A FŰSZERPAPRIKA TERMESZTÉSE

Dr. Kapitány József

Kiadja: Fűszerpaprika Kutató – Fejlesztő Kht.

- Kalocsa,  2005 -

A fűszerpaprika termesztése

1. Fűszerpaprika termesztés jelentősége

   A fűszerpaprika az élelmiszerfogyasztásban betöltött szerepe miatt nélkülözhetetlen növénye és fűszere a magyar konyhának. A korszerű, egészséges táplálkozásban mind nagyobb szerep jut a természetes eredetű ételízesítőknek, festékanyagoknak, fűszereknek, melyek kedvezően befolyásolják a táplálkozást, az emésztést, a közérzetet, végeredményben az ember egészségét. Az ember életében ilyen tényező a fűszerpaprika is, amely egyre ismertebb és keresettebb fűszer a Kárpát-medencében és a világon egyaránt.

A fűszerpaprika őrlemény az illatok, ízek, aromák együttese, a magyaros ételek legfőbb záloga, gazdag vitaminforrás. Megnyerő színe, magas színezéktartalma, édeskés vagy csípős íze igazi magyar fűszerré alakította ki, jelentős mértékben hozzájárult a magyar fűszerpaprika világhírnevének megalapozásához. Konyhai és élelmiszeripari felhasználásán túl jelentős szerepet tölt be a gyógyászatban, és a kozmetikai ipar területén.

   Az utóbbi időszakban, mint természetes színezőanyag is az érdeklődés középpontjába került, és mindinkább keresetté vált. A fűszerpaprika felhasználása őrleményként a konyhában, konzerv és húsiparban, húskészítmények fűszereként nélkülözhetetlen.

A fűszerpaprika az elmúlt évszázadok során a táplálkozásban betöltött szerepénél és gazdasági jelentőségénél fogva egyre közelebb került a magyar emberhez, összefonódott mindennapi életével. Igazi magyar növénnyé, termékké „HUNGARICUM”-má vált.

Magyarországon és a Kárpát-medencében a fűszerpaprikát az 1500-as évek óta ismerik. Egyik régi neve, „törökbors” arra utal, hogy a törökök útján került hozzánk. Először főúri kertekben termelték dísznövényként, majd termesztése lassan terjedt el, és házi fűszerezés céljára használták. Az 1900-as évek elejétől igen fontos gazdasági növény.

A Kárpát-medence ökológiai viszonyai között több évszázadon át alakult ki az igen jelentős fűszerpaprika termesztés, mely az elmúlt száz évben igen sok ember megélhetési forrásává vált. Közel háromszáz éve házi fűszer, százötven éve belföldi kereskedelmi cikk, és mintegy száz éve igen fontos export cikk Európa és a világ számos országába.

Jellemző, hogy a fűszerpaprika termesztéssel kis területen nagy termelési érték állítható elő. A piacbővítés lehetőségei kedvező ökológiai viszonyok között a fajta, a termesztéstechnológia, a területnövelés oldaláról adottak. A termesztéstechnológiai fegyelem betartásával, a feldolgozástechnológia fejlesztésével és javításával, a minőségnövelő, javító módszerek és eljárások alkalmazásával a fokozott export követelmények is teljesíthetők.  A fűszerpaprika őrlemény a nemzetközi piacon keresett, s e körülmény a piaci lehetőségeknek jelentős perspektívát jelent.

A fűszerpaprika eredményes termesztéséhez nélkülözhetetlen az alapvető élettényezők ismerete, csak így választhatjuk ki a termesztés helyét, a legjobb termesztéstechnikai eljárásokat (növény sorrend, palántanevelés vagy helyrevetés, tápanyagellátás, öntözés, stb.). A termesztés során a fűszerpaprika növekedését és fejlődését befolyásoló egyes élettényezők egyidejűleg és együttesen jelentkeznek.

2. A fűszerpaprika élettani igénye

 Hőigény

A fűszerpaprika meleg égövről származó, hőigényes növény, ezért a hőmérsékletre reagál a legérzékenyebben. Ott terem biztonságosan, ahol a tenyészidőszak (április-szeptember) középhőmérséklete legalább 17,5 C°. Hőigénye – különböző fejlődési stádiumtól függően – 25 ± 5 C°. A 25 C°-os középhőigény 5-10 C°-kal emelkedik csírázáskor. A fejlődési küszöbérték az a hőmérséklet, amely alatt már nem fejlődik – ez a szint 10 C° körül határozható meg. A szabadföldi helyrevetés és palántanevelés idejének megválasztásakor erre különös figyelemmel kell lenni. Magyarország területének közel felén jók a hőmérsékleti viszonyok, kétharmadán kielégítőek. Az eredményes termeszthetőséget nagyrészt a késő tavaszi és kora őszi fagyok veszélyeztetik. Ezért különös jelentősége van a fajtamegválasztásnak, mely során előnyben kell részesíteni a rövidebb tenyészidejű, korai érésű fajtákat palántázott termesztésben és csak másodsorban helyrevetéssel.

 Fényigény

A fűszerpaprika fényigényes növény. A fény erőssége és a megvilágítás hossza befolyásolja a fejlődés és növekedés gyorsaságát, a tenyészidő hosszát, az érés koraiságát stb. A fűszerpaprika termesztése ott eredményes, ahol a tenyészidőszak alatt a napfényes órák száma eléri, illetve meghaladja az 1500 órát.

Tekintettel arra, hogy a fűszerpaprika termesztése kizárólag szabadföldön történik, a tenyészidőszakban a fényviszonyokat nem áll módunkban befolyásolni. A tenyészterület megválasztásával mind palántázott, mind helyrevetett termesztésben a növények életterének növelésével a fényviszonyokat javítani tudjuk.

