Szerkesztete: Dr. Király Albert

Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet

2053 Herceghalom, Gesztenyés u. 1-3.

Szerzők: Dr. Illés B. Csaba Dr. Bíró Oszkár

2103 Gödöllő tel: (1) 222-660

Páter K. u. 1.

tel: (28) 410 -200, fax: (28) 410 – 804

1. Vágóállat és hústermelés

Az 1990-es évtizedben egyre erőteljesebb tendenciaként érvényesül a piacok globalizálódása. Ennek eredményeként a világpiaci kereslet és kínálat jelentős hatást gyakorol a helyi árakra. Kelet-európa országai ebből a szempontból hatványozottan érintettek, hiszen jelentős mezőgazdasági külkereskedelemmel rendelkező, nyitott országok.

Az utóbbi években a világpiaci kereslet alakulására legnagyobb hatással az 1997-ben ázsiában indult pénzügyi válság volt, ugyanis a világ legdinamikusabban fejlődő térségében kezdődött, amely egyben élelmiszerekből jelentős importra szorul. Az érintett országok valutái 30-80%-kal leértékelődtek (a reálkeresetek is minimálisan ekkorát estek). A régióba exportáló országokat - USA, Argentína, Ausztrália - igen érzékenyen érintette a válság, ami a kiviteli mennyiség csökkenésében nyilvánult meg. Ennek eredményeként jelentős eladatlan készletek halmozódtak fel, továbbá a felvásárlási árak rekord mélységre zuhantak, különösen a sertés- és baromfiágazatban. Problémát jelent, hogy a válság a későbbiekben a környező országokat is érintette, elsősorban Oroszországot és a többi FÁK országot, de Szlovákiát és Romániát is.

Az ázsiai válság kitörését követően a kérdés úgy merül fel, hogy a nehezén túl vagyunk-e, vagy a krízis tovább mélyül. Latin-Amerika már érintett, félő, hogy a közép-kelet-európai országok sincsenek még túl a nehezén és az USA dollár, valamint az EURO sem érezheti magát biztonságban.

A kínálat alakulására az El Ninó és a La Nina nevezetű tengeri áramlatok következtében kialakuló időjárásváltozás a takarmányárak alakulásán keresztül jelentős közvetett hatással volt. Egyes térségek a kedvezőtlen időjárás miatt óriási károkat szenvedtek, de ez nem érintett olyan nagy területeket, hogy az a világpiaci árakat jelentősen megváltoztatta volna.

A sertés világpiacát a következő tendenciák jellemezték az elmúlt időszakban: Észak-Amerikában ciklikusan kifutó vágások, Közép és Dél-Amerikában, valamint Európában összeségében csökkenés, Kínában expanzió. Az árak ingadoztak, mivel a nemzetközi sertéspiac szokatlanul zaklatott volt. A világ sertéstenyésztése az elmúlt két évben gyengülő ütemben növekedett.

Az 1990-es évtizedben a baromfihús-termelés világszinten átlagosan évi 7%-ot meghaladóan nőtt, 1996-tól a sertés után a második helyen áll. A fogyasztás látványos növekedésének kedvezett a BSE-vita, a sertéspestis-járvány és nem utolsósorban, az hogy a baromfitermékek ára (reál) folyamatosan csökkent. A termelés szempontjából legdinamikusabban növekvő térség Kína, ahol a termelés növekedése nem tud lépést tartani a fogyasztással.

A szarvasmarha-, a borjú- és a bivalyhús-termelés az elmúlt években világszinten csökkent. Várható, hogy ez a tendencia tovább folytatódik. A vágások visszaesése Európára, Ausztráliára és Japánra jellemző, míg Dél-Amerikában ellentétes folyamatok indultak be.

Juh, bárány és kecskehús tekintetében az elmúlt évben Kelet- és Nyugat-Európa, valamint Dél-Amerika egyes területei vágásainak visszaesését Óceánia és különösen Kína expanziója kompenzálta.

Mint ahogy az ábráról is látható az elmúlt években szinte minden húsféleség termelése és természetesen fogyasztása is dinamikusan nőtt. A második évezred elejére szóló prognózisok ezek alapján készültek és nem igazán vették figyelembe, hogy a pénzügyi válság hosszabb távon is kihatással lesz a mezőgazdasági termékek igen törékeny világpiaci egyensúlyára. Egyes szakértők szerint nem kizárt hogy hosszan tartó túltermelési válság kialakulására kell számítani.

2. Hústermelés Kelet-Európában

Néhány országban már megindult a húsfogyasztás növekedése, leginkább az EU csatlakozás első körébe tartozó országokban (Lengyelországban, Magyarországon, a Cseh Köztársaságban, Szlovéniában és Észtországban). A vásárlók előnyben részesítik az olcsóbb húsokat, valamint az “egészségesebb” fehér húsokat. A baromfihús import jelentősen nőtt és a belső termelés is gyorsabban magára talált, mint a szarvasmarha vagy a sertéságazat.

A többévi visszaesés, majd stagnálás után nem remélhető, hogy a termelés gyorsan visszaáll a korábbi szintre. Ha a fogyasztás közelítené az 1990 előtti színvonalat, akkor a szükséglet egy részét importból kellene fedezni. Középtávon a legtöbb szakértő véleménye szerint Európában - és világszinten is - ez a térség lesz az, ahol a fogyasztás a legdinamikusabban fog növekedni. Hosszú távon is nettó importőrök lesznek a FÁK országok, különösen Oroszország, Belorusszia, Ukrajna, valamint Románia és Bulgária.

Vgazd1

4.3.7.3. Költség-, árbevétel- és jövedelemviszonyok a sertéstenyésztésben

4.3.7.3.1. A sertéságazat általános gazdasági jellemzői

A sertések száma 1997 decembere óta fokozatosan emelkedik, 1999. augusztus 1-jén meghaladta az 1996. augusztus 1-jei állománynagyságot. Az anyakocák száma az összállományéhoz hasonló változást mutat, és kezdi megközelíteni a 3 évvel ezelőtti állománynagyságot.

* December 31-i állomány

A sertésállomány valamennyi gazdálkodási formában növekedett. A szövetkezetek 39 ezerrel (4%-kal), a gazdasági társaságok 116 ezerrel (9%-kal), az egyéni gazdálkodók 393 ezerrel (15%-kal) több sertést tartottak, mint az előző év azonos időszakában. Anyakoca-állományukat a gazdasági társaságok 12 ezerrel, az egyéni gazdálkodók 35 ezerrel növelték, míg a szövetkezetek 1 ezerrel csökkentették.

A sertést és kocát tartó gazdálkodók számának alakulása (db, KSH)

A gazdálkodók sertéstartási kedvének erősödését mutatja a sertést tartó gazdaságok számának 2, az anya és előhasi kocát tartók számának – egy év alatt bekövetkezett – 12%-os emelkedése. A sertést tartó gazdasági társaságok száma 1, míg az egyéni gazdaságoké 2%-kal haladta meg az előző évit, ugyanakkor a szövetkezeteké 7%-kal csökkent. Az anya- és előhasi kocát tartók száma jelentősen, 12%-kal emelkedett, ezen belül legnagyobb mértékben, 12%-kal az egyéni gazdálkodók száma nőtt.

Az egyéni gazdálkodók sertéstartására az évközi szezonális változás továbbra is jellemző. Áprilist követően a tartók száma emelkedik, elsősorban az egy-két sertés hízóba állítása miatt. Az egyéni gazdaságok közül az egy sertéstartóra jutó állomány 5 és 6 darab között ingadozik.

A gazdálkodó szervezeteket esetében kevéssé jellemzi az egyéni gazdálkodóknál megfigyelhető szezonalitás. Körükben az elmúlt 3 évben a sertéstartók száma fokozatosan csökkent, ugyanakkor állományuk emelkedett. Az egy sertéstartó szervezetre jutó átlagos állatlétszám 3 évvel ezelőtt még 3900 darab volt, most pedig megközelítette a 4900-at.

A hazai sertéstartó háztartások állománymegoszlása, %

Forrás: A sertés: 1996. I.1. 5. o.

Modellszámítások alapján a nyereséges termeléshez minimálisan 200 állat szükséges. A táblázat adataiból látható, ez csak a háztartások kevesebb mint 0,04%-a esetében valósul meg.

A sertésállomány nagyság szerinti megoszlása továbbra is kedvezőtlen. Az egyéni gazdálkodókat 620 ezer háztartás jelentette 1997-ben. Az elaprózottságra jellemző, hogy a termelők alig több mint 10%-a tart 25 darabnál több sertést, míg 60%-uk csupán 1-2 darabot. Ez az arány továbbra is komoly gondot okoz a termelés szervezhetőségében, a végtermék minőségében és a piacszabályozásban egyaránt.

Az ágazat egyik kritikus pontja maradt az élőállat minőség. A kisgazdaságokból kikerülő állomány zöme a minősítésnél alacsonyabb osztályba sorolható. Míg az EU országaiban az S-EUROP minősítés szerint a levágott sertések 66-70% az S, E és 2-3% az O, P osztályokba sorolódik, addig hazánkban az O, P arány 25-30% között mozog. Az 1994-től szabályozott kötelező objektív sertésminősítés - amely 1996-tól kapacitástól függetlenül minden vágóhíd számára kötelező - eredményeként javulási tendencia mutatkozik.

A sertéstartás területén kialakult diffúz és átmeneti tulajdonosi szerkezet tekintetében, előreláthatólag a következő folyamatok dominanciája lesz jellemző:

A koncentrációs és dekoncentrációs folyamatok felgyorsulása várható.

A vállalkozói kedv fellendülése nélkül a közép- és a kisüzemi szervezeti struktúra gyors és spontán kialakulása nem várható, ehelyett az üzemi sokszínűség és tarkaság lesz jellemző.

