|
országban.)
Ezek a kongresszusok feldolgozták a második világháborúig
összegyűlt, hússal kapcsolatos ismeretanyagot és a
háború után felgyorsult húskutatás eredményeit.
A
gyűjtött ismereteket a munkatársak folyóiratokban,
elsősorban a Lőrincz Ferenc által alapított és a MÉTE
gondozásában megjelenő "Húsiparban", előadásokon
és üzemi konzultációkon adták tovább. Több, nemzetközileg
is számon tartott, új tudományos eredmény bizonyítja,
hogy sikerült bekapcsolódni a hústudomány nemzetközi
életébe. Ezek: kötőszövet-tartalom, sertészsír-összetétel,
húsérés, pácolás és sódiffúzió, szalámi száradása
és érése, természetes belek tartósítása, fűszerolajok
(magyar paprikaolaj!) húsipari használata, szalmonellák
jelentősége és hazai problémái, trichinellózis hazai
helyzete, készítmények homogenitása, hazai sertések
méretfelvételei, vágás előtti tartás vizsgálata, szarvasmarhák
hizlalási és minősítési kérdései húsipari szemszögből
stb.
Kiemelt
tevékenysége volt az intézetnek a szaktanácsadás és
szaktanulmányok készítése a vállalatok, az iparági
vezetés és sokszor az országos irányító szervek részére.
Ezekkel a - saját vizsgálatokkal is alátámasztott
- tanulmányokkal az intézet sokat segített a vállalatok
mindennapi munkájában és fejlődésében. A szakértés,
szaktanulmány-készítés ma is fő tevékenysége az intézetnek,
a vállalati kapcsolatok nagy része erre épül.
Az intézeti eredményeknek, Lőrincz professzor munkásságának
és kapcsolatteremtő erejének elismeréseként az európai
húsipari kutatók is számba vették Magyarországot,
mint kongresszusi helyszínt. Az itteni kongresszus
időpontjának 1963-at jelölték ki, a kongresszus jól
sikerült.
Kibővültek
a nemzetközi kapcsolatok, az intézet tekintélyt szerzett
a hazai szaktudományi körök előtt. Jutott még energia
a K+F munka sikeres továbbvitelére. Jelentős eredmények
születtek az izomsejt szerkezetével, a zöldüléssel,
a füstösszetétellel, a szárazáruk érésével, a hőhatással
kapcsolatban. Az intézet nagy erővel szorgalmazta
a hús és húskészítmények csomagolásának hazai bevezetését.
A nemzetközi kezdetekkel lépést tartva indultak a
szén-dioxidos kábítás kifejlesztésére irányuló kísérletek.
Tervezték és kivitelezték az első hazai füstölő-főző
szekrényeket. Lőrincz professzor szerkesztésében megjelent
a húsiparral foglalkozó első nagyobb szabású kézikönyv.
Sikerült
a szarkolemmaszerkezet, húsromlás, a hús előzetes
kezelését is jelző transzamináz enzimek és a fehérjeoldhatóság
területén elért eredményekkel az intézet tudományos
színvonalát tartani. Technológiában a füstölési vizsgálatokkal
lezártuk a hagyományos szárazárugyártás szakmai feltérképezését,
folytattuk a húscsomagolási munkát, megkezdtük a korábbi
homogenitásmérések alapján a kémiai gyártásirányítással
kapcsolatos kísérleteket.
Az intézet tervezéssel, prototípuskészítéssel, a sorozatgyártáshoz
és húsüzemi bevezetéshez kapcsolódó szakértői tevékenységgel
és húsiparigép-minősítéssel is foglalkozott. Így fejlesztettek
marha- és sertésbőrfejtő gépet, vágóhídi magaspályaelemeket,
csontozószalagot, tumblert, füstgenerátort, patronos
töltőgépet, hőkezelő alagútat. Az utóbbi kettő a "komplex
gépesítésre", ezen belül a folytonos, teljesen
gépesített töltelékáru-vonalra vonatkozó intézeti
elképzelések eleme.
A
polifoszfátok bomlásával, diffúziójával, hatásával,
a fehérjebomlással és a mikotoxin-vizsgálatokkal kapcsolatos
eredményeket nemzetközi érdeklődés kísérte.
Az intézet változatlanul jó nemzetközi megbecsülését
mutatta, hogy 1979-ben ismét Budapesten rendezték
az Európai Húskutatók kongresszusát, amely a 25. volt
a sorban.
A kongresszusra készülve az intézet munkatársai feldolgozhatták
és kiegészíthették nemzetközileg is érdekes újabb
eredményeiket. Az intézet így gazdag anyaggal jelent
meg a következő témákban: fehérjeextrahálhatóság,
kötőszövet-oxidáció, tápérték, transzamináz-aktivitás
alakulása szárazárukban, a Clostridium botulinum viselkedése
szárazárukban, massza- és késztermék-állomány kapcsolata,
automatikus adatgyűjtés, matematikai összetétel-irányító
modell.
Ebben
az időben jelent meg - korábbi előkészítő munka után
- a hústudomány és húsipar ismereteit átfogóan és
részletesen tárgyaló Húsipari Kézikönyv Lőrincz professzor
és dr. Lencsepeti Jenő szerkesztésében. Ugyancsak
ebben az időben nyílt meg az intézet gondozásában
és területén a Húsipari
Múzeum. A múzeum irat- és eszközállománya azóta
kibővült, és a hazai húsipar múltjának látogatható
bemutató intézménye lett.
Két
tudományos és hazai technológiafejlesztési területen
ért el jelentős eredményeket az intézet: a starterkultúrás
szárazárugyártásban és az időnként túlzott bőségben
kínált adalékanyagokkal kapcsolatos ismeretközvetítésben,
sőt új felismerésekben. Automatizált analitikai módszereket,
gyártásirányítási és húsértékelési számításokat is
dolgoztak ki az intézet munkatársai.
Fő
feladatunknak azt tekintjük, hogy a hazai húsipar
szakmai háttérintézményeként a folyamatok, technológiák
korszerűsítésében, az új eljárások megismerésében
és megismertetésében, a műszaki, technológiai, érzékszervi,
kémiai és mikrobiológiai hibák okának felderítésében
és a hibák megszüntetésében aktívan közreműködjünk,
mindig szem előtt tartva a minőségügyi, higiéniai
és gazdaságossági szempontokat.
Fontos
tevékenységeink közé soroljuk a húsipar szakmai érdekvédelmét
is, ami elsősorban a hús- és húskészítmény-fogyasztásnak
az egészséges táplálkozásban játszott pozitív szerepével,
annak tudományos alapokon való bizonyításával kapcsolatos.
Intézetünket 1996-ban alakították át Kft-vé, majd
2000-ben Közhasznú Társasággá, továbbra is a Földművelésügyi
és Vidékfejlesztási Minisztérium 100%-os tulajdonosi
keretei között.
|