 Vízigény

A fűszerpaprika nem kifejezetten vízigényes növény, de folyamatos fejlődéséhez elengedhetetlen tényező az optimális vízellátás. A vízfogyasztás függ a fajtától, a talaj szerkezetétől, a tápanyag-ellátottságtól, a növények tenyészterületétől, és a talaj hőmérsékletétől.

Kiültetéstől az érés kezdetéig a fűszerpaprika fejlődéséhez 150-180 mm csapadék elegendő. Biztonságos és nagy termést csak öntözéssel várhatunk. Azon a termőhelyen, ahol a fűszerpaprikát nem öntözik, alacsonyabb terméssel és nagy termésingadozásokkal kell számolni. A fajták eltérő vízigénye és a bizonytalan csapadékellátás indokolja, hogy ahol öntözési lehetőség nincs, vagy korlátozott, egyidejűleg több fajtát termeljenek a termelők, lehetőleg palántázott termesztésében, mert így részben mérsékelhetők az évenkénti termésingadozások.

Tápanyagigény

A fűszerpaprika tápanyaggal szemben igényes növény. A különböző fenológiai fázisokban eltérően igényli a tápanyagokat. A nitrogén felvétel maximuma a virágzás kezdetén van, majd lassú csökkenés után a tenyészidő végén csaknem megszűnik.           A foszfor felvétel legnagyobb értékét szintén virágzáskor mérhetjük. A kálium felvétel maximuma virágzáskor tapasztalható, majd csökken a beépülés mértéke.

A magnéziumszint az érési szakaszban mutatja a legnagyobb értéket. A mikroelemeket a talaj természetes készletéből, a szerves trágyából, a komplex levéltrágyákból, az alkalmazott növényvédőszerekből veszi fel.

A tápanyag- felhalmozódás üteme az alkalmazott szaporítási módtól, valamint a fajtától is függ.

3. Fűszerpaprika fajták

    Nemesítés

A nemesítési munka Európában először 1917-ben Kalocsán létrehozott Vegykísérleti Állomáson indult meg, majd Szegeden 1927-ben létesített Vegykísérleti és Paprikakísérleti Állomáson. Kezdetben kizárólag csípős fűszerpaprika fajtát termeltek. Az 1928-as év jelentős fordulatot hozott a fűszerpaprika nemesítés történetében Kalocsán. Világraszóló eredménynek számított, hogy az addig csípős fajtákra alapozott termesztést felváltották a csípősségmentes fajták, melyek elterjesztésével meggyorsult és egyszerűsödött a fűszerpaprika hagyományos kézi feldolgozása azzal, hogy elmaradhatott a csípős erezet kézzel történő eltávolítása, a hasított termésfal és a mag mosása.

Az 1960-as évektől a fűszerpaprika nemesítés a ma már konvencionálisnak nevezett keresztezés módszerével történik. E módszerrel új génforrások beépítésére nyílt lehetőség az új fajtákba, melyek eltérő genotípust és fenotípust képviselnek, széles fajtaválasztékot biztosítanak.

Napjainkig az elmúlt időszakban előállított fajtákból jelenleg 26 államilag minősített fajta került előállításra Intézetünkben, melyek a fűszerpaprika termesztés biológiai hátterét képezik. E fajták értékét jelzi, hogy a fűszerpaprika az egyedüli növényfaj Magyarországon, melynek termesztése kizárólag magyar fajtákra alapozódik.

A biológiai alapok előállítása terén meglévő és várhatóan fokozódó versenyhelyzet megköveteli az olyan fajták előállítását Intézetünkben, melyek a legfontosabb értékmérő tulajdonságok tekintetében hazai és nemzetközi összehasonlításban világszínvonalat képviselnek és továbbra is élvezik a felhasználók bizalmát.

Fajtaelőállítási programunkban az ismert legkorszerűbb nemesítési eljárások     alkalmazásával génikus rezisztencia fokozatok beépítése történik az új fajtákba, melyek fajtaelismerése folyamatban van. A Xanthomonas baktériummal szemben rezisztens fűszerpaprika fajták környezetbarát technológiával, kevesebb növényvédőszer felhasználásával és nagyobb termésbiztonsággal, jó minőségben termeszthetők, ugyanakkor megteremtik a sikeres öko fűszerpaprika előállítás biológiai alapjait is. 

4. Fajtamegválasztás

A termesztés sikerét a fajta alapvetően meghatározza. A termesztendő fajta típusát pedig a termőhelyi körülmények, az alkalmazott termesztési mód, valamint a technikai feltételek határozzák meg. A jelenleg rendelkezésre álló fajtasor a legkülönbözőbb termőhelyi körülmények között is lehetővé teszi a jó minőségű fűszerpaprika alapanyag termelését.

A termesztési igények figyelembevételével megválasztott fajtaösszetétel lehetővé teszi a különböző évjáratok, szélsőséges hatások kivédését, a viszonylag egyenletes termésmennyiség előállítását.

A köztermesztésben meglévő fajták folytonos növekedésű, féldeterminált és determinált (csokros) fajtatípust képviselik (1. 2. 3. ábra).

1. ábra

Folytonos növekedésű fajtatípus

2. ábra

Féldeterminált növekedésű fajtatípus

3. ábra

Determinált növekedésű fajtatípus

A Fűszerpaprika Kutató – Fejlesztő Kht. kalocsai és szegedi kutatói által nemesített magas biológiai értékű fűszerpaprika fajták messzemenően kielégítik a termelő, az élelmiszeripar, és a fogyasztó igényeit. Egyes fűszerpaprika fajták (csípős) a gyógyszeripar számára is megfelelő alapanyagot jelentenek magas kapszaicin tartalmukkal. A legrégebbi jól bevált fajtáktól a legújabb fajtajelöltekig 22 fajtát ajánlunk a termelőknek (1. táblázat). A rendelkezésre álló széles fajtaválaszték lehetőséget biztosít mindenkinek, hogy a számára legmegfelelőbb fajtával eredményes fűszerpaprika termesztést valósítson meg helyrevetett és palántázott termesztésben egyaránt, betartva a fajtákra előírt termesztéstechnológiát. Korai érésű fajtákat palántázott és helyrevetett termesztéstechnológiával, a középkorai fajtákat leginkább palántázott termesztésben ajánljuk. Az eredményes termesztéshez valamennyi munkatársunk minden szakmai segítséget megad.