A birtokkoncentrációval párosultan, viszonylag lassú folyamat eredményeként alakul ki a versenyképes családi farmok viszonylag szűk köre.

Megjelennek a piaci típusú termelőközpontú, beszerzési és értékesítési együttműködési formák, integrációs kapcsolatok.

A szövetkezetek kisebb területen és kevesebb munkaerővel fognak működni.

A legnagyobb növekedés a kisegítő gazdaságok számában és a kényszerhelyzetből származó önellátó kistermelés területén várható.

Az induló vállalkozók és a már működő telepek közül sokan tönkremennek, különösen a hátrányos helyzetű térségekben, aminek társadalmi következményei nem elhanyagolhatóak.

Az újonnan kialakulóban lévő struktúra jelenleg még nagy mértékben eltér a fejlett ipari országokban találhatótól és nehezen egyeztethető össze a mielőbb szükséges versenyképes, exportorientált, kevéssé támogatásigényes sertés szektor megteremtésével.

1989-től a fogyasztói árak emelkedése, az infláció, a fizetőképes lakossági kereslet csökkenése folyamatos visszaesést idézett elő a hazai sertéshús fogyasztásában.

Az elkövetkező időszakban ez a tendencia előreláthatóan nem változik.

A növekedésnek induló termelés többletét az exportpiacokon kell értékesíteni.

Önellátási szintünk még mindig 100% feletti. Az állomány létszámának csökkenése miatt a nettó kiviteli egyenleg is jelentősen visszaesett. 1994-ben pl. a vágott súlyban számolt vágóállat-termelésnek csak 6%-át tette ki.

Külkereskedelmi forgalomban is változások következtek be /1994-es állapotnak megfelelően:

• az exportszerkezetben megnőtt a feldolgozott készítmények és az értékesebb húsrészek aránya,
• a behozatali oldalon dominál a nyers császárszalonna, a belsőség, a darabolt és a kicsontozott hús.

A nagyszámú kocakivágás nem járt együtt a kocaállomány genetikai értékét javító szelekciós munkával. Hiányzik a termelés alapvető feltétele, a termelők hosszú távú érdekeltsége “jövőképe”.

A sertések minősége elmarad a nyugat-európai színvonaltól. Jelenleg az érdekeltségi rendszer (pl. minősítés) nem megfelelő a magaszintű termeléshez. A kötelező minősítés és a kapcsolódó árrendszer huzamosabb működését követően várható elmozdulás.

A tenyésztési és hizlalási mutatók adatai alapján jelenleg a genetikai képesség csak mintegy 50-60%-át használjuk ki, ami jelzi a takarmányozás általános színvonalát.

A nagyüzemi sertéstartás átalakulása az integráció válságát idézte elő. Így sok termelő az önellátás szintjére korlátozta termelését vagy felszámolta azt. A maradék viszont főfoglalkozású gazdálkodóként tevékenykedett tovább. Megszűntek az integrációs és szerződéses kapcsolatok, mindezidáig újak nem alakultak ki.

Az elmúlt években ugyan növekedett az új típusú családi vállalkozások száma, (1991-ben 35828, 1993-ban 40179 fő) de a hagyományos kisüzemi gazdálkodásnak a magyar agrárgazdaság jelenlegi helyzetében nem vált alternatívájává.

A részmunkaidős kisgazdaságok száma csökkent és ezzel párhuzamosan az árutermelők körében számottevő koncentrálódás figyelhető meg.

Az átalakulás során az üzemek termelési szerkezetüket letisztították (profiltisztítás), igy a termékszintű jövedelem viszonyok ismerete mellett az ágazati elemzések iránti igény is egyre erősödik.

Az utóbbi időszakban keresleti piac alakult ki, felgyorsult a tulajdonosi viszonyok és a földhasználat rendeződése a stabilizáció irányába hatnak.

Az ágazat kritikus területei közé tartoznak:

• korszerűtlen, elhasználódott eszközállomány,
• infláció,
• alapanyag-termelés támogatási rendszerének ellentmondásossága,
• közép- és hosszú távú agrárstratégia hiánya,
• ipari anyagok, eszközök árainak rohamos emelkedése,
• forgóeszközhiány, magas kamatok,
• piackutatási és marketingtevékenység alacsony színvonala,
• kereskedelmi és piacszabályozási anomáliák,
• termelői érdekeltség hiánya és ellentmondásossága,
• információs rendszer kiépítetlensége (piaci információk; állattenyésztési adatbank; ráfordítások, költségek, árak és jövedelmek tekintetében stb.).

A GATT Egyezmény értelmében államilag szabadon támogatható tevékenységek: a tanácsadás, a kollektív marketing, a reklám-, biztosítás-, és garanciák költségei egy részéneknek átvállalása, az exporthitelek kamatköltségeinek megtérítése.

Vgazd2

4.3.7.3.2. A fogyasztás alakulása

Az OECD előrejelzései szerint 2000-ben a világ teljes húsfogyasztásából a sertéshús mintegy 40%-kal fog részesedni, ehhez a termelésnek az 1994-es szinthez képest 14,24%-kal, azaz mintegy 10,6 millió tonnával kell növekednie. Ez az arány még magasabb is lehet, hiszen a BSE (kergemarhakór) következtében - úgy tűnik - a húsfogyasztás szerkezete jelentősen átalakul. Mindez azt is jelenti, hogy a jelenlegi körülmények között az egyes exportorientált országok - és így Magyarország - termelési volumene bővítésének reális alapja lehet a piaci igényekkel összefüggésben.

Az EU és Magyarország húsfogyasztásának alakulása 1980-1993 között (kg/fő)

Forrás: EU Bizottság adatai alapján; KSH, Magyar Statisztikai Évkönyv 1995, Budapest 1996

Az 1993-as adatokkal számolva az EU húsfogyasztásának 43,45%-át, míg Magyarország esetében 44,99%-át sertéshús adja. Jól látható az ágazat hazai fogyasztói szokásokra visszavezethető kitüntetett szerepe, annak ellenére, hogy a termelés és a fogyasztás az utóbbi években egyaránt drasztikusan visszaesett.

4.3.7.3.3. Változó és állandó költségek alakulása

A költségek aszerint is osztályozhatók, hogy állandóak-e vagy változók. Az, hogy egy költség állandó vagy változó, a meghozandó döntéstől és a szóban forgó időtartamtól függ.

- Állandó költségek: Azok a költségek, melyek a nagysága (bizonyos határokon belül) a termelési méret illetve a termelési színvonal változásával nem változnak illetve a döntéshozó rövidtávon nem tudja a nagyságukat a döntéseivel befolyásolni (pl.: rezsiköltség, amortizáció, fenntartási költség, stb.).

- Változó költségek: Azok a költségek, melyek a nagysága a termelési mérettel illetve a termelési színvonallal együtt változnak illetve a nagyságukról a döntéshozó rövidtávon is tud dönteni (pl.: termelő takarmány költsége, időszaki munkaerő bére, stb.).

- Költséggazdálkodás, költségelemzés: Lényege a ráfordítás-hozam viszonyok vizsgálata. A racionális, tudatos költséggazdálkodás feladata annak biztosítása, hogy a költségek kisebb mértékben növekedjenek, mint a termelés volumene.

A termelési-tartási költségek és a termelési volumen közötti összefüggést az “r” mutató vagy reagálási fok fejezi ki.

r = (költségváltozás %) / (termelési volumen változás %)

Pl. tartástechnológiai változtatás eredményeként ha a termelési volumen nagyobb mértékben nő 20%, mint a költségeké 16%, akkor lényegében költségcsökkenésként értékelhető a művelet.

r = 16 / 20 = 0,8

A példaként szereplő esetben az r mutató azt jelzi, hogy 1%-os volumenváltozás 0,8%-os költségnövekedéssel jár együtt, ami egyidejűleg 0,2%-os eredményjavulást is jelez.

4.3.7.3.4. Önköltségkalkuláció

- Önköltség: A termelési költség és a megtermelt mennyiség hányadosa.

- A választott malacok önköltsége: Szoros kapcsolatban van az egy kocára jutó választott malacok számával. A legkisebb önköltséget azok az állományok érik el, amelyeknél éves szinten az egy kocára jutó választott malacok száma magasabb, ugyanis ezeknél az állományoknál az egy választott malacra eső kocatakarmány mennyiségre és annak költségei alacsonyabbak.

A hizlalás önköltsége: Legegyszerűbben az egy kilogramm élősúly-gyarapodás elérésének termelési költségei alapján értékelhető. Ennek alakulását nagyrészt az egy kilogramm élősúly-gyarapodás takarmányozási költségei határozzák meg, amit viszont a takarmányhasznosítás és a takarmányárak befolyásolnak.

Vgazd3

4.3.7.3.5. Árbevétel alakulása

A sertés termékék értékesítési átlagárainak alakulását több - esetenként ellentétes irányú - tényező befolyásolta. Így pl. a csökkenő állatállomány, a feldolgozó szervezetek kapacitás-kihasználásának javítása, a belföldi kereslet.

A keresleti-kínálati viszonyok ármeghatározó szerepe Magyarországon az állati eredetű termékeknél az utóbbi években igen erősen érvényesült. Ez a termelők számára ellentétes hatások formájában nyilvánult meg.

Az árfelszabadítás időszakában a sertés felvásárlási árak tekintetében ugrásszerű növekedés volt tapasztalható, majd ezt követte a kereslet zsugorodására visszavezethető árcsökkenés. A jelentős ingadozások a termelési kedv visszaesését eredményezték, ami keresleti piac kialakulásához és újabb áremelkedéshez vezetett. Az árbizonytalanság és a piaci információk hiánya nagymértékben megnehezíti az üzemi szintű tervezések elvégzését.

