A brit tejelő juh a szaporaság növelésének eszköze

 

Kukovics Sándor – Molnár András

Juh- és Kecsketenyésztési Osztály

 

A juhászattal foglalkozók évek óta rendszeresen visszatérő gondja az ágazat gazdaságossá tétele. Hol az árak kiszámíthatatlan ingadozása, hol a kereslet és kínálat arányainak előre nem látott változása okozza a problémákat.

Azt a tényt mindenesetre el kell fogadni, hogy az ágazatban, a bevétel döntő hányadát ma már a bárány és a tej adja.

Valamennyi, jelentősebb juhlétszámmal rendelkező ország felismerte, hogy a gazdaságosság kulcskérdése a szaporulat. Az árak alakulásától, a támogatottság szintjétől függetlenül nagyjából egységes az álláspont, hogy nyereséget csak akkor lehet realizálni, ha évente, egy anyától, legalább 1,5 bárányt sikerül értékesíteni. Különösen igaz ez az európai államokra, ahol nincsenek meg a nagy területeken extenzíven üzemeltethető juhászatok feltételei.

 

„British Milk Sheep”

 

Az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, 1990-ben, azzal a nem titkolt szándékkal hozta be az országba a fajtát, hogy – mint azt majdnem mindenhol ahova importálták – keresztezési partnerként a helyi fajták szaporaságának javítására használják.

Melyek azok a tulajdonságok, amelyek az utóbbi években a e fajta felé fordították az érdeklődést.

Elsősorban kiemelkedő a szaporasága. Fajtatiszta állományokban eléri a 300%-ot, és keresztezéseiben is 200% feletti eredményeket regisztrálnak. Már önmagában ez a tulajdonsága is figyelemre méltó, de vegyük sorra azokat az egyéb tényezőket is, melyek kiemelik a szapora fajták közül.

A nagyobb bárányszámhoz kiváló tejtermelés társul. A fejt állományokban, 170–200 napos laktációban, 240–300 l tejet termelnek.

Nem csoda tehát, ha a bárányok (még a kettes – hármas ikreké is) napi súlygyarapodása meghaladja a
330 g-ot.

Mindezekhez jó anyai tulajdonságok, és kiváló legelő képesség társul. A palaszürke csíkozású köröm, a jó láb és csülök felépítés ellenállóvá teszi a lábvégbeteg­ségekkel (pl.: büdös sántaság) szemben.

Az elmúlt tíz évben, az eredeti import 60 anya és 5 kos után született utódok számos üzemben kezdtek el „dolgozni”, gazdáik nagy megelégedésére.

Ma már elmondhatjuk, hogy a fajta meghonosodott, és egyre nagyobb érdeklődésre tart számot.

Természetesen, mint minden importált fajta (bárhol a világon) nem tudja azokat az eredményeket elérni, melyet hazájában joggal várnak el tőle, de hazai teljesítményével egyáltalán nem szégyenkezhetünk.

A magyarországi törzsállomány átlagos szaporulatát 200% felett sikerült stabilizálni, és a felnevelési veszteségek, a több iker ellenére sem nagyobbak, mint egy-egy jó merinó tenyészetben. A bárányok, hála az anyák jó nevelőképességének és a nagy tejhozamnak, a szoptatás alatt 300 g/nap feletti súlygyarapodást érnek el, 35–37. napos korra elérve a választási érettséget.

Választás után, egy 100–120 napos fejési periódusban, 80–100 l körüli tejet lehet kifejni tőlük. Természetesen a nagyobb tejhozam valamivel alacsonyabb zsírtartalommal jár, de a tejfehérje és tejcukor aránya nem kisebb, mint a nem tejelő típusú juhoké (1. táblázat).

A bárányok 100. napos kor körül érik el a 30 kg-os súlyt, ami 300 g/nap körüli hizlalás alatti testsúly-gyarapodást jelent. A nyakalt törzs aránya (vágási %) 50% feletti. Az EUROP minősítés szerint a vágott testek az U és R kategóriába tartoznak, jó faggyúfedettséggel. Érdemes megjegyezni, hogy a brit tejelő fajta hústermelési tulajdonságai messze jobbak a szapora ill. tejtermelő fajtáknál megszokottakétól.

 

A brit tejelő juh hazai szaporasági eredményi

 

Év	Alomnagyság
1991	2,48
1992	1,62
1993	1,70
1994	2,00
1995	1,93
1996	1,95
1997	2,30
1998	2,06
1999	2,55
2000	2,41

 

A hasznosítás iránya

 

Mivel a fajta tartási és takarmányozási igénye – összhangban nagyobb termelési szintjével – nagyobb mint az átlag hazai állományoké, fajtatiszta tenyésztése csak a félintenzív, vagy intenzív gazdaságoknak ajánlható.

Bátran ajánlható viszont két keresztezési program is.

Az egyik a hústermelési irányt célozza meg. A meglévő állományokat brit tejelő kosokkal termékenyítve
F1-eket lehet állítani. A nőivarú utódokat húskossal űzetve végtermék bárányokat értékesíthetünk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az F1-ek átlagos alomnagysága első elléskor 1,77, a második elléskor 2,33 volt. A született bárányok szoptatás alatti súlygyarapodása a brit tejelőre jellemző 300 g/nap feletti. Értékes tulajdonság, hogy a fajtatiszta állománnyal szemben, a hármas-, és négyes ikrek száma kevés, kettes bárányok vannak zömmel, ami nagyüzemi tartásban a felnevelést könnyíti

Bár az anyák tejtermelése nagy, a laktáció általában rövidebb lefutású, így a fejés nélküli tartás megoldható. Sűrítve elletve, a hústermelés maximálisan kihasználható.

Az eddigi kísérletekben, a Magyarországon megtalálható húsfajták közül, a német húsmerinó, a suffolk, az ile de franc és a német feketefejű húskosokkal kialakított végtermékbárányok, minden esetben, a merinónál jobb eredményeket adtak a hizlalás és vágás során.

 

A törzsállomány és a kísérleti F1 anyák szaporulati eredményei

 

Fajta	Év	Alom	Összes	1	2	3	4	5
Brit	1999	ellés	96	18	25	40	12	1
		bárány	241	18	50	120	48	5
	2000	ellés	51	5	26	15	4	1
		bárány	123	5	52	45	16	5
F1	1999	ellés	99	36	55	8	-	-
		bárány	170	36	110	24
	2000	ellés	89	13	45	22	7	2
		bárány	207	13	90	66	28	10

 

A másik program, a tejtermelési irány. A brit tejelő kosok több generáción át való használata nemcsak a nagyobb szaporaságot örökíti át, de a tejtermelési szint is magasabb lesz. A bő egy hónapos kor után leválasztott bárányok tejesbárányként értékesülnek, és az anyákat a következő űzetésig, mintegy hat hónapig lehet fejni. A kifejt tej mennyisége, a fejési időszak hosszától, és a takarmányozás színvonalától függően, 80–100 l lehet anyánként. Ez a fajta jó takarmányozási és tartási körülményeket (technológiát) igényel.

 

Ráfordítás – haszon

 

Kétségtelen, hogy mindkét tenyésztési eljárás valamivel nagyobb ráfordítást, több odafigyelést igényel, de még a mostani nyomott árakon is, a több értékesíthető bárány és a hiánynak számító tej utáni bevétel többet hoz a kasszába, mint a megnövekedett kiadás.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az EU csatlakozás után azok az üzemek lesznek kedvezőbb helyzetben, amelyekben a magasabb termelési színvonal a versenyképességet erősíti.