Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Agrárszaktanácsadás

 

Juhbetegségek

 

ˇ vírusos fertőző betegségek: bárányok vírusos tüdő- és bélgyulladása, Aujenky féle betegség, ragadós száj- és körömfájás, varas szájfájás, papillomatózis, tüdőadenomatózis, maedi-visna, súrlókór, border betegség, leukózis

ˇ baktériumok okozta fertőző betegségek: lépfene, rosszindulatú vizenyő, gázödémás betegségek, enterotoxémiák, tetanusz, leptospirózis, pastearellózis, streptococcózis, salmonella abortus o., álgümőkór, actinobacillózis, liszteriózis, chlamydiózis, necrobacillózis, büdös sántaság

ˇ gombák okozta betegségek: lásd takarmányozási eredetű betegségek (file-név: jtermhn)

ˇ pararitás betegségek (endoparaciták): coccidiózis, cryptosporidiózis, toxoplazmózis, sarcosporidiózis; málymételykór, lándzsásmételykór, bendőmételykór, galandférgesség, kergekór, hólyagférgesség; törpefonál-férgesség, gyomos- és bélférgesség, tüdőférgesség, gócos tüdőférgesség; althropodózisok lásd külső élősködők;

ˇ nem fertőző eredetű betegségek;

ˇ külső élősködők (ektoparaziták): szőrtetvesség, valódi tetvesség, kullancsosság, légylárva fertőzöttség, juhbagócslárva betegség, paklincsosság, rühösség /fej-, láb- és testrühösség/

 

Juhbetegségek

dr. Soós Ferenc, ÁTK

 

A szervezetet károsító külső vagy belső tényező hatására alakulnak ki. A tényezók neve kórok, amely lehet fertőző és nem fertőző. A fertőző kórokok lehetnek vírusok, baktériumok, gombák, paraziták. Nem fertőző kórokok igen változatosak (hibás takarmányozás, mérgezések, mechanikai fizikai és kémiai ártalmak, stb.).

a.) Fertőző betegségek: Okozói mindig fertőző kórokok.

1. Vírusos betegségek: Kórokozói vírusok. Leggyakrabban előforduló vírusos juhbetegségek a következők:

Bárányok vírusos tüdő- és bélgyulladása: Adeno, rota, reo és parainfluenza vírusok okozzák. Gyakori az intenzíven tartott 2 hónapos, esetleg több hónapos bárányok között. Hasmenésben vagy köhögésben és tüsszögésben nyilvánul meg, esetleg a két tünet együtt jelentkezhet. Gyógykezelni csak a baktériumos szövődményeket lehet antibiotikumok segítségével. Megelőzés vakcinázással (lásd. prevenciós áeü. kez.).

Aujeszky féle betegség: Közvetítője a sertés, amennyiben a juhokkal együtt tartják. Igen jellegzetes tünet a vakaródzás, de jelentkezhetnek idegrendszeri és bénulásos tünetek is. Megelőzni az együttartás elkerülésével lehet.

Veszettség: A vírus terjesztői a fertőzött, vagy beteg állatok (róka, farkas, stb.), amelyek a nyállal marás révén terjesztik a betegséget. Kezdetben fokozódik a párzási ösztön, amit bénulás és elhullás követ. Megelőzni a ragadozók távoltartásával lehet, védekezni pedig évente ismételt vakcinázással (Pabisin).

Ragadós száj- és körömfájás: Igen ragályos betegség, amit fertőzött állatok, valamint járványfogó tárgyak terjesztenek. Lázzal és a száj, tőgy, has, csülökhasadék, péra és tasak bőrének, nyálkahártyájának hólyagos elváltozásával jár. Újszülött bárányokban szív- és vázizom elfajulást okoz. Magyarországon nem fordul elő.

Varas szájfájás: Göb- és pörkképződéssel járó betegség, amit gyakran fiatal bárányokban, ritkábban felnőttekben tapasztalunk. Elváltozások a száj bőrén és nyálkahártyáján, a lábvégeken és a nemi szervek környékén, ritkábban egyéb területeken jelentkeznek. Közvetlen és közvetett formában terjed, gyógyulásra hajlamos. Gyógykezelni helyileg glicerines jódoldattal lehet és a pörkök kíméletes eltávolításából áll. Védekezést a skarifikációs (karcolásos) vakcinázás jelent, amit járványos környezetben már napos korban el kell végezni. Emberre is veszélyes, ezért az állatokkal való bánáskor ajánlatos gumikesztyűt használni.

