|
|
| 19. sor: |
19. sor: |
| | == '''Definíciós modul''' == | | == '''Definíciós modul''' == |
| | | | |
| − | ''Fogalom meghatározás'':A tömörítés egy olyan eljárás, amelynek segítségével egy fájlból egy kisebb fájl állítható elő. Ha a tömörített fájlból teljes mértékben visszanyerhető az eredeti fájl (``bitről bitre''), akkor veszteségmentes, ha nem akkor veszteséges tömörítésről beszélünk. Az első általánosan alkalmazható, a második csak akkor hogyha kis eltérések nem számítanak, pl. kép- és hangfájlok esetén. | + | '''Fogalom meghatározás''':A tömörítés egy olyan eljárás, amelynek segítségével egy fájlból egy kisebb fájl állítható elő. Ha a tömörített fájlból teljes mértékben visszanyerhető az eredeti fájl (``bitről bitre''), akkor veszteségmentes, ha nem akkor veszteséges tömörítésről beszélünk. Az első általánosan alkalmazható, a második csak akkor hogyha kis eltérések nem számítanak, pl. kép- és hangfájlok esetén. |
| | | | |
| | | | |
| − | A számítógépes veszélyforrások fajtái (és védekezés ellenük) | + | A |
| − | • illetéktelen hozzáférés – zárható ház, azonosító eszköz, jelszavas védelem
| |
| − | • a gép vagy adathordozó sérülése
| |
| − | • programozott fenyegetések – vírusirtó, tűzfal
| |
| − | • túlfeszültség vagy áramszünet – PFC (Power Factor Correction, azt jelenti, hogy a tápegység ventilátora a rendszer által felvett teljesítménnyel arányos mértékben pörög), túszfeszültség védő, szünetmentes táp
| |
| − | Az archiválás fogalma
| |
| − | Adatok állományba írása, a fájl biztonsági másolatainak elkészítése, tárolása.
| |
| − | Az állományok tömörítésének célja
| |
| − | Az operációs rendszer a környezetében előforduló adatfájlokat nagyon különbözd módon és gyakorisággal kezeli. Az adminisztratív adatok egy részét gyakrabban, a rend¬szerfájlokat és programokat csak olvasásra, bizonyos felhasználói állományokat ritkáb¬ban kell használni. Az állományokról időnként másolatot kell készíteni mentés céljából, ami nagy fájlokra tároló- és időigényes művelet, és lehet, hogy a másolatra sohasem lesz szükség. Hasonló a helyzet archiváláskor is. Ezek mellett egyre gyakrabban lehet igé¬nyünk nagyobb dokumentumok továbbítására az Interneten, ami az átviteli sebességkor¬látok miatt reménytelenül sokáig eltarthat. Ezért ma már minden operációs rendszertől elvárható, hogy legalább szervizprogram szinten támogatást nyújtson a tömörítéshez.
| |
| − | Elsősorban a merevlemezes tárolók kisméretű állományaira lehet jellemző, hogy ki¬sebbek a fájlrendszer által megengedett legkisebb tárolóegységnél, a blokknál. Mivel egy¬nél több fájlt egy-egy blokkokban elhelyezni nem lehet, a helykihasználás viszonylag nagy blokkméret esetén igen rossz hatásfokú. Kisebb blokkméret választásával, vagy a fájlok csoportos elhelyezésével ezen a helyzeten viszonylag könnyen segíthetünk. Adataink gyakran hordoznak fölösleges, más néven redundáns információt. Ha sok adattal dolgozunk, akkor ez nem szerencsés, hiszen a redundancia egyben több adatot, azaz hosszabb kódokat jelent, pazarolja a tárat, késlelteti és drágítja a feldolgozást és az adattovábbítást. Úgy tűnik, jó lenne tőle megszabadulni.
| |
| − | Azonban a redundancia egyszerűbbé is teheti az adatok feldolgozását, segíti az elke¬rülhetetlen hibák felismerését és javítását a tárolás, az adatfeldolgozás és továbbítás so¬rán. Hogyan lehet akkor az optimális mértéket megállapítani? A redundancia csökkenté¬sével rövidebb kódot kapunk ugyan, de nagyon bonyolulttá tehetjük a feldolgozó algoritmusokat. Az adatátvitel pedig másféle redundanciát igényelhet, mint amit a fel¬dolgozó algoritmusok. Az elviselhető hibák detektálásához és/vagy javításához szükséges optimális redundancia is nagyon sok, esetenként környezeti tényező függvénye.
