2007:Vállalati érték

A feladat URL-je

XLS

A tervezett alkalmazás/megoldás címe

A magyar építőiparban tevékenykedő kis- és közép vállalkozások értékének meghatározása az alábbi pénzügyi-, jövedelmezőségi-, likviditási mutatók alapján: Tőkehatékonyság (ROE) Folyó likviditás Kintlévőségek aránya az árbevételhez viszonyítva Tőkearányos eredmény Árbevétel arányos üzemi eredmény Saját tőke aránya az összes forráson belül ROA

A feladat előtörténete

Egy vállalkozás értékének meghatározása igen összetett feladat. A piacon kialakult árak nem midig tükrözik adott vállalkozás valós értékét. Néhány általam fontosnak vélt mutató alapján a modell segítségével kiszámítható a kiválasztott vállalkozás(ok) értéke. Ezzel egy esetleges beruházás, vásárlás előtt tájékozódhatunk, hogy a piacon kialakult árhoz képest melyik vállalkozást érdemes választani. Továbbá lehetőség nyílik pusztán a saját vállalkozás értékelésére is, valamint megfigyelhető, hogy az egyes tényezők (mutatók), az általam meghatározott összetétel esetén mekkora szerepet képviselnek az ár kialakításában.

A feladat megoldás jelenlegi helyzete és ennek értékelése

A szakirodalomban különböző modelleket találhatunk a vállalkozások értékének meghatározására.

Az egyik ilyen a Gordon, M. J. amerikai közgazdász modellje, melyben a vállalati értéket a tulajdonosok által nyert hozamok összesített jelenértéke adja. Gordon az osztalék áram folyamatos növekedését feltételezi, ami a modell egyik kritikus pontja. Azonban ami nagyobb probléma a modellnél, az alkalmazhatósági korlát. Ez azt jelenti, hogy a formula nem alkalmazható az osztalékot nem, vagy csak kis mértékben fizető vállaltok esetében. Az általam alkotott modellben ez a probléma nem jelenik meg, ami bővíti az alkalmazhatóság körét. További hibája a Gordon formulának, hogy az egyetlen értékalakító tényező az osztalékdöntés, ami nem minden esetben ad reális képet a vállalat értékéről. A coco modellben olyan fontos tényezőket vettem figyelembe, amellyel pontosabban alakítható ki a vállalati érték.

Modigliani –Miller elmélete szerint a vállalat értékére a beruházási, finanszírozási és termelési döntések hatnak, az előzővel ellentétben az osztalékfizetést teljesen figyelmen kívül hagyják. Az idegentőke és a saját tőke arányának értékét vetik össze az eszköz értékével. rA= D/V*rD + E/V*rE , ahol rA: összes eszköz értéke, D/V: Idegen tőke aránya, E/V : saját tőke aránya, rD: idegentőke költsége, rE: saját tőke hozama. A képletből is jól látható, hogy az érték meghatározásánál figyelembe veszi a vállalat működését (rA= működési eredmény/összes eszköz), azonban a modell nem képes összehasonlításra viszonyításra.

Az általam készített modell alapvetően az optimális döntés meghozásában segít a vállaltértékelésen túl. Alapvetően feltétele a piacon kialakult ár ismerete. Amennyiben pusztán vállalati értéket szeretnénk számolni Y adatot 0-nak vesszük, így a „különbség” oszlopban negatív előjellel fog megjelenni a vállalati érték.

A tervezett megoldás adatvagyonának bemutatása (ANYAG)

A modellhez szükséges mutatókat a vállalkozások mérlegéből és eredmény kimutatásából számoltam. A következő mutatókat alkalmaztam: Tőkehatékonyság (ROE)=Adózott eredmény/saját tőke Folyó likviditás= Forgó eszközök/rövid lejáratú kötelezettségek Kintlévőségek aránya az árbevételhez viszonyítva= Követelések áruszállításból és szolgáltatásból/ Értékesítés nettó árbevétele Tőkearányos eredmény = Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye/saját tőke Árbevétel arányos üzemi eredmény = Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye/ Értékesítés nettó árbevétele + Egyéb bevétel Saját tőke aránya az összes forráson belül =saját tőke/összes forrás ROA =adózott eredmény/összes eszköz

A vállalkozások adataihoz nyilvánosan is hozzáférhetünk, nem titkosak. Az, hogy adott vállalkozás mennyit ér a piacon vagy a vállalkozás egy kompetens személyétől tudhatjuk meg, vagy az előzőleg bemutatott vállalat értékelési modellek egyikével meghatározhatjuk az értéket.