A KSH felmérés szerint a vágósertés termelői-felvásárlási ára 1998. I–XI. hónapokban 7%-kal volt nagyobb, mint 1997. azonos időszakában. 1998 tavaszától a vágósertés felvásárlási árának fokozatos csökkenését lehetett megfigyelni. Az állatok takarmányozásában felhasznált gabonák közül a búza termelői-felvásárlási ára 38, az árpáé 42, a kukoricáé 19%-kal csökkent. A jövedelemcsökkenést azonban az 1998. évi támogatások rendszere (minőségi sertéshús intervenciós támogatása és tőkepótló hitelkonstrukció) részben kompenzálta. A vágósertés felvásárlási ára 1998 februárjától 1999 májusáig folyamatosan csökkent. A júniusi 204 Ft/kg-os ár közel 9%-kal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. 1999 első hat hónapjában a vágómalac felvásárlási ára 42%-kal volt alacsonyabb, mint 1998 hasonló időszakában. A takarmányozáshoz felhasznált gabonák közül a búza felvásárlási ára 6%-kal emelkedett, az árpáé 3, a kukoricáé pedig 4%-kal csökkent az év első felében.

A felvásárlási árak és a takarmányárak alakulása (KSH)

4.3.7.3.6. Az értékesített termék jövedelme

Az értékesített termékek jövedelmének alakulását az elôzôekben mutattuk be.

Az eredmény, jövedelem nagyságát a kiadások és a bevételek egymáshoz viszonyított aránya határozza meg. Az első tényezőre a termelők közvetlenül, addig a másodikra a minőségen és közvetten a kínálaton keresztül tudnak hatni.

Az eredmény alakulását az elmúlt években az agrárolló továbbnyílása kedvezőtlenül befolyásolta. (1989 és 1994 között a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára mintegy kétszeresére emelkedett, míg a termeléshez felhasznált ipari eredetű anyagok és eszközök árai csaknem megháromszorozódtak.)

- Az üzemi jövedelem: Az éves szinten értékesített sertések termelési értékének és az összköltség (állandó és változó költségek) különbsége.

- Termelési érték: A termékár és a hozam (piacon értékesített termelési kibocsátás, hízó, malac, tenyész- és selejtkoca).

- Fedezeti hozzájárulás: A termelési érték (árbevétel) és a változó költségek különbsége.

Az üzemi jövedelem a fedezeti hozzájárulás és az állandó költségek különbségeként is értelmezhető.

A jövedelem, a termelési érték és a fedezeti hozzájárulás értelmezhető az egész üzem szintjén, de kimutatható a termelési szakaszokra, a termelés kisebb egységeire, egy állatra pl. kocára vagy hízóra, illetve egy kg értékesített termékre vetítve (fajlagos mutatók).

FH = Árbevétel/koca/év - Változó költség/koca/év

• Kocából származó árbevétel/koca/év: Selejtezett kocákból származó árbevétel/koca/év - Vásárolt tenyészsüldők költségei/koca/év
• Választott malacok árbevétele/koca/év: Választott malac/koca/év és a választott malacok ára határozza meg.
• Választott malac/koca/év: Alom/koca/év és az alomlétszám befolyásolja.
• Alom/koca/év: Termékenyítés és ellés közötti időszak hossza, laktáció hossza, választás ivarzás közötti időszak hossza befolyásolják.
• Hízó/alom: Alomlétszám, Élő fialás, holt malacok száma, választott malac/alom, választás előtti elhullás és a választás utáni elhullás befolyásolják.
• Változó költség/koca/év: Takarmányozási költség/koca/év + Egyéb változó költség/koca/év
• Takarmányozási költség/koca/év: Kocák takarmányozási költsége + Malacok takarmányozási költsége
• Kocák takarmányozási költsége: Takarmány mennyisége és takarmány ára befolyásolják.
• Malacok takarmányozási költsége: Takarmány mennyisége és takarmány ára befolyásolják.

FH = Árbevétel/hízó/év - Változó költség/hízó/év

• Árbevétel/hízó/év: Felvásárlási ár, Hizlalási ciklus/év és Elhullási arány
• Felvásárlási ár: Minőség befolyásolja.
• Hizlalási ciklus/év: Napi testtömeggyarapodás és takarmányértékesülés befolyásolják.

• Változó költség: Takarmányozási költség/hízó/év + Egyéb változó költség
• Takarmányozási költség/hízó/év: Takarmány ára és takarmány mennyisége/év befolyásolják.
• Takarmány mennyisége/év: Napi testtömeggyarapodás és takarmányértékesülés befolyásolják.

4.3.7.3.8. Hatékonysági mutatók értelmezése és értékelése

- Gazdasági hatékonyság: Olymódon számítható ki, hogy az adott feladat elvégzéséhez meghatározzuk a legkisebb költségű eljárást, vagy fordítva az adott összköltség mellett meghatározzuk a legnagyobb termelési eredményt hozó eljárást.

A jövedelmezőség a termelési költségek és a felvásárlási ár függvényében alakul. Az előbbiek nagysága telepenként nagyobb mértékben változik, mint az utóbbi. Fontos jellemző a telepek kibocsátási szintje, ami a tenyésztési szakaszban - illetve a tenyésztő telepeken - az éves szinten egy kocára jutó választott malacok számával, míg a hizlalási szakaszban - hízlaló telepeken - az éves szinten értékesített hízók számával, illetve a hizlalási ciklusok számával jellemezhető.

A következőkben áttekintjük az egyes telepek teljesítményét, azaz termelési költségeit és jövedelmezőségét befolyásoló kulcstényezőket.

• Az éves szinten egy kocára jutó választott malacok átlagos száma (fialások gyakorisága, alomnagyság).
• A választott malacok önköltsége.
• Egy kilogrammos súlygyarapodás elérésének takarmányozási költségei.
• Felvásárlási ár.
• Elhullási arány.

Az éves szinten egy kocára jutó választott malacok átlagos száma: Döntően két tényező függvénye. Egyrészt a fialások gyakorisága, másrészt az alomnagyság által befolyásolt. Egyes betegségek, mint parvovirózis, Aujeszky-betegség, PRRS, leptospirózis, entero- és influenzavírusok stb. jelenléte jelentősen rontja a mutató értékét.

A választott malacok önköltsége. Legnagyobb mértékben a kocák által elfogyasztott takarmány mennyisége és az éves szinten választott malacok száma határozza meg.

A hizlalás eredményességét legegyszerűbben az egy kilogramm élősúly-gyarapodás elérésének termelési költségei alapján értékelhetjük. Ezt viszont a takarmányhasznosítás és a takarmány ára befolyásolják.

Mivel a takarmányértékesülés a hizlalás végső szakaszában egyre rosszabb, így a hizlalási végtömeg és a beállításkori testtömeg fontos szereppel bír. Az alacsony beállításkori és vágási súly javítja a mutató értékét, míg a magas beállításkori és vágási súly rontja. Ugyanígy elmondható, hogy az évenkénti hizlalási ciklusok számát is a takarmányértékesülés, valamint a súlygyarapodás határozzák meg.

Az alacsony takarmányértékesülést és napi testtömeggyarapodást több betegség jelenléte is okozhatja, ezek közül a legfontosabbak: Actinobacillus pleuropneumonia, mikoplazmás tüdőgyulladás, sertésdizentéria, torzító orrgyulladás stb.

A felvásárlási ár nagysága döntően két tényezőtől függ, egyrészt a minőségtől, másrészt a vágási súlytól. Természetesen nem mellékes a legkedvezőbb árakat fizető felvásárló, illetve vágóhíd magtalálása sem.

A takarmány árak és a felvásárlási árak alakulását és összefüggéseit kétféle képen is jellemezhetjük. A korábbi időszakban ezt az 1 kg takarmány és az 1kg vágósertés árarányával fejezték ki.

Célszerű lenne a felvásárlási ár százalékában kifejezett összes takarmányozási költség mutató (az 1 kg-ra vetített felvásárlási ár százalékában kifejezett 1 kg élősúly-gyarapodás eléréséhez átlagosan szükséges összes takarmányozási költség aránya) számítása. A hosszú távú összehasonlítások szemszögéből nézve előnyösebb az utóbbi módszer, ugyanis a takarmány árak és felvásárlási árak mellett a takarmányozás hatékonyságát is figyelembe veszi.

A keveréktakarmányok alapját képező gabonafélék ára 1995-ben átlagosan 15%-kal emelkedett, ezzel szemben a felvásárlási árak 44.5%-kal növekedtek, 1996-ban viszont gabonafélék ára átlagosan több mint 100%-kal emelkedett felvásárlási árak viszont mintegy 12%-kal csökkentek.

A korábbi időszakban viszonylag lassan változtak az árak, az utóbbi években viszont ezen a területen is nagymértékű és gyors árváltozások következtek be. Kedvezőtlen tendencia indult 1995-ben, ugyanis míg 1993-ban az alacsony árarány az alacsony sertésátvételi árak miatt alakult ki, addig 1995 végén a takarmányárak növekedtek meg az év közepéhez képest mintegy 40%-kal. A következő évben a búza az év elejéhez képest év végére további 38%-kal, míg a kukorica és az árpa 28%-kal és 52%-kal drágult, ezzel szemben a vágósertés ára csak 1,03%-kal emelkedett. Még kedvezőtlenebb a helyzet, ha a két év átlagárait hasonlítjuk össze, ugyanis a búza 133%-kal, a kukorica 61,8%-kal, az árpa 148,4%-kal, a napraforgó 18,8%-kal volt drágább, míg a vágósertés csak 0,08%-kal. A sertés-hízótáp ára egy év alatt - 1995. szeptembere és 1996. szeptembere között - kétszeresére emelkedett. Az 1997-es jó terméseredmények hatására az utóbbi időszakban kedvező változások indultak be. Összességében megállapítható, hogy ilyen kirívó ármozgásokat nem lehet természetesnek tekinteni és irányukat, mértéküket sem lehetséges előre jelezni.

