegut-i hókusz-pókusz veszélyeit hordozza magában az asszociáció határtalan merészségét erőtérként használva.
(Nem mellesleg felmerül innentől a szólás és a művészet szabadságának és öncélúságának matematizálhatósága is, de ez majd egy később cikk középponti eleme lesz. Most csak annyit a kedélyek borzolása érdekében, hogy hasznos tudomány csak az, ami automatizálható, minden más művészet, s ezen belül is nem ritkán naiv-művészet, ennek minden ösztönösen teremtő és heurisztikusan populáris vetületével...)

Visszatérve a fakír-ágyhoz (már csak egyetlen bekezdés!): A szögek az egyes adónemek, s mi vagyunk azok, akiknek el kell viselni az érintkezést ezen közteherviselési formációkkal. Ha mindenki (pl. személy, család, vállalkozás) minden egyes (bárki által felvetette) jellemzőjét közös adatvagyonba szervezzük, akkor a beszedni tervezett adóösszeg arányos szétosztása matematikai kérdéssé 'degradálható'...
Ha a teljes adórendszert valaki túl nagy falatnak véli, akkor ezt máris leredukálhatjuk a tervezett vagyonadóra, mely kapcsán az ellenbizonyítás (józan megfontolások mellett már maga a kiszabás is) hasonlóságelemzési kérdés, mely a fenti koncepciótól semmiben sem különbözik!
A fakír-ágyhoz képest kevésbé elborzasztó? hasonlattal élve: az egyensúly megtartása fájdalmas! Gondoljunk csak a testsúly megőrzésére... A hízás olyan, mint a gazdasági növekedés: jól esik, de előbb-utóbb kényszerű korrekciókhoz kell, hogy vezessen. A fogyókúra pedig nem egyszerű. Mint egy-egy megszorító csomag... Különösen akkor, ha az egyensúlytól való eltéréskor (vö. nagy zabálás) nem tudatosítottuk, hogy ennek a kis örömnek meglesz a böjtje. Ha már eltér valaki az unalmas? egyensúlytól, akkor legalább tudja, hogy most örülnie kell, mert azt nem igazán lehet a tömegektől elvárni, hogy a korrekciós szakaszoknak (is) meg tudjanak tanulni örülni. Pedig ez sem lehetetlen. Az egyensúly tehát csak stratégiai szinten és visszatekintve a múltra élvezetes látvány, de az egyensúlyvesztések folyamatosan figyelése és a folyamatos ellenkormányzás, tudatmódosítás nem egyszerű...

S ha a humán érdeklődű Olvasó esetleg kibírta volna ezt a falanszter-gyanús?, technokrata? frontális támadást, illik megjutalmazni egy sokkal emberibb gondolati szállal, a tanulás idealizált képével:
Nem minden szándék nélküli marketing fogással nyissuk meg az új gondolatot azzal, hogy tanulni (értsd: magolni) már pedig nem érdemes. Raktárra nem lehet ugyanis tanulni. A világot érteni illene, nem visszatükrözni. Mit kell akkor tenni: A tanár állandóan figyel környezetére és magára. A tanár megtanulja magát. A tanár oktatja/bemutatja saját magát az érdeklődőknek (vö. Ayn Rand: Ősforrás, ill. Dalai Lama). A tanuló/hallgató megismeri/megérti a tanárt. A tanuló megérti saját magát. A tanuló (intuíció-generátorként) hasznosítja saját magát. (What do you teach? I observe me! I learn me! I teach me! You learn me! You learn You! You use You!) A hasonlóságelemzés = esetalapú következtetés ilyen egyszerű?! Természetesen a demagógia-gyártás és a korrupt ár-teljesítmény elemzés sem bonyolultabb, csak kevesebb esetre van szükség, s máris (túl)tanult a modell... (Na de erről majd máskor.)

