ZENE

Zene-generálás

Az alábbi szócikk keretében a zenei előképzettséggel rendelkező Hallgatók részt vehetnek a zenei statisztikák módszertanának kidolgozásában, s szabványos leíró mutatószámok valós zeneművekre vonatkozó adatainak megállapításában...

Mellékletek

Zenei statisztikák

Módszertan

Az alábbiakban szeretném ismerteteni a módszertanokat, amik alapján felvettük a mellékletben látható táblázatok adatait.

Első módszer: a klasszikus, illetve rock zenében használt ritmusok elemzése. Bővebben ez annyit jelent, hogy az adott dal kottáját alapul véve bevittük az egyes ritmusok (egész hang, félhang, negyedek, nyolcadok, nyújtott ritmusok, triolák, stb..) számát a táblázatokba.

Második módszer: a klasszikus, illetve rock zenében hallható úgynevezett alaphangok Hertz számainak felvétele táblázat formájában. Ebben az esetben abból indulunk ki, hogy ha a zenét leegyszerűsítjük, akkor kapunk bizonyos alaphangokat (pl.: D, A, E) melyeknek megkereshetjük a Hertz számát, majd ezt táblázatba foglalva leírhatjuk. A továbbiakban elkezdjük vizsgálni, hogy matematikai alapokon milyen összefüggések találhatóak az alaphangok váltakozásai során. Pl.: egy dalban ,D' akkord után egy ,G' akkor jön. Ilyenkor megváltozik a dallam alapstruktúrája, és ezt mi megpróbáljuk elemezni, mégpedig úgy, hogy arányban vesszük a Hertz számok változását (gyakorlatilag elosztjuk a második Hz számot az elsővel, vagy épp fordítva) és az adatok ezen összefügéseiben próbálunk valamilyen rendszert találni.

Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen egy jó irány a kutatáshoz, mivel a "maga egyszerűségében" ábrázolja a zenét, a lényeges lépéseket (zenei változásokat) prezentálja, és így talán érthetőbbé válik a zene a reális gondolkodású elmék számára.

Vita / Új ösvények

Vita tárgyát rengeteg elképzelés képezheti jelen projekt során.

Talán kezdjük azzal, hogy a ritmusok és az alaphangok zenei változásai egyfajta alapot adhatnak ennek a kutatásnak, mivel alapvetően a zene ezekre a faktorokra épül, illetve ezen faktorok köré épül. Ezalatt azt értem, hogy ugyan megvannak az alapok (ritmus és alaphangok), de ezen felül sok számos faktorral kell számolnunk. Ilyen faktorok lehetnek a tonalitás, az egyes hangszerek jellegzetes hangi adottságai, a hangszín, a modern (pop/rock) zenékben használatos számos effektek (chorus, delay, compressor, reverb, stb.) vagy éppen maga az ember, aki megszólaltatja az adott élő hangszert. Erre egy példa: "kézben van a sound" - így vélekedik sok gitáros, amikor azt kérdezik tőlük, hogy hogyan is jön elő hangszerükből az adott hangzás, hangzásvilág. Persze talán túlzás azt állítani, hogy csakis az adott zenész "keze" elég egy bizonyos hangzáshoz, de ha megvizsgálunk olyan gitárosokat, akik ugyanazt a típusú (komolyabb kivitelezésű) hangszert használják, akkor igenis meg kell lepődnünk, mert az egyes hangszereseknek igenis képes teljesen máshogy szólnia a hangszer kezükben.

Visszatérve a kiinduló pontra rögtön fel is vetnék egy problémát! Amennyiben vizsgáljuk az alaphangokat, akkor felvetődik a teljesen jogos igény, hogy miért is ne vizsgálhatnánk a kisérő / díszítő hangokat is, illetve egy komolyabb kérdés, hogy miért ne vizsgáljuk az akkordokat? Még a díszítő hangokra talán lehetne is egy hasonló táblázatot összerakni, mint ami a mellékletben szerepel, de az akkordokra jön a kérdés, hogy hogyan? Ugye egy elektromos gitár esetén akár egyszerre 6 húr is szólhat (mondjuk egy ,G' dúr esetén), és akkor nekünk rögtön 6 különböző Hz számot kell néznünk, egy újabb igény, hogy valahogy le kéne írnunk matematikailag a 6 hang közötti összefüggést, és egy számot hozzárendelünk az adott akkordhoz. Kérdés, hogy lehet-e egyetlenegy számmal jelölni egy akkordot, vagy valamilyen komplexebb leírás szükségeltetik?

Az akkordok még azért is érdekesek, mert magunkban foglalják a tonalitást (dúr, moll, bővített, szűkített), és nagyon érdekes jelenség, amikor a zenében dúr jellegű akkord után égy moll jellegű jön és ez nem is ritka dolog, sőt igen gyakori jelenség, és a tonalitás alapvetően meghatározza a zene jellegét (dúr = vidám, moll = szomorú).

Egy következő kérdés lehet pl.: maga a hangzásvilgág. Igen eltérő hangzások vannak jelen a különböző zenékben, legyen az klasszikus, rock vagy éppen blues, vagy jazz. Nézzük például a dobokat: egy jazz quartett számára teljesen más hangzásvilágot kell kreálnia a hangszer tulajdonosának és az adott lemezen vagy koncerten tevékenykedő hangmérnöknek, mint például egy "húzós" rock banda lemezén vagy koncertjén. Ugyanez vonatkozik a gitárokra is. Már az sem mindegy, hogy magát a gitárt hogyan választjuk ki. Szembetűnő különbségek vannak egy nagytestű jazz-gitár és egy kisebb testű (,de adott esetben hasonlóan nagy jelet adó) rock-gitárnak. Természetesen ez a felsorolás nem lenne teljes értékű, ha a basszus hangszereket kihagynánk, mint pl.: a nagybőgő vagy a basszusgitár. Amennyiben veszünk egy átlagos értéket, illetve hangzávilágot egy adott zenei műfajra (legyen az jazz, blues, klasszikus, vagy éppen rock), akkor még mindig le kéne valahogy ezt írnunk, hogy a számítógép valamilyen szinten analizálni tudja, és különbséget tudjon tenni a zenei műfajok között, már az úgynevezett hangszerelésből is.

Az emberi fül és a PC zenei képességeinek összevetése:

A következőkben arra próbálunk meg választ találni, hogy vajon mennyire van összhangban az emberi fül által hallott, majd később elemzett zenei jelleg (dús zene, illetve híg zene), a számítógép által elemzett értékekkel. Az emberi fül esetében az adott dalban található ritmusokat vesszük alapul, míg a számítógép esetében a "COCO-matrix N°: zn3" elemzés alapján próbáljuk elkülöníteni a híg, illetve a dús zenéket.

A számítógép a kilenc rock klasszikusból hetet átlagos dalnak talált, vagyis se nem igazán híg, se nem igazán dús zene. Itt rögtön két dalnál nagyon is szembetűnő a számítógép elemzése, és az emberi fül által észlelt hatás közti különbség. A PC szerint az Aerosmith - Cryin' c. száma, illetve a Black Sabbath - Paranoid c. száma átlagos szám. Nekem ezt rögtön cáfolnom kell, mivel a Cryin'-ban 315 kistriola hangzik el az egyik gitár sávban. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a szám elejétől a végéig az adott gitársáv folyamatosan pengeti a hangokat, szépen egymás után, szünet nélkül. Viszont itt meg kell kérdeznünk valamit? Az emberi fül ettől még dúsnak hallja? Talán nem, de ez csak abból adódik, hogy a szám tempója igen lassú. Tegyük fel, hogy felgyorsítanánk egy kicsit, mondjuk 15-20 BPM-mel és máris az emberi fül igen dúsnak érzékelné. Véleményem szerint a Cryin'esetbében a számítógép téved.

Ugyan ezt kell megállapítanom a Black Sabbath - Paranoid c. száma esetében is. Szerintem bárki, aki csak belehallgat az első másfél percbe egyszerűen eldöntheti, hogy ebben a számban az elemzett gitár ritmusok miatt a dal igencsak dús. Egész konkrétan 640 darab nyolcad hangzik el a számban a gitáros keze alól alig 2 perc 52 másodperc alatt. Szerintem ez mindennél többet mond el.

Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy az emberi fül alapján jegyzett ritmusok és a számítógép elemzései igencsak eltérnek egymástól. Aki az hinné, hogy minden veszve van, annak most egy jó hírrel szólgálnék: a 9 elemzett szám közül 6-nál biztosan egyezik a fül és a PC által adott végső konklúzió, már ami a dús, illetve a híg jelleget illeti. Eltekintve attól, hogy a Paranoid, a Cryin', illetve a Guns N' Roses - Don't Cry c. száma esetében biztosan nem azonos az én véleményem az elemzések eredményivel, a 6 másik szám esetében, azonban igen.

További jó hír az is, hogy a PC szerint a Guns N' Roses - Sweet Child O'Mine, illetve Jimi Hendrix legendás Purple Haze c. dala eltér a többi számtól. Előbbi dúsnak ítéletett, míg utóbbi hígnak, és ezzel nekem is egyet kell értenem.

Mint látjuk, hosszú még az út, és rögös amit meg kell tennünk, de egyáltalán nem reménytelen!!! Amennyiben sikerült finomítanunk az elemzéseken, és közelebb tudjuk hozni a fül által észlelt, illetve a PC által kidobott eredményeket, akkor már jó alapunk lesz, hogy elinduljunk a valódi ZENEGENERÁTOR nevű program irányába.