| |
| − | Az állományok tömörítésének módszerei
| |
| − | Másképp kell kezelni az adatokat akkor ha azok véletlenszerűek, vagy ha többé¬kevésbé determinisztikusak, vagyis az előzményekből meghatározhatók. Véletlenszerű adatok redundanciájának csökkentéséhez elég jó algoritmusokat talál¬hatunk. Legismertebb közülük a Huffmann-kód, ami olyan, hogy a gyakoribb adatokhoz rövidebb kódot rendel, csökkentve az átlagos kódszó hosszat. A Huffman-kód véletlen adatokra jól közelíti az elvileg lehetséges tömörítési
| |
| − | határt. Determinisztikusak például egy függvény egymást követő egész számokonfelvett értékei. Tehát az olyan adatok, amelyek között jól meghatározott
| |
| − | összefüggések vannak. Elegendő például a függvény együtthatóit és az argumentumok határait megadni, amiből az adatok előállíthatók. Ilyen de termisztikus objektumok a vektor és fraktálképek.
| |
| − | Sokszor azonban, bár az adathalmaz elemei között nyilvánvalóan léteznek összefüg¬gések, kapcsolatok, ezek pontos megadása nagyon nehéz, esetleg lehetetlen. Ezért az ilyen esetekre a jó tömörítés elkészítése nem könnyű.
| |
| − | A differenciális vagy különbségi kódolás segíthet akkor, ha az egymásra következő adatok csak „lassan" változnak. Ilyenek lehetnek egy fénykép árnyalatai. Ha a kép¬pontok valódi fényességkádjai helyett csak azok változásait jegyezzük fel, akkor ezek kisebb intervallumon, rövidebben kódolhatók.
| |
| − | Másrészt az új kódok a korábbi változásokból többé-kevésbé becsülhetők. Ha az egyszerű különbségek helyett azt az eltérést kódoljuk, amellyel a tényleges értékek a becsülttől eltérnek, akkor még a differenciálisnál is tömörebb kódot kaphatunk. A mód¬szert előrebecslésnek hívják.
| |
| − | A képfájloknál maradva, a homogén foltokban azonos színű képpontok lesznek, így a teljes fájlban változó hosszúságú, ismétlődő elemekből álló sorozatok fordulnak elő. Ezekre használhatjuk a futamhossz kódolást, angolul Run Length Encoding, vagy röviden RLE. Ilyenkor az azonos értékeket tartalmazó sorozatokat két adattal, a sorozat elemével és az. ismétlődések számával adhatjuk meg.
| |
| − | A multimédiás alkalmazásokban, különösen a video- és hangfeldolgozásban az ed¬dig említett tömörítések gyakran nem elegendőek. A kép- és a hangállományok „szeren¬csére'" sok olyan információt is hordoznak, amit nem tudunk érzékelni, nem látunk vagy nem hallunk. A szokásos kép- és hangtechnikával rögzített fájlokban tehát az emberi ér¬zékelés számára redundáns adatok is vannak. Ezek eltávolítását veszteséges tömörítés¬nek mondjuk, hiszen a fájl információtartalma így megváltozik, a tömörített változatból az eredeti állapotot nem lehet visszaállítani. A veszteség mértéke szabályozható, hogy a látvány vagy a hangérzet változása az észlelési küszöb alatt maradjon, illetve elviselhető legyen. A képfájlok közül ilyenek a JPG, a hangfájlok közül az MP3, a Dolby Difiital, a vicieoanyagok között pedig az MPG (MPEG), DivX, Xvid állományok.
| |
| − | Ha a tömörítést és a kibontást ugyanaz a program végzi, azt kódeknek (coding-decod-ing) nevezzük. A tömörítés típusának megválasztásakor gondolni kell arra is, hogy az összenyomás és a visszaállítás mennyire könnyen, gyorsan végezhető el. A kódek szim-metrikus, ha a két művelet körülbelül ugyanannyi időt igényel. Archív állományokra a ki¬bontás tarthat tovább is, míg hang- és mozgóképadatokhoz nem célszerű lassú kódéket választani, akár tömörítésről, akár kibontásról van szó.