A hízótáp ára mintegy 40-80%-kal magasabb mint a táp nagy részét adó szemestakarmányoké, ugyanez az arány az EU országaiban 10-20% között mozog. Az eltérés nem magyarázható egyedül az importált alkotórészek szárazföldi szállítási költségeiben mutatkozó különbséggel. Ez azt jelzi, hogy hazánkban még kihasználatlan lehetőségek rejlenek a keveréktakarmány-gyártó üzemek és telepek közötti szerződéses-, integrációs kapcsolatok kialakítása területén, aminek révén a takarmányok költségei csökkenthetők lennének.

A kialakult helyzetben jelentősen megnőtt a sertéstermelés bizonytalansága és így érthető, hogy a termelők is bizalmatlanok, ez jól nyomonkövethető a választott malacok árának alakulásában, ami hasonló tendenciát mutatott mint a vágósertések ára, de még nagyobb mértékben ingadozott. Az 1997 elején bekövetkezett ugrásszerű árnövekedés az EU-ban állat-egészségügyi okok miatt leölt sertések pótlása következtében fellépő, igen kedvező eportlehetőségekre vezethető vissza.

A tenyésztés jövedelmezőségét az előzőekben említetteken kívül az alábbi tényezők is jelentősen befolyásolják:

• kocák selejtezési aránya,
• tenyészsüldők utánpótlási, vagy beszerzési költsége,
• választott malacok, selejt kocák felvásárlási ára.

A sertéstenyésztés és hizlalás hatékonyságának változása az elmúlt 40 évben az a Chambridge-i menedzsment rendszerben résztvevő telepeken

Forrás: Bob Ridgeon: The economics of pig production. Farimg Press 1993. 153. o.

A sertéstenyésztés és hizlalás egyes teljesítménytényezői Magyarországon:

Forrás: Guba Mária: A piaci egyensúly alakulását befolyásoló főbb tényezők, a fejlesztés esélyei a sertéságazatban. AKII tanulmány, Budapest 1995. november 15.

Hazánk mezôgazdasági termelésére az utóbbi öt évben a visszaesés, a stagnálás és csak elvétve a javulás jellemzô.

Szemléltetés

A hazai gyakorlatban problémát jelent, hogy az egyes alapfogalmakat és mutatókat a telepek eltérően értelmezik, illetve számolják. Mindez sok félreértésre ad alapot és nagyban megnehezíti, hogy a különböző telepek adatai összehasonlíthatóak legyenek egymással vagy a kívánatosnak tartott értékekkel. Fontosnak tartjuk, hogy ezen a területen összhang alakuljon ki, és hogy az alapfogalmak, valamint mutatók megfeleljenek a nemzetközi gyakorlatban használt standardokkal.

Tenyésztéssel kapcsolatos fogalmak (forrás: herd health food animal production medicine, 1994)

Vemhesség hossza: 114 +/- 1,5 nap, 99%-os tolerancia határral számolva 110 és 119 nap (fajtánként és egyéb tényezők által befolyásolt) .

Nemi ciklus hossza: 21 +/- 1,5 nap, 95%-os tolerancia határral számolva 18 - 24 nap.

Koca: A telepen található összes olyan nőivarú tenyészállat, amely már termékenyítve, fedeztetve volt.

Tenyészsüldő: Tenyészutánpótlásra szánt, de még nem termékenyített nőivarú sertés.

Kan: A telepen található összes hat hónaposnál idősebb hímivarú tenyészállat.

Selejtezett koca: A tenyészállományból kivont koca.

Koca - kan arány: Az egy kanra eső kocák száma. Az arány számításánál a nem “aktív“, pihenő kanokat is figyelembe kell venni.

Állomány nagyság: Az éves szintű átlagos kocalétszám (az adatokat minimálisan havi bontásban kell rögzíteni) .

Fedeztetések száma: Egy ivarzási cikluson belüli búgatások vagy mesterséges termékenyítések száma.

Fedeztetés időpontja: Az ivarzási cikluson belüli első fedeztetés időpontja.

Előhasi koca: A nőivarú tenyészállat az első sikeres fedeztetés vagy termékenyítés, majd fialás és az azt követő újbóli sikeres fedeztetés vagy termékenyítés időpontja közötti időszakban.

Fialás: Egy vagy több élő vagy holt malac világrahozatala a vemhesség 110. napja után (a termékenyítés napja a 0. napnak számít) .

Fialási arány: Az adott számú fedeztetés vagy termékenyítés után lefialt kocák aránya.

Fialás indukció: A fialások szinkronizálása céljából 1-3 nappal a várt fialás előtt alkalmazott hormon vagy más hatóanyag tartalmú készítmény, amely képes megindítani a fialást.

Termékenyülési (vemhesülési) arány: Az egyes fedeztetésekre vagy termékenyítésekre vemhesülő kocák aránya. Termékenyülésről beszélünk, ha a visszaivarzás elmarad a búgatást vagy termékenyítést követően 21 napon túl.

Visszaivarzó kocák: A fedeztetést követően újra ivarzó és újra fedezett kocák.

Szabályos visszaivarzás: A fedeztetést követően a 18. és a 24. nap közötti visszaivarzás.

Szabálytalan visszaivarzás: A fedeztetést követő 18. nap előtt és a fedeztetést követő 24. nap után jelentkező visszaivarzás.

Állományszintű fialási arány (index) : Az egy évre eső összes fialás számának és a kocák átlagos létszámának hányadosa.

Választás időpontja: A malacok kocáktól való elvételének, illetve a szoptatás befejezésének időpontja (dátuma) .

Választás - fedeztetés közötti időszak: A választás (0. nap) és az első fedeztetés időpontja közötti időszak. Hosszát különböző tényezők befolyásolják, átlagos értéke 7,5 +/- 2,5 nap között tekinthető elfogadhatónak.

Üres napok száma: A kocák választása - illetve a kocasüldők első fedeztetése - és az eredményes fedeztetés, vagy a selejtezés időpontja között eltelt napok száma.

Vetélés: Életképtelen magzatok (holt vagy max. 1 napig élő) fialása a vemhesség 109. napjával bezárólag.

Idő előtti fialás (koraellés): A vemhesség 110. napja előtt egy vagy több életképes magzat (minimálisan egy napnál tovább életben maradó) világrahozatala.

Vemhesnek hitt koca fialásának elmaradása: A fialás elmaradása a feltételezett sikeres fedeztetését követő 120. napig.

Példa

Fialások száma éves szinten: 2450 (ebből 490 az előhasi kocák fialása)

Átlagos kocalétszám: 1290 koca (ebből 200 előhasi koca)

Kocák átlagos napi takarmányadagja: 3,5 kg

Kocatakarmány átlagára: 50 Ft/kg

Mennyi az állományszintű fialási index az adott telep esetében?

A. 1, 9 [ 2450 : 1290]

B. 2,25 [ 2450 : 1090]

Helyes válasz A.

Az állományszintű fialási arány (más néven alom/koca/év mutató, fialási gyakoriság vagy kocaforgó) a tenyésztés hatékonyságának igen kiemelt mutatója. Jelzi, hogy egy kocára átlagosan hány fialás jut egy évben. Értéke a fejlett sertéstartással rendelkező országokban - 28 napos választási gyakorlat mellett - 2,2 és 2,4 között mozog, a hazai telepek esetében gyakran 1,8 alatti.

Az állományszintű fialási index számítása során sok esetben gondot jelent, hogy a kocák átlagos számában nem kerülnek figyelembe vételre az előhasi kocák, de a fialások esetében már igen (B. válasz) és így a számított mutató értéke eltér a valós értéktől.

Mennyi az adott telep esetében az egy átlag kocára jutó üres napok száma?

A. 30 nap [ 366 -(2,25 * 149,5) ]

B. 82 nap [ 366 - (1,9 * 149,5) ]

Helyes megoldás B.

Az üres napok száma (nem produktív) szintén fontos mutató, hiszen jelzi, hogy egy átlagos koca éves szinten mennyi ideig nem termel “fizetett szabadságon van“. Termelő napnak számít a vemhesség, a szoptatás ideje és a választástól az ivarzásig eltelt átlagos (elvárható) időszak hossza. A példánk esetében 149,5 nap (114 nap + 28 nap + 7,5 nap) .

Mekkora veszteséget okoznak az üres napra eső takarmányozási költségek egy kocára vetítve?

A. 5250 Ft/koca/év (30* 3,5 *50)

B. 14350 Ft/koca/év (82 * 3,5 * 50)

Helyes megoldás B.

Mekkora veszteséget okoznak éves szinten az üres napra eső takarmányozási költségek az adott telep részére?

A. 18, 51 millió Ft (1290 * 14350)

B. 15,64 millió Ft (1090 * 14350)

Helyes megoldás A.

Az üres napok okozta összes veszteség nagysága állományszinten 18,51 millió Ft-nak felel meg.

A. Igaz.

B. Hamis

Helyes megoldás B., hiszen a “fölösleges“ takarmányozási költségeken túl nem számoltuk ki az üres napok miatti termeléscsökkenés, malacszaporulat elmaradás okozta veszteségek nagyságát.

Választás előtti időszak (forrás: herd health food animal production medicine, 1994)

Alom: Egy fialás során született malacok összessége.

Fialási alomlétszám: Egy fialás során született élő, holt malacok és mumifikált magzatok száma.

Élő fialás: Az élve született malacok száma.

