2. Készletváltozás

97.1. Készletnek minõsülnek mindazon áruk, melyek egy adott idõpontban a termelési egységek tulajdonát képezik és nem számítanak a felhalmozott javakhoz.

97.2. A készletek az alábbiak szerint oszthatók fel:

• inputkészletek (vásárolt készletek), vagyis a termelés érdekében vásárolt termékek (nyersanyagok, segédanyagok), melyeket általában a beszerzés idõpontjában kell