1. Egy nemzetgazdasági számlarendszer célja, hogy a nemzetgazdaság tevékenységeirõl lehetõleg átfogó, összehasonlítható és rendszerezett képet adjon, mely alapján elemzések, elõrejelzések és politikai intézkedések is lehetõvé válnak. A cél akkor realizálható, ha a legkülönfélébb gazdasági egységek gazdasági értelemben fontos tranzakcióinak sokfélesége egységes szempontrendszer szerint rendszerezhetõ, ill. számlák és táblázatok konzisztens rendszerével világosan és átláthatóan leírható.

2. A NSZER az EK bizottság különleges igényeinek megfelelõen az ENSZ idevágó dokumentumai alapján (ENSZ, SNA, F sorozat, 2 szám, Rev. 3. New York, 1968) került kifejlesztésre, és az EK tagországok számára megteremti az egységes koncepciók, fogalmak, könyvviteli szabályok és rendszerezési elvek kereteit.

3. A NSZER-ének számlatükre a nemzetgazdaság egészére vonatkozik és elemzési célra két szempont szerint tagolható (vö. NSZER 217 és 264, 5. oldal 1. lábjegyzet):

a) ágazatok (alágazatok) szerint, melyek a szervezeti összetételt írják le,

b) tevékenységi körök szerint, melyek hasonló javakat elõállító egységekbõl állnak.

4. A MSZR és az ESZR a második (b) koncepciót követik, s ez elõreláthatólag hosszú távon érvényes marad. Nem zárható ki azonban az, hogy a rendszerek számlái a szervezeti elvek (a) szerint behatárolt alágazatok szempontjából legyenek majd kialakítva.

5. A szervezeti elv alkalmazása során azon egységek mezõgazdasági és nem mezõgazdasági termékei és szolgáltatásai kerülnek a mezõgazdaság ágazatában összefoglalásra, mely egységek fõtevékenysége a mezõgazdasági termékek elõállítása. Azon gazdasági egységek, melyek mezõgazdasági termékeket is elõállítanak, de fõtevékenységüket tekintve más ágazathoz sorolandók, minden teljesítménye (a mezõgazdasági jellegû is) ezen ágazatnál kerül hozzászámításra.