Távol a kánontól, avagy amikor a hóhért akasztják
Tartalomjegyzék
Bevezetés?
A rejtélyes címhez és alcímhez még néhány (ide nem illő?) népi bölcsesség:
- Savanyú a szőlő?!
- Mindenki a maga háza előtt seperjen!
Egy-egy elutasított cikk/ötlet kapcsán sokféle gondolat megfordul a szerzők fejében... Hogyan illik a cím és miként kapcsolódnak a publikálásra alkalmassághoz / alkalmatlansághoz a szólás-mondások? Remélem (legalább ez) hamarosan kiderül:
Elsőként következzék egy lista az utóbbi időben elutasított (a szerző által fontosnak ítélt, interdiszciplináris karakterű) javaslatokról:
- Lektori vélemények nélkül:
- Lektori véleményekkel alátámasztva:
- EN & HU A fenntarthatóság mérhetőségének lehetőségeiről?
- A konzisztens és automatikus modellezésről...
Kiegészítésként pedig egy soha meg nem írt napló részlete, vagyis egy idézet egy tiszteletre méltó, potenciális baráttól: "Tudod, Te úgy írsz, mintha magadnak készítenél feljegyzéseket...!"
A probléma
Természetesen a legegyszerűbb és leghatékonyabb mindenkor az, ha sikerül úgy és annyit közölni a szerzőknek egy publikációban, ami adott pillanatban a potenciális partnerek (szerkesztők, terjesztők) érdeklődését a szükséges mértékig felkelti, s így létrejön a szerzők és a kiadók között az a szimbiózis, mely közvetíti a még legitim módon fogyaszthatónak, újszerűnek és hasznosnak vélt, annak tűnő tartalmak a kiadókban joggal bízó nagyközönség felé.
De mi van akkor, ha ez az ideális állapot nem következik be?
A kiadók alapvetően nem megrendelők: nem is ez az elsődleges feladatuk! Nem feltétlenül fontos számukra a sok-sok (látszólag) meddő anyagból az értékes opál-darabkákat fáradságos munkával kiválogatni, ezeket tisztogatni, csiszolgatni. Hiszen semmi garancia nincs arra, hogy egy-egy csillanás mögött valódi drágakő húzódik meg, s nem csak valami színes üvegszilánk, mely egyszer csak mély sebet ejt valakin...
A szerzők pedig (akik persze szintén "megérik a pénzüket") nem mindig akarnak megrendelésre dolgozni! Magukat akarják adni, úgy, ahogy a világ bennük leképződik, még akkor is, ha az (esetleg/zömmel?) nem arat osztatlan, s nagy ívű sikert.
Így van ez most velem is: 4 év hasonlóságelemzési tapasztalatait kell valamilyen közhasznúan emészthető formába hoznom a következő hónapokban. 4 év, ezres nagyságrendet elérő esettanulmány, egymással (látszólag) szinte semmi rokonságot nem mutató szakterületek és kérdéskörök. Sokféle tényszerű tapasztalat, sokféle motiváció, áthallásosság, analógia. Törekvés az automatizálásra, de magától értetődően nem egy determinisztikus világ keretei között. De hát egy GPS (general problem solver) éppen ettől GPS....
További naplótöredékek
Amikor én még lektor voltam: Egy konferencia lektoraként megrendelői jelleggel az egyes cikkekről nem átfogó bírálatokat írtam a közelmúltban, hanem úm. belekorrektúráztam a kritikus pontokon az eredeti szövegekbe. Majd a konferenciaszervezők vonakodó egyetértésével felkértem a szerzőket, a többé-kevésbé operatív instrukcióknak megfelelően, igyekezzenek átalakítani a cikket. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy a végkifejlet alakulására egyből ráérezhessen az Olvasó: Egyetlen (talán további finomításokat is elbíró) kísérleten és egy-két szándéknyilatkozaton túl nem történtek meg a kért/elvárt/elvárható korrektúrák. A folyamat immár elhalni látszik anélkül, hogy a célközönség, vagyis az egyetemi hallgatók felé a példamutató együttgondolkodás operatív lépéseit érdemben demonstrálhatta volna. Egyes szerzők, szervezők óvatosan jelezték, hogy talán nem kellene névvel a kulisszák mögé pillantani engedni az Olvasót... URL).
Pedig - De!
Amikor ugyanis oktatót játszom, s igyekszem ismét csak megrendelőként világos szabályok és korrektúrák alapján a szerzőket (hallgatókat) minél szebb (piacképesebb) dolgozatok irányába terelgetni (l. Példatár), be kell vallanom, őszinte érdeklődéssel vegyes ijedtséggel személem a gondolatvilágok közeledésének ilyen lassú, vontatott és esetleges megnyilvánulásait...