Holt fialás: A holtan született malacok száma. (Ha szükséges postmortem vizsgálatot is el kell végezni annak ellenőrzésére, hogy a malacok lélegeztek-e. )

Mumifikált magzatok: A holtan született (már a fialás megkezdése előtt elpusztult) , beszáradt és elszíneződött magzatok.

Koraszülött malacok: A vemhesség 110. napja előtt született élő malacok, amelyek a fialást követően legalább egy napnál tovább életben maradnak.

Kis alom index vagy alomszóródás: Meghatározott időszakon belüli almok aránya, amelyeknél az alomszám egy adott x érték alatti nagyságot mutat és ez az x érték (egész szám) 1 SD értékkel alacsonyabb, mint az átlagos alomszám)

Születéskori alomtömeg: Az élve született malacok, illetve az egy napnál tovább életben malacok születéskori súlyának összege.

Szopós malacok: A malacok a fialás és a választás közötti időszakban.

Malacelhullás választásig: Az élveszületett malacok elhullási aránya a választásig.

Dajkaság: A malacok áthelyezése az egyik alomból a másikba (dajkaságba adás és -vétel) .

Választás: Az alom tartós elválasztása a kocától.

Választási kor: A malacok életkora a választáskor (a születés napja 0. napnak számít) .

Állományszintű választási kor: A választási kor állományszintű átlaga.

Választás utáni időszak (forrás: herd health food animal production medicine, 1994)

Választott malac: A malac a választás időpontjától a hizlalóba helyezés időpontjáig, illetve abban az esetben, ha ugyanazon a helyen marad, akkor a 30 kg-os súlyig.

Választás utáni elhullás: Az elhullott malacok aránya a kiindulási létszám viszonylatában.

(Forrás: Herd Health Food Animal Production Medicine, 1994)

A jövedelmezőség javításának lehetőségei a tenyésztés során

A tenyésztés szakaszában a végterméket, azaz a kibocsátást a választott malacok jelentik.

• A hatékonyság növelését mindenekelőtt a választott malac kibocsátás fokozásán keresztül érhetjük el.
• Ez elsősorban az éves szinten egy kocára jutó választott malacok számának növelésével érhető el, de nem szabad elfeledkezni, hogy a kibocsátás még az éves szinten egy kocára jutó választott malacok összsúlyának növelésével is fokozható.

Alapelv: Sokkal könnyebb a már megszületett malacok súlygyarapodásának növelése, mint a még megnem született malacok számának növelése.

Szemléltetés:

Melyik telep jövedelmezőbb?

Két telep A és B csak abban különbözik, hogy a B telep esetében éves szinten 17,5 választott malac jut egy kocára szemben az A telep 17-es értékével.

Nyilvánvaló, hogy a B telep.

Az A telepnél a testtömeggyarapodás és a takarmányértékesülés kedvezőbb, mint a B telep esetében, ahol viszont az egy kocára jutó választott malacok száma magasabb.

Sokkal nehezebb eldönteni, ugyanis a B telep nagyobb számú utónevelt vagy választott malac/koca év mutatóból származó előnyeit eliminálja az alacsonyabb utónevelési súlyból származó hátrány.

Látható, hogy az éves szinten egy kocára jutó választott malacok összsúlyának milyen fontos szerepe van a jövedelmezőség alakításánál.

Az éves szinten egy kocára jutó választott malacok összsúlya négy módon növelhető:

1. születési súly növelése,
2. az utónevelési szakaszban a testtömeggyarapodás növelése,
3. választási idő kitolása,
4. az elhullási arány mérséklése.

Hizlalás időszakkal kapcsolatos fogalmak (forrás: herd health food animal production medicine, 1994)

Vágási (értékesítési) súlykategóriák: Magyarországon a vágósertések átlagsúlya 95-110 kg között mozog. Az angolszász országokban a következő kategóriák ismertek.

Átlagsúly a hizlalás kezdetén = (vásárolt süldők súlya + hizlaldába telepített saját nevelésű süldők súlya) : (vásárolt süldők súlya + hizlaldába telepített saját nevelésű süldők száma)

Élősúly-gyarapodás: A hízó értékesítéskori és a malac születéskori súlyának különbsége. (Ha ez utóbbi nem ismert, akkor 1 kg-nak tekintendő.)

Összsúlygyarapodás = (időközben értékesített hízók súlya + tenyészállományba áthelyezett hízók súlya + hízók súlya a periódus végén) – (időközben vásárolt sertések súlya + tenyészállományból áthelyezett sertések súlya + hízók súlya a periódus kezdetén)

Átlagos testtömeg-gyarapodás = értékesített sertések átlagsúlya - sertések átlagsúlya a hizlalás kezdetén

Átlagos napi testtömeg-gyarapodás = (sertések átlagos testtömeg-gyarapodása) : (az időszak napjainak száma)

Vágási kor: A hízó életkora napokban a születéstől (0. nap) a vágásig vagy értékesítésig.

Napi testtömeg-gyarapodás: A két mérés közötti élősúly-gyarapodás és az eltelt napok hányadosa.

Takarmány-értékesülés: Az elfogyasztott takarmány és az élősúly-gyarapodás hányadosa.

Hizlaláskori elhullás: Az elhullott hízók aránya a telepítési létszám viszonylatában.

(elhullások száma x 100) : (értékesített + áthelyezett + elhullott hízók száma)

Átlagos vágási kor: Egy adott hízócsoport életkora a vágásig, kivéve az elhullott állatokat.

Átlagos vágási súly: Egy adott hízócsoport összsúlyának és a csoportba tartozó hízók számának hányadosa, kivéve az elhullott állatokat.

(értékesített hízók összsúlya + áthelyezett hízók súlya) : (értékesített hízók + áthelyezett hízók száma)

Szállítási veszteség (úti hulla): A szállítás közben elhullott hízók száma (aránya) a telepről történő elszállítás és az átadás (végső lerakodás) közötti időszakban.

Vágóhídi elhullás: A vágóhídi átadás és a tényleges vágás között elhullott hízók száma (aránya).

Kobzás (fogyaszthatóság korlátozása): Az egész sertés vagy részeinek közfogyasztásból történő kizárása.

Kényszervágások: A kényszerből történt vágások azon része, amelyekből bevétel származik.

Hizlalási napok átlagos száma: (hízók átlagos száma x 30,4) : (havonkénti átlagos értékesítések és áthelyezések száma)

Hizlalás eredményessége

Legegyszerűbben az egy kilogramm élősúly-gyarapodás elérésének önköltsége alapján értékelhető. A jövedelmezőség javításának módjai a hizlalás szakaszában:

• Takarmányozási költségek csökkentése: A költségek alakulását a takarmány-értékesülés és a takarmány ára befolyásolják. Mivel a takarmány-értékesülés a hizlalás végső szakaszában egyre rosszabb, így a hizlalási végtömeg, a beállításkori testtömeg és az állatsűrűség optimális nagyságának meghatározása fontos tényezők. Az alacsony beállításkori, vágási súly és megfelelő állatsűrűség javítja a mutató értékét, ellenkezője viszont rontja.
• Hízókibocsátás növelése: Az évenkénti hizlalási ciklusok számának (kibocsátás) javítása a napi testtömeg-gyarapodás növelése és a megfelelő állatsűrűség betartása révén, valamint a vágási súly csökkentése által növelhető.
• Árbevétel növelése: Nagysága alapvetően a felvásárlási ártól függ, amit a piaci helyzeten kívül további két tényező befolyásol. Egyrészt a minőség (minősítési osztály), másrészt a vágási súly.
• Elhullási veszteség csökkentése: A közvetlen veszteséget a malac értéke és az elhullott hízó által elfogyasztott takarmányok költsége adja. Az elhullások az állat-egészségügyi helyzet és a tartás-technológia színvonalának növelésével csökkenthetők.

Példa

Az alábbi telepek közül melyik a legjövedelmezőbb?

1. A telep
2. B telep
3. C telep
4. Nem lehet tudni

Helyes válasz: D.

A következő táblázat az előző telepek hizlalási szakaszára vonatkozó gazdaságossági mutatókat tartalmazza. Melyiktelep a legjövedelmezőbb?

* Hízó értéke - Takarm.kts

1. A telep
2. B telep
3. C telep
4. Nem lehet tudni

Helyes válasz: B.

Melyik telep lenne a legjövedelmezőbb, ha a takarmányárak megváltoznának (a többi mutató változatlan marad)?

1. A telep
2. B telep
3. C telep
4. Nem lehet tudni

Helyes válasz A.

Az alábbi telepek közül melyik a legjövedelmezőbb?

Három telep főbb teljesítménytényezői

1. A telep
2. B telep
3. C telep
4. Nem lehet tudni

Helyes válasz: D.

A három telep főbb teljesítménytényezőit összefoglaló táblázatok adatai alapján látható, hogy az éves szinten egy kocára jutó született, választott malacok és hízók száma alapján az A telep tekinthető a legjobbnak.

Az alábbi telepek közül melyik a legjövedelmezőbb?

Három telep főbb teljesítménytényezői és gazdaságossági mutatói

(Takarmány ára 35 Ft/kg, vágósertés felvásárlási ára 230 Ft/kg)

1. A telep
2. B telep
3. C telep
4. Nem lehet tudni

Helyes válasz: C.

Az utolsó táblázatban a gazdaságossági mutatók alakulása is látható. Ezek alapján a legjövedelmezőbbnek az előzőekben még a 3. helyen álló C telep tekinthető.

Felmerülhet a kérdés, hogy a telepi fajlagos takarmányfelhasználás mellett miért szükséges az egy tonna takarmányra jutó vágósúlyt (értékesített) is számítani. A felelt igen egyszerű, ugyanis míg az előző mutató alakulását nehezebb számítani - nem minden esetben állnak rendelkezésre pontos adatok - az egy tonna takarmányra jutó vágósúly könnyen kalkulálható. Ez utóbbi mutató alapján nagyon könnyen megállapítható a telep jövedelmezősége.