Az adatgyűjtés során problémák nem merültek fel, a modell pontosításához azonban még bevonhatunk más mutatókat is.

A feladat által érintett célcsoportok

A kutatás konkrét csoportja a magyar építőiparban tevékenykedő 11 kis- és középvállalkozások Budapesten és agglomerációjában. A modell bármely kettős könyvvitelt alkalmazó gazdasági társaság esetében alkalmazható. A szükséges adatok az eredmény kimutatásból, valamint a mérlegből nyerhetők.

A feladat megválaszolása kapcsán várható hasznosság

A magyar gazdaságban a kis- s középvállalkozások egyre nagyobb számmal vannak jelen. Állandóak a fúziók, megszűnések, felvásárlások. A modell segítségével nem pusztán az dönthető el, hogy adott vállalkozás mennyit ér, hanem látható az is, hogy a piacon lévő többi potenciális jelölthöz képest megéri-e az esetleges beruházás, vásárlás A legtöbb vállaltértékelő modellel szemben, a modell alkalmazásához nem szükséges a cég tőzsdei jelenléte, így a kisebb vállalkozások esetében is pontosabban lehet meghatározni az értéket.

A válaszokat befolyásoló tényezők

A modell pusztán számszaki adatokat vesz figyelembe, azokat pedig az eredmény kimutatásból és a mérlegből. Legfontosabb befolyásoló tényezők az eszközérték, adósság mértéke, nettó árbevétel, adózott eredmény. Az általam kiválasztott mutatók értékei fontos szerepet játszanak az érték kialakításban, de nem szabad elfelejteni, hogy ha valóban felelősségteljes döntést akarunk hozni, figyelembe kell vennünk a vállalat egyéb paramétereit is (imázs, kialakult vevőkör, megrendelések száma, sűrűsége, szezonalitás…stb.)

A saját megoldás bemutatása (MÓDSZER)

Az elemzés lépései: 1. A mérlegek, és eredmény kimutatások megszerzése. 2. A megfelelő mutatók kiválasztása, kiszámolása, ezek adattáblába rendezése. A mutatókat a tartalmuk alapján választottam, igyekeztem olyan tényezőket vizsgálni, amely a legmeghatározóbb szerepet töltik be a vállalkozás értékének meghatározásakor (pl.: nettó árbevétel, adózás utáni eredmény, kötelezettségek mértéke, saját tőke…). 3. Az Y érték meghatározása, ami ebben az esetben a vállalkozások piaci vétel ára. 4. Az egyes tényezők szerint a rangsor kialakítása. A „buntetopontokkal” c. munkalap 14. sorában találhatóak a rangsor kialakításához szükséges SORSZÁM függvény paraméterei. A folyó likviditási mutató esetében ez a paraméter 0, hiszen minél nagyobb a forgó eszköz értéke a rövid lejáratú kötelezettségekhez képest, a vállalkozás annál likvidebb, ami növeli az értéket. Értelemszerűen a kintlévőségek nagy aránya az árbevételhez képest nem megfelelő, ezért tehát 1-es paramétert kapott a SORSZÁM függvényben. 5./a A rangsor kialakítása után a lépcsők tábla elkészítésével és az FKERES függvény alkalmazásával a Solver segítségével megoldható a modell. A számított és a valós (az általam megadott) érték közti különbség az, amely alapján megítélhetjük, hogy érdemes-e egyáltalán befektetni. Célunk, hogy ez a különbség legyen minimális, hiszen minél reálisabb áron kívánjuk megvásárolni a vállalkozást, ezért tehát a Solver célfüggvénye legyen minimum. Az, hogy melyik az optimális döntés a befektetés szempontjából, az elért nyereség és a befektetett összeg (a vételár) arányként dönthetjük el. Erre alkalmazzuk a HA-AKKOR függvényt, amely egyértelműen láthatóvá teszi, hogy mely vállalkozás olcsó, drága, esetleg értékarányos a vételárhoz képest.

