Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Agrárszaktanácsadás

Ide tartoznak mindazok a fertőző és nem fertőző kóroktanú megbetegedések, amelyek a nemi működést mindkét ivar esetében hátrányosan befolyásolják. Anyák esetében következményként termékenységi zavarok vagy vetélés, kosoknál párzásképtelenség vagy rossz termékenyítő képesség léphetnek fel.

Kosok

Tenyészkosok esetében jelentőséggel bír minden olyan fertőző és nem fertőző kóros hatás, amely a herék állományát károsíthatja. Leggyakoribb nem fertőző kórok a mechanikai sérülés, amelynek során a here állományában vérzések, elhalások, kötőszövetes "csomók" keletkezhetnek.

Igen gyakori kosokban a Brucela Ovis okozta mellékhere- és heregyulladás. A betegség során a here és mellékhere állományában "csomócskák" (granulomaszerű) képződnek, amelyek elzárják a herecsatornákat és helyileg gyulladást, valamint ondópangást eredményeznek. A beteg állatok vizeletükkel, spermájukkal ürítik a baktériumot, amely a környezetből az addig egészséges, nem fertőzött állatok szervezetébe kötőhártyán, valamint a nemi szervek nyálkahártyáján át jut be. A már beteg kosokat a tenyésztésből ki kell zárni, az állományba újonnan betelepítendő egyedeket a karanténozás ideje alatt vérvizsgálatnak kell alávetni. Gyakran tünetmentes a fertőzöttség, ezért a kosállományt célszerű félévente szerológiailag vizsgálni és a pozitívnak minősült egyedeket selejtezni.

Here és mellékhere megbetegedést okozhatnak más baktériumok, mint Strepto- és Staphylococcusok, Pasteurella clamidia, Actinobacillus seminis, Hystophilus ovis. A fertőzöttségek során gyakran képződnek a herékben kisebb-nagyobb tályogok, amelyek eltokozódhatnak, vagy esetleg az egész here gennyes beolvadásához vezethetnek. Gyógykezelésre a legtöbb antibiotikum alkalmas, de a visszafordíthatatlan károsodás miatt célszerűbb a kosokat kiselejtezni.

Anyák

Szaporodási betegségeik a nemiszerv különböző részeinek (péra, hüvely, nyakcsatorna, méh, petevezető, petefészek) kóros elváltozásait foglalják magukba. A péra leggyakoribb megbetegedése a repedés, amely ellés után jelentkezhet. Fertőtlenítéssel, esetleg sebészetileg könnyen gyógyítható. A hüvely ellés előtt közvetlen vagy ellés után előeshet, amikor duzzadt rózsaszín képlet formájában dudorodik elő a péraajkak között. Gyógykezelni sebészetileg lehet. Előfordulhat hüvelysérülés az ellés során, amely gennyes hüvelyhuruthoz vezethet. Gennyes hüvelyhurutot okozhat az ivarzás-szinkronizáláshoz használatos hüvelyszivacs is. Híg fertőtlenítő oldatokkal naponta kétszer kiöblített hüvely 4-5 nap alatt gyógyul. Önmagában a nyakcsatorna megbetegedési ritkák, elsősorban elléskori sérülésekkel lehet számolni. Gyakoribb megbetegedés a méhgyulladás (hurutos, gennyes, eves), amely az ellést követően jelentkezhet felhágó (Ascendalo) fertőzés, vagy magzatburok visszatartás miatt. Egyes esetekben idültté válik és meddőséget okoz. Gyógykezelni parenterálisan adott méhösszehúzókkal (Oxytocin), valamint helyileg antibiotikum tartalmú méhtablettákkal (Genta, Amox, Exuter, stb.) lehet. Méhgyulladáshoz csatlakozik a nyakcsatorna, valamint a petevezető és petefészek gyulladása, ezért célszerű a helyi kezelést parenterális antibiotikum terápiával kiegészíteni. A petevezető gyulladása elzáródáshoz vezethet, a petefészek gyulladása a csírahám károsodását okozhatja. Mindkét esetben meddőség alakulhat ki. Anyajuhok szaporodási betegsége a vetélés. (lásd vetélés)

A kos szaporodásó képességének zavarai

Sarlós Péter, ÁTK

A kos szaporítóképességének zavarait főleg a következők okozzák:

A here és mellékhere megbetegedései, amelyek leginkább fertőző eredetűek, ritkábban traumák, toxinok és hőmérséklet - változások szerepelnek, mint kórokok: heregyulladás, mellékhere-gyulladás, szerzett egy- és kétoldali hereatrófia, kétoldali szerzett heredegeneráció.