| |
| − | Hibafelismerés és -javítás
| |
| − | A hibák észlelése természetesen kevesebb redundanciát követel, mint a javításuk. Ha az adatok az átvitel idején sérültek meg, akkor elegendő lehet a hiba detektálása is, ha a fogadó fél megkérheti a küldőt, hogy a rossz adatokat adja újra.
| |
| − | De hogyan veheti észre a rendszer a hibát? Már gyakran hardverszinten megvalósí¬tott eljárás, hogy a továbbítandó adatblokkról az átvitel előtt egy CRC-nek (Cyclic Redundancy Checking) nevezett „digitális ujjlenyomatot" készítenek. Ez azt jelenti, hogy a hosszabb adatblokkról egy viszonylag rövid, szabványos jelsorozat készül, ami úgy jel¬lemzi a blokk tartalmát, mint egy embert az ujjlenyomata. Ezt a blokkhoz illesztve továb¬bítják majd a vevő oldalon újra kiszámítják és összehasonlítják a kapottal. Ha egyeznek, az adatblokk nem sérült meg az átvitelkor ha nem, a vevő újra kéri az átvitelt. Többféle CRC-szabvány létezik (ISO, IBM stb.), de többnyire igaz, hogy 4 Kbájt méretig 16 bites, nagyobb blokkok esetén 32 bites CRC-ket használnak.
| |
| − | Az átviteli hibák mellett gyakran kell számolni azzal is, hogy adatokat már a tárolás¬kor sérülés éri, például egy rossz író-olvasó fej a winchesteren vagy egy durva karcolás a CD-n szomszédos bitek sokaságát teheti tönkre. Másrészt elképzelhető, hogy a rend¬szernek nincs ideje kivárni, míg a sérült adatot újra küldik. ilyenkor gondoskodni kell a vevő oldalán a hiba javításáról. Ez a CRC-hez hasonló módon történhet, de az adatblokk¬hoz fűzött redundáns kódból nemcsak a hiba észlelése, hanem javítása is elvégezhető lesz. A hibajavító kódok nagyon megnövelhetik a redundanciát, ezért csak olcsó adathor¬dozókon (pl. CD, DVD) és korlátozott mértékben szokták használni.
| |
| − | A leggyakrabban használt tömörítő programok, jellemzői
| |
| − | • WinZip
| |
| − | Egyszerű és leginkább ezt használják az Interneten.
| |
| − | • WinRAR
| |
| − | Egyesek szerint a tömörítők királya a WinRAR. Mivel az összes komolyabb tömörítő ki tudja bontani a többi formátumát is, így elvileg (!) lényegtelen, hogy milyent használunk. Gyakorlatilag viszont minden egyes tömörítő a saját formátumát tudja igazán jól létrehozni és szétszedni. A WinZip-pel szemben a WinRAR regisztráció-köteles.
| |
| − | WinACE
| |
| − | A harmadik leggyakoribb tömörítő a WinACE. Ez leginkább a futtatható programfájlokat, illetve az egyes DLL-eket tudja komolyan tömöríteni.
| |
| − | Tömörítés és kicsomagolás bemutatása - WinZip
| |
| − | Tömörítés
| |
| − | A betömörítést több módon is el lehet végezni. Az egyik módszer alapján ki kell jelölni a betömörítendő fájlt, fájlokat és jobb egérgombbal rá kell kattintani. Ha csak egy fájl, vagy mappa volt kijelölve, akkor a windowsos felület felajánlja, hogy a fájllal megfelelő nevű ZIP kiterjesztésbe tömörít. Ezt automatikusan megcsinálja az alap beálltásokkal. A WinZip elindítását is lehet választani (Add to Zip), ahol a felhasználó beállíthatja magának a legmegfelelőbb konfigurációt. Ha több egység van kijelölve, akkor csak a WinZip-et lehet indítani.
| |
| − | WinZip indítása esetén először mindig egy olyan ablak jelenik meg mely regisztrációval és jogi dolgokkal kapcsolatosan figyelmezteti a felhasználót. Az „I Agree” gombra kattintva mindezt elfogadjuk és megjelenik egy újabb ablak, ahol be lehet állítani milyen módon tömörítsen a WinZip. Mindig a legutolsó beálltást fogja megjelenteni. New gombbal meg lehet határoznia az archív fájl helyét, Open-ra kattintva egy már létező fájlhoz hozzá lehet csatolni a kívánt fájlt.