A mutatók számítása és összehasonlítása területén gondot jelent, hogy azokat a telepek különböző módon számítják. A leggyakoribb hibaforrások:

• Kocának csak a legalább egyszer fialt tenyészállatok számítják. Helyesen kocának kell tekinteni minden tenyészállatot az első termékenyítés utántól. Abban az esetben, ha az első metodikának megfelelően – hibásan – kerülnek kiszámításra a mutatók, akkor a született malac/koca/év, választott malac/koca/év és a hízó/koca/év értékei a magasabbak lesznek a valóságosnál.
• A hízó/koca/év mutató számításánál hibás értéket kapunk abban az esetben, ha az összes értékesített vágósúlyt elosztjuk az átlagos vágási súllyal és a kocalétszámmal, mivel az összes értékesített vágósúlyban általában szerepelnek a selejtezett kocák is.

voko

4.3.7.4. A sertéstelep létesítésének ökonómiai szempontjai

4.3.7.4.1. A beruházások elemzése

A beruházások tervezése és megfelelő időzítése a vállalkozási folyamatnak igen fontos része. A beruházási döntések előkészítése összetett kérdéskör és komplex megközelítést igényel. A következő tényezőket kell egyidőben figyelembe venni: a haszonáldozati költség, az infláció alakulása, a várható jövedelmezőség, az adózási összefüggések, az amortizáció, a kockázati tényezők stb. A kockázatok kezelése különösen az egy évnél hosszabb beruházások esetében jelent komoly problémát. A beruházási döntések további jellemzői, hogy kihatásaik hosszú távúak és a megvalósítást követően nehezen változtathatók (rugalmatlanok).

A döntést megelőző elemzés több fázisban zajlik le. Ennek főbb lépései:

- Az alternatív beruházási lehetőségek számbavétele.

- Az adott körülmények között reálisan megvalósíthatók kiválasztása. A továbbiakban az elemezést erre a szűkebb körre kell elvégezni.

- Minden egyes lehetőség induló tőkeszükségletének (a létrehozással kapcsolatos kiadások összességének) kikalkulálása.

- Az általunk meghatározott idősávban - ami célszerű, hogy a beruházás várható hasznos élettartalmával, illetve hitelből történő finanszírozás esetén a futamidővel egyezzen meg - az egyes beruházások évenkénti és összesített nettó pénzforgalmának kiszámítása.

- A beruházások értékelése különféle elemzési módszerek segítségével.

- A beruházási alternatívák összehasonlítása.

- A pénzügyi megvalósíthatóság áttekintése. Ennek során a vállalkozás összes pénzkiadását és összes pénzbevételét kell figyelembe venni. Különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a hitelek törlesztési részleteire és kamataira.

Még a jövedelmező beruházások legtöbbjénél is a kezdeti években általában negatív nettó jövedelmezőség szokott jelentkezni és ennek a kezelése gondot okozhat. Ennek megoldását, a lehetőségek és a veszélyek feltárását hivatott elősegíteni a pénzügyi megvalósíthatóság analizálása.

- A döntés meghozatala. Ez lehet a beruházás elvállalása, elhalasztása, illetve elutasítása.

4.3.7.4.2. Döntés egy hosszú távú befektetési lehetôségről

Az alábbi táblázat egy tervezett sertéstelep legfontosabb alapadatait (kalkulatív, becsült értékek) tartalmazza. A következőkben röviden bemutatjuk a telep megvalósításához szükséges legfontosabb beruházás-gazdaságossági számításokat. A számításainknál a (kalkulatív) kamatláb 18%.

A beruházás gazdaságosságának megítéléséhez illetve a lehetséges alternatívák összehasonlításához a következô legfontosabb mutatókat célszerű értékelni:

• élettartam alatti összes jövedelem jelenlegi értéke (NJ₀);
• befektetés belsô kamatlába (BKL);
• a dinamikus megtérülési idô (MI);
• a dinamikus forgási mutató (D).

Az élettartam alatti összes jövedelem jelenlegi értéke (NJ₀)

Az értékelésben az elsô lépés az egyes ökonómiai változatok célszerűségének vizsgálata. Bármely hosszú távú befektetést akkor célszerű megvalósítani, ha a befektetés élettartam alatti összes jövedelme (NJ₀) nagyobb mint nulla. Ellenkező esetben a befektetésünk élettartama végén kevesebb pénz állna rendelkezésünkre, mint ha bele sem fogtunk volna az adott tevékenységbe.

Ahol:

B₀ - a vállalkozás indításához szükséges tőke (Ft)
bi - az i-edik év bevétele (Ft)
ki - az i-edik év költsége (az amortizációt nem tartalmazza) (Ft)
p - kamatláb (%)

(A számításban az évenként keletkezô jövedelmeket (bi - ki = i-edik év jövedelme) a befektetés idôpontjára (jelenre) diszkontáljuk, majd a jelenlegi értékre számított FH-okat halmozzuk és a halmozott összegbôl levonjuk a befektetés összegét (B₀).)

A pozitív nettó jelenérték (NJ₀) a beruházás racionalitását jelzi, viszont azonban a NJ₀ önmagában nem elegendô a döntés meghozatalához (különösen, ha alternatív változatokat hasonlítunk össze), ezért további értékeléseket is el kell végezni.

A befektetés belsô kamatlába (BKL)

Magától értendő, hogy ha a NJ₀-t különbözô kalkulatív kamatláb mellett számoljuk ki, az eredmény is különbözô lesz. Ha növeljük a kamatlábat a NJ₀ értéke (azaz a beruházásunk élettartam alatti összes jövedelme a jelenlegi értéken számítva) egyre kisebb lesz, hiszen a diszkontálás során az egyes évek (jövôbeli) jövedelmeit (Ji) egyre jobban leszámítoljuk. Egy meghatározott kamatláb (diszkontláb) esetén az NJ₀ éppen nulla lesz, majd a kamatláb további emelésével már negatív értéket vesz fel. Azt a diszkontlábat, amelynél egy beruházási változat élettartam alatti összes jövedelmének jelenlegi értéke (NJ₀) éppen nulla, a beruházás belsô kamatlábának (BKL) nevezzük:

(Az egyenletben a 'p', azaz a kalkulációban használt értékét változtatjuk.)

A belsô kamatláb nagysága a beruházási változat jövedelemtermelô képességét fejezi ki. Természetesen a minél nagyobb BKL a kedvezôbb.

A belsô kamatláb számítása általában csak iterációval számítható, azaz az NJ₀-t egyre nagyobb diszkontlábbal számoljuk ki. (Táblázatkezelô programok - például Excel 4.0 - belsô pénzügyi függvényeinek (ebben az esetben az IRR függvény) segítségével a BKL könnyen kiszámolható.)

Ebben az esetben a beruházásunk belső kamatlába 21,02% volt, ami a kalkulációnkban használt diszkontlábhoz (18%) igen közeli érték, jelezve számunkra, hogy az adott feltételek között a beruházás megvalósításáról fokozottabb körültekintéssel kell dönteni. (Sőt, célszerű lenne más alternatív befektetési lehetőségeket is megvizsgálni).

A dinamikus megtérülési idô (MI)

A dinamikus megtérülési idô azt az idôtartamot jelenti, amely alatt az adott kalkulatív kamatláb mellett (18%) a befektetés összege az évenkénti jövedelmek (jelenlegi értékre diszkontált) összegeibôl elôször megtérül (NJ₀ = 0).

Az egyenletbôl ebben az esetben az 'n', azaz az évek száma az ismeretlen.

Általában a dinamikus megtérülési idôt is csak iterációval illetve grafikus úton lehet megállapítani.

A beruházás megtérülési idejének (MI) alakulása
(A számításban alkalmazott kamatláb: 18%)

* Az 1. évben kisebb jövedelemmel számoltunk.

Forrás: Saját számítás.

A beruházásunk esetében a dinamikus megtérülési idő (MI) kb. 7 év, tehát a vállalkozásba fektetett összes költségünk (beleértve a befektetett tőkét is) ekkor térül meg először. A termelés és mindenek előtt az értékesítés előre nehezen becsülhető kockázatai miatt a viszonylag hosszú megtérülési idő ismét a beruházás alaposabb megfontolására hívja fel a döntéshozó figyelmét.

A dinamikus forgási mutató (D)

Végezetül határozzuk meg a beruházási alternatívánk ún. dinamikus forgási mutatóját. Ez azt fejezi ki, hogy a beruházás élettartama alatt az elôállított jövedelembôl hányszor térül meg a befektetett összeg. A D-mutató egy mértékegység nélküli mutatószám, ami annál kedvezőbb, minél nagyobb értéket mutat. Ha 1-nél kisebb, akkor a befektetett összegek a beruházás élettartama alatt egyetlen egyszer sem térülnek meg.

A D-mutató értéke alacsony, hiszen a beruházás az élettartama alatt alig többször mint egyszer térül csak meg. Ez is megerősíti a korábban tett megállapításunkat, miszerint a beruházás megvalósítása az adott feltételek mellett nem tűnik kedvezőnek. A tényleges megvalósítása előtt ajánlott a számunkra elérhető más befektetési lehetőségeket megvizsgálására is.