Papillomatosis: Daganatos nyálkahártya és bőrmegbetegedés, ami közvetlen érintkezéssel terjed. Az említett képleteken (tőgy, hát, lábvég közelben) daganatos borsónyi/mogyorónyi nagyságú szürkés bőrnövedékek alakulnak ki, amelyek egy idő után maguktól eltűnnek.

Tüdőadenomatózis: Rosszindulatú tüdődaganat képződéssel járó elhúzódó betegség. Az első tünetek (mint nehezítet légzés, köhögés, lesoványodás) 3-7 hónapos lappangás után jelentkeznek. Gyógykezelni nem lehet, a védekezést a beteg egyedek levágása jelenti.

Maedi-visna: Igen elterjedt, gyógyíthatatlan megbetegedés. Tüdőgyulladásban, agyvelőgyulladásban, ízületi gyulladásban és vetélésben nyilvánul meg. Tüneteit 3-4 éves kor után tapasztaljuk. A lesoványodott állatok sokat köhögnek, tejtermelésük csökken, ízületeik duzzadtak, az anyák gyakran vetélnek. A visna idegrendszeri tüneteket okoz. Védekezni a folyamatos selejtezéssel lehet. A fertőzöttség megszüntetése egy állományon belül lehetetlen és kivitelezhetetlen.

Surlokór: Gyógyíthatatlan, idegredszeri tünetekben (vakaródzás, szédelgés, egyensúlyzavar) megnyilvánuló betegség. Klinikai tüneteit csak 2-3 éves kor között tapasztaljuk. Mindig elhullással végződik, amit kiszáradás és nagyfokú lesoványodás kísér.

Border betegség: Szarvasmarha BDV-hez hasonló vírus okozza. A fertőzött anyajuhok vetélnek, vagy gyenge, életképtelen, "szőrtelen", eseteleg nyakán pigmentált, idegrendszeri tünetekkel küszködő bárányokat ellenek.

ˇ Leucozis: Szokványosan, 3-7 éves juhokban jelentkező megbetegedés, amely kóros lesoványodásban, vizenyőben és a testtájéki nyirokcsomók megnagyobbodásában nyilvánul meg.

2. Baktériumok okozta betegségek:

ˇ Lépfene: Valamennyi emlős betegsége. Kórokozója a Bacillus anthracis spórás baktérium. A fertőzés a spórákkal szennyezett takarmánnyal vagy ivóvízzel történik. Igen gyors lefolyású, lázzal, remegéssel és nehezített légzéssel jár. Boncoláskor feltűnő a megnagyobbodott, mállékony lép és a bél falában lévő

ˇ Véres kocsonyás beivódás (carbunculus). Észlelésekor értesíteni kell a hatósági állatorvost.

ˇ Clostridivmok okozta betegségek

ˇ Rosszindulatú vizenyő: Sebfertőzés eredménye. Okozója a Cl. Sapticum, Novy és Hystoliticum. A fertőzött seb lilásan elszíneződik, hideg tapintású, vizenyős, időnként bűzös. 2-3 napon belül elhulláshoz vezet.

ˇ Gázödémás betegségek: Szintén sebfertőzés eredeményei. A seb környékén a szövetekben a fent leírtak mellett gázfelhalmozódás tapasztalható. Gyógykezelése a terület tisztogatásából és fertőtlenítéséből áll.

ˇ Enterotoxiaemiák: Bélben zajló kóros folyamatok. Jelentőségük az intenzív takarmányozási rendszerben igen nagy. A Cl. Perfringens D,C és B típusa okozza.

ˇ A Cl. Perfringens D típusa rendes lakója a bendő és bél flórájának. Megbetegedést csak fehérjében, szénhidrátban gazdag és rostban szegény takarmányozás során okoznak, amikor elszaporodnak a bélcsatornában és méreganyagaikat a bél falán keresztül a szervezetbe juttatják. Bűzös hasmenéssel, étvágytalansággal, végtaggyengeséggel és mindig elhullással járó betegség. Boncoláskor jellemző a vesék kenőcsszerű ellágyulása. Gyógyíthatatlan betegség.

ˇ Cl. Perfringens C típusa a legeltetett 1-2 éves juhokat betegíti meg. Oktanában szerepet játszik a takarmányváltás (legelőre hajtás téli takarmányozás után). Villámcsapásszerűen jelentkezik. A bél tartalma borvörös színű, a nyálkahártya vérzéses, fekélyes lehet. Gyógykezelhetetlen.