Az esszé nehéz műfaj: csábítóan szabad és határtalan, de sajnos a szakember minden egyes leírt szóval egyre több támadásra ingerlő pontot vél benne felfedezi, míg az Olvasó, egyre inkább elbizonytalanodik. Tehát csak röviden:
Hogyan is lehet bizonyítani a fenti gondolatok józanságát? Mi is a bizonyítás maga?
Az, aki PhD-dolgozatok közelébe kerül, előbb-utóbb szembe nézni kényszerül azzal a kérdéssel: vajon egy-egy dolgozat valóban csak olyan, mintha az lenne, vagy tényleg bizonyított bármit is a szerző?
A bizonyítás biometriai megközelítésben nem más, mint két kezelés szignifikáns különbségének kimondása. Ennek megvan a maga kanonizált módszertana, de az élet sajnos az esetek zömében csak úgy folyik, s nem igazán engedi meg a klasszikus kísérletezést magával (pl. időjárás, tőzsde).
Ellenben (ha rögzítjük), akkor minden egyes eset (= kiindulási helyzet és következménye) tanulsággal szolgálthat. Egészséges-e a margarin, vagy inkább a vaj? Ki ne ismerné azokat az időközben egyre inkább már csak gyakran butácska marketingfogásnak gondolt sajtóközleményeket, melyek ilyen-olyan kutatási eredményekre hivatkoznak...
Ha a biometria nem univerzális módszer, akkor hogyan tovább? Hogyan lehet egy hittérítői/teológiai érvelésrendszert egy tudományos bizonyítástól megkülönböztetni? Hogyan lehet vajon egy-egy parlamenti beszédet ennek logikai zártsága alapján értékesnek, vagy mellébeszélőnek tekinteni?
A válasz a matematikai logikában rejlik, melyet néhány kivételezett emberen túl aligha használunk... Noha egy folytában hivatkozunk rá...
Az életünk tehát tele van kísérletek nélküli esetgyűjtményekkel, melyek által tetszőleges kezelések hatását (vö. termelési függvény) kellene megértenünk ösztönösen. No nem azért ösztönösen, mert nem tanítottuk meg egymást ezt tudatosan tenni (bár ez is igaz), hanem azért, mert Konrad Lorenz óta tudjuk, hogy ez már csak így megy: az intuíció ösztönös. Az emberi tudás (és minden élőlény fenotípusos tudásának) alapja a véletlen ráérzés. Szerencsére az ember arról, amit tudni vél (heurisztika) beszél és ír. Sajnos azonban e két forma több, mint ködös hatékonyságú. A forráskód és a matematikai formalizmus azonban kihagyás- és átfedésmentesen, veszteségmentesen örökíthető. S ezzel vissza is jutottunk a művészet és a tudomány vízválasztójára. Nem elég valamit egyszer megalkotni, automatizálni kell! S nem elég asszociálni, azt bizonyítani kell!
A bizonyítás tehát olyan kísérleti keretrendszerek nélküli adatvagyonokra kell hogy érvényes legyen, melyekre a kutatásmódszertan nem kínál patentrecepteket. Például? Például hasznos-e a vállalkozásoknak az ERP-rendszerek bevezetése? S ha már itt tartunk (nem ugyan olyan módszert igényel a bizonyítás a következő kérdésnél is?): Hasznos-e a külső információs rendszerek kialakítása?
Gyakran bizonyított újdonságnak tekintik a kérdőíves felmérések kiértékelését. Ha azonban visszagondolunk a számítástechnika hajnalára, a Turing-tesztre, ahol az volt a kérdés a mesterséges és a természetes intelligenciák megkülönböztetésekor, vajon egy paraván mögött elhelyzett számítógép és ember közül mi/ki válaszol egy-egy túloldalról feltett kérdésre), nem ártana a kérdőívezéskor is feltenni a kérdést magunk számára: meg tudjuk-e különböztetni, melyik válasz(sor)t generálta valaki véletlenszám-generátorral, s melyik hiteles emberi válasz?
