„Természetes nyelvek kezelése” változatai közötti eltérés

A lap 2005. november 17., 20:37-kori változata

Angol megnevezés: ...

Történeti modul

1998:A kérdés egyben szintaxis és szemantika kapcsolatához is kötődik. A szimbólummanipulációs rendszerek tisztán szintaktikaiak; az algoritmus a szimbólumok egymásba való komputációs átalakítását és kapcsolatrendszerét határozza meg. Az interpretáció itt sem hoz megnyugtató megoldást, mivel a szemantika a gép számára megintcsak külső lesz. Ezen kívül a metamatikai reprezentáció meglehetősen szegényes nyelvet tesz lehetővé. A természetes nyelvek gazdagsága nem egykönnyen implantálható mesterséges rendszerekbe (olyan okok miatt, mint pl. a kontextusfüggőség), ez pedig megkérdőjelezi, hogy a gépi szimbólumfeldolgozás ténylegesen az emberét modellálja-e.[1]

2001:Napjaink elméleti nyelvészetét a Chomsky által lassan fél évszázada bevezetett (Chomsky 1957) és azóta – sokak, többek között Chomsky által is – módosított generatív grammatika valamely variánsának a használata jellemzi. E szerint a természetes nyelvek végtelen sok mondata leírható egy véges szótár és egy – szintén véges számú rekurzív szabályból álló – szabályrendszer segítségével. A szótárban azért van véges számú elem, mert mindössze a nyelv egy adott időpillanatbeli állóképét rögzíti, minthogy a Chomsky-modellben nem a nyelvi változás, hanem az egy adott időpontban a beszélő által működtetett nyelvi modell leírása a cél. Az általa egyébként performanciának nevezett terület hivatott a nyelvhasználatot kezelni, de a nyelvi képesség, azaz a nyelv „igazi” tudása, az ún. kompetencia a generatív nyelvleírás valódi tárgya. Jogosan jegyezhetjük meg, hogy az ember nyelvi képességeinek effajta felfogása elég nehezen kezelhető, ha arra gondolunk, hogy egyetlen nem ismert szó még nem jelenti az emberi információfeldolgozás végét, sőt, magát az ismeretlen értelmű szót is általában meg tudjuk nevezni. Például Petőfi magyar nyelvi képességeit senki sem kérdőjelezi meg, még akkor sem, amikor a latinos műveltségűek számára nyilvánvalóan jobban, mások számára kevésbé pontosan érthetők a Diligenter frekventáltam iskoláim egykoron, Szekundába ponált mégis sok szamár professzorom. sorok egyes részei.[2]

2004: A természetes nyelvek egyik sajátossága a rájuk jellemző karakter eloszlások és sajátos karakter szekvencia eloszlások. Például az angolban jóval gyakoribb egy nagy dokumentum korpusz esetén a *th* karakter szekvencia, mint a magyar nyelvben. Ez szemléletesen azt jelenti, hogy több olyan szó van az angol nyelvben, amely tartalmaz *th* karakterpárt. Sok nyelvnek vannak sajátos karakterei is, amelyek más nyelvek karakterkészletének nem elemei, mint például az ékezetes betűk, vagy extrém eseteket említve, az arab, kínai vagy japán nyelv karakterei. Azonban ilyen karakterek érzékelése esetén sem mondhatjuk egyértelműen, hogy az egész dokumentum pl. német nyelvű, mert előfordulhat, hogy csak egy német kifejezés vagy tulajdonnév fordul elő egy spanyol szövegben. [3]

2005: A filozófia története során akadtak olyan filozófusok, akik úgy vélték, hogy (1) a természetes nyelvek kétértelműségük és homályosságuk miatt alkalmatlanok a szabatos gondolatok megfogalmazásra (2) létrehozható és létrehozandó egy olyan mesterséges nyelv (esetleg egy természetes nyelv formalizálásával), mely már mentes ezektől a hibáktól és mely ebből adódóan a filozófia valódi nyelve (is) lehet.

A fenti állásponttal szemben sok minden felvethető:

-Miért van az, hogy ténylegesen senki sem használ ilyen nyelveket teljes filozófiai értekezések írására?

-Hogyan vezetnénk be az új nyelvet? Ha természetes nyelvek segítségével, akkor nem "fertőzi-e" meg a természetes nyelv "kétes" szemantikája a mesterséges nyelvet is?

-Nem azt mutatja-e a filozófia története, hogy a kétértelműségek mindig kiküszöbölhetőek megfelelő természetesnyelvi parafrázis segítségével? [4]

Ontológiai modul

• ...

Ellentmondások és vitatott kijelentések modulja

• ...

Definíciós modul

• ...

Tesztkérdések modul

• ...

Ajánlott irodalmak modulja

• ...