„Máté-effektus” változatai közötti eltérés

A lap 2005. november 16., 10:21-kori változata

Angol megnevezés: ...

Történeti modul

• OGIL-forrás: A Máté effektus a tudományban tapasztalható szociális folyamatokat magyarázza, de érvényessége más területekre is kiterjeszthető. Sajnos nehezen bizonyítható, hogy a tudományos elismerés valójában mi okból koncentrálódik a már elismert kutatókon (ennek magyarázatára több elmélet is született). Ugyanakkor a Máté effektus ereje ellen szól, hogy ma is sok ismeretlen kutató jut világhírre.[1]

• Az ún. „Máté-effektus” az olvasás- és könyvtárszociológiában

Gereben Ferenc

"Aki szegény, az a legszegényebb..." (József Attila)

Az Újszövetségi Szentírásban, Máté apostol evangéliumában szerepel a meglehetősen jól ismert példabeszéd a szolgáinak talentumokat osztó, majd elszámoltató Gazdáról. Maga a történet is nagyon érdekes és tanulságos (ez az a szentírási hely, amely az eredetileg nagyobb pénzösszeget jelölő talentum szó jelentését átfordította egy képletesebb: a szellemi képességeket, a tehetséget jelölő tartományba), de különösen figyelemfelhívó, sőt mellbevágó a befejezés, amely mintegy a példabeszéd tanulságát foglalja össze: „Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.” (Mt 25, 29-30.)

Most vonatkoztassunk el az adott „locus” teológiai üzenetétől, és attól is, hogy ez az idézet sérti-e és mennyiben a hétköznapi igazságérzetet, s ne tegyünk mást, mint hogy a fönti következtetést vessük egybe néhány művelődésszociológiai (konkrétabban: olvasásszociológiai) tapasztalattal. [2]

• Máté evangéliuma

A talentumokról szóló példázat (25, 14-30) (Lk 19, 11-27)

14. «Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülõ ember hivatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képességei szerint, és elment idegenbe. 16. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. 17. Ugyanígy az is, aki a kettõt kapta, nyert másik kettõt. 18. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. 19. Hosszú idõ múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: `Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem'. 21. Ura így szólt hozzá: `Jól van, jó és hû szolgám, a kevésben hû voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára'. 22. Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: `Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem'. 23. Ura így szólt hozzá: `Jól van, jó és hû szolgám, a kevésben hû voltál, sokat bízok rád ezután: menj be urad ünnepi lakomájára'. 24. Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: `Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyûjtesz, ahová nem szórtál. 25. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied'. 26. Ura így válaszolt neki: `Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyûjtök, ahova nem szórtam. 27. Ezért el kellett volna vinned pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém'. 28. Vegyétek el tõle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van. 29. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bõvelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. 30. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külsõ sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás».

