A lap jelenlegi, 2008. június 11., 10:32-kori változata

Előszó

(SZIE GTK BSC ISZAM3: Multimédia2, 2008/2009 - a tárgy célja: egy profi naplóján keresztül megismerkedni azokkal a kihívásokkal és megoldásokkal, melyek sikeres/díjnyertes alkotásokat alapozhatnak meg. A minimális elvárás a diplomamunkák bemutatását támogató alkotások színvonalas kialakítása...)

Elsőre talán egyszerűnek tűnik a válasz: készíts elő egy kamerát, adj hozzá néhány embert és fűszerezd meg egy kis hanggal/zenével. A látszat csal, ezt már megtapasztalhattátok. Gondolom, nem véletlenül olvassátok most ezeket a sorokat, valószínűleg hasonlóan lelkes filmnézők illetve leendő filmesek vagytok ti is...

Ha teszünk egy kis időutazást mindenkiben felsejlenek első filmélményének képsorai. Persze most nem a rajzfilmek mesés világára gondolok, hanem az élőszereplős filmek univerzumára.(Természetesen az animációs filmek között is vannak zseniális alkotások, gondoljunk csak például az Oroszlánkirály vagy a Shrek című alkotásokra.) Amikor a szülők szekrényéből elcsentük azokat a "fekete kazettákat", telis-tele vonzóbbnál vonzóbb címekkel: Démonok, Terminátor, Grease... Hmmm...Vajon mi lehet ez? - gyorsan tanul a gyerek és már indul is a videózás. Aztán, ha kifogytunk az otthoni filmekből és már nem volt mit cserélgetni sem, csillapíthatatlan kíváncsiságunk a legközelebbi videótékához vezetett. Mennyi film, padlótól-plafonig, szebbnél-szebb borítók, szerelmes párok, izzadt kommandósok, titokzatos szörnyek, vidám arcok. Éppúgy, mint amikor először vágunk bele valami újba, izgalommal telve adtuk oda a tékásnéninek/bácsinak a filmet és már spuriztunk is haza. Később persze nem mindig tetszett, amit láttunk, de egy jó társaság mindig feldobta a filmélményt. Ha valami félelmeteset választottunk és anyu sem akarta megnézni velünk, összeültünk fiatalok, hiába mondták, hogy nem szabad ilyesmit nézni, - akár egyedül is - mi megtettük...

Az új évezred fiainak persze már szinte semmit nem mond a "fekete kazetta" (VHS) kifejezés. Már évek óta nem adják ki a filmeket ilyen formátumban, hiszen eljött a DVD és az Internet fénykora. A filmek szinte kiváló minőségben váltak elérhetővé a DVD által, mind a kép, mind a hang tekintetében, a sok-sok extráról (werk filmről) már nem is beszélve, melyekből akár mi is elcsenhetjük a filmkészítés néhány csínyját-bínyját. Az Internet hatalmas médiummá nőtte ki magát, az információk legnagyobb találkozóhelye lett. Már ki se kell mozdulni otthonról, elég egy párszáz forintos sms, vagy egy ingyenes torrent oldal és bármilyen filmet magunkévá tehetünk pár óra alatt. Arra kalandozhatunk, amerre csak a kedvünk tartja, egy-két kattintással pedig máris felgyorsíthatjuk a filmek cselekményét.

Filmeken edzett elménkben egyszer csak felsejlik a gondolat és belső hangunk felkiált : én is ilyet akarok csinálni! Gyilkos porszívó, kiscserkész John McClane-k, lézerkardos ovisok. Persze nem mindenkiből válik majd a felnőttkorral igazi filmes, de már maga az az érzés, hogy alkottunk valamit, hobbiszinten is csodálatos, egy nagyszerű élmény, örök emlék, amit évtizedek múlva is öröm lesz megnézni. Az első üzleti értékkel bíró kihívások a családi/baráti rendezvények megörökítésével kezdődnek, melyek kapcsán elrettenéssel tapasztalhatjuk, mennyire mozog, ugrál, csapong a kamera, milyen torzak a fényviszonyok, milyen idétlenek a szereplők, mennyire előnytelen képi szempontból a helyszín, mennyire nem az jön vissza a képről, amit átélni véltünk... S milyen "sokat" kérnek a profik, ha első kudarc élményünk nyomán lemondunk a házi videózásról... A nyersanyag elkészítése és ennek nehézségeit tovább fokozza az így rendelkezésre bocsátott anyag archiválása: illene a butácska, élvezhetetlen részeket kivágni, esetleg néhány odaillő effektussal a fragmentumokat "filmmé" fűzni, hogy baráti/rokoni körben ne legyen olyan snassz a butyuta részek unalmas kavalkádja... S itt az első időt rabló szenvedések után sokan ismét a "drága" profikhoz fordulnak...