4.3.7.5. A sertéstelep működtetésével kapcsolatos ökonómiai döntések és számítások

4.3.7.5.1. Optimális hizlalási idő meghatározása (folyamatos és nem folyamatos termelésnél)

Az optimális hizlalási idő meghatározása egy tipikus időtartam optimalizálási probléma. Mivel a hizlalásnál az idő függvényében a ráfordítás (R) és a H egyaránt változik, ezért az optimalizálás során mind a két oldal változását egyidejűleg figyelembe kell vennünk. Ez a jövedelem (fedezeti hozzájárulás (FH) vagy nettó jövedelem (NJ)) optimalizálással oldható meg.

Az időhöz való kapcsolat alapján, a hizlalási problémák két alapvető esetét lehet megkülönböztetni: folyamatos illetve egyszeri (alkalmankénti) hizlalás.

a.) Folyamatos hizlalás esetén az egyik hizlalási ciklust (tényleges hizlalási idő + be- és kitelepítési idő + takarítási, fertőtlenítés és tartalék idő) azonnal követi a következő hizlalási ciklus. (Nincs “holt” idő.)

Ebben az esetben - például a piaci feltételek változásánál - igen korlátozott lehetőségünk van a hizlalási idő változtatására (növelésére), hiszen a meglévő termelési ciklusunk után azonnal jön a következő hízócsoport és a férőhelyet szabaddá kell tennünk. Az idő korlátozottsága a férőhely korlátozottságához kapcsolódik, ezért az optimális hizlalási időt az időegységre és egy férőhelyre jutó fedezeti hozzájárulás maximalizálásával lehet megvalósítani.

Optimális hizlalási idő = maximális átlag jövedelem (Ft/időegység/férőhely).

A mintapéldában a maximális átlagjövedelem (áFH) 44,28 Ft/nap/férőhely, azaz az optimális hizlalási idő 115 nap (95 kg élőtömeg/hízó).

b.) Egyszeri (alkalmankénti) hizlalás esetén a hizlalás befejezése után nem állítunk be azonnal újabb hízócsoportot. Ebben az esetben szabadon dönthetünk a hizlalási idő hosszáról, azaz például a piaci körülmények változása esetén lehetőség van a hizlalás “tetszőleges” ideig való folytatására. (Nincs újabb hízócsoport, amelyik versenyezne a meglévő férőhelyek használatáért.) Ilyen esetben az optimális hizlalási idő megállapításánál az egy állaton elérhető maximális jövedelmet adó élőtömeget kell megállapítanunk (maximális fedezeti hozzájárulás (Ft/hízó).

A mintapéldánkban egyszeri hizlalás esetén az egy állaton elérhető maximális fedezeti hozzájárulás 5684 Ft, azaz az optimális hizlalási idő 131 nap (105 kg élőtömeg/hízó).

Az optimális hizlalási idő meghatározása (mintafeladat)

Alapadatok:

Hízótáp I. ára (60 kg-os testtömegig): 35 Ft/kg

Hízótáp II. ára (60 kg-os testtömegtől): 28 Ft/kg

Hízóalapanyag ára (25 kg-os): 265 Ft/kg

4.3.7.5.2. A kocák gazdaságilag optimális selejtezési idejének meghatározása (folyamatos és nem folyamatos termelésnél)

A kocaselejtezési idő meghatározásának problémája igen hasonlatos a hizlalási idő optimalizálásához. Tulajdonképpen itt is egy időtartam optimalizálásról van szó. Mivel az anyaállattartásban rendszerint folyamatos termelésre rendezkedünk be (az állat selejtezése után ismét termelésbe állítunk egy tenyészállatot), az optimális termelésben tartási idő meghatározása a folyamatos hizlalásnál alkalmazott hizlalási idő optimalizálással azonos.

Folyamatos kocatartás esetén az időegységre (célszerűen 1 fialási intervallumra) és 1 kocára jutó maximális átlagjövedelmet kell keresnünk.

Ökonómiai szempontból a kocát a maximális átlagjövedelem (vagy átlagos fedezeti hozzájárulás) elérése után kell selejteznünk és helyette egy hasonló tenyészsüldőt kell termelésbe állítanunk.

A mintapéldánkban az egy fialásra jutó átlagjövedelem 4 fialás esetén érhető el (átlagos FH = 28.582 Ft/fialás), azaz a negyedik fialás után kell a kocát selejteznünk és a tenyészsüldőt a koca pótlására termelésbe állítani

A kocák gazdaságilag optimális selejtezési idejének meghatározása (mintafeladat)

Alapadatok:

Selejtkoca ára (Ft/kg): 180 Ft/kg

Utónevelt malac ára (Ft/db): 9450

Utónevelt malac testtömege (kg/db): 35

Utónevelt malac ára (Ft/kg): 265

Kocatáp ára (Ft/kg): 33.7

Malactáp ára (Ft/kg): 37.2

Malactáp (kg/db): 67 (35kg-os tömegig)

Malacnevelés anyagköltsége (Ft/db): 450

Tenyészsüldő ára (Ft/db): 37800

4.3.7.5.3. A sertéstartásban felhasznált takarmányok értékelésének problémája

A sertéstartásban alapvetően kétféle - saját és vásárolt - típusú takarmány felhasználása történik. A takarmányozási költségek az összköltségstruktúrán belül a legjelentősebb tételt képezik, általában 70% körül alakulnak.

- A saját termelésű takarmányok gazdasági értékelése többféle módon történhet:

1. előállítási költség - önköltség - alapján,
1. transzformációs értékük - pénzbeli értékesülésük - alapján,
1. helyettesítési értékük alapján,
1. értékesítési - piaci - áruk alapján.

Előállítási költség értékelése történhet a közvetlen költségek, a szűkített önköltség, a teljes önköltség, illetve a lekötött - igénybe vett - tőke nyereségigényével növelt teljes önköltség alapján.

Önköltség értékelése hozzásegíthet a termelési folyamatok felülvizsgálatához, a termelési folyamatok racionalizálásához.

A takarmányok transzformációs értéke: Az árbevétel és a takarmány nélküli termelési költség, valamint a tőke nyereségigényének együttes összege levonása után kapott különbség. A pénzbeli értékesülés azt mutatja, hogy a feletetett takarmányt a felhasználó ágazat pénzben kifejezve hogyan hasznosítja.

• A takarmány előállítási költsége az adott jövedelemigény kielégítése mellett nem lehet nagyobb a transzformációs értéknél.
• A takarmányt elsősorban azzal az állatállománnyal célszerű feletetni, amelyik azt hasznosítja.
• Ha a takarmány transzformációs értéke jóval kisebb, mint a piaci értékesítési ár, akkor meggondolandó a takarmány piaci értékesítése.
• A takarmányt nem célszerű drágábban vásárolni, mint a transzformációs érték.

Helyettesítési érték: Azt mutatja meg, hogy az egyik takarmány másik takarmánnyal helyettesítve mennyibe kerülhet. A takarmányok beltartalmi érték alapján helyettesítik egymást, nemcsak az a fontos, hogy táplálóanyag mennyiségük vagy energia értékük legyen azonos, hanem fehérje tartalmuk, fehérje-energia hányadosuk is.

Piaci ár: A saját termelésű takarmányok sem érnek többet, mint amennyiért azok a piacon beszerezhetők.

- A vásárolt takarmányok gazdasági értékelése többféle módon történhet:

A vásárolt takarmányok nem piaci forgalmi áron, hanem a gazdasági, az állattenyésztő telepig felmerülő bekerülési költséggel - ami tartalmazza a szállítás költségeit, a szállítási veszteségeit is - számolandók el.

A takarmánytermelés, vagy beszerzés eldöntése érdekében össze kell hasonlítani a takarmány nyereségigénnyel növelt teljes termelési költségét, illetve önköltségét a beszerzési költséggel.

Mindaddig érdemesebb árunövényt termelni és a takarmánynövényt megvenni, amíg az árunövény nyeresége és termelési költsége nagyobb mint az ugyanazon területen termelhető takarmány beszerzési ára.

K + N > P * X

K: az árunövény termelési költsége, Ft/ha

N: az árunövény nyeresége, Ft/ha

P: a vásárolt takarmány egységára, Ft/100 kg

X: egy hektáron termelhető takarmány mennyisége, 100 kg/ha

A fehérjedús takarmányokban lévő, életfenntartáshoz szükséges fehérje-energia arányú táplálóanyag annyit ér, mint amennyibe a fehérjeszegény takarmányokba kerül. Az életfenntartáshoz szükséges táplálóanyagon felüli fehérjét kívánja csupán a felhasználó megvásárolni. Ennek bekerülési költsége a következő képlet segítségével számítható ki:

X = Pd - (BEd - Eé) * Psz

q

X:1 MJ testtömeget gyarapító energia (NEg) bekerülési költsége, Ft/MJ vagy 1 MJ tejtermelő energia (NE) bekerülési költsége, Ft/MJ

Pd: a fehérjedús takarmány piaci ára, illetve beszerzési költsége, Ft/kg

BEd : a fehérjedús takarmány bruttó energiájának összmennyisége MJ/kg

Eé: az életfenntartáshoz szükséges energia összmennyisége a fehérjedús takarmányban, MJ

Psz: 1 MJ bruttó energia bekerülési költsége egy fehérje szegény gazdasági takarmányban, Ft/MJ

q: a testtömeggyarapító nettó energia (NEg) összmennyisége a fehérjedús takarmányban

Hasznosítási csoportonként, a termelés színvonalának figyelembevételével külön-külön célszerű elvégezni.

voko1

4.3.7.5.4. Az integrációs kapcsolatok és a termelési költségek csökkentésének lehetőségei

Kihasználatlan lehetőségek rejlenek a keveréktakarmány-gyártó üzemek és telepek közötti szerződéses-, integrációs kapcsolatok kialakítása területén, aminek révén a takarmányok költségei csökkenthetők lennének.