A fűszerpaprika fajták magas vigor értékű vetőmagját korszerű, vízleválasztásos technológiával, magas színvonalú technikai háttérrel ISO 9001:2000 minőségbiztosítási rendszerben állítjuk elő. A vetőmag forgalmazását zsákos és színes tasakos (50; 100; 200; 500 g) kiszerelésben végezzük Intézetünkben

        5. Terület kiválasztás, vetésforgó  

         A fűszerpaprika legeredményesebben könnyen melegedő barna homok-, középkötött vályog-,  kevésbé cserepesedő, jó levegő és vízgazdálkodású, valamint jó táperőben levő talajokon termeszthető sikeresen. A terület és talaj kiválasztásánál nagyon fontos szempont, hogy a talaj minőségét is figyelembe véve válasszuk meg a szaporítási (termesztési) módot.

         Palántázott termesztés elsősorban a könnyen felmelegedő barna homok vagy középkötött vályogtalajokon lehet sikeres. A kötöttebb talajok is megfelelnek, ha a talajművelés eszközrendszere adott a kívánt talajszerkezet biztosításához.

         Helyrevetést elsősorban nem cserepesedő, jó táperőben levő, könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású barna homoktalajokon végezzünk. Ilyen területeken zavartalan a kelés, külső beavatkozás nélkül is.

         A terület kiválasztásnál nagyon fontos az egyenletes talajfelszín, melynek kialakítását az egyes talajmunkák végzésénél különösen fontos szempontnak tekintsünk. A sima talajfelszín lehetővé teszi az egyenletes vetést, pangóvizes talajfoltok elkerülését. Az ilyen talajon a sorközművelés és általában a gépek vonalvezetése könnyebb.

A terület kiválasztásnál fontos figyelembe venni, hogy a terület mennyire hajlamos a gyomosodásra, milyen a gyomflórája, a gyommagtartalma. Ez különösen fontos a helyrevetett fűszerpaprikánál, mert a helyrevetés sikere sokszor azon múlik, hogy a kezdeti fejlődési szakaszban a terület mennyire gyommentes, mert a gyomok a növényeket elnyomják, kezdeti fejlődésüket döntő mértékben befolyásolják.

A helyes vetésforgóra már a terület kiválasztásnál gondolni kell. Megválasztásánál fontos figyelembe venni a fűszerpaprika biológiai és agrotechnikai igényét. A fűszerpaprika nem szereti a monokultúrát, de kerüljük a burgonya, paradicsom valamint a dohány utáni termesztését is. Rossz elővetemény a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó.

Legjobb elővetemény az őszi gabona, jó elővetemény a hüvelyesek családjába tartozó bab, borsó, szója. Ezek a növények megkímélik a talajszerkezetet, jó kultúrállapotban gyommentesen hagyják vissza a talajt, esetenként gazdagítják a talaj szerves- és tápanyagtartalmát. Korán kerülnek le, ezért nyáron, illetve koraősszel jó minőségben készíthető el az őszi talajmunka. Fentiek figyelembevétele különösen istállótrágyázás esetében fontos. A jó elővetemény kevés gyommagot hagy vissza a talajban, a kártevők jelenléte pedig minimális.

6. Talajelőkészítés

A jó talajművelés elősegíti a fűszerpaprika részére legfontosabb tápláló elemek feltáródását, csökkenti a túlzott nedvességet, de a kellő nedvességet megőrzi. Fontos, hogy a talaj művelésével optimális viszonyokat teremtsünk a növényeknek, mert a jó talajműveléssel a talaj fontos tulajdonságait (fizikai, kémiai, biológiai) egyenként is befolyásolni tudjuk, melyek egymással is összefüggnek és kölcsönös hatással vannak egymásra.

A korszerű talajelőkészítés követelménye, hogy megfelelő talajállapotot, vetőágyat gazdaságosan készítsünk elő. Szükséges olyan mélységű talajművelést végezni, hogy a gyökerek megfelelően tudjanak elhelyezkedni és a tápanyagot viszonylag rövid idő alatt fel tudják venni. A művelt réteg vastagsága 25-30 cm legyen. Kötött, valamint több éve intenzíven öntözött talajok esetében időnkénti altalajlazítás is indokolt 45-50 cm mélyen.

A talajművelés fontos célja fentieken túl a gyomirtás, mellyel a magról szaporodó gyomok jól irthatók a felső talajrétegben tavaszi időszakban kultivátorok, kombinátorok használatával.

6.1 Őszi talajmunkák

A talajművelési munkák közül az egyik legfontosabb és elmaradhatatlan munka az őszi mélyszántás, melyet október végén, november elején végezzünk. Előtte célszerű kiszórni a szervestrágyát, valamint alap kálium és foszfor hatóanyagú műtrágyát 120-120 kg/ha dózisban. A szántást 25-28 cm mélyen végezzük a nyár végi szántással keresztirányban. Különösen kötött talajon, rögös szántás után, kedvező hatású a szántás durva elmunkálása, (4. ábra) mellyel egyidőben a talajfelszín is egyenletesebb lesz, így tavasszal kevesebb talajmunkával, kisebb taposási kárral készíthetjük elő a talajt, mind helyrevetéshez, mind palántázott termesztéshez. A jól végzett őszi mélyszántással megalapozhatjuk a fűszerpaprika termesztés eredményességét, valamint csökkenthetjük az utómunkák költségét is.

