Távol a kánontól, avagy amikor a hóhért akasztják

Távol a kánontól, avagy amikor a hóhért akasztják...

Savanyú a szőlő?! Egy-egy elutasított cikk/ötlet kapcsán sokféle gondolat megfordul a szerzők fejében.

Lista az utóbbi időben elutasított (a szerző által fontosnak ítélt) javaslatokról:

• Hogyan lehet a politológiába becsempészni a számszerűséget?
• Hogyan lehet a politikák értékéről objektíven nyilatkozni?
• EN & HU A fenntarthatóság mérhetőségének lehetőségeiről?
• []

Természetesen a legegyszerűbb és leghatékonyabb mindenkor az, ha sikerül úgy és annyit közölni egy publikációban, ami adott pillanatban a potenciális partnerek (szerkesztők, terjesztők) érdeklődését a szükséges mértékig felkelti, s így létrejön a szerzők és a kiadók között az a szimbiózis, mely közvetíti a még fogyaszthatónak, újszerűnek és hasznosnak tűnő tartalmak a kiadókban joggal bízó nagyközönség felé.

De mi van akkor, ha ez az ideális állapot nem következik be?

A kiadók alapvetően nem megrendelők: nem is ez a feladatuk! Nem feltétlenül fontos számukra a sok-sok meddő anyagból az értékes opál-darabkákat kikotorászni, ezeket tisztogatni, csiszolgatni. Hiszen semmi garancia nincs arra, hogy egy csillanás mögött valódi drágakő húzódik meg, s nem csak valami színes üvegszilánkocska.

A szerző pedig nem mindig akar megrendelésre dolgozni! Magát akarja adni, úgy, ahogy a világ benne leképeződik, még akkor is, ha az (esetleg/zömmel?) nem arat osztatlan, s nagy ívű sikert. (Megj.: Egy konferencia lektoraként megrendelői jelleggel az egyes cikkekről nem átfogó bírálatokat írtam a múltkori, hanem belekorrektúráztam a kritikus pontokon az eredeti szövegekbe. Majd a konferenciaszervezők egyetértésével felkértem a szerzőket, a többé-kevésbé operatív instrukcióknak megfelelően igyekezzenek átalakítani a cikket. Nem kell hozzá nagy találékonyság, hogy a végkifejlet alakulására ráérezhessen az Olvasó: Egyetlen további finomítást is megengedő kísérleten és egy-két szándéknyilatkozaton túl nem történtek meg a kért/elvárt/elvárható korrektúrák... A folyamat immár elhalni látszik anélkül, hogy a hallgatók felé a példamutató együttgondolkodás operatív lépéseit érdemben demonstrálhatta volna. Egyes szerzők, szervezők óvatosan jelezték, hogy talán nem kellene névvel a kulisszák mögé pillantani engedni az Olvasót... URL).