Távol a kánontól, avagy amikor a hóhért akasztják forrásának megtekintése

=AJÁNLÁS=

Ezt az oldalt a laptörténet menüpontban felkínált időpont-változatok  mentén (is) érdemes elolvasni!

=Bevezetés?=
A rejtélyes címhez és alcímhez még néhány (ide nem illő?) népi bölcsesség:
*Savanyú a szőlő?! 
*Mindenki a maga háza előtt seperjen!

'''Egy-egy elutasított cikk/ötlet kapcsán sokféle gondolat megfordul a szerzők fejében... Hogyan illik a címhez és miként kapcsolódnak a publikálásra alkalmassághoz / alkalmatlansághoz a szólás-mondások? Remélem (legalább ez) hamarosan kiderül:'''

Elsőként következzék egy lista az utóbbi időben elutasított (a szerző által fontosnak ítélt, interdiszciplináris karakterű) javaslatokról:

*Lektori vélemények nélkül:
** [http://miau.gau.hu/miau/74/pitlik.doc Hogyan lehet a politológiába becsempészni a számszerűséget?]
** [http://miau.gau.hu/miau/91/gewisola2006_abstract.doc Hogyan lehet a politikák értékéről objektíven nyilatkozni?]
** [http://miau.gau.hu/miau/113/bv1.doc A szakértői feladatok automatizálása a büntetésvégrehajtásban I.]
** [http://miau.gau.hu/miau/114/BV-ROBOT.doc A szakértői feladatok automatizálása a büntetésvégrehajtásban II.]
*Lektori véleményekkel alátámasztva:
** [http://miau.gau.hu/miau/101/mta_en.doc EN] & [http://miau.gau.hu/miau/101/mta_hu.doc HU] A fenntarthatóság mérhetőségének lehetőségeiről?
*** [http://miau.gau.hu/miau/118/kanon/lektori0.doc Anonim vélemény_1]
** [http://miau.gau.hu/miau/116/szigma_plrf.doc A konzisztens és automatikus modellezésről...]
*** [http://miau.gau.hu/miau/118/kanon/lektori1.doc Anonim vélemény_1]
*** [http://miau.gau.hu/miau/118/kanon/lektori2.doc Anonim vélemény_2]
Kiegészítésként pedig egy soha meg nem írt napló részlete, vagyis egy idézet egy tiszteletre méltó, potenciális baráttól: "Tudod, Te úgy írsz, mintha magadnak készítenél feljegyzéseket...!" --- Hmm, hát igen, legalább én tudjam, miért volt fontos... De azért nem ártana, ha mást is meg lehetne győzni...

=A probléma=

Természetesen a legegyszerűbb és leghatékonyabb mindenkor az, ha sikerül úgy és annyit közölni a szerzőknek egy publikációban, ami adott pillanatban a potenciális partnerek (szerkesztők, terjesztők) érdeklődését a szükséges mértékig felkelti, s így létrejön a szerzők és a kiadók között az a szimbiózis, mely közvetíti a még legitim módon fogyaszthatónak, újszerűnek és hasznosnak vélt, annak tűnő tartalmak a kiadókban joggal bízó nagyközönség felé.

De mi van akkor, ha ez az ideális állapot nem következik be?

A kiadók alapvetően nem megrendelők: nem is ez az elsődleges feladatuk! Nem feltétlenül fontos számukra a sok-sok (látszólag) meddő anyagból az értékes opál-darabkákat fáradságos munkával kiválogatni, ezeket tisztogatni, csiszolgatni. Hiszen semmi garancia nincs arra, hogy egy-egy csillanás mögött valódi drágakő húzódik meg, s nem csak valami színes üvegszilánk, mely egyszer csak mély sebet ejt valakin...

A szerzők pedig (akik persze szintén "megérik a pénzüket") nem mindig akarnak megrendelésre dolgozni! Magukat akarják adni, úgy, ahogy a világ bennük leképződik, még akkor is, ha az (esetleg/zömmel?) nem arat osztatlan, s nagy ívű sikert.