4. ábra 

             6.2 Tavaszi talajmunkák

Az ősszel felszántott talaj az őszi talajmunkák és a fagy hatására megülepedik, apró morzsás szerkezetűvé válik. A tavaszi talajmunkát csak kellően felszikkadt talajon szabad elkezdeni, kerülni kell a felesleges taposást. Az időben végzett átlós simítózás, vagy fogasborona, esetleg kombinált talajművelő eszköz jó morzsás talajszerkezetet és egyenletes, sima talajfelszínt biztosít. (5. ábra)

5. ábra

Tömörödött, aprómorzsás szerkezetű magágy készítés

             6.3 Talajelőkészítés helyrevetéshez

Helyrevetéshez történő talaj előkészítésnél fontos célkitűzés, hogy aprómorzsás talajszerkezettel, sík talajfelszínű egyenletesen „tömörödött” magágyat készítsünk elő, a talajnedvességet megtartva. Ilyen szerkezetű talajban a kapillaritás következtében a kelés időszakában a vetőmag csírázásához - átlagos időjárási viszonyok között – általában elegendő nedvesség áll rendelkezésre. E célhoz kell megválasztani a legalkalmasabb talajművelő eszközt és a munkavégzés idejét.

Az őszi mélyszántás során adagolt P:K alapműtrágyázás esetén korai, jó minőségben, taposási kár nélkül végzett simítózással vagy kombinátorozással egyidőben március végén nitrogén műtrágyát (120 kg hatóanyag/ha) szórjunk ki. Amennyiben komplex műtrágyát (N:P:K-16:16:16) használunk akkor szórjunk ki 120-120-120 kg/ha hatóanyagot egyenletesen, kombinátorral dolgozzuk be a talajba egymenetben. Vetés előtti utolsó talajmunkával a gyomirtószert (Devrinol 3-3,5 l/ha + Command 0,2-0,3 l/ha) valamint a talajfertőtlenítő szert is dolgozzuk be a talaj felső 2-3 cm-es rétegébe kombinátorral. A talajnedvesség megóvása érdekében a tervezett vetésiránnyal keresztben, amennyiben lehetőség van szükség esetén simahengerezést végezzünk. Szakszerű talajmunkával előkészített magágy talajszerkezete, kapillaritása visszaáll, tömörödött „vetőpad” alakul ki, mely biztosítja a vetőmag kellően nyirkos talajba történő, egyenletes mélységű vetését.

6.4 Talajelőkészítés palántázáshoz

Palántázáshoz történő talajelőkészítésnél fontos figyelembe venni, hogy szakszerű talajmunkával a felső 15-20 cm-es rétegben laza, de kellően ülepedett, elegendő nedvességtartalmú „ültető ágyat” készítsünk elő, mely lehetővé teszi a palánták 8-10 cm mélységbe történő ültetését.

Az őszi mélyszántás során adagolt P:K alapműtrágyázás esetén korai, jó minőségben, taposási kár nélkül végzett simítózással vagy kombinátorozással egyidőben március végén - április elején nitrogén műtrágyát (120 kg hatóanyag/ha) szórjunk ki. Amennyiben komplex műtrágyát (N:P:K-16:16:16) használunk akkor szórjunk ki 120-120-120 kg/ha hatóanyagot egyenletesen, kombinátorral dolgozzuk be a talajba egymenetben. Május elején a talajt kultivátorral kereszt-, és hosszirányban fellazítjuk, majd kombinátorral aprómorzsás talajszerkezetre elmunkáljuk. A talajfelszínre ezután a talajfertőtlenítő szert, valamint gyomirtószert (Olitref 1,8-2,0 l/ha) az ültetés előtt legalább 8 nappal szórjuk ki és azonnal dolgozzuk be a talaj felső rétegébe, 4-5 cm mélyen kombinátorral, majd ültetési irányra keresztbe simahengerezzünk. A jó szerkezetű, ülepedett, megfelelő nedvességtartalmú, tömörített talaj felszíne nem lesz barázdált a keréknyomok és palántázóelemek után. Ha a talaj felső rétege megfelelően tömörített, a palántázógép elemei jobban szorítják a talajt a palánta gyökeréhez, az eredés biztonsága nagyobb lesz.

7. Szaporítási módok

A termesztési mód helyes megválasztása és alkalmazása jelentősen hozzájárul a terméshozam és a termésminőség alakulásához. A fűszerpaprika termesztésben két jól bevált szaporítási mód ismert, a palántáról történő szaporítás és állandó helyrevetés.

7.1 Palántázott termesztési mód

A termesztés alapfeltétele a jó minőségű, edzett, 18-20 cm-es, 6-8 lombleveles palánta illetve időben, jó minőségben, optimális állománysűrűségben történő kiültetése.

Palántaneveléskor a növények életfeltételeit, zavartalan fejlődését védett és szabályozott körülmények között biztosíthatjuk. A termesztőberendezések között a nagylégterű fóliaház a legalkalmasabb fűszerpaprika palántanevelésre. (6. ábra)

6. ábra

Fűszerpaprika palántanevelése nagy légterű fóliaházban

A fóliaház talaja könnyű, apró morzsás szerkezetű, könnyen felmelegedő, gyommentes, tápanyaggal jól ellátott legyen. A talajfelszínt vetés előtt vízszintesre kell kialakítani, az utakat ki kell jelölni, majd öntözni szükséges, hogy vetés előtt nyirkos talajállapotot biztosítsunk.