A tenyész-alapanyagot forgalmazó cégek és a termelők közötti együttműködés eredményeként a technológia- és termékfejlesztés valósítható meg, aminek révén a jelenlegi termelékenységi szint legfontosabb versenytársak termelékenységi szintjére emelkedhet. A filozófia következetes megvalósítása esetén a bővülő piaci lehetőségek, a javuló termelékenység és a viszonylagosan olcsó munkaerőköltségeink révén jelentős gazdasági előnyök érhetők el.

A stratégiai tervezéssel és vezetéssel kapcsolatos módszerek és elméletek alkalmazása. Ezek az utóbbi 20 évben igen gyors fejlődésen mennek keresztül. Az 1990-es években mindinkább a szintetikus szemlélet irányába tolódtak el. A gyakorlatban leginkább az ipari nagyvállalatok, gyógyszergyártó-, élelmiszeripari vállalatok és szolgáltató cégek stb. területén kerülnek alkalmazásra, a mezőgazdasági termelő vállalatok esetében viszont mindezidáig csak jóval kisebb mértékben. A hazai sertéstartó gazdaságok egyik nagy problémája, hogy nem rendelkeznek hosszú távú “jövőképpel“, ami nélkül viszont elképzelhetetlen a stratégiai menedzsment. Ha megvizsgáljuk a kérdéskört alapvetően két tényező köré rendeződhet a jövőkép, egyrészt a termék, másrészt a piac. Természetesen minden egyes vállalkozás más és más eset és sablonokban nem lehet gondolkodni. A különböző jövőképeknek megfelelően a mezőgazdasági vállalatok átalakítása más és más módon kell, hogy történjék. Ha a piaccal való kapcsolat kerül a középpontba akkor a logisztika, a marketing és az ügyfélszolgálat területén kell általában alapvetően újra tervezni és szervezni az üzleti folyamatokat “business reengineering“. Ezek legtöbbször radikális, forradalmi és gyors változásokat jelentnek a vállalat életében. Abban az esetben viszont, ha a termék és a technológia változtatása szükséges - aminek időigénye általában hosszabb - az átalakítás inkább evolúciós jellegű és így ennek során a fokozatos és folyamatos fejlesztés dominál, szemben a radikális lépésekkel.

A stratégiai szemlélet és irányítási gyakorlat megvalósulásához a különböző tervezési-, vezetési technikák adaptálására és alkalmazására van szükség. Az egyes menedzsmentfilozófiák sok tekintetben hasonló elemeket tartalmaznak. Egy fejlődési folyamat állomásaiként is értelmezhetők. A fő különbségek az egyes technikák radikalizmusában, a változtatások gyorsaságának, kiterjedésének és mélységének tekintetében lelhetők fel. Közös bennük a vevőorientáltság, a minőség, a minősítés és a humán tényezők központi szerepe. Minden vállalatnál más és más problémák merülnek fel, így nem lehet általános sémákban gondolkozni. A siker döntően attól függ, hogy az adott átszervezést milyen mértékben és milyen következetesen sikerül a gyakorlatban megvalósítani és nem az alkalmazásra kerülő módszertől.

A termelő tevékenység kereskedelem és a feldolgozás irányába bővítése. Jelenleg a sertéságazatban a jövedelem döntő része a fentiekben jelölt két területen összpontosul, jó kiindulási alapként szolgálhat, hogy több sertéstartó telep saját vágóhíddal is rendelkezik. Más telepekkel közös beszerzési-, feldolgozási- és értékesítési együttműködési formák pl. szövetkezetet kialakítása - vertikális és horizontális integrációk - és így az alkupozíció javítása réven költségcsökkentés elérése. Nem elhanyagolható előnyök származhatnak a közös termelésszervezés, marketing és szaktanácsadás megvalósulásából, valamint a tenyészállat utánpótlás előállítása során a második szaporítólépcső kialakításából. (Hazánkban a tenyésztési bázist az összkoca-állomány csak mintegy 6-7% adja.) . Az integrációk kialakításának az előzőekben említett úton kívül két további formája képzelhető el. Egyrészt a nagygazdaságok integrálhatják a vonzáskörzetükbe tartozó kistermelőket, amint az jellemző is volt az 1990-es éveket megelőzően. Továbbá a tőkeerős feldolgozó és kereskedelmi cégek is átfoghatják az egész termékpályát, aminek révén a tranzakciós költségek jelentősen csökkenhetők.

Sajnálatos tény, hogy Magyarországon az elmúlt években megszűntek az integrációs kapcsolatok és új az egész termékpályát átfogó “from feed to food“ típusú kapcsolatok még nem alakultak ki. Jellemző a szerződési fegyelem fellazulása, értékesítési bizonytalanság. A jelenlegi információs rendszer sem megfelelő, ugyanis a feldolgozással és kereskedelemmel kapcsolatos adatok nem hozzáférhetőek a termelők számára, ami kiszolgáltatottságukat még inkább fokozza.

A takarmányt és technológiát forgalmazó cégek alapvetően a vertikális típusú kapcsolatok kialakításában érdekeltek, ezen belül is a kooperációk létrejöttében. A szűkülő piac és az egyre nagyobb verseny a motivációs tényezőket felerősítik. A termelők szervezetlensége viszont alkupozíciójukat jelentősen csökkenti és így az ellátó ágazatok stabil kapcsolatok nélkül is érvényesíteni tudják érdekeiket.

A nagyüzemi termelők is alapvetően a vertikális kooperációk kialakításában érdekeltek és elsősorban a feldolgozóiparral, hiszen velük szemben gyengébb az alkupozíciójuk mint az ellátó ágazatok vonatkozásában. Az alkuerő növelése érdekében a nagyüzemeknek egymással is kapcsolatba kell, hogy kerüljenek. Ez az információ megosztását és az együttes fellépést jelenti.

A kisüzemi termelők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. A vertikális integrációk kialakulása esetén a termelési biztonság javulhat, viszont a többi féllel szemben kellő alkuerővel csak az együttes fellépés esetén, azaz horizontális integráció formájában tudnak fellépni. A kellően szervezett horizontális kapcsolatok, mint beszerzési és értékesítési szövetkezetek kialakulása és tőkeerejük javulása esetén viszont számukra a vertikális kooperáció nagyobb mozgásteret engedne, de sajnos az ilyen típusú kapcsolatok kialakulásának esélye ma kicsi.

A feldolgozó ipar és a vágóhidak integrációs törekvései az utóbbi időszakban megerősödtek, aminek hátterében a kapacitáskihasználás és az a tény szerepel, hogy a kereskedelem alkuereje velük szemben megnőtt. Az élelmiszerforgalmazók a többletköltségeket nem hajlandók a sertéshús fogyasztói árának további emelésével átvállalni és szigorú fizetési feltételeket diktálnak.

Legkedvezőbb helyzetben a hazai kereskedelem nagy részét lebonyolító üzlethálózatok vannak. Érdekeiket integrációs kapcsolatok kialakítása nélkül is tudják érvényesíteni. Az exportforgalmat lebonyolító cégek integrációs érdekei valamivel erősebbek, hiszen a külföldi piacokon a minőségi követelmények igen magasak és ezeket csak megfelelően szervezett termelés segítségével, márkázott termékekkel lehet biztosítani.

verd

4.3.7.6. Termelési üzemi nyilvántartások, legfontosabb termelési mutatók és érdekeltségi

viszonyok

4.3.7.6. 1. A legfontosabb üzemi nyilvántartási mutatók.

A termelési nyilvántartások egyik alapvető feltétele a tenyészállatok egyedi jelölése

• fülcsipkeszám (pl. svéd csipke),
• műanyag krotália,
• réz krotália,
• tetoválás (pl. a fülbe),
• mikrochip a bőr alatt.

• a búgatott koca ellenőrzési számát a búgatások sorrendjében,
• az egy ivarzás alatti első búgatás időpontját (év, hó, nap),
• az eredményes búgatásnak megfelelő mlacozás után született és választásig felnevelt malacok számát,
• a vetéléseket.

• a kocák ellenőrzési számát a malacozás sorrendjében,
• a búgatás időpontját (év, hő, nap),
• a búgó kan ellenőrzési számát,
• a vemhességi napok számát,
• a malacozás időpontját (év, hó, nap),
• kocánként az élve és élettelenül született malacok számát,
• születéskori alomsúlyt,
• a 21 napos kori malacok számát és alomsúlyát.

• koca ellenőrzési száma,
• születés ideje,
• fülszám,
• fajta,
• származás két ősi sorig,
• tenyésztési eredmények ellésenként.

• a koca száma,
• a betelepítés ideje ,
• az ivarzások száma és ideje,
• a kan száma,
• kezelések.

Kutricalap (a fiaztatóban vezetik):

• a koca száma,
• a telepítés ideje,
• a fialás ideje,
• a választás ideje,
• a malacokra vonatkozó adatok.

4.3.7.6.2. A hússertések legfontosabb termelési mutatói

A termelési mutatók elemzését a termelés alakulásának idősoros - azaz az adott telep múltbeli eredményeinek - és a horizontális - azaz különböző telepek eredményeinek - összehasonlítása érdekében egyaránt célszerű kifejezni.

A hizlalási szakasz legfontosabb naturális mérő- és mutatószámai:

• beállításkori testtömeg,
• hizlalási idő,
• hizlalási végtömeg,
• hízóelhullás aránya,
• kényszervágás aránya,
• napi testtömeggyarapodás,
• takarmányhasznosítás,
• vágási veszteség (a vágás előtti testtömeg és a vágás után mért féltestek közötti százalékos különbség),
• minősítés (értékes húsrészek aránya).

Termelési mutatók a hizlalás fázisában (nagyüzemi):

Forrás: Mayrose, V.B., Bache, D.H., and Libal G.L., Prok Industry Handbook, /Performance Guidelines for Swine Operation/ University of Illinois.