ˇ Cl. Perfringens B típusa szopós bárányok vérhas megbetegedését okozza. 14 naposnál idősebb bárányok az enzimgarnitúra változása miatt már nem betegednek meg. 1-2 napig tartó vörhenyes, bűzös hasmenés közepette a bárányok elpusztulnak.

ˇ Tetanusz: Okozója a Cl. Tetani, amely anaerob körülmények között sebfertőzéshez társultan okoz megbetegedést (krotáliázás, köldökseb, ellés, farokcsonkítás, stb). Méreganyaga görcsös bénulást, majd elhullást okoz.

ˇ A Clostridiumok okozta betegségek elleni védekezéshez kombinált oltóanyagok állnak rendelkezésre (Imotoxan) (lásd hizlalási betegségek).

ˇ Listeriózis: Okozója a Lysteria momocitogenes Gram pozitív baktérium. Gyenge ellenállóképességű egyedekben jelentkezik földdel szennyezett takarmány etetése során (szilázs). Leggyakrabban idegrendszeri (tarkómerevség, izgatottság, kényszermozgás) megbetegedést észlelünk, de okozhat vetélést, valamint újszülött bárányokban vérfertőzést (hőemelkedés, hasmenés, elgyengülés). Diagnosztizálni kórszövettanilag lehet. Intravénás antibiotikumokkal lehet gyógykezelni.

ˇ Pasteurellózis: Kórokozója a Pasteurella multocida, az egészséges állatok szervezetének lakója. Csökkent ellenálló képességű, rossz körülmények között tartott egyedekben vérfertőzést, tüdőgyulladást okoz. Vérfertőzés során magas láz, véres hasmenés, orrfolyás tapasztalható. Tetraciklinekre érzékeny kórokozó. Védelem csak az állományspecifikus oltóanyagtól várható.

ˇ Streptococcozis: Okozója a Str. Ovis. Epiphyta baktérium, de a legyengült állatokat megbetegíti. Gyakran ízületi gyulladást okoz. Penicillin iránt érzékeny.

ˇ Salmonella Abortus Ovis: Nagyüzemi juhászatokban vetélést, koraellést, nagy számú halva születést okoz. Terjesztői a kosok, amelyek fedezés során továbbítják a kórokozót. A legtöbb baktérium ellenes szer igénybe vehető a gyógykezelés során.

ˇ E. coli: Elsősorban újszülött bárányokat betegít meg. Gyakran köldökfertőzést,ízületi gyulladást, ritkábban hasmenést okoz. A használatos gyógyszert mindig érzékenység alapján kell kiválasztani.

ˇ Álgümőkór: Okozója a Corinebacterium piogenes, amely a nyirokcsomók, valamint a különböző szervek eltályogosodását okozza. A kórokozó penicillinre és teracikzinre egyaránt érzékeny.

ˇ Brucellózis: Br. melitensis és Br. abortus 15-20 %-os állományszintű vetélést okoznak. Br. ovis kosokban mellékhere- és heregyulladást idéz elő. Fertőződésük nemi úton, vagy kötőhártyán át történik. A beteg állatok heréi duzzadtak, fájdalmasak és melegek. Ondójuk minősége romlik. A betegség gyógyíthatatlan, a fertőzött egyedek selejtezése indokolt.

ˇ Actinobacilózis: Okozója A.lignieresi, a száj- és orrüregek rendes lakója. Nyálkahártya-sérülést követően behatol a mélyebb szövetekbe, esetleg egyéb szervekbe, ahol granuloma képződést idéznek elő. Sebészetileg kezelhetők a hozzáférhető gócok.

ˇ Leptospirózis: Bárányok betegsége. Okozója a L. pomona és Gripotipasa. A bárányok lázasak, gyakran sápadtak és véreset vizelnek. Vemhes anyák vetélhetnek.

ˇ Chlamydiózis: Kórokozója a Chlamydia psittaci. Okozhat vetélést, tüdőgyulladást, heregyulladást, ízületi gyulladást, kötő- és szaruhártya-gyulladást. Tetraciklinekre érzékeny.

ˇ Necrobacillózis: Újszülött bárányok köldökfertőzése során kialakuló betegség. Feltűnőek az elhullott bárányok máján megtalálható borsónyi sárgásszürke elhalásos gócok.