A szaporító szervek hiányos fejlettsége és hibái. Lehetnek örökletesek vagy szerzettek, ritkábban helytelen takarmányozásból eredőek: egy- és kétoldali aplázia és hipoplázia, rejtettheréjűség, hermafroditízmus.

A nem megfelelő szexuál hormon-szekréció miatti hiányzó vagy gyenge párosodási ösztön, vagy a spermatogenezis zavara.

A párzásképtelenség oka lehet veleszületett vagy szerzett. Veleszületett ivarszerven belüli rendellenesség a tasak nyílásának szűkülete, az infantilis pénisz, a hímvessző hátravonó izmának rövidsége stb. A szerzett okok között leginkább a hímvessző és a tasak sérülése, ill. gyulladása fordul elő. A koson nem ritka jelenség a pénisz merevedő-testének sérülése és hematóma keletkezése, ami hirtelen végrehajtott fedezés közben a pénisz szögbetörése következtében áll elő. A párzásképtelenség ivarszerven kívüli oka lehet a büdössántaság , amely nagyfokú fájdalmassága miatt akadályozza a fedezést.

Termékenyítőképtelenség. A terméketlen vagy csökkent termékenyítő képességű kosok ejakulátumaiban nagy arányú a rendellenes spermiumok előfordulása. Termékenyítő képtelenséget okozhat minden olyan a gonádot érintő veleszületett vagy szerzett kóros elváltozás, ami a spermatogenezis zavarában nyilvánul meg. Ide soroljuk a here hipopláziáját, a kriptorchizmust, a here degenerációját, atrófiáját és a here- mellékhere gyulladást.

A here hipoplázia vagy örökletes hiba, vagy még az ivarérettség előtt szerzett kóros állapot. A herék fejlődése megáll, ami a spermatogezeis zavarában és hormonális elégtelenségében nyilvánul meg. Mindkét here hipopláziája a kos sterilitását okozza, az egyoldali esetén a hím nemi jelleg még kifejezett lehet.

Kriptorchizmus esetén a herének a hasüregből a herezacskóba való lejutása marad el. Lehet egy- vagy kétoldali. A húsmerinó fajtában gyakori. Előfordulásának aránya a szarvtalanságra való szelekcióval még csak nőtt. A hiba örökletes, ezért a rejtettheréjű állatok selejtezendők.

A here degeneráció a kanyarulatos csatornák csírahámjában jelentkezik. Többnyire általános betegségekhez társulva vagy minden olyan káros külső behatás (hibás takarmányozás, magas hőmérséklet, toxikózis stb.) következtében áll elő, amelyek végeredményben a spermatermelés megváltozásában nyilvánulnak meg.

Kosoknál a karotin-hiányos takarmányozás, a nyári tűző nap magas hőmérséklete, a lábvégek bőr alatti kötőszövetének gennyes-elhalásos gyulladása és minden olyan általános betegség szóba jöhet mint kórok, amely hosszabb ideig magas testhőmérséklettel jár vagy toxikus hatást fejt ki.

A heregyulladás a mellékhere gyulladásával együtt gyakran előfordul; leginkább a Brucella ovis okozza. Ez a termékenyítőképtelenség leggyakoribb oka. Heregyulladást válthat ki a Corynebacterium pyogenes, a Corynebacterium pseudotuberculosis ovis, a Pseudomonas aeruginosa, a Haemophylus ovis, az Escherichia coli, sérüléseken keresztül a streptococcusok, a staphylococcusok. A kosok here- és mellékhere-gyulladása ritkán jelentkezik heveny formában. Az esetek 90 %-ában a folyamat idülten, legtöbbször észrevétlenül zajlik le. A libidó kezdetben kifejezett. A herében, de leginkább a mellékhere farki részében diónyi kemény csomókat lehet tapintani. A sperma vízszerű, az ondósejtek legnagyobb része elváltozást mutat. A folyamathoz gyakran társul a mellék herecső elzáródása miatt ondópangás és teljes termékenyítőképtelenség. A kosok rendszeres szerológiai és ivarszervi vizsgálata és a fertőzött kosok kiselejtezése szerves része a Brucella ovis - fertőzöttség elleni védekezésnek.

ÁTK Herceghalom 1999 november