A vetést szórtvetéssel vagy soros vetéssel március 25 - április 5. között, 15-20 g/m² vetőmaggal, egyenletes eloszlással kell végezni a vízszintesre kialakított, lelapogatott talajfelszínen. A vetőmagot 2 cm vastagságban takarófölddel takarjuk (60 % tőzeg, 40 % homok keveréke) egyenletesen, és a fóliaházat öntözzük be.

A kelésig nagyon fontos az optimális szinten történő hőszabályozás és vízellátás. A palántanevelés legkritikusabb szakasza a kelés ideje, mely időszakban fokozottan ügyelni kell arra, hogy a növények egyenletes kelését segítsük elő, a párateltséget szüntessük meg, az öntözést és szellőztetést körültekintően végezzük annak érdekében, hogy a palántadőlést elkerüljük, vagy minimalizáljuk. A növények hőigénye nappal 25-30 C°, éjszaka 16-18 C°. A fóliaház hőmérsékletét szellőztetéssel szabályozzuk. Óvatosan és fokozatosan szellőztessünk a fóliaházak keresztszellőzőin és bejárati ajtóin keresztül. A hőmérsékletet hőmérővel ellenőrizni szükséges.

A palánták öntözésének idejét, mértékét a levegő-, és talajhőmérséklet, a talaj nedvességtartalma, valamint a növények fejlettsége és egészségi állapota határozza meg. Az öntözést körültekintően és gondosan végezzük a csirázás és kelés időszakában. Öntözésre általában a délelőtti órák alkalmasak, hogy az öntözés után képződött párát a palántanevelő berendezésből időben „kicsapassuk”. Az öntözővizet egyenletes eloszlásban juttassuk a palántákra a növények igényeinek megfelelő dózisban ügyelve arra, hogy vízállásos foltok ne alakuljanak ki. Öntözés előtt és után szellőztetni szükséges.

A palánta, ültetésre alkalmas fejlettséget 6-8 lombleveles állapotában éri el. Ültetés előtt 1 héttel a palántákat hőre, fényre, szárazságra edzeni kell. A palántanevelő berendezéseket - ha külső környezeti tényezők engedik - nappal és éjszaka is tartsuk nyitva. Az edzés hatására a palánták erősebbek, zömökebbek, sötétzöld színűek lesznek. Az ilyen palánták kevésbé érzékenyek a szabadföldi kiültetésre, az eredési arány is nagyobb.

Az ültetésre előkészített 18-20 cm hosszú, 6-8 lombleveles, lehetőleg erős szárú, edzett palántát (7. ábra) május 15-25 közötti időszakban ültessük palántázógéppel vagy kézzel, fajtától függően különböző tenyészterülettel, 8-10 cm mélyen. Ügyeljünk arra, hogy a palánta gyökere nyirkos talajba kerüljön kellő tömörítéssel, így az eredés biztonságosabb lesz. Egy hektár palántaigénye 120-150 m².

7.2 Helyrevetéses termesztési mód

Helyrevetéssel is eredményesen termeszthető a fűszerpaprika ha a termesztési mód alapfeltételei

- könnyen felmelegedő, cserepesedésre kevésbé hajlamos talaj,

- korai érésű fajta,

- magas vigorértékű fémzárolt fajtatiszta vetőmag,

- precíziós vetőgép,

- a fajta igényeinek megfelelő állománysűrűség,

- öntözési lehetőség és okszerű tápanyagellátás,

- vegyszeres gyomirtás biztosított.

7. ábra

Fóliaházi szórt vetésű fűszerpaprika palánta

Kellően tömörített, apró morzsás talajszerkezetű vetőágyba a vetőmagot április 5-10 időszakban vessük 3 cm-es mélységben. Vetéskor ügyelni kell az egyenletes vetőmageloszlásra, valamint az egyenletes vetésmélységre. Mélyebben vetett vetőmag csírázása, kelése vontatott, sekély vetés esetén a kiszáradás veszélye nagyobb. A szükséges folyóméterenkénti magszámot (50-60 db) megfelelő vetőgép, vagy vetőelem megválasztással érhetjük el. A hektáronkénti vetőmagigény a vetőmag vigor értékétől függően 5-7 kg.

Kézi vetés

Kézi vetőgép házi kerti termesztésben használható, melyek közül mind a fészekbevető (4-5 db mag), mind a sorvetőgép alkalmas, jó minőségű vetésre. A gépbeállítást próbavetéssel ellenőrizzük a vetendő magmennyiséget figyelembe véve.

Nagyon fontos szempont a pontos vonalvezetésen túl, a kívánt egyenletes vetésmélység tartása (3 cm), valamint a megfelelő takarás, tömörítés biztosítása. A legjobb munkaminőséget nyirkos, apró-morzsás talajszerkezetű, tömörödött talajba történő vetés során tudunk biztosítani.

Gépi vetés:

A helyrevetés kritériumaként megfogalmazott követelményrendszert, hogy a vetőmagot egyenletes eloszlásban és mélységben helyezzük el a korszerű, precíziós vetőgépek biztosítani tudják. A vetőgép helyes beállítását (folyóméterenkénti magszám, vetésmélység) próbavetéssel ellenőrizzük. A beállított gépet a próbavetéskor a talajviszonyokat figyelembevéve tovább szabályozhatjuk a jó munkaminőség elérése érdekében.

A vetés során különös gonddal kell ellenőrizni a vetőelem után elhelyezkedő takarószerkezet munkaminőségét.

A helyrevetett fűszerpaprika általában május 1-5 között kel ki. A paprika kelése előtt 1-2 nappal a kikelt gyomokat totális gyomirtószerrel (Finale vagy Reglon) előírás szerint kezeljük le.