Így van ez most velem is: 4 év hasonlóságelemzési tapasztalatait kell valamilyen közhasznúan emészthető formába hoznom a következő hónapokban. 4 év, ezres nagyságrendet elérő esettanulmány, egymással (látszólag) szinte semmi rokonságot nem mutató szakterületek és kérdéskörök. Sokféle tényszerű tapasztalat, sokféle motiváció, áthallásosság, analógia. Törekvés az automatizálásra, de magától értetődően nem egy determinisztikus világ keretei között. De hát egy GPS (general problem solver) éppen ettől GPS....

=További naplótöredékek=
''Amikor én még lektor voltam'': Egy konferencia lektoraként megrendelői jelleggel az egyes cikkekről nem átfogó bírálatokat írtam a közelmúltban, hanem úm. belekorrektúráztam a kritikus pontokon az eredeti szövegekbe. Majd a konferenciaszervezők vonakodó egyetértésével felkértem a szerzőket, a többé-kevésbé operatív instrukcióknak megfelelően, igyekezzenek átalakítani a cikket. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy a végkifejlet alakulására egyből ráérezhessen az Olvasó: Egyetlen (talán további finomításokat is elbíró) kísérleten és egy-két szándéknyilatkozaton túl nem történtek meg a kért/elvárt/elvárható korrektúrák. A folyamat immár elhalni látszik anélkül, hogy a célközönség, vagyis az egyetemi hallgatók felé a példamutató együttgondolkodás operatív lépéseit érdemben demonstrálhatta volna. Egyes szerzők, szervezők óvatosan jelezték, hogy talán nem kellene névvel a kulisszák mögé pillantani engedni az Olvasót... [http://miau.gau.hu/miau/113/lektor/ URL]). 

Pedig - De!

''Amikor ugyanis oktatót játszom'', s igyekszem ismét csak megrendelőként világos szabályok és korrektúrák alapján a szerzőket (hallgatókat) minél szebb (piacképesebb) dolgozatok irányába terelgetni ([http://miau.gau.hu/nappalos/2008tavasz/tdk/ l. Példatár]), be kell vallanom, őszinte érdeklődéssel vegyes ijedtséggel személem a gondolatvilágok közeledésének ilyen lassú, vontatott és esetleges megnyilvánulásait...

''Ismét csak oktatóként'' jórészt tehetetlenül állok az előtt a jelenség előtt, hogy egy hierarchikusnak vélhető munkakapcsolatban a munkatársak nem képesek / nem akarnak példamutató módon olyan demo-anyagokat előállítani színvonalas hallgatói esettanulmányokat elváró önálló feladatok előkészítéseként, melyben ők maguk tételesen végigmennek a hallgatóiktól elvárt feladatok minden egyes, apró részletén, s egymás hibáinak javítását, mint tananyag-mellékletet kínálják fele (anonim módon) az érintettek számára okulásként...

=Savanyú a szőlő?!=
Igen! Kár lenne tagadni! Különösen, ha az ember alapvetően egyetért azzal, hogy univerzálisan jó szekvencia nincs, csak szerencsés találkozások... A jó szekvencia alatt azt kell érteni, hogy valamilyen mondandó betűk/szavak/bekezdések/gondolatok sorozataként áll elő, s hogy egy adott karaktersor adott Olvasónak mennyire tetszik, az véletlen, hiszen minden Olvasó máshol érzi feleslegesnek azt, amit már pár szóból is megértett, s máshol marad hiányérzete, noha formálisan sokat magyarázza a szerző, amit magyarázatra szorulónak vél...

Mégis: a savanyúság, úgy tűnik, talán lehet kulináris élvezetek forrása is?!

Ehhez talán nincs is másra szükség, mint arra, hogy mindenki a saját háza előtt sepregessen, azaz egy oktató/szerző/lektor saját tapasztalatait (belső és kifelé is kimutatott vitáit), mint egy betegség (gyógyulási folyamat?) történetét őszintén mutassa minden érintett számára... (S hogy egy még sokszor alkalmazandó meredek asszociációs ugrással éljek: olyan ez, mint a legújabb beteg-portál /[www.mosteppennemtalalom.hu URL]/, melyen betegek az adatvédelmi tiltások "sötét leplét" fel-feltépve bemutathatják saját eseteiket a többiek Lorenzi intuíciójának üzemanyaggal való meghajtása érdekében /vö. [http://miau.gau.hu/nappalos/2008osz/online_komm_v1.doc URL]/). 