ˇ Panaritium - büdössántaság: Okozói a Bact. nodosus és Fusobact. necrophorum, amelyekhez egyéb baktériumok is csatlakoznak a csülök gennyes, eves gyulladásának előidézése során.

3. Gombák okozta betegségek - mycotoxicozisok: lásd takarmányozási eredetű betegségek

4. Parazitás betegségek: Okozhatják egysejtű élősködők (protozoonozisok), férgek (helmintozisok), ízeltlábúak (arthropodózisok).

ˇ Protozoonózisok- coccidiózisok

ˇ Coccidiózis: Eimeria fajok okozzák. Intenzíven tartott állatokban (4-8 hetes korban) hasmenésben nyilvánul meg. Gyógykezelés lásd áeü. megelőzési és kez. prog.

ˇ Cryptosporidiózis: 1-2 hetes bárányok betegsége. Véres hasmenéssel, lesoványodással és elhullással jár. Gyógykezelni nem, védekezni megfelelő higiéniával lehet.

ˇ Toxoplazmózis: Gazdája a macska. Közti gazdája lehet a juh is. Vemhes anyáknál vetélést okozhat.

ˇ Sarcosporidiózis: Harántcsíkolt izomzatban cisztaképződéssel járó, tüneteket nem okozó fertőzöttség. Súlyos fertőzöttség esetén vetélést okozhat.

ˇ Helmintozisok

ˇ Májmételykór (Fasciolozis): Jelentős helmintozis. Legeltetett juhok betegsége. Közti gazdája a csiga, amelyben kialakul a metacercaria, majd a környezetben betokosodás révén a fertőzőképes cercaria. A cercariával fertőzött takarmány etetése okozza a fertőzést. Heveny esetben súlyos májkárosodás (lesoványodás, elesettség, vérfogyottság) alakul ki, míg idült esetben sárgaság, vérfogyottság, testszerte vizenyő, hasmenés tapasztalhatók. Gyógykezelés, megelőzést lásd prevenciós állateü-i kezelések.

ˇ Lándzsásmételykór (Dicroceliozis): Okozója Dicrocelium dendriticum, közti gazdája először a tüdős csigák valamelyike, majd a hangyák veszik át és ürítik 1-2 hónap után a fertőzőképes metacercariákat. Egy teljes fejlődési ciklus 6 hónap, tehát az állatok fertőződése általában tavasszal következik be. A bélből a májba jutott lándzsásmételyek ritkán okoznak klinikai tüneteket.

· Bendőmételykór (Paraphistomozis): Okozói a különböző paraphistomum fajok. Közti gazdái a vízi tányér csigák. Bárányokban hasmenést, lesoványodást és vérfogyottságot okozhatnak. A bélből a bendőbe visszavándorolt mételyek nem okoznak klinikai tüneteket.

· Galandférgesség: Bárányok esetében van jelentősége. Okozója a Moniezia expansa nevű galandféreg. Közti gazdája a talajlakó páncélos atka, amely 3 hónap után üríti a fertőzőképes lárvát (cysticercoid). A bárányok által fölvett lárva 40 nap alatt érett féreggé alakul és súlyos hasmenést, lesoványodást, vérfogyottságot, vizenyőt okoz. Gyógykez. lásd prevenciós állateü-i kezelések.

· Galandféreglárvák okozta bántalmak: A kutya némelyik galandféreglárvája megtelepedhet juhok különböző szerveiben.

· Kergekór (Coenurozis): Kutya Taenia multiceps galandféreg lárvája eljut az agyszövetbe, ahol eltokozódik és növekedésnek indul. Gyakran tapasztalható egyensúlyzavar, fejoldalttartás, egy irányban történő haladás. Kétéves kor alatti juhok betegsége.

· Hólyagférgesség (Hydatidozis) Kutya Echynococcus granulosus galandféreg lárvája, amely a bélből eljut a májba, tüdőbe és egyéb szervekbe. Rendszerint tömlőket képez, de tüneteket nem okoz.

· Cysticercus Tenuicolis metacesdodája a hasüregben lelhető fel. Tüneteket nem okoz.

· Törpefonál-férgesség (Strongyloidozis): Általánosan elterjedt, kórtanilag kisebb jelentőségű bántalom. Okozója a Str. papillosus ritkán fél évesnél fiatalabb bárányokban okoz hasmenést, vérfogyottságot, legyengülést. A fertőzés bőrön át, vagy tejjel töténik.

