A lap 2006. december 11., 21:09-kori változata

Történeti modul

Aristoteles Politika c. művében így ír az emberi kapcsolatokról Kr.e. kb. 328 körül: "... az ember természeténél fogva társas élőlény... A társadalom természet szerint előbbre való, mint az egyes ember... Aki nem képes a társas együttélésre, vagy akinek autarkiája folytán semmire sincs szüksége, az nem része a társadalomnak, mint az állat vagy az isten..."

Az emberi kapcsolatok létszükséglet-értékét tehát már az ókorban felfedezték. Jelentősége a valóság megismerésének előrehaladásával, az emberi kultúra gyarapodásával növekedett. Mára pedig az emberi kapcsolatok, következésképp a kommunikáció vizsgálata a tudományos megismerés egyik fontos kérdésévé vált.

Definíciós modul

A kommunikáció szó a latin "communicare" igéből származik, jelentése: valamit közössé tenni, közösen tanácskozni, valamit átadni egymásnak. Az újkori nyelvekben a szó internacionális kifejezéssé vált, jelentése gazdagodott, több értelemben is használják. Jelenthet szállítást (mármint emberek és terhek szállításának technikai eszközeit, sőt a szállítás szervezési formáit is), összeköttetést, érintkezést, tájékoztatást, (hírközlést), ismeretek, [(információ)]k átadását, cseréjét valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer segítségével. (Kommuna, kommün, kommunizmus stb. mind egy szótőből fakad a közös, a közösség, a kapcsolat alapjelentésből.)

A kommunikáció annak a két alapvető folyamatnak az egyike, amely minden élő rendszerre jellemző. Az egyik a táplálék átalakítása energiává, a másik a valóságról szerzett adatok információ-feldolgozásával kapcsolatos. Ez a két folyamat létfontosságú minden élő szervezet számára.

Széles értelemben a szervetlen és a szerves anyag szerveződéseit is tekinthetjük kommunikációnak, hiszen atomok, molekulák érintkeznek, kapcsolódnak egymáshoz, s az anyagnak új formája, minősége jön létre ezekből az érintkezésekből, kapcsolódásokból. A tudomány (a tudományok) szóhasználata mégis elkülönítette a kommunikáció fogalmát az élő szervezetre, azon belül is elsősorban az állatvilágra és az emberre. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a sokjelentésű fogalom az élő szerveztek körében igaz minden árnyalatában, tartalmi változatosságában.

Kommunikáció területei

A kommunikáció meghatározása azonban akkor teljes, ha mindenfajta kommunikációt magában foglal. Ennek megfelelően a kommunikáció területei a következők:

*Kommunikáció információelméleti - kibernetikai értelemben, azaz információátadás mindenféle rendszerben (az embertől is függetlenül létező kommunikáció az atomok világától a galaktikákig). 

*Kommunikáció technikai értelemben - információátadás emberalkotta, technikai rendszerekben (telefon, számítógépek stb.). 

*Társadalmi kommunikáció - információátadás az emberek között a társadalmi szféra rendszereiben. 

*Biológiai kommunikáció - az élő szervezetek különféle rendszereiben folyó - többnyire biokémiai úton indukált - információátadás.

Szűkebb értelemben tekintjük emberi vagy humán kommunikációnak a biológiait és a társadalmit.

A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei:

• • A kommunikáció tehát szükségszerű és többszintű: az ember képtelen nem kommunikálni. Az elemi kommunikációs törvények leginkább két ember közvetlen kommunikációs folyamataiban vizsgálhatók egyszerűen azért, mert ezekben a folyamatokban minden emberi érzékszerv szerepet játszik, de legfőbbképp a látás és a hallás.

• • Minden kommunikáció társadalmi közegben: kontextus-ban zajlik, ezt minden vizsgálatnál figyelembe kell venni.

• • Az ember biológiai, lélektani és szociológiai vizsgálati szempontjainak és módszereinek együttes figyelembevétele szükséges a kommunikációs gyakorlat elemzéséhez, következtetések levonásához.

Az emberben működő biológiai és pszichológiai folyamatokra épülnek ugyanis a személyiség értelmi (kognitív) és érzelmi (emocionális) történései, amelyek a többi ember számára a viselkedésben válnak felfogható jelenséggé. A személyek közötti közvetlen kommunikációs folyamatokban tehát egyaránt fontos szerepet játszik a gondolkodás, a megértés, a következtetés, lényegkiemelés, rendszerezés stb., - mint a személyiség kognitív "működése" - továbbá pozitív és negatív érzelmeink - mint a személyiség környezetéhez fűződő viszonyának emocionális minősítése. A két folyamat egymástól elválaszthatatlan és a személyiségen belül zajlik. Mások számára a viselkedésben mutatkozik meg, amelyet szociális és szociálpszichológiai tényezők szabályoznak.

• • Az emberek közötti kommunikációs viszony - pontosabban viszonyrendszer - rendkívül bonyolult jelenségek és folyamatok összessége, megismerésük a tudományoknak még hosszú ideig feladatokat fog adni. Épp ezért az alábbi kommunikációs modell bizonyos fokú leegyszerűsítése a tényleges jelenségnek, illetve a jelenség összetevőinek.

A továbbítás mindig csak a továbbító eszköz saját nyelvén történhet: pl. hang, fény, elektromos hullámok segítségével. Az információk tartalmát a továbbításhoz, részekre bontva át kell fordítani az emberi nyelvről a továbbító eszköz jeleire, majd továbbítás után értelmezés céljára vissza kell alakítani. Ezt az átalakítást kódolásnak[(Kódolás)] nevezzük. A kódolás valamely információ átalakítása egyezményes jelekké[(Jel)]. A továbbítás megkönnyítése céljából használt egyezményes jelet kódnak nevezzük. A kód megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere mellyel valamely információ egyértelműen meghatározható. Kódoknak tekinthetők az egyes nyelvek szavai és az egyéb fogalmak kifejezésére általánosan használt jelölések a számjegyek, írásjelek, képletek. Eredményes kommunikáció csak tervszerűen kiépített kommunikációs rendszerben lehetséges. A bekerült és a felhasznált kijövő adatok közötti összefüggések azonos értelmezése alapvető fontosságú.

Az információ megjelenési formái és az információ befogadása:

Megjelenési formák:

• a. A beszéd*

• b. Írott anyagok*

• c. Nyomtatott anyagok*

• d. Hírközlés*

• e. Számítógép, mint informatikai eszköz*

• f. Telekommunikáció*

Ajánlott irodalom modul

• PSZF-SALGÓ [[1]]

Barnkopf Zsolt: A kommunikáció könyve (2002)

James A. Anderson: A kommunikációelmélet ismeretelméleti alapjai (2005)

Rivers-Matthews: Médiaetika (1999)