S ha véletlenül az jönne ki, hogy nem is olyan egyszerű eldönteni, akkor illene azon kérdéseket (az ezekre kapott válaszokat) és megkérdezetteket nem tekintenénk tények kinyilatkoztatóinak: mint manapság oly gyakran... A hasonlóságelemzés nem mellesleg automatikusan képes eldönteni adott (értékítéleteket elváró) kérdéssorra érkező válaszok esetén, vajon ki adta a leginkább 'kamu' válaszokat adott kérdésre, s melyik kérdésre érkezett a legtöbb tipp...
A hasonlóságelemzés tehát vélelmezhetően egy fajta szigorú (minden esetet magába fogadni képes) bizonyítási eljárás, mely több rétegben a lehető leginkább ellentmondásmentes összképhez vezet.
Ezzel szemben a klaszter-analízis cél nélkül keresi a csoportképzés matematikai lehetőségét, majd a vonnegut-szindróma gyanújától nehezen eltávolítható asszociációkat. Anélkül, hogy egy hasonlóságelemzési Y0-modellt is futtatna az elemző arra vonatkozóan, létezik olyan nézete az esetgyűjteménynek, ahol nincs jogunk csoportokról beszélni (vagyis minden létforma és élettér!?, s nem kell címkézni, mert bizonyíthatóan? nincs értelme ennek az intuíció-gerjesztő asszociációs önámításnak, melyet gyakran történelemtanításnak és művészi megnyilvánulásnak nevezünk). Tipikus eset a hátrányos helyzet törvényileg szubjektív fogalma ott és akkor, amikor a környezettudatosság végre mindent beemelni szándékozik a célfüggvénybe... Azonban: a biodiverzitás nem feltétlenül lehet tetszőleges a jövőben a múlt mintázatai alapján, ami egyben a rasszizmus matematikáját is jelenti. Hát nem furcsa? Eddig az atomenergia materiális kétarcúsága volt a mumus, s lassacskán a matematika is megmutatja valódi énjét?!
Mint minden, így az előbb pozitív keretben megvillanó zöldmozgalmak is kétarcúak: vagyis a sötét-zöldségek ellen is illik fellépni tudni: például a fenntarthatóság fogalmának matematizálásával, vagyis ezzel a cikkel, mely üzenete egyszerű: ha a minden tényt nem tudunk egyetlen egységes modellbe magyarázni, akkor nem az a helyes, ha egyes tényektől eltekintünk!
Ilyen veszélyeket hordoznak például a döntési fák, melyek csak az egy csoportba sorolt objektumokra érvényes szabályokat keresnek, s nem rendszerszintűeket.
A modell-alapú világban a vonnegut-féle veszedelemmel azonos fajsúlyú a túltanulás réme, vagyis a technokrata demagógia. De ez ellen szerencsére a többrétegű modellek hatásos pajzsot jelenthetnek: pl. borár-előrejelzés esetén minden rendelkezésre álló magyarázó tényező alapján születhet egy rel. jó modell. Ezt azonban sok borfajta árelőrejelzésének együttes torzulásai és igazságai alapján tovább lehet finomítani (tetszőleges, egyre kevésbé hatásos ismétlésben), de egyetlen új nézőpont is elég egy még inkább a hibátlanság irányába mozduló, mégis logikus keretrendszer zárókövének megalkotásához: ez pedig nem más, mint annak a javító és rontó mintázatnak a felismerése, mely esetén a primer és a finomított becslés tényekhez való viszonyát is képes egy hasonlóságelemzés megtanulni. Mindezt úgy, hogy ahol téved, annak eredménye nem téves előrejelzés, hanem egy sikkes 'nem tudom' válasz, vagyis a szakértői rendszer nyilatkozatainak önkorlátozása...
Zárszó: s hogy ez falanszter-e, vagy a kiút?, azt majd eldönti a szelekció! Itt kis hazánkban kellően sok probléma-impulzus ér mindannyiunkat, hogy a lét határozza meg a tudatot... vagyis esélyt kapjunk olyan intuíciós rohamokra, melyek automatizálása az intuíciót automatizálja (részlegesen, de nagyon hatékonyan)! S ha a sakk-automaták léte még nem gondolkodtatott el valakit azon, mi lesz az ember teremtette gép és magának az embernek a szimbiózisából, akkor immár itt az idő!


Észrevételeit érdeklődéssel várjuk email-ben!

((Vissza))
miau.my-x.hu
myxfree.tool
rss.services