„A technológiától a művészetig” változatai közötti eltérés

A lap 2008. május 9., 16:05-kori változata

Előszó

Elsőre talán egyszerűnek tűnik a válasz: készíts elő egy kamerát, adj hozzá néhány embert és fűszerezd meg egy kis zenével. A látszat csal, ezt ti is megtapasztalhatjátok / megtapasztalhattátok. Gondolom nem véletlénül olvassátok most ezeket a sorokat, valószínűleg hasonlóan lelkes filmnézők illetve leendő filmesek vagytok ti is.

Ha teszünk egy kis időutazást mindenkiben felsejlenek első filmélményének képsorai. Persze most nem a rajzfilmek mesés világára gondolok, hanem az élőszereplős filmek univerzumára.(természetesen az animációs filmek között is vannak zseniális alkotások, gondoljunk csak például az Oroszlánkirály vagy a Shrek című alkotásokra) Amikor a szülők szekrényéből elcsentük azokat a "fekete kazettákat", telis-tele vonzóbbnál vonzóbb címekkel: Démonok, Terminátor, Grease... Vajon mi lehet ez? - gyorsan tanul a gyerek és már indul is a videózás. Aztán ha kifogytunk az otthoni filmekből és már nem volt mit cserélgetni sem, csillapíthatatlan kíváncsiságunk a legközelebbi videótékához vezetett. Mennyi film, padlótól-plafonig, szebbnél-szebb borítók, szerelmes párok, izzadt kommandósok, titokzatos szörnyek, vidám arcok. Éppúgy, mint amikor először vágunk bele valami újba, izgalommal teli adtuk oda a tékásnéninek/bácsinak a filmet és már spuriztunk is haza. Később persze nem mindig tetszett, amit láttunk, de egy jó társaság mindig feldobta a filmélményt. Ha valami félelmeteset választottunk és anyu sem akarta megnézni velünk, összeültünk fiatalok, hiába mondták, hogy nem szabad ilyesmit nézni, - akár egyedül is - mi megtettük.

Az új évezred fiainak persze már szinte semmit nem mond a "fekete kazetta" (VHS) kifejezés. Már évek óta nem adják ki a filmeket ilyen formátumban, hiszen eljött a DVD és az Internet fénykora. A filmek szinte kiváló minőségben váltak elérhetővé a DVD által, mind kép és hang tekintetében, a sok-sok extráról már nem is beszélve, melyekből akár mi is elcsenhetjük a filmkészítés néhány csínyját-bínyját. Az Internet hatalmas médiummá nőtte ki magát, az információk legnagyobb találkozóhelye lett. Már ki se kell mozdulni otthonról, elég egy párszáz ft-os sms, vagy egy ingyenes torrent oldal és bármilyen filmet magunkévá tehetünk pár óra alatt. Arra kalandozhatunk amerre csak a kedvünk tartja, egy-két kattintással pedig máris felgyorsíthatjuk a filmek cselekményét.

Filmeken edzett elménkben egyszercsak felsejlik a gondolat és belső hangunk felkiált : én is ilyet akarok csinálni! Gyilkos porszívó, kiscserkész John McClanek, lézerkardos ovisok. Persze nem mindenkiből válik majd a felnőttkorral igazi filmes, de már maga az az érzés hogy alkottunk vmit, hobbiszinten is csodálatos, egy nagyszerű élmény , örök emlék, amit évtizedek múlva is öröm lesz megnézni.

A többségnél előbb-utóbb alábbhagy a lelkesedés: csak egy jó móka volt. A szerencsések pedig elmondhatják magukról,hogy a hobbijuk a munkájuk. Nem véletlenül említettem a szerencsés szót, hiszen a génekben lévő több-kevesebb tehetség mellé egy adag szerencse is kell, hogy beinduljon a szekér. Egy filmszemlén tartott mesterkurzuson Jancsó Miklós összefoglalta a szakmát: " ...egy mézes dolognak látszik, de több benne a fullánk, mint a méz..." Kis ország, kevés pénz - gondolhatjuk - és kevesebb, mint gondolnánk.

- "Milyen a jó rendező?" - kérdezte egyik alkotótársam

- "Jó rendező az, aki pénz tud szerezni a filmjéhez, hogy megcsinálhassa" - válaszolta Jancsó Miklós

Egy biztos: nem Magyaroszágon a legegyszerűbb filmet készíteni - főleg olyat, amilyet mi elképzeltünk - , de ez ne szegje kedvét senkinek, bízzatok magatokban és ahogy a spártaiak mondták: Never Give Up !