A lap 2010. november 25., 15:17-kori változata

Bevezetés, miért ez a dolgozatom témája

Dolgozatomban az Európai Unió azon tagországainak összehasonlítására vállalkozom, melyeknek a fizetőeszköze még nem az Euró, vagyis nem tagjai az Euró zónának. Az összehasonlítás eredményeként arra szeretnék választ kapni, hogy a 2010.év májusában megjelent Kovergenciajelentés alapján melyik országokban várható leghamarabb az Euró, mint hivatalos fizetőeszköz bevezetése. Ez a téma azért is tűnik időszerűnek, mert a gazdasági válság hatására az előzetesen bejelentett és tervezett bevezetési dátumok kitolódtak.

Az Európai Unió rövid bemutatása

A ma ismert elnevezése 1993-ban lépett hatályba a Maastrichti Szerződés aláírásával. Integráció, mely nem egyszerűen egy politikai-gazdasági társulás, hanem sokszínű érték- és életközösség is az ott élő emberek számára. Alappillérként jelennek meg benne a demokratikus elvek (emberi jogok, szolidaritás, demokratizmus) polgárai számára igyekszik békét, biztonságot és stabilitást nyújtani. Az EU célja: a nemzetek feletti Európa megteremtése, a közös jövőt építése és a közös jólét biztosítása.

Út az Euró bevezetéséhez

A Gazdasági és Monetáris Unió megvalósulásának legfőbb kritériuma a közös valuta (common/ single currency) bevezetése. Célja az árstabilitás és a közös valuta értékállásának biztosítása, az euró-övezet monetáris politikájának alakítása, tehát megállapítható, hogy a gazdasági integráció legfejlettebb formájának kialakítása. A nemzeti fizető eszközöket felváltó pénzt, 1995-ben a madridi csúcson nevezték el Eurónak, majd 1998-ban Brüsszelben a tagállamok pénzügyminiszterei és bankelnökei rögzítették az Euró és a nemzeti valuták közötti átváltási arányokat, ezzel megszüntetve az árfolyam-ingadozásokat az euró-régión belül. Az árfolyamkockázat eltűnése, a tranzakciós költségek mérséklődése, valamint az egységes pénzügyi piacon meglévő verseny hatására a fogyasztók a pénzügyi szolgáltatások minőségének javulására és kedvezőbb áralakulására számíthattak a résztvevő országokban. Az áttérés egyszeri költségei jelentősek voltak, melyek elsősorban a bankoknál jelentkeztek. Az euró bevezetésének előkészítése során a felvetődő jogi, technikai és egyéb problémák megoldására az Európai Unió intézményei (a brüsszeli Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa), valamint a nemzeti hatóságok rengeteg eljárást és működési szabályt alkottak. A közösségi és a nemzeti hatóságok, valamint a piaci szereplők több éves előkészítő munkálatainak eredményeként az euró bevezetése 2002.március 1-én megtörtént, amely mára stabil fizetőeszköznek számít a nemzetközi valutapiacon.

A konvergencia kritériumok rövid bemutatása

Maastrichti kritériumoknak is nevezik az Euró bevezetésének főbb feltételeit, mivel a Maastrichtban aláírt szerződésben határozták meg őket először.

• Árstabilitás/ infláció alakulása

A magas fokú árstabilitást, vagyis az árak viszonylagos változatlanságát kell a tagállamoknak elérnie és megtartania. Az infláció, melyet a fogyasztói árindexszel mérnek a vizsgált 1 évben legfeljebb 1,5-kal lehet magasabb, mint az Unió három legalacsonyabb inflációjú tagországának átlaga.

• Költségvetési hiány alakulása

Stabil kormányzati, pénzügyi pozíciók elérése érdekében a költségvetési hiány nem haladhatja meg az éves hazai össztermék (GDP) 3%-át.

• Hosszú lejáratú államkötvények hozama

A kamatok konvergenciájának értelmében, az éves átlagos nominális hosszú lejáratú kamatráta maximum 2%-kal lehet magasabb az infláció tekintetében legkedvezőbb helyzetben lévő három tagállam kamatszintjének átlagánál.

• Államadósság alakulása/ GDP százalékában

Az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a GDP 60%-át.

• Nemzeti valuta stabilitása

Két éven belül ne legyen szükség a valuta egyetlen másik tagország valutájával szembeni leértékelésére.