5./b A megoldásának másik lehetősége az online solver használata, amelynek segítségével ugyanúgy tudunk döntédt hozni, mint az előző esetben. Ha megnézzük az „online nincs buntetes” munkalapot megfigyelhető, hogy a mi esetünkben valóban az az optimális döntés, ami a legnagyobb plusz eltérést mutatja a számított értéktől, vagyis a vállalkozás értékesebb, mint amennyiért megvásárolható. Ez az „A” vállalkozás, ahol 20 M Ft befektetéssel 108 M Ft nyereség érhető el.

Az eredmények értelmezése (EREDMÉNY)

1. A Solver segítségével megállapítható, hogy F vállalkozást érdemes megvásárolnunk, vagy ebbe érdemes befektetnünk, mivel arányosan ez éri meg a leginkább. Továbbá érdemes befektetni A, B, C, D, G, J, K vállalkozásokba is, hiszen értékükhöz képest ezekhez is olcsóbban lehetne hozzájutni. E, H és I vállalkozások ára nem arányos azok értékével, tehát nem érdemes azokat megvásárolni, kivéve, ha egyéb stratégiai célunk van. A megoldásból látható, hogy a legmeghatározóbb szerepe az árképzésben, ebben az összetételben átlagosan az árbevétel arányos üzemi eredménynek van. F vállalat esetében ez 4 4238,1777 E Ft a 7 1757,784 E Ft-os vállalti értékből. Továbbá megfigyelhető, hogy az ár kialakításában a folyó likviditás, a kintlévőségek aránya, valamint a tőkearányos eredmény a meghatározott összetételben nem játszanak értékalakító szerepet.

2. Az online megoldás és a solveres között eltérések vannak. Az eredmények ezért nem azonosak, amely a „solver nincs buntetes” munkalapon egymás mellett látható. Az eltérések értelmében az online megoldás szerint az legjobb döntés az A vállalat megvásárlása. B, C és K vállaltok értékarányosak, vagyis, ah nem akarunk veszíteni, vagy felesleges kockázatot vállalni, ezeket érdemes megvásárolni. Az E, H, I, J vállaltok felülértékeltek a piacon, tehát nem érdemes profitszerzés céljából ezekbe fektetni. Az online rendszer szerint a „A” vállalat estében az érték nagy részét a ROA mutató adja (155 M Ft a 205 M Ft értékből). A kintlévőségek aránya ebben a megoldásban sem befolyásolja a vállalati érték kialakulását. A számok alapján azt mondhatnánk, hogy a az eszközök jövedelemteremtő képessége (ROA) gyakorolja átlagosan a legnagyobb hatást a számított értékre. Ha figyelmesebben megnézzük láthatjuk, hogy azonban a ROA csak 2 vállalat esetében jelenik meg, mint értékalakító tényező, vagyis egyedi érték. Ami valóban a legmeghatározóbb tehát, az árbevétel arányos üzemi eredmény és a saját töke aránya.

Ajánlások megfogalmazása (KÖVETKEZTETÉS)

Az elemzés eredményének értelmében tehát azokat a vállalkozásokat érdemes megvásárolni, amelyek értéke nem meghaladja, de legalább eléri a piacon kialakult árat.

Az információ többletérték lehetőségének levezetése (VITA)

A feladat megoldás jelenlegi helyzete és ennek értékelése fejezetben bemutatott modellekhez képest ugyanannyi idő és energia ráfordítást igényel, azonban többlethozama, hogy nem pusztán vállalati értéket állapíthatunk meg vele, hanem az eltérés/ráfordítás arányával az is megállapítható, hogy milyen a vállalat piaci pozíciója (alulértékelt, felülértékelt, reális).Ezen túl megállapítható, hogy az egyes tényezők milyen szerepet töltenek be a vállalati érték kialakításában. Ez segítséget nyújthat abban az esetben, ha saját vállalatunk értékét akarjuk növelni, tudjuk, hogy mely tényezőket kell javítanunk. Jövőbeli értéket is meghatározhatunk, amennyiben például hitelfelvételt tervezünk, vagy a termelés volumenén kívánunk változtatni, a jövőbeni értékek ismeretével előre meghatározhatjuk a vállalkozásunk értékét, annak alakulását, esetleg ás vállalkozásokéhoz képest. Egyszóval a modell alkalmazásának rengeteg módja lehetséges.