A lap 2006. december 21., 16:02-kori változata

Történeti modul

Aristoteles Politika c. művében így ír az emberi kapcsolatokról Kr.e. kb. 328 körül: "... az ember természeténél fogva társas élőlény... A társadalom természet szerint előbbre való, mint az egyes ember... Aki nem képes a társas együttélésre, vagy akinek autarkiája folytán semmire sincs szüksége, az nem része a társadalomnak, mint az állat vagy az isten..."

Az emberi kapcsolatok létszükséglet-értékét tehát már az ókorban felfedezték. Jelentősége a valóság megismerésének előrehaladásával, az emberi kultúra gyarapodásával növekedett. Mára pedig az emberi kapcsolatok, következésképp a kommunikáció vizsgálata a tudományos megismerés egyik fontos kérdésévé vált.

Médiaforradalmak az emberiség történetében

(i. e.) 3000 k. a mezopotámiai ékírás kialakulása 1700 k. alfabetikus írások a Közel-Keleten 1000–800 k. a görögök átveszik a föníciai bet?ket (i. sz.) 4–5. sz. a kódex-formátum elterjedése 9. sz. Karoling írásreform 13–14. sz. a papír elterjedése Európában 1455 Gutenberg feltalálja a szedés-nyomást 1501 az ősnyomtatványok korszaka véget ér 16. sz. közepe a nyomtatott könyv kiszorítja a kézzel írott kódexeket 17. sz. a nyomtatott könyv tömegcikké válik 1837 Morse digitalizálja az ábécét 1873 Dewey bevezeti a tudományok Egyetemes Tizedes Osztályozását 1890 Hollerith feltalálja a "lyukkártya computert" 1895 a katódsugárcső felfedezése 1948 Bardeen, Brattain és Shockley megépíti az első tranzisztort 1977 az első Apple személyi számítógép (PC) megépítése 1979 Megszületik az első szövegszerkesztő program (WordStar) 1983 az internet létrehozása 1984 Gibson definiálja a "kibertér" fogalmát; 1 000 felhasználó az interneten 1985 a CD-ROM kifejlesztése; megszületik a Windows 1.0 1987 10 000 internet-felhasználó 1989 Tim Berners Lee bevezeti a "világhálózat" (World Wide Web) fogalmát 1989 1 00 000 internet-felhasználó 1992 1 000 000 internet-felhasználó 1995 10 000 000 internet-felhasználó; az Altavista keresőprogram 15 millió oldalt indexel 1997 az első csak hálózaton m?ködő (NC) számítógépek kifejlesztése

Definíciós modul

• A kommunikáció szó a latin "communicare" igéből származik, jelentése: valamit közössé tenni, közösen tanácskozni, valamit átadni egymásnak. Az újkori nyelvekben a szó internacionális kifejezéssé vált, jelentése gazdagodott, több értelemben is használják. **Jelenthet szállítást (mármint emberek és terhek szállításának technikai eszközeit, sőt a szállítás szervezési formáit is)
  • összeköttetést
  • érintkezést
  • tájékoztatást
  • (hírközlést)
  • ismeretek, információk átadását, cseréjét valamilyen erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer segítségével.

(Kommuna, kommün, kommunizmus stb. mind egy szótőből fakad a közös, a közösség, a kapcsolat alapjelentésből.)

A kommunikáció főbb jellemzői:

A három legfontosabb paraméter, amivel az ábrán látható módon a kommunikáció fejlődését is jellemezhetjük:

• sebesség
• hatótávolság
• adattömeg

A kommunikációhoz az alábbi fő elemek szükségesek:

• adó - a jelek továbbítására szolgáló berendezés, az információforrás helyén
• vevő - a jelek vételére szolgáló berendezés, azon a helyen, ahol szükség van a küldött információra
• összeköttetés - az adó és a vevő közti közeg, amely átviszi, közvetíti az üzenetet

Széles értelemben a szervetlen és a szerves anyag szerveződéseit is tekinthetjük kommunikációnak, hiszen atomok, molekulák érintkeznek, kapcsolódnak egymáshoz, s az anyagnak új formája, minősége jön létre ezekből az érintkezésekből, kapcsolódásokból. A tudomány (a tudományok) szóhasználata mégis elkülönítette a kommunikáció fogalmát az élő szervezetre, azon belül is elsősorban az állatvilágra és az emberre. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a sokjelentésű fogalom az élő szerveztek körében igaz minden árnyalatában, tartalmi változatosságában.

Kommunikáció területei

A kommunikáció meghatározása azonban akkor teljes, ha mindenfajta kommunikációt magában foglal. Ennek megfelelően a kommunikáció területei a következők:

*Kommunikáció információelméleti - kibernetikai értelemben, azaz információátadás mindenféle rendszerben (az embertől is függetlenül létező kommunikáció az atomok világától a galaktikákig). 