A többségnél tehát előbb-utóbb alábbhagy a lelkesedés: csak egy jó móka volt. A szerencsések pedig elmondhatják magukról,hogy a hobbijuk a munkájuk. Nem véletlenül említettem a szerencsés szót, hiszen a génekben lévő több-kevesebb tehetség mellé egy adag szerencse is kell, hogy beinduljon a szekér. Egy filmszemlén tartott mesterkurzuson Jancsó Miklós összefoglalta a szakmát: " ...egy mézes dolognak látszik, de több benne a fullánk, mint a méz..." Kis ország, kevés pénz - gondolhatjuk - és kevesebb, mint gondolnánk.

- "Milyen a jó rendező?" - kérdezte egyik alkotótársam.

- "Jó rendező az, aki pénz tud szerezni a filmjéhez, hogy megcsinálhassa" - válaszolta Jancsó Miklós.

Egy biztos: nem Magyaroszágon a legegyszerűbb filmet készíteni - főleg olyat, amilyet mi elképzeltünk - , de ez ne szegje kedvét senkinek, bízzatok magatokban és ahogy a spártaiak mondták: Never Give Up ! folyt.köv...

Gondolatok a technológiákról, avagy mit lehet és kell megtanulni?

"Egyszer egy híres filmes azt mondta: "Amit tudnod kell a filmről, egy hét alatt megtanulhatod." Túl nagylelkű volt. 10 perc alatt is meg van az egész." - mondta Robert Rodriguez, megannyi klasszikussá vált film alkotója. De hol is kezdődik ez az egész? Mielőtt még kamerával a kezünkben elkezdenénk kísérletezgetni, érdemes fejleszteni tudásunkat egy kis alapozással. Hiszen miből is áll egy film (vö. kombinatorika)? Leegyszerűsítve a dolgot képkockák sorozatából, pontosabban jól (? hogyan is mérjük a JÓT?) megkomponált képek sorozatból. Járjunk figyelmesen, lássuk meg a szépet és próbáljuk meg (!itt jön a technika: miért nem sikerül visszaadni pl. azokat a fényeket, hogyan filmezzünk sötétben játszódó jeleneteket? hol kell animáció, kaszkadőr, trükk?) rögzíteni egy képre azt, ami megfogott minket az adott környezetben. Ez lehet bármi: egy arckifejezés, a fények játéka, formák és alakok kombinációja, növény, állat, akármi. Oké, - azt hiszem megvan - és lenyomjuk az exponáló gombot. Hmmm... Valami nem stimmel. Ez így nem is mutat olyan jól, mint ahogy én ezt megláttam. Ez gyakran megesik, főleg a kezdetekben, de kellő gyakorlattal (?milyen lépéseken keresztül lehet gyorsan és nagy gyakorlatra szert tenni?) bárkinek sikerülhet a megfelelő kép megalkotása.

Kitapasztalni. Fő jelszavunk nyugodtan lehet az előbbi szó is. Persze néhány alap dolgot (?lista: felsorolás!) nem árt, ha könyvekből vagy szakemberektől sajátítunk el, mielőtt kimegyünk a terepre. Ilyen például, hogy normál esetben a képen/filmen az alábbi dolognak teljesülnie kell, hogy kívánatos legyen a kép/film: az emberi arc színe, a fű zöldje és az ég kékje. Ezeknek stimmelnie kell, kivéve ha az elképzelés más képi világot kíván meg. Filmeknél itt a flashback (visszaemlékezős) jelenetekre kell gondolni, vagy például a sci-fiknél és drámáknál a különféle szűrők használatára a hangulat megteremtéséhez.

A mai digitális fényképezőgépek szerencsére már nagyban megkönnyítik a fotózást, gondolok itt például a felvételi segédvonalakra, amelyek kilenc egyenlő részre osztják a kijelzőt. Ez a kép tárgyának megfelelő kompozicionálásában segít. Ha a kép közepére helyezzük alanyunkat, az gyakran egysíkúvá válik, kapásból oda nézünk, a környezetével nem is foglalkozunk, vagy nem is tudunk, mert ezáltal épp nem is látszik rendesen. A vonalak metszéspontjában elhelyezett dolgok sokkal kívánatosabbá teszik a képet, teret és nyomatékot kap a környezet, a hangulat megtölti a fotót. Ezt szaknyelven harmadolási szabálynak hívják.

Nem kell aggódni amiatt,ha netán csak 3-4 megapixeles gépünk van, a pixelszám annyiban befolyásolja a minőséget, hogy mennyire tudjuk nagyítani a képet, úgy hogy annak minősége még élvezhető maradjon. A több nem szükségképpen jobb. Tegyük fel, kiadjuk feladatnak két embernek - az egyiknek 4, a másiknak 7 megapixeles gépe van -, hogy fényképezzék le a mezőn azt a piknikező párt. Ha a szerényebb géppel dolgozó jobban meglátja a témában rejlő lehetőséget, a megfelelő szögből és irányból kattint a profibb géppel rendelkező egyénnél, akkor hiába a nagyobb felbontású gép, ha a másik által készített képen szebbek a színek, tónusok és ötletesebb a kompozíció.