Summa summarum: ezen az oldalon keresztül bárki követheti mostantól azt a sajátos "ön-marcangolást" és szakmai vitát, mely a meglévő (nem ilyen céllal létrehozott, de jobb híján erre felhasznált) nyersanyagok változásait mutatja be, egyrészt a potenciális szerzőknek, másrészt azonban az OTKA T 049013-as projekt egy fajta zárójelentés-mellékleteként, hiszen a dokumentumok tartalma nem szól másról, mint az ellentmondás-mentes modellezés elvi és automatizációig finomítható/finomítandó gyakorlati ismereteiről...

Még jó, hogy van egy saját online újság ([http://miau.gau.hu MIAÚ]), vagyis a citációs indexek és az impact faktorok világában bárki megmutathatja magát, úgy ahogy az a minden napos apró felfedezések logikája szerint következik. Csak egy szerver kell hozzá... Természetesen a digitális szemét és a magamutogató megjelenés kategóriái sem állnak egymástól távol - de - talán - lehetnek kivételek...?!

=Távol a kánontól?!=
Mottó: Ha nem hasonlítasz ahhoz, amit tagadsz/elvetsz/finomítani akarsz, lehet! (de nem biztos!) nagyjából már megtaláltad a helyed, ha mások ezt még nem is látják (be)!

Már elhangzott, s leírásra is került ([http://miau.gau.hu/miau/95/30ev_full.doc URL]), bár sok port nem vert fel: Csak az a tudás, mely forráskódba önthető, minden más képesség, művészet. (Talán a Lorenzi intuíció biológiai áthallásai révén érdemes arra is utalni - már megint, hogy jön ide ez a felületes utalás?!-, hogy az is tudás, amit a génekbe kódoltan át tudunk menteni egyik generációról a másikra, vagyis nem vész el fenotípusos "tudásként" az ezt birtokló sírba szállásával...)

Miért fontos ez? Mert a tudományos kánon tudatos és öntudatlan  megnyilvánulásai szerint senkit érdemben nem érdekel az, vajon mérhető-e a modellek helyessége, s hogyan lehet esetleg ennek birtokában a modellezést jórészt automatizálni (vö. céltalanság tétele). Ennek alapján születnek hatásos, egyszer valahogy működő, de nem versengő megoldások...

Példa: A meteorológiai előrejelzések kapcsán szomorú tény, hogy nincs verseny: 
* először is nem közhasznúan publikusak az adat-archívumok (vö. OLAP, de minek?), 
* másodszor az előrejelzések sem archiválódnak publikus formában (vö. [http://miau.gau.hu/lps/olap4/olap_m.php3 URL]), 
* harmadszor a helyesség mérése esetleges, nem szabványos (vö. [http://www.eumet.hu/bevalas.html URL]), vagyis nincs verseny (vö. [http://miau.gau.hu/miau/112/tdk/mtrlg URL]),
* a fogyasztóvédelem nem terjed ki a tudományos találgatások találati arányainak kimutatására,
* a prognózisok készítése nem automatizált, mint a sakk, vagy a robotfoci (pl. [http://www.robocup.org/ URL]).

Ahhoz, hogy kilehessen törni a megszokott kerékvágásból (vö. mély agyi barázdák), a felületen (vö. felületesség?) fel-felvillanó egyidejű aktivitások (vö. intuíció) megcsapolása szükséges. A felületesség ez esetben pozitív értelmet nyer, mert tetszőleges hasonlóságok felismerését jelenti. Természetesen számos, zavaros, veszélyes, demagóg látszathasonlóságét is. A hasonlóság már csak ilyen! De nem minden modell eleve csak látszat!? 

A kitörés lehetősége és kényszerűsége más megfogalmazásban a META-filozófiák ([http://www.vargacsaba.hu/images/metaelmelet.doc URL]) irányából is közelíthető: valószínűleg majd minden, amit ma a tudományos kánon befogad, fontos, alapvetően helyes, csak!: jelen formájában eltakarja sokszor a látást, a meglátást, a belátást, tehát szükség van ezek (felületes vs. felületi) együttállásainak egységes rendszerbe foglalására (vö. paradigma-váltás?)...