A példázat a két elõzõhöz és a minákról (Lk 19, 11-27) szóló példabeszédhez hasonlóan egy gazdát állít szembe szolgáival. Az útra készülõ ember alattvalóira bízza javainak kezelését. Távolléte alatt ezeknek latba kellene vetniük tehetségüket, hogy kamatoztassák a kapott összeget. Ugyanúgy, mint a szüzek csoportjában, a vagyonkezelõk között is akadnak `jók' és `rosszak'. A gazda visszaérkezése nem változtatja meg, hanem szentesíti a kialakult helyzetet. A fõszereplõ dúsgazdag tulajdonos. Ennek ellenére nem akarja tõkéjét és még kevésbé szolgáit `aludni' hagyni. Sõt, úgy látszik, fõ célkitûzése éppen ennek elkerülése. Nyolc talentumnyi összeggel rendelkezik. A pénzt személyesen is bankba tehetné, vagy más módon is befektethetné. Ehelyett közvetítõkre bízza vagyonát. Lemond a biztos mûveletrõl (amint ezt a lusta szolgával folytatott párbeszédben maga is elismeri), és kockázatosabb utat választ, csupán azért, hogy szorgosságra (27. v.), elkötelezettségre késztessen másokat. E rendellenes magatartás mutatja, hogy elsõdleges célja nem a nyereség, hanem alkalmazottai rátermettségének, vállalkozó kedvének és kezdeményezési készségének próbára tevése. Jóhiszemûen és bizalommal adja mások kezébe vagyonát. Azt akarja, hogy emberei ne csupán beosztottai legyenek, hanem felelõs munkatársai is. Annak érdekében, hogy tanúságot tehessenek személyes elkötelezettségükrõl, még módját sem határozza meg teendõiknek. Mindent rájuk bíz. Ha a talentumokat képességeik szerint osztja ki nekik, ezt azért teszi, hogy mindegyik a lehetõ legnagyobb mértékben tudja képességeit kamatoztatni, és nem azért, hogy egyeseknek kedvezzen mások rovására. A semmirekellõ szolga megjegyzése («kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyûjtesz, ahová nem szórtál»: 24. v.) megerõsíti a gazda fáradhatatlan igyekezetét és azt, hogy milyen nagy kegyet gyakorol munkatársaival. Közismert szigora miatt a szolgának komolyan el kellett volna köteleznie önmagát, és nem félénk tétlenségbe menekülnie. A talentumok talán mellékes elemei az elbeszélésnek. Lehetséges, hogy értékesek önmagukban is, de alapjában véve eszközök, amelyek segítségével a szolgák kifejthetik tevékenységüket. A többiek fölé rendelt szolgáról szóló elbeszélésben a ház vezetése az alárendelt hûségének mércéje anélkül, hogy a ház irányításának önmagában véve meghatározott szimbolikus értéke volna. A talentumok jelenthetik az ember képességeit, adottságait, amelyeket ki kell bontakoztatnia, de a példázat alkotóját elsõsorban az a gondolat foglalkoztatja, hogy az alárendeltek milyen bizalommal, odaadással és elkötelezettséggel teljesítik a gazda akaratát. A példázat fõ mondanivalója is annak elvárásából fakad, hogy az embernek személyes erõfeszítéssel, nagylelkûen, áldozatok vállalásával kell megoldania a rábízott feladatot. Ahhoz, hogy az ember megduplázhassa az ajándékba kapott tõkét és elnyerje a «hûséges szolga» dicséretet, nem elegendõ akármilyen erõfeszítés. Az elsõ és a második «szolga» (vagy megbízott) azonos szorgalomról tesz tanúbizonyságot, ezért ugyanabban a dicséretben részesül. A lusta munkást nem azért ítélik el, mert nem érte el a társai által felmutatott összeget, hanem mert egyáltalán nem kezdett semmibe: még arra sem gondolt, hogy bankba tegye az összeget, ami talán könnyebb dolog, mint földbe rejteni a talentumot, jóllehet kockázatosabb és felelõsségteljesebb vállalkozás. Vétke abban áll, hogy elrejtett egy természeténél fogva gyümölcsözõ értéket. Rosszul számolt: miközben úgy gondolta, megszabadul minden felelõsségtõl, megsértette ura érdekeit. Visszaszolgáltatja a kapott pénzt: úgy gondolja, ezzel helyreállította az egyensúlyt, pedig valójában veszteséggel fejezi be vállalkozását. Nemcsak lustának, hanem ostobának is bizonyul. Gazdáját hamisan és rosszindulatúan ítéli meg. Tunyaságának mentésére arra hivatkozik, hogy `félt' urától, akit «kérlelhetetlen», zsarnoknak és igazságtalan embernek tartott. A meglepetések elkerülése végett jobbnak látta, ha nem avatkozik bele a gazda `vállalkozásaiba'. A többiek szemében a talentumok átadása a bizalom jelének számított, õ azonban csapdának tekintette. Az «ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyûjtesz, ahová nem szórtál» szavak fösvény és gonosz gazdát szándékoznak bemutatni. A szolga vagyonkezelõi, de fõleg erkölcsi hibát követett el: nemcsak nehézkes és lusta volt, hanem lenézõ és szeretetlen magatartást is tanúsított ura iránt. Nem értette meg gazdáját, nem bízott javaslatában, hanem saját önzõ világába zárkózott. Társai magabiztosan nekifogtak a vállalkozásnak, elindultak a felsejlõ cél felé, õ ellenben középszerû és kicsinyes világának foglya maradt. A példázat a különféle jogkörökkel felruházott tagokból álló közösséget tartja szem elõtt. A talentumok egyenlõtlen elosztása azt emeli ki, hogy a közösség tagjai különféle megbízatásokkal rendelkeznek. A tulajdonoshoz hasonlóan Isten is munkatársakat kér fel terveinek megvalósítására. Nem személyesen cselekszik, hanem megbízottai közvetítésével. Kell, hogy ezek nagylelkûen válaszoljanak elvárásaira. Ha az ember nem vállalja a feladatot, bûnt követ el. Nem elég a rossztól tartózkodni, hanem minden erõnket, egész életünket latba kell vetnünk a jó cselekvés érdekében. A keresztény hivatás kockázatos tõke: nem holt letétemény, hanem olyan ajándék, amelyet az embernek minden ügyességével, bölcsességével és szeretetével gyümölcsöztetnie kell. Jézus a maga missziójával megnyitja az ország kapuját, de azután alkalmazottak (24, 45-51) és más ügyvivõk (25, 14-30) gondjára bízza birodalmát. Ezek az emberek mindazok, akik követték útmutatását és tanítványaivá váltak. [3]

Ontológiai modul

Ellentmondások és vitatott kijelentések modulja

• ...

Definíciós modul

Tesztkérdések modul

• ...

Ajánlott irodalmak modulja

• ...