8. Tenyészterület – állománysűrűség

A fűszerpaprika termesztés hozamnövelésének egyik tényezője az optimális növényszám, növényelrendezés. A hektáronkénti növényszám meghatározásánál fontos, hogy a fajtától, az alkalmazott technológiától (szaporítási mód, tápanyagszínt, öntözési lehetőség) függően olyan optimális növényelrendezést alakítsunk ki, mellyel adott esetben a legmagasabb terméshozamot és legjobb minőséget érjük el. (8. - 9. ábra)

8. ábra

Helyrevetett növényállomány

9. ábra

Palántázott növényállomány

Palántázott termesztésnél ajánlott optimális növényszám és növényelrendezés az alábbi:

- folytonos növekedésű fajták: 180-200 ezer növény/hektár, mely 50-60 cm sortávolság mellett
  20-25 cm-es tőtávolságot jelent, bokronként 2-3 szál növénnyel, 

- féldeterminált növekedésű fajták: 200-220 ezer növény/hektár, mely 50 cm-es sortávolság
  mellett 20 cm-es tőtávolságot jelent, bokronként 2-3 szál növénnyel.

Helyrevetett termesztésnél ajánlott optimális növényszám és növényelrendezés az alábbi

- folytonos növekedésű fajták: 300-350 ezer növény/hektár, mely 50-60 cm sortávolság mellett folyóméterenként 15-20 növényt jelent, 5-7 cm-es átlagos tőtávolsággal

- féldeterminált  növekedésű fajták: 400-500 ezer növény/hektár, mely 50 cm sortávolság
mellett, folyóméterenként 20-25 növényt jelent, 4-5 cm-es átlagos tőtávolsággal.

Az optimális állománysűrűség mellett is törekedni kell az egyszálas, közel egyenletes növényelrendezésre, mellyel korábbi virágzás, érés, nagyobb növényenkénti terméshozam, és jobb minőség érhető el.

9. Növényápolás

A fűszerpaprika ültetése után egy héten belül, helyrevetés esetén a növények szikleveles, illetve egy pár lombleveles fejlettségében nagyon fontos a terület sorközművelése, illetve kapálása.

Az ültetéskor összetaposott, helyrevetésnél cserepesedett, tömörödött talajt kézi tolókapával, vagy lókapával lassú járatú sorközművelő kultivátorral lazítsuk, porhanyítsuk, mellyel egyben gyomirtást is végzünk. A talajlazítás hatására a talajszerkezet lazább lesz, könnyebben melegszik fel, mely a növények kezdeti fejlődése szempontjából kedvező hatású. Az első kapálást nagy körültekintéssel kell végezni, helyrevetett állományban egyidőben az optimális tőszámot is szükséges beállítani. A további kapálások száma a gyomosodástól, illetve a talajállapottól függ. Mindenkor fontos szempont legyen, hogy a talaj laza, porhanyós és gyommentes legyen.

A tenyészidőszak alatt az állomány gyommentes állapotát folyamatosan fenn kell tartani. (10. ábra) A lombozat záródásáig kultivátorozással és kapálással, míg a lombozat záródása után gazoló kapálással tudjuk megtenni. A mechanikai gyomirtások száma függ a megelőző gyomirtástól, a környező táblák kultúrállapotától, a kapálások minőségétől és a gyomflórától.

10. ábra

Sorközművelő kultivátor munkahelyzetben

10. Tápanyagellátás

A fűszerpaprika tápanyagigényes növény, tápanyagszükséglete nagy és könnyen felvehető tápanyagot igényel. Egyes fejlődési fázisokban különböző mennyiségben és arányban igényli a tápanyagot. Ehhez az igényhez kell megválasztani a tápanyag mennyiségét és formáját, mely biztosítja a növény folyamatos tápanyag ellátottságát a tenyészidőszak során.

Alaptrágyaként szükséges az istállótrágya (50 tonna/ha), mely mellett kiegészítő tápanyagként különböző jól oldódó műtrágyák használhatók, NPK 120:120:120 kg/ha hatóanyag dózisban.

Szükséges a talaj felső 20 cm-es szintjének tápanyaggal történő feltöltése különösen helyrevetéses termesztés esetén, mert kezdetben a növények gyökér elhelyezkedése sekélyebb mint palántázott állományban. A nitrogén, foszfor és kálium felhalmozódási üteme mind palántázott, mind helyrevetett állományban az egyes fejlődési fázisokban nem egyenletes.

A tápanyagellátás gyakorlatában figyelembe kell venni, hogy a fűszerpaprika viszonylag sekélyen gyökerező növény, így tápanyagszükségletét kisebb helyről, sekélyebb rétegből kell kielégítenie. A gyökérzet tápanyagfeltáró képessége gyengébb, sejtszerkezete sókártételre érzékenyebb, mint más növényeké, ezért folyamatos és egyenletes tápanyagellátásra, valamint könnyen felvehető tápanyagokra van szüksége.

A tenyészidőszak alatt a tápanyag felhasználásnak megfelelően adagolhatunk könnyen oldódó fejtrágyát igény szerint levéltrágyaként vagy folyékony trágyaként gyökérzónába adagolva.

Levél (lomb) trágya adagolás a virágzás kezdetétől 8-10 naponként végezhető, mely 3-4 alkalommal megismételhető. Gazdaságossági szempontokat figyelembe véve a művelet növényvédőszeres permetezéssel is összekapcsolható.

Az okszerű tápanyagellátás hatékonysága csak öntözéses termesztésben jelentkezik. Ezért intenzív tápanyagellátás csak öntözéses termesztési feltételek mellett javasolt.

11. Öntözés - vízellátás

A fűszerpaprika az étkezési paprikához viszonyítva kevesebb vizet igényel. Folyamatos fejlődéséhez, zavartalan növekedéséhez kiegyenlített vízellátásra van szüksége. A víz elősegíti a tápanyag feltáródást, a tápanyagfelvételt, hiányát öntözéssel kell pótolni.