Ismét csak oktatóként jórészt tehetetlenül állok az előtt a jelenség előtt, hogy egy hierarchikusnak vélhető munkakapcsolatban a munkatársak nem képesek / nem akarnak példamutató módon olyan demo-anyagokat előállítani színvonalas hallgatói esettanulmányokat elváró önálló feladatok előkészítéseként, melyben ők maguk tételesen végigmennek a hallgatóiktól elvárt feladatok minden egyes, apró részletén, s egymás hibáinak javítását, mint tananyag-mellékletet kínálják fele (anonim módon) az érintettek számára okulásként...
Savanyú a szőlő?!
Igen! Kár lenne tagadni! Különösen, ha az ember alapvetően egyetért azzal, hogy univerzálisan jó szekvencia nincs, csak szerencsés találkozások... A jó szekvencia alatt azt kell érteni, hogy valamilyen mondandó betűk/szavak/bekezdések/gondolatok sorozataként áll elő, s hogy egy adott karaktersor adott Olvasónak mennyire tetszik, az véletlen, hiszen minden Olvasó máshol érzi feleslegesnek azt, amit már pár szóból is megértett, s máshol marad hiányérzete, noha formálisan sokat magyarázza a szerző, amit magyarázatra szorulónak vél...
Mégis: a savanyúság, úgy tűnik, talán lehet kulináris élvezetek forrása is?!
Ehhez talán nincs is másra szükség, mint arra, hogy mindenki a saját háza előtt sepregessen, azaz egy oktató/szerző/lektor saját tapasztalatait (belső és kifelé is kimutatott vitáit), mint egy betegség (gyógyulási folyamat?) történetét őszintén mutassa minden érintett számára... (S hogy egy még sokszor alkalmazandó meredek asszociációs ugrással éljek: olyan ez, mint a legújabb beteg-portál /[URL]/, melyen betegek az adatvédelmi tiltások "sötét leplét" fel-feltépve bemutathatják saját eseteiket a többiek Lorenzi intuíciójának üzemanyaggal való meghajtása érdekében /vö. URL/).
Summa summarum: ezen az oldalon keresztül bárki követheti mostantól azt a sajátos önmarcangolást és szakmai vitát, mely a meglévő (nem ilyen céllal létrehozott, de jobb híján erre felhasznált) nyersanyagok változásait mutatja be, egyrészt a potenciális szerzőknek, másrészt azonban az OTKA T 049013-as projekt egy fajta zárójelentés-mellékleteként, hiszen a dokumentumok tartalma nem szól másról, mint az ellentmondás-mentes modellezés elvi és automatizációig finomítható/finomítandó gyakorlati ismereteiről...
Távol a kánontól?!
Mottó: Ha nem hasonlítasz ahhoz, amit tagadsz/elvetsz/finomítani akarsz, nagyjából már megtaláltad a helyed, ha mások ezt még nem is látják (be)!
Már elhangzott, s leírásra is került (URL), bár sok port nem vert fel: Csak az a tudás, mely forráskódba önthető, minden más képesség, művészet. (Talán a Lorenzi intuíció biológiai áthallásai révén érdemes arra is utalni (már megint hogy jön ide ez a felületes utalás?!), hogy az is tudás, amit a génekbe kódoltan át tudunk menteni egyik generációról a másikra, vagyis nem vész el fenotípusos "tudásként" az ezt birtokló sírba szállásával...)
Miért fontos ez? Mert a tudományos kánon tudatos és öntudatlan megnyilvánulásai szerint senkit nem érdekel az, vajon mérhető-e a modellek helyessége, s hogyan lehet esetleg ennek birtokában a modellezést jórészt automatizálni (vö. céltalanság tétele). Ennek alapján születnek hatásos, egyszer valahogy működő, de nem versengő megoldások... Példa: A meteorológiai előrejelzések kapcsán...
Ahhoz, hogy kilehessen törni a megszokott kerékvágásból (vö. mély agyi barázdák), a felületen (vö. felületesség?) fel-felvillanó egyidejű aktivitások (vö. intuíció) megcsapolása szükséges. A felületesség ez esetben pozitív értelmet nyer, mert tetszőleges hasonlóságok felismerését jelenti. Természetesen számos, zavaros, veszélyes, demagóg látszathasonlóságét is... A hasonlóság már csak ilyen...
A kitörés más megfogalmazásban a META-filozófiák (URL) irányából is közelíthető: valószínűleg majd minden, amit ma a kánon befogad, fontos, alapvetően helyes, csak!: jelen formájában eltakarja a látást, a meglátást, a belátást, tehát szükség van ezek (felületes vs. felületi) együttállásainak egységes rendszerbe foglalására (vö. paradigma-váltás?)...