Rengeteg a gyárilag beállított jelenet üzemmód is, melyek az adott témában (éjszakai felvétel, portré, sport stb.) általában a legjobbat hozza ki a felvételből. De ne felejtsük el, hogy mi is meghatározhatjuk az expozíciót, a fehér-egyensúlyt és a fényérzékenység mértékét is. A világos homok, a hó és az összefüggő egyszínű területek megzavarják a gép automatikus beállításait és alulexponált (sötétebb, mint kellene) vagy túlexponált (világosabb, mint kellene) lesz a kép, az objektum és a háttér megvilágításának nagymértékű eltérése miatt. Nyugodtan kísérletezzünk a különféle beállítások variációival, a különbség adott helyzetben szemmel látható lesz, a kép színvilágát és hangulatát illetően mindenképp pozitív irányban. Ha mindezek mellé még a zár-sebességel is eljátszunk mozgó témák esetén, különösen egyedi képekkel bővíthejük gyűjteményünket.

...

Gondolatok a művészetről, avagy amit nem lehet megtanulni?

Egy friss élmény kapcsán indítanám el a bekezdés kezdő sorait. Pár napja premiervetítésen láttam a Speed Racer című alkotást. Röviden annyit kell tudni róla, hogy a Mátrix rendezőinek legújabb filmje, amely egy japán anime sorozat nagyvásznas adaptációja. Most nem a filmről szeretnék mesélni, sokkal inkább az azt körülvevő reakciókról. Már jóval a bemutató előtt kijött az első előzetes, amiből már akkor lehetett látni, hogy itt valami egészen egyedi dologgal állunk szemben. Ezután és azóta is rengeteg fórumon, írásban és szóban egyaránt, nagyrészt pocskondiázó elmélkedések láttak napvilágot. Így rossz meg úgy rossz, csiricsáré baromság. Mostanság gyakran elhangzik az a mondat, hogy Hollywood mennyire ötlettelen, mindig csak a folytatásokat meg a gagyi sablonfilmeket ontja magából. Szerencsére mindig vannak olyan alkotások - bár lényegesen kevesebb számban - amelyek "mernek" ötletesek, merészek, egyediek lenni. Mi erre a közönség válasza? A kedvező kritikák ellenére észre sem veszik a filmet vagy ha pedig mégis, hevesen "ellenállnak" neki. Jó esetben nagy siker lesz, legutóbb ilyen volt például a számos elismerést és díjat méltán begyűjtő Juno.

A mostani rohanó világban, ahol általában mindenkinek a megszokott menetrend szerint telnek napjai, gyakran hajlamosak vagyunk leszólni az új, szokatlan, egyedi dolgokat. Ez meg mi?! Pfff... Téma lezárva. Ahhoz, hogy mi is a megfelelő tartalommal tudjuk felruházni leendő alkotásunkat, meg kell érteni másokat, mások alkotásait vagy legalább megpróbálni. Félreértés ne essék, néha engem is elkap a hév, de ha már mondjuk tízből ötször félretesszük "sablonos" énünket és kitekintünk a nagyvilágba, akkor már jó úton haladunk. Egyébként a Speed Racer-t minden leendő filmesnek és nyitott gondolkodású filmnézőnek szívből ajánlom. Legfőképp zseniális képi megoldásai miatt, szó szerint százával (LISTA = akár külön oldalra is!) bombáznak minket a jobbnál-jobb ötletekkel és beállításokkal, maga a film is kerek egész és szórakoztató, néhány apró hibától eltekintve. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szédítő látvány kifejezés a film által új értelmet nyer és ez nem mindenkinek fog majd tetszeni. Ahogy a Sin City képregénnyé változtatta a filmet, úgy a Speed Racer rajzfilmmé. A többit majd meglátjátok.

...

...

Checklist

Ezen oldal, ill. a kapcsolódó társ-oldalak célja, hogy a lehető legstrukturáltabban, azaz például listákba szedve adjon támpontok ahhoz, milyen szempontok alapján lehet jóról/rosszról, ill. újdonságról/sablonosságról beszélni (ez lenne ugye a quasi filmművészet-történet dióhéjban, ill. inkább "mátrixban"), ill. ezek mögött milyen MEGTANULHATÓ technológiák vannak, s ezek közül is kiemelve azt, amit ma egy szakigazgatási, ill. agrármérnök szakember illik is, hogy legalább megrendelői, tesztelői szinten értsen, tudjon, s az sem árt, ha a kivitelezéshez is konyít persze valamit... De már megrendelni is tudni kell! Különben: sok pénzért is csak sablont kapunk, abból is zömmel a gagyit... (?!)

Hogyan segíti a technológia a művészetet, avagy egy potenciális filmkritikai szakértői rendszer alapjai?

...

...

...