Palántázás előtt és után, valamint helyrevetésnél keléskor csak nagyon indokolt esetben, vagy egyáltalán ne öntözzünk. A gondosan végzett őszi és tavaszi talajmunkával kellő talajnedvességnek kell lenni a talajban ahhoz, hogy a növények kezdeti fejlődéséhez szükséges vízigény öntözés nélkül is biztosítható legyen. A talajban levő nedvesség és a lehulló természetes csapadék több év átlagában június közepéig-végéig kielégíti a növények vízigényét.

A növények kezdeti fejlődési szakaszában végzett indokolatlan öntözések lehűtik, levegőtlenné teszik és becserepesítik a talajt, sok esetben károsan befolyásolják a fűszerpaprika fejlődését.

Amikor a levegő hőmérséklete június végén - július elején 20-25 C°-ra felmelegszik, a talaj nedvességtartalma csökken, a növények vízigénye megnő. Megkezdhető az öntözés, ha a vízhiányra utaló jelek tapasztalhatók a talajban illetve a növényeken.

A fűszerpaprika vízigénye a tenyészidőszak folyamán a virágképződéstől-terméskötésig a legnagyobb, de intenzív a vízfelvétel termésfejlődéskor és az érés kezdetén is.

Ha júliusban, illetve augusztusban magas a hőmérséklet, csapadékszegény, aszályos időjárás uralkodik a kritikus fejlődési szakaszokban feltétlenül öntözzünk 25-30 mm-es dózisban. Ezen időszakban ha indokolt, 10-12 naponként is öntözzünk. Törekedni kell az öntözővíz oly módon történő kijuttatására, hogy ne károsítsa a növényállományt és hasznosítása a legjobb legyen. Legjobb eredményt a mikroöntözési (csepegtető vagy mikroszórófejes) eljárásokkal érhetünk el, de kielégítő eredményt ad és hatékony a Linear öntözőberendezés is. (11. ábra) A fűszerpaprika vízigényét általában 2-4 öntözéssel kielégíthetjük. Az optimális talajnedvességi szinten (vízkapacitás 70-75 %-án) tartott talajokon a növények habitusa megnő, a terméskötés és fejlődés intenzív.

11. ábra

LINEAR öntözőberendezés munkahelyzetben

  Az öntözés időpontjának megválasztásánál tekintettel legyünk arra is, hogy kultivátorozás és kézi kapálás után következzen be. Az öntözést újra kultivátorozás kövesse. Legjobb hatásfokkal a hajnali - reggeli, vagy esti órákban öntözhetünk. A vízadagolás intenzitása olyan legyen, hogy a talaj a vizet elnyelhesse, vízösszefolyás, pangóvizes terület ne maradjon, mert növénypusztulást eredményez. Erős szélben az öntözést szüneteltetni kell.

A talajnedvességgel való gondos gazdálkodás és a helyes öntözés szárazabb években a termésbiztonságot fokozza, jelentős termésnövelő hatást eredményez, a termések darabosabbak lesznek, jobban kifejlődnek. Az indokolt esetben, jól végzett öntözés hatásaként a termésminőség javul, kedvezőbb mag-bőr arány érhető el, mely az őrlemény előállítást és minőséget kedvezően befolyásolhatja.

12. Növényvédelem

A fűszerpaprika termesztése során - palántaneveléstől kezdődően a tenyészidőszak végéig - jelentős kár-, és kórokozókkal kell szembenéznie a Termelőnek, melyek a termésbiztonságot valamint a termésmennyiséget és termésminőséget sokszor veszélyeztetik. A Termelő akkor jár el helyesen ha a kártételt mielőbb felismeri és időben védekezik ellene, esetleg megelőzi azokat.

A megelőzésnél fontos szempont, hogy olyan előveteményt válasszunk, melynek betegségei és kártevői, az alkalmazott herbicidek a fűszerpaprikát nem veszélyeztetik. A gyomok elleni védekezés az elővetemény (gabonafélék, hüvelyesek) - tarlóápolásával már megkezdőik (agrotechnikai gyomirtás) mellyel egyrészt a kártevők megtelepedését és a gyomflórán történő elszaporodását megakadályozhatjuk, másrészt a gyomok beérlelését, a szaporítóképletek elszóródását is meggátolhatjuk. A betegségeket megelőzhetjük fémzárolt, egészséges, csávázott vetőmag felhasználásával is. A kellően előkészített területen (jó talajszerkezet, talajfertőtlenítés, tápanyagellátottság) időben végzett vetés, ültetés és növényápolás következtében a növények kezdeti fejlődése zavartalan, jó kondícionális állapotot érhetünk el, ezáltal a növények betegségekkel és kórokozókkal szembeni ellenállóságát növelhetjük.

A leggondosabb megelőzési szándék ellenére is az egyes kórokozókkal és kártevőkkel szemben számolni kell, melyek ellen időben, szakszerűen védekezni szükséges.

A fűszerpaprika termesztés során leggyakoribb kórokozókat és kártevőket a teljesség igényére való törekvés nélkül az alábbiakban soroljuk fel.

- Palántadőlés – Rhyzoctonia solani és Pythium fajok

- Baktériumos levélfoltosság – Xanthomonas vesicatória, Pseudomonas  syringae

- Paprikamozaik vírus

- Pattanóbogár (drótférgek) – Elateridae

- Vetési bagolylepke – Scotia segetum   Schiff.

- Zöld őszibarack levéltetű – Myizus persicae    Sulzer

- Gyapottok – bagolylepke – Helicoverpa armigera

A kórokozók és kártevők elleni védekezést a növényvédelmi utasításoknak megfelelően kell végezni.