=Amikor a hóhért akasztják=
A saját dokumentumokat érintő korrektúrák és revíziók lépéseinek bemutatásán keresztül ezen oldal tehát arra tesz kísérletet, hogy minél inkább közelítsen egy-néhány olyan szekvenciát, melyek azért tömegesen is emészthetők...
Etikátlan lenne ezen botladozások elrejtése azok elől, akik kiképzése részben a szerző feladata. A hóhér akasztása mindenkor tanulságos illene, hogy legyen - s a virtuális erőszak (nem utolsó sorban) nem káros az egészségre sem!

=Folyt.köv.=
* Az ilyen-olyan belső egyeztetések révén eddig létrejött dokumentumok következő lépésként átesnek a lektori vélemények alapján kisebb-nagyobb kozmetikai finomításokon.
**1. kísérlet (az átfogó vélemények alapján): [ http://miau.gau.hu/miau/119/cikk_plrf.doc módosított DOC]
**2. kísérlet (amennyiben az anonim lektorok a szerkesztőségen keresztül részletesebb elvárásokat fogalmaznak meg): ...n.a....
**3. kísérlet (más szerkesztőségek véleményei alapján): ...hamarosan...
**...
* Az így létrejött, ill. más apropóból keletkező (pl. [http://miau.gau.hu/miau/119/wi2009.doc WI2009.doc] & [http://miau.gau.hu/nappalos/2008osz/online_komm_v1.doc jegyzet-tervezet]) dokumentumok folyamatosan leadásra kerülnek a potenciálisan szóba jöhető szerkesztőségek és kiadók számára, újabb és újabb lektori vélemények bekérése érdekében (s persze nem utolsó sorban a megjelenés reményében).
** [http://miau.gau.hu/miau/118/kanon/details.doc Vélemények és kommentárok] a WI2009.doc dokumentum kapcsán, 
** melyet természetesen elutasításra került 
** pl. szarkasztikus (az utópisztikusság vádját feloldani stilisztikai szinten sem képes) stílusa és 
** 10 oldalban minden tekintetben kevésnek bizonyuló, de részeiben túl hosszú érvrendszere miatt...
*** Konklúzió: komplex újdonságot nem lehet holisztikusan "eladni", csak apró lépésenként..., ill.
*** különösen akkor, ha az alapprobléma nem is zavar túl sok embert annak ellenére, hogy naponta érint mindnyájunkat...
*** Önkritika: vitatkozni csak közös fogalom- és problémakészlet mellett lehet, s ha nem lehet ezt 10 oldalban megteremteni (l. izzadságszagú kísérlet a webes dokumentumok fogalmainak rendezésére), akkor jobb nem is jelentkezni egy-egy konferenciára...
*** hacsak nem éppen a kánontól való távolság felmérése (volt) a cél!
* A lektori vélemények hasonlóságelemzése, ill. konzisztencia-vizsgálata szintén nem maradhat el, hiszen ez magának a kitűzött célnak a meghazudtolása lenne...
** [http://miau.gau.hu/miau/118/kanon/lektori1k.doc Anonim vélemények kommentárokkal]
** [http://miau.gau.hu/miau/118/kanon/lektori2k.doc Anonim vélemények kommentárokkal]
** A cikk módosított anyagát a Statisztikai Szemle Szerkesztősége szakmai konzultációk után nem ítélte profilba vágónak. (2008.09.01.)
** [http://miau.gau.hu/miau/118/kanon/lektori0k.doc Anonim vélemények kommentárokkal]
** lektori vélemények összevetése:
***ami jól érzékelhető: van egy fajta nyitottság az utópisztikus gondolatokra, hiszen őszinte düh érezhető a meg-nem-értés miatt (hátha mégis jó valamire? de nem értem! akkor nem lehet róla jót írni... az veszélyes! s ha majd mégis igaz lesz, akkor még lehet csatlakozni a folyamathoz...)
*** szintén egyértelműnek tűnik, hogy a példa alapján való tanulást mindenki fontosnak érzi, de hogy fér bele egy apró részletekre kiterjedő (=reprodukálható!) példa a hétköznapi cikkek stílusvilágába?
*** az is egyértelműnek látszik, hogy a stílus és a szóhasználat "egyediségét" nem szereti az Olvasó,
*** hasonlóan zavarónak íteltetett a mondanivaló egyes egységeinek belső aránya (de vajon mi lehet az ideális?)...
*** ha tehát valami ennyire rossz, s mégis működik, akkor vajon mi a teendő???
* Mindenkinek, aki úgy érzi, névvel, vagy anélkül lenne mit hozzátennie ehhez a gondolatmenethez, rendelkezésére áll a szócikk vitalapja. (Némi önzéssel - ezt az oldalt megtartom magamnak.)