· Gyomor- és bélférgesség (Trychostrongilidozis): Legelterjedtebb parazitás bántalom. Okozói a Trichostrongilus, Cooperia és Nematodirus nemekbe tartoznak. Az oltógyomorban és vékonybélben telepednek meg. Kártételüket helyileg a bélfal károsítása révén fejtik ki, de kiterjedhet a szervezet fehérje- és ásványianyag cseréjére, valamint az immunrendszerre is. Tünetei nem jellegzetesek, eredmény mindig a fejlődésben való visszamaradás, rossz takarmányértékesítés.

· Tüdőférgesség (Dycticaulozis): Okozója a D. filaria, amelynek fertőző lárvája a bélből a nyirokáram és véráram útján eljut a tüdőbe, és a hörgőkben megtelepedve izgatja a nyálkahártyát, valamint csökkenti a szöveti ellenállóképességet. Növendékben gyakori.

· Gócos tüdőférgesség (Protostrongilozis): Protostrongilus, Cystocaulus, Muellerius, Neostrongilus nembe tartozó hajszálvékony férgek okozzák. Közti gazdájuk a szárazföldi csigák. A tüdőbe jutott lárvák érett férgekké alakulnak és gócokat vagy csomókat képezve telepednek meg a tüdő állományában. Idős juhok betegsége.

· Althropodózisok: lásd külső élősködők

· Nem fertőző betegségek: Nem fertőző kórokok okozzák.

 

 

Külső élősködők

dr. Soós Ferenc, ÁTK

· Szőrtetvesség: Bovicola ovis okozza. Rágó szájszervével elrágja a gyapjúszálakat, de hámpikkelyekkel és bőrváladékkal táplálkozik. Csak legyengült állatokon szaporodik el.

· Valódi tetvesség: Magyarországon nem fordul elő. Okozója a kék tetű (Linagnatus ovilus). Közvetlen érintkezéssel terjed, súlyos vakaródzást okoz. A tetvek szemmel jól láthatóak.

· Kullancsosság: Nyugtalanítják az állatokat, különböző betegségek (Q-láz, Babeziozis) közti gazdái. Vérveszteséget okozhatnak.

· Légylárva fertőzöttség (Myasis): Egyes légyfajok a juhok (és egyéb állatok) testfelületére helyezik el petéiket, így légylárva fertőzöttség, légynyüvesség, pondrósság alakul ki. Leginkább bőrsérülések, de gyakran a természetes testnyílások környékén (végbél, péra) alakul ki a fertőzöttség. Tavaszi formáját a selymes döglégy (Lucilla sericata), nyári formáját pedig a pettyes húslégy (Wohlfahrtia magnifica) okozza. Jelentősége a nyári myasisnak van, roncsoló myasis néven ismert, mert igen sok lárva kerülhet a sebek tájékára és fejthet ki romboló hatást.

· Juhbagócslárva-betegség (Oestrozis): Oestrus Ovis nevű légyfajnak az orrüregbe és orrmelléküregbe került lárvái okozzák. Ritkán jár számottevő kártétellel.

· Paklincsosság(Melofagozis): Okozója a Melophagus ovinus szárnyatlan légyfaj. Vérrel táplálkozik, ezért nyugtalanítja a juhokat és viszketést, vakaródzást okoz.

· Rühösség: Három formája ismeretes.

· Fejrühösség: Okozója a Sarcoptes Ovis. A gyapjúval nem fedett testrészeken jelentkezik.

· Lábrühösség: Okozója a Choriocoptes Ovis. Kosokon gyakoribb. Az elülső láb csüdtáján jelenik meg és fölterjed a has tájékára is.

· Gyapjúval fedett testrészek rühössége: Okozója a Psorotes Ovis, vérrel és nyirokkal táplálkozó atka, amelynek egy teljes ciklusa 2-4 hét. Közvetlen és közvetett módon (pl. nyíró eszközök) terjed. A gyapjúval sűrűn benőtt testtájékok bőrén telepedik meg, ahol apró sérüléseket, nyáluk izgató hatásával viszketést okoznak. A fertőzött állatok vakaródznak, a viszketés meleg időben fokozódik, bőrüket dörzsölik, ill. rágják. Végül a nagy területen csupasszá vált bőr megvastagodik, pörkösödik, az állatok lesoványodnak. Fiatal bárányokon kevésbé szembetűnő és terjedésre kevésbé hajlamos.

Gyógykezelés, védekezés: lásd Prevenciós állateü-i kezelések

 

ÁTK Herceghalom 1999 november