13. Termésérés

A fűszerpaprika termésérése augusztus végén, szeptember elején kezdődik. A teljes érés szaporítási módtól függően szeptember közepén, illetve végén következik be. Ebben a szakaszban alakulnak ki a fűszerpaprika minőségét meghatározó vegyületek: festékanyagok, illó olajok, kapszaicin, cukor, vitaminok, ásványi anyagok.

A termesztés során törekedjünk arra, hogy a termésérés mielőbb megkezdődjék, hogy a fűszerező hatás szempontjából leglényegesebb vegyületek minél nagyobb mennyiségben halmozódjanak fel a termésben. A minőségi értékek magas szintű kialakulása két fázisban történik:

      első fázis:       a szántóföldön levő növényen szedésig

      második fázis: szedés után a  termés utóérlelésének időszakában.

A termésérés látható jele a termés piros színeződése. Az érés kezdetén a sárga festékek aránya magasabb, az érés előrehaladtával a teljesen bepirosodott termésben a vörös festékkomponensek aránya nő, utóérlelés során éri el a legmagasabb értéket.

Tárolás, utóérlelés után a vörös színű festékek (kapszanthin, kapszorubin) mennyisége az összes festék 70-80 %-a, a sárga, narancssárga festékek mennyisége 20-30 %. Ezért utóérleléssel kedvezőbb festékösszetételű, nagyobb színezőképességű és stabilan színtartó termésanyagot kapunk.

A termésérést a termesztés során előnyösen befolyásoló tényezők az alábbiak:

- magas biológiai értékű, fajtatiszta fémzárolt vetőmag használata, ezáltal erőteljesebb a
   kelés, a növényfejlődés zavartalan,

- fejlett (6-8 lombleveles) palánta optimális időben (május 15-25) történő kiültetése

- fajtatípusnak megfelelő növényállománysűrűség kialakítása

- optimális tápanyagszint és vízellátás

- környezetkímélő - preventív növényvédelem.

14. Szedés

A kézi szedés a fűszerpaprika termesztés legmunkaigényesebb fázisa. Az érett termések mennyiségétől függően a fűszerpaprikát 2-3 alkalommal lehet szedni. A szedések száma a determinált és féldeterminált fajtáknál a koncentrált érés következtében egy, illetve kettő, a folytonos növekedésű fajtáknál kettő vagy három.

A szedés időpontját a pirosra érett termések aránya, valamint a termésfeldolgozás és tárolás módja, időtartama határozza meg.

Az első szedést átlagos évjárat esetén ültetett állományban szeptember elején-közepén, helyrevetett termesztési módnál szeptember végén, október elején kezdhetjük meg, amikor a termések 60-70%-a már beérett. (12. ábra) Szedéskor kizárólag a teljesen bepirosodott, ép, egészséges terméseket szedjük le.

A félérett, kormos, napégett és beteg termések szedésétől tartozódjunk. Szedést és szállítást úgy tervezzük, hogy a termés ne sérüljön, mert a sérült termés, könnyen penészedik „szotyósodik”.

A csüngő termésállású fajták szedése könnyebb, a felálló termésállású fajták szedése nehezebb a termések erősebb ízesülése miatt. A szedési teljesítményt jelentősen befolyásolja a fajtán kívül az érett termések aránya, valamint az a körülmény, hogy milyen szedőedényt használunk, illetve milyen göngyölegben történik a leszedett termés gyűjtése.

15. Tárolás, utóérlelés

A pirosra érett termésben a szedés után csak részben alakulnak ki azok a minőségi értékmérő tulajdonságok, melyeket a fajták genetikailag hordoznak. A termesztő feladata, hogy a jó minőséget meghatározó beltartalmi tulajdonságokat különböző módszerekkel minél nagyobb mértékben felszínre hozza. Ezek közül legfontosabb az olyan tárolási mód megválasztása, mely során a fűszerpaprika termések utóérlelési folyamata biztosítható. A leszedett nyers fűszerpaprika feldolgozásig történő tárolása, utóérlelése, gondos szervező munkát és hozzáértést kíván. A tárolás célja részben a fűszerpaprika utóérlelése, részben pedig a feldolgozás időpontjára minél szikkadtabb állapot elérése.

A tárolás időszaka alatt gondosan ügyelni kell arra, hogy a fűszerpaprikát különböző kórokozók, betegségek ne károsítsák. Jó tárolási módszer megválasztásával érhetjük el, hogy megfelelő minőségű, mikrobiológiailag kevésbé terhelt nyersanyag kerüljön feldolgozásra.

Termelőnként az adottságokat, valamint a feldolgozottsági szintet, a feldolgozás idejét figyelembe véve különböző tárolási és utóérlelési módszerek alkalmazhatók.

                        -    Fűzéres tárolás            -     Ládástárolás (13. ábra)

                        -   Zsákhálós tárolás          -    Raschel zsákos tárolás

Szakszerű, fedett szín alatti szellős helyen történő tárolással egyidőben 3-6 hét alatt, a pirosra érett, egészséges fűszerpaprika termésekben kedvező utóérlelési folyamat játszódik le, fizikai és kémiai változás, mely során a fűszerpaprika minősége jelentős mértékben megnő. A termésekben a természetes szikkadás (vízvesztés) mellett a cukortartalom csökken, a festéktartalom tárolási módtól függően (füzéres, zsákhálós, ládás) 30-50 %-kal nő, a piros festékek arányának egyidejű növekedésével. Utóérlelt termésekből készült őrlemény minősége (festéktartalma) magasabb, színezéktartalma stabilabb, mint a nyerstermés azonnali szárítása után készült őrlemény esetében. Ezért az utóérlelés a feldolgozás elmaradhatatlan fázisa kell, hogy legyen.

12. ábra

        Betakarítás előtti érett fűszerpaprika növényállomány

13. ábra

Ládás tárolás-utóérlelés