Hogyan mûködik?

A világméretû Hálózat valójában sok kisebb, helyi hálózat bonyolult rendszere. Hogy könnyebben megértsük, képzeljünk el egy modern, az egész kontinensre kiterjedõ úthálózatot, melyben autópályák kötik össze a nagyvárosokat. Ezekbõl a városokból kisebb gyorsforgalmi utak és autóutak indulnak ki, hogy a kisebb helységeket is összekössék, melyek lakosai lassabb és szûkebb helyi utakon közlekednek.
A Hálózat autópálya rendszere a nagysebességû Internet. Ehhez olyan számítógépek kapcsolódnak, melyek egy speciális rendszert használnak a nagy sebességen történõ adatátvitelhez. Az USA-ban a fõ Internet “gerincvezeték” elméletileg 45 millió bit/másodperc sebességgel tudja mozgatni az adatokat (hasonlítsa össze ezt az átlagos otthoni modemekkel, melyeknek a csúcssebessége nagyjából 9,600-tól 54,400 bps-ig terjed). A gerincvezetéken levõ számítógépekhez kisebb hálózatok csatlakoznak, melyek egy bizonyos földrajzi körzetet szolgálnak ki. Ezek általában kb. 1.5 millió bit/másodperc sebességgel továbbítják az adatokat. Rajtuk pedig további, még kisebb hálózatok vagy egyes számítógépek “lógnak”.
Szemben az olyan kereskedelmi hálózatokkal, mint a CompuServe vagy a Prodigy, az Internetnél nincs központi üzemeltetõ számítógép vagy számítógépek – ezek erõforrásait elosztották az ezernyi, önálló számítógép között. Ez a megoldás adja az Internet legnagyobb erejét, de ez jelenti a leggyengébb pontját is. Ebbõl a megközelítésbõl az következik, hogy szinte lehetetlen, hogy az egész Hálózat egyszerre összeomoljon – ha valamelyik gép le is áll, a többiek átveszik a munkát. Ez a szervezési elv továbbá csökkenti az egyének vagy az intézmények számára a hálózatba való bekapcsolás költségeit is. De az összekapcsolt számítógépek ezrei megnehezítik a navigálást a Hálózaton, és azt is, hogy megtalálja, amit keres – különösen, hogy a különbözõ gépeken esetleg különbözõ parancsokat kell használni az információforrások megcsapolásához. Csak a legutóbbi idõben kezdtek a Hálózat használói olyan navigációs eszközöket és “térképeket” kifejleszteni, amikkel az újoncok el tudnak jutni az úticéljukhoz, anélkül, hogy eltévednének.
Senki sem tudja, hogy pontosan mennyi számítógép és hálózat alkotja a Hálózatot. Egyes becslések szerint jelenleg nem kevesebb, mint 12,000 hálózat kapcsol össze csaknem 4 millió számítógépet, s több mint 20 millió embert az egész világon. Bármekkorák is a pontos számok, az biztos, hogy ezek állandóan növekednek.
A Hálózat több mint csak egy technikai csoda. Valójában itt emberi kommunikációról van szó. A sebesség ugyan valamivel nagyobb, ahogyan az üzenetek néhány másodperc alatt végigszáguldanak a földgolyón, de az egész nem sokban különbözik egy nagy és érdekes társasági összejöveteltõl. A kibervilágban találkozik majd olyan dolgokkal, amelyek megnevettetik és olyanokkal is, amiktõl dühös lesz. Olvas majd értelmetlen semmiségeket és olyan új ötleteket, amelyek elgondolkodtatják. Szert tesz majd új barátokra és találkozik olyan emberekkel is, akikrõl úgy érzi, hogy jobb lenne, ha nem lennének ott. És ez az egész egy olyan társadalomban zajlik, ami semmibe vesz minden létezõ országhatárt.
A nagy hálózati szolgáltatók tovább dolgoznak olyan módszereken, melyekkel meg lehet könnyíteni az egyik hálózat felhasználói számára, hogy kommunikáljanak egy másikkal. Dolgoznak egy olyan rendszer kifejlesztésén is, amit egyfajta globális “telefonkönyvként” lehet majd használni, melyben az ember például megnézheti bárkinek az elektronikus postacímét. A különbözõ rendszerek összekapcsolására irányuló törekvések várhatóan tovább erõsödnek az elkövetkezõ években, mert a felhasználók egyre inkább követelik a zökkenõmentes hálózati kapcsolatokat, ugyanúgy, ahogy a telefonhálózat használója ma már szinte a világ bármely részét felhívhatja anélkül, hogy törõdnie kellene azzal, ténylegesen hány telefontársaságnak kellett ehhez a híváshoz összekapcsolódnia.
Ahogyan egyre könnyebbé válik a használata, egyre több és több ember csatlakozik ahhoz a világméretû közösséghez, amit Hálózatnak hívunk.
A Hálózathoz való kapcsolódás többet jelent, mint csupán az elektronikus konferenciák üzeneteinek olvasását és elmentését a saját gépére; ez azt is jelenti, hogy kérdéseket tesz föl, és kérdésekre válaszol, véleményeket cserél – vagyis belemerül ebbe a világba.