*Kommunikáció technikai értelemben - információátadás emberalkotta, technikai rendszerekben (telefon, számítógépek stb.). 

*Társadalmi kommunikáció - információátadás az emberek között a társadalmi szféra rendszereiben. 

*Biológiai kommunikáció - az élő szervezetek különféle rendszereiben folyó - többnyire biokémiai úton indukált - információátadás.

Szűkebb értelemben tekintjük emberi vagy humán kommunikációnak a biológiait és a társadalmit.

A telekommunikáció

A telekommunikáció definíció szerint a nagy távolságra történő kommunikáció. Az elnevezés a görög tele=távoli szóból származik (ld. televízió - távolba látó készülék, telefon, telegráf, ...stb.). A "telekommunikáció" elnevezés többnyire elektromos jelek átvitelét jelenti, azaz az energiát (az emberi hangot, zenét, ... stb.) az adónál először elektromos jellé alakítják és úgy továbbítják a vevőhöz, a kettőt összekötő közegen keresztül.

A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei:

• • A kommunikáció tehát szükségszerű és többszintű: az ember képtelen nem kommunikálni. Az elemi kommunikációs törvények leginkább két ember közvetlen kommunikációs folyamataiban vizsgálhatók egyszerűen azért, mert ezekben a folyamatokban minden emberi érzékszerv szerepet játszik, de legfőbbképp a látás és a hallás.

• • Minden kommunikáció társadalmi közegben: kontextus-ban zajlik, ezt minden vizsgálatnál figyelembe kell venni.

• • Az ember biológiai, lélektani és szociológiai vizsgálati szempontjainak és módszereinek együttes figyelembevétele szükséges a kommunikációs gyakorlat elemzéséhez, következtetések levonásához.

Az emberben működő biológiai és pszichológiai folyamatokra épülnek ugyanis a személyiség értelmi (kognitív) és érzelmi (emocionális) történései, amelyek a többi ember számára a viselkedésben válnak felfogható jelenséggé. A személyek közötti közvetlen kommunikációs folyamatokban tehát egyaránt fontos szerepet játszik a gondolkodás, a megértés, a következtetés, lényegkiemelés, rendszerezés stb., - mint a személyiség kognitív "működése" - továbbá pozitív és negatív érzelmeink - mint a személyiség környezetéhez fűződő viszonyának emocionális minősítése. A két folyamat egymástól elválaszthatatlan és a személyiségen belül zajlik. Mások számára a viselkedésben mutatkozik meg, amelyet szociális és szociálpszichológiai tényezők szabályoznak.

• • Az emberek közötti kommunikációs viszony - pontosabban viszonyrendszer - rendkívül bonyolult jelenségek és folyamatok összessége, megismerésük a tudományoknak még hosszú ideig feladatokat fog adni. Épp ezért az alábbi kommunikációs modell bizonyos fokú leegyszerűsítése a tényleges jelenségnek, illetve a jelenség összetevőinek.

A továbbítás mindig csak a továbbító eszköz saját nyelvén történhet: pl. hang, fény, elektromos hullámok segítségével. Az információk tartalmát a továbbításhoz, részekre bontva át kell fordítani az emberi nyelvről a továbbító eszköz jeleire, majd továbbítás után értelmezés céljára vissza kell alakítani. Ezt az átalakítást kódolásnak nevezzük. A kódolás valamely információ átalakítása egyezményes jelekké. A továbbítás megkönnyítése céljából használt egyezményes jelet kódnak nevezzük. A kód megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere mellyel valamely információ egyértelműen meghatározható. Kódoknak tekinthetők az egyes nyelvek szavai és az egyéb fogalmak kifejezésére általánosan használt jelölések a számjegyek, írásjelek, képletek. Eredményes kommunikáció csak tervszerűen kiépített kommunikációs rendszerben lehetséges. A bekerült és a felhasznált kijövő adatok közötti összefüggések azonos értelmezése alapvető fontosságú.

Az információ megjelenési formái és az információ befogadása:

Megjelenési formák:

• a. A beszéd

• b. Írott anyagok

• c. Nyomtatott anyagok

• d. Hírközlés

• e. Számítógép, mint informatikai eszköz

• f. Telekommunikáció

Ajánlott irodalom modul

• PSZF-SALGÓ [[1]]

Barnkopf Zsolt: A kommunikáció könyve (2002)

James A. Anderson: A kommunikációelmélet ismeretelméleti alapjai (2005)

Rivers-Matthews: Médiaetika (1999)