| |
| − | Compression: Itt lehet beállítani a tömörítés gyorsaságát. Ez persze a tömörség rovására megy, ugyanis minél gyorsabban tömörít a program annál kevésbé hatékony a tömörítés.
| |
| − | Options: Be lehet állítani, hogy mentse-e el a ZIP-fájl és a bemásolandó fájl közötti relatív elérési utat, valamint itt állítható be, hogy az elkészült ZIP-fájlt DOS-os környezetben is lehet használni. Fontos, hogy a keletkezendő fájl neve maximum 8 karakter hosszú legyen.
| |
| − | Password: Jelszó megadásának lehetősége. Vigyázni kell vele, mert ha az ember elfelejti, akkor elveszett az anyag.
| |
| − | Ha minden beálltást elvégeztünk, akkor vagy Enter-t kell nyomni, vagy az Add gombra kell kattintani. Ezáltal láthatóvá válik a WinZip program főablaka. Tömörítés alatt a jobb alsó sarokban egy piros lámpa világít. Amíg nem vált zöldre a lámpa más műveletet nem lehet végrehajtani. Amint a program végzett a művelettel megjelenik a fájlok listája, ahol azok jellemzői több oszlopban rendezve láthatók. Az első oszlopban az eredeti fájlok nevei szerepelnek, a másodikban a dátumozásuk időpontja, a harmadikban az eredeti méretük, a negyedikben hány százalékkal sikerült tömöríteni az egyes fájlokat, az ötödikben a betömörített méretet. Az Options / Configuration párbeszédablakban be lehet állítani mely mezők legyenek aktívak.
| |
| − | A program azonnal végrehajtja a kiválasztott műveletet és automatikusan menti is az archív fájlt. Így bármikor megtekinthető a keletkezett fájl mérete.
| |
| − | A második módszer a tömörítésre, hogy létrehozunk egy ZIP-fájlt, melynek üres a tartalma és ehhez a fájlhoz hozzáadjuk azokat a fájlokat, amelyeket be akarunk tömöríteni. Az Asztalon egy üres terület fölött kattintsunk az egér jobb gombjára és ott válaszuk ki az Új / WinZip File-t.
| |
| − | Ekkor megadhatjuk a leendő archív fájl nevét, aztán nyomjunk kétszer Enter-t és a WinZip főablaka megjelenik. Az Add gombbal lehet az üres archívumhoz hozzácsatolni a fájlokat. Add from: Megadható hogy hol találhatóak a betömörítendő fájlok.
| |
| − | Fájlnév: Ezzel beállítható, mely típusú fájlokat szeretnénk betömöríteni
| |
| − | Másik módszer a bővítésre, hogy az Intézőnek, ill. a WinZip-nek nyitunk egy-egy ablakot és az Intézőből áthúzzuk a kiválasztott fájlokat a WinZip ablakára, mely az aktuális archívumhoz hozzáadja az új fájlokat.
| |
| − | Kicsomagolás
| |
| − | Ezt is többféle képpen lehet megoldani. Az egyik módszer a WinZip-en belüli Extract gomb használatával történik. Ki lehet tömöríteni egyesével a fájlokat, ami elég hosszadalmas eljárás. Azonban ha kijelöljük az összes fájlt a ZIP-en belül a CTRL-A billentyű kombinációval, vagy az Action / Select All menü segítségével, akkor egyben kitömöríti az archív fájlt.
| |
| − | Extract to: Hova tömörítsen a program.
| |
| − | Files: Itt meg lehet adni, hogy mely fájlokat tömörítse ki, csak a kijelölteket, esetleg mindegyiket, vagy a megadott jokerkarakteres fájlokat.
| |
| − | New Folder: Ha új könyvtárba szeretnénk kitömöríteni.
| |
| − | A másik módszer úgy működik, hogy kijelöljük a ZIP fájlt, és jobb egérgombbal rákattintunk. Itt vagy Extract to Folder C:\..., mely felajánl egy fájl nevet, amibe automatikusan kitömörít. Az Extract to... eljárást is lehet választani, ami a legelső kitömörítési módszerhez hasonlít. Create Self-Extractor (EXE), ami a ZIP fájlt átalakítja EXE fájllá. Ezt a programot csak el kell indítani, ugyanis önmagát csomagolja ki. A program teljesen automatikus. Ezt alkalmazzák az Internetről való letöltés esetén is, mert nincs más dolgunk vele, csak el kell indítani.
| |