=Köszönetnyilvánítás=
* Minden szerzőtársnak,
* minden munkatársak,
* minden hallgatónak,
* minden szerkesztőnek,
* minden lektornak, s végül de nem utolsó sorban
* minden érdeklődőnek
ezúton köszönöm előre és természetesen utólag is, hogy aktivitásával hozzájárul(t) egy ígéretes törzsfejlődési ág kihajtásához, vagy éppen egy torz-szülemény mihamarabbi elhalásához...

=Konklúzió?=
A MIAÚ azért jött létre immár 10 éve, hogy ott, akkor és azt jelentessen meg, ami adott szerkesztői elképzeléseknek megfelel. A hasonlóságelemzés témakörében létrejött dokumentumok egybefűzött és kommentárokkal ellátott CD-je a MIAÚ gondozásában 2009 tavaszára lesz elérhető... VAGY MÉGSEM...

Más: Ha néhány Szerkesztőség/Bizottság vette a fáradságot, s igyekezett megérteni a leírtakat, s mivel ez az ideális állapot nem jött létre, így inkább elhatárolódott, akkor vajon azon publikációk befogadói, mely irományok a sok év alatt mégis csak napvilágot láttak itt-ott (itthon és külföldön) talán nem voltak olyan gondosak a kiválasztás során? (((vagy talán ők mégis csak megértették?)))...

=ZÁRSZÓ=
A végső döntés értelmében a meddő konformizálódó törekvések helyett a cél új (nem csak hallgatói státuszban lévő) felhasználók toborzása egy közhasznú online szolgáltatást támogató TUTOR-rendszer kialakítása révén: [http://miau.gau.hu/myx-free/index.php3?x=i0 MYX-FREE]


Talán a 2008. novemberében zajló TDK kapcsán, ahol egy egész [http://miau.gau.hu/miau/122/tdk szekció] foglalkozik a hasonlóságelemzéssel, újabb impulzusok merülnek fel a "meg-nem-értés" által motiválva. Ezeknek itt mindenképpen teret kell majd kapniuk, hasonlóan a két [http://miau.gau.hu/miau/120/mba MBA]-szakdolgozat kapcsán esetlegesen decemberben, a védés keretében felmerülő vitákhoz... 


A szőlő tehát nem savanyú - sokkal inkább más és más ízű attól függően, milyen környezetben fogyasztja valaki...
Az itt (remélhetőleg hiteles őszinteséggel) bemutatott "viták" a törzsfejlődés masszív távolságra került két ágának vitáit ábrázolják. A biológiai törvényei szerint (ha van versenyelőny), akkor ennek meg kell mutatkoznia megfelelő környezeti feltétel mellett. Egy univerzalitásra, meta-szintű szintézis törekvő gondolatcsokornak minden környezet megfelelő kell, hogy legyen... Innentől már csak várni és figyelni kell!

=ÚJ PROJEKTEK=
Jelenleg nyitott a kérdés: kell-e, érdemes-e kutatási/fejlesztési projektben gondolkodni a közeli jövőt illetően?! 

A piacra lépéshez elvileg minden fontos komponens adott - a piaci siker magától értetődően legitimál! 

egy pragmatikus gondolatot, mely az eddigi önálló (a posztmodern gondolkodás szerint párhuzamos létező, s bizonyításra nem törekvő) megközelítések meta-szintű összegzésére törekszik, vagyis a konzisztencia fogalmán keresztül, de csak így ismer el alternatívákat. Minden egyéb esetben kell, hogy legyen jó-jobb-legjobb... S mindez úgy, hogy a parciális tapasztalathalmazzal zsonglőrködő, de a fennmaradsát eddig szolgáltó egyedi emberi képességek forráskódba préselésén keresztül immár "tetszőleges" tényadatvagyon feldolgozása válik lehetővé, vagyis az egyensúlykeresés, -megőrzés (fenntarthatóság!?) közösségi szintre emelkedhet az automatizálás révén hatékonysági problémák nélkül...