A lap 2010. december 3., 00:18-kori változata

Forrás

A tervezett alkalmazás/megoldás címe

Mit olvasson „Szemünkfénye”? – avagy külcsíny és belbecs a könyvespolcon

A feladat előtörténete

Szülőnek lenni óriási felelősség! Ez a közhely akkor válik hitelessé, ha az emberlánya/fia maga is szülővé válik, és hirtelen rá kell döbbennie, hogy a hétköznapokban hozott jelentéktelennek tűnő döntése, amelyet korábban szinte át sem gondolt, csak cselekedett, ahogy épp a kedve (vagy szíve, vagy hangulata, vagy pénztárcája) diktálta, mára bizony következményekkel járó, komoly, felelősségteljes, következetes, jól átgondolt választássá nőtte ki magát. Vele együtt felnőtt. Felnőtt! Nem is tehetett mást, hiszen, elég ma egy meggondolatlan lépés, és porontyaink máris és visszavonhatatlanul téves irányt vehetnek az eleddig oly féltve őrzött és támogatott lelki, szellemi fejlődésük útján, s amely miatt holnap foghatjuk a fejünket, hogy egy pillanatnyi „odanemfigyelésünket” hogyan, s miként korrigáljuk hosszú hetek megfeszített munkájával. Ilyen lehet például egy rossz szokásunk felvillantása gyermekünk előtt, vagy egy nem kívánt szófordulat elejtése, amely menthetetlenül befészkeli magát a kis ember beszédközpontjába, s képes a legalkalmatlanabb pillanatban előrontani onnan. Ilyen súlyos döntés lehet például a megfelelő szerző, megfelelő meséskönyvének kiválasztása utódaink számára, amely igen sok előkészületet, s ráhangolódást igényel, mivel ezeket az útravalókat (saját tapasztalatból tudom) porontyaink egy életen át magukkal viszik, hordozzák végestelen végig majdani felnőtt életük kapujáig és még jóval azon túl is. Ezekkel a nyomasztó gondolatokkal állok itt (pontosabban ülök) a (virtuális) könyvesbolt (virtuális) polcai előtt és felcsendül fülemben a dallamos mondat Istvántól: „oh, mondd, Te kit választanál?”

A feladat megoldás jelenlegi helyzete és ennek értékelése

Itt állok tehát a könyvespolc előtt és azon tépelődöm, vajon melyik világot vigyem haza az otthonomba és a gyermekem szívébe. (Igen, tudom, kissé giccses lesz az ember- vagy inkább az emberlánya - így az ünnepek közeledtével, de tudjuk be ezt a szösszenetnyi érzelgősséget most a fényhiánynak) Szóval, folytatva a gondolatmenetemet, melyik könyv lenne a legmegfelelőbb alapanyag arra, hogy az otthonunkban toporgó, információk után sóvárgó és azokat félelmetes mennyiségben magukba szippantó lurkóknak megfelelő alapot nyújtson a világról szerzett ismereteik további bővítéséhez. Melyik az a szerző, aki hasonló világot rajzol a hatalmasra nyitott szemek - és ezzel párhuzamosan persze szájak – elé, amilyet én, mint szülő szeretnék feltárni előttük? Melyik az a szerző, aki nem ékel torz értékrendet játékosnak tűnő versikéinek sorai közé? Melyik az az illusztrátor, aki színes, bűbájos, és kedves rajzokkal kápráztatja el a csodákra éhes pillantásokat? Ezt legalább viszonylag hamar, néhány másodperc leforgása alatt el tudom dönteni – vállalva minden következményt- Tetszik, vagy nem tetszik? Kipipálva.

A tervezett megoldás adatvagyonának bemutatása (ANYAG)

A feladatunk megalapozni gyermekeink értékrendjét (kicsit félve használom ezt a szót, túl divatos és elcsépelt kezd lenni, pedig mennyi mindent takar, ami jobbá teheti az életünket). Mivel nem lehet elég korán elkezdeni, javasolnám minden kedves Szülőtársamnak a jelen pillanatot. A szándékkal megvolnánk, de óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan kezdjünk hozzá? Adott számtalan szerző, számtalan művel, akik legjobb tudásuk szerint – legalábbis remélhetőleg – papírra vetik gyermekeink számára megálmodott fikcióikat, s nekünk ezekből kell kiválasztanunk azokat, amelyek jó irányba terelik – de legalábbis nem túlzottan billentik ki onnan – csemetéink gondolatvilágát. Manapság, ha jobban szétnézünk a piacon, rengeteg olyan irományt találunk (szándékosan nem nevezem műnek), amelyek rendkívüli módon alkalmasak arra, hogy fent említett veszélyeket előidézzék. Mi a teendőm? A vizsgált objektumok hasznosság szerinti sorba rendezésével könnyedén eljuthatok a megfelelő ajándékhoz, amelyet megfizethetőnek tartok és méltónak arra, hogy a gyerekszoba könyvespolcán landoljon. Kezdődjön hát a munka!

A feladat által érintett célcsoportok

Az érintett célcsoportok gyermekek, akik kiszolgáltatottan várják és elvárják, hogy a szülők és a szülőkön túli világ eléjük tárja megszerzett és megszerezhető óriási és ennél fogva roppant izgalmas tudáshalmazukat, a szülők, akik a szerzőknek kiszolgáltatva próbálják szavakba önteni az elmondhatatlant. Továbbá a szerzők, akik a kiadóknak kiszolgáltatva küzdenek az irodalom létjogosultságáért, s végül a kiadók, akik a szellemi örökségeket, a művészetet, a kultúrát próbálják közvetíteni a pénz és az egocentrizmus világában. Lássuk be, egyik sem könnyű feladat!

A feladat megválaszolása kapcsán várható hasznosság

A hasznosság ebben az esetben a mi számunkra (és a többes szám első személy alatt most az összes célcsoportot értem) akkor az elvárható legmagasabb, ha a könyv beváltja a hozzá fűzött reményeket, és amellett, hogy kielégíti a kisgyermek igényeit, a szülő pénztárcáját sem fosztja ki túlzottan. Mivel ebben az esetben a fogyasztó nagy valószínűséggel legközelebbi vásárlásakor is szívesen fordul a már „bevált” szerző illetve kiadó munkái felé.

A saját megoldás bemutatása (MÓDSZER)

Módszeremből már a korábbiakban fel-felvillantottam néhány szilánkot, de vegyük most sorra, hogy milyen attribútumok szerint próbálom a minden túlzás nélkül gigantikus mennyiségű értékesítésre váró gyermekkönyv – vagy inkább gyermekeknek íródott könyv - közül kihámozni a számomra – vagy inkább gyermekem számára- a legmegfelelőbb kiadványt. A szerző számomra ismert-e, vagy sokkal inkább: elismert-e? Talán így kifejezőbb. Bár elmondhatom, hogy alapjában véve szeretem az izgalmakat, de ez az eset kifejezetten nem az, amelyben hajlandó vagyok bármi nemű kockázatvállalásra, fent említett okokból. A mű hány oldalból áll? Ez a tulajdonsága lehetne leginkább alkalmas arra, hogy értékét kifejezhesse, ha nem lennénk tudatában, hogy a mennyiségnél mennyivel fontosabb jelen esetben a minőség. A könyv tartóssága és vizuális tulajdonságai, vagyis, hogy külcsíny tekintetében hol is helyezkedik el a képzeletbeli, szubjektív Pélianyukatoplistán? Jár-e hozzá DVD vagy CD melléklet, amellyel még közelebb hozhatjuk szemünk fényéhez az olvasott világot, kedves hőseit, azok történeteit? Vagy esetleg egy sorozat részei, amelyekből már volt szerencsénk megvásárolni – legjobb esetben ajándékba kapni valakitől - korábbi példányt, s azok természetesen be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket? Ezek szintén sokat emelhetnek a mű rangján, feltéve, ha nem lendítik túl magasra a mindig mérvadó és sajnos leginkább korlátozó tényezőt: az árat! Mindezeket mérlegelve igyekeztem kiszűrni a családom számára legoptimálisabb megoldást.

Az eredmények értelmezése (EREDMÉNY)

A vizsgálat során 7 szerző 8 művét vizsgáltuk 10 attribútum mellett. A vizsgált termékek becsült hasznosságát, ha úgy tetszik, értékét az áraikhoz viszonyítjuk, akkor a sorrend a következő:

1. Bartos Erika: Zsákbamacska NEM TÉVEDÉS, HOLTVERSENYBEN 1. Bartos Erika: Bárányfelhők 3. Péter Erika: Verselhetek 4. Nyulász Péter: Miazami 5.Móra Ferenc: Zengő ABC 6. Gryllus Vilmos: Maszkabál 7.Weöres Sándor: Bóbita 8. Füzesi Zsuzsa: Mondókáskönyv

Ajánlások megfogalmazása (KÖVETKEZTETÉS)

Mit is tehet ilyenkor egy jó – de legalábbis magát jónak értékelő – szülő? Mivel holtverseny lett, két darab könyvet fogunk vásárolni… tiszta sor. Na, de két - szinte egyforma – könyvet megvásárolni balgaság volna (két gyermekem van ugyan, de mégsem követem el ezt a baklövést a lehetőségek ilyen tárházának kapujában). Sutba dobva a tények száraz valóságát, a logikus döntések megalapozottságát, érzelmi alapon, ki tudja milyen hatásoknak köszönhetően, nosztalgikus hangulatba keveredvén leemelem a (virtuális) könyvespolcról Weöres Sándor: Bóbita c. könyvét, s belehelyezem a (virtuális) kosaramba, s ezáltal a gyermekem (valóságos) szívébe. Mert ennek a könyvnek ott a helye!

Az információ többletérték lehetőségének levezetése (VITA)

A mese szerepe az, mint ahogyan a habarcs a téglákat tartja össze a házban, úgy fogja össze a kisember élményeit, tudását a kis agyában. Ezért is gondolom úgy, hogy nem mindegy, milyen alapanyaggal dolgozik a szülő. Habár nem varázsolhatjuk rögöktől mentessé gyermekeink életútját, azért próbáljuk meg a lehető legbiztosabb alapokra helyezni azt a mézeskalács házikót, amelyet életük végéig magukban hordanak majd; a lelküket. Ez a legkevesebb és a legtöbb is egyben, amit megtehetünk értük!

Lépcsős függvény átforgatása szakértői rendszerként értelmezhető táblázatba

Kapcsolódó, ill. konkurens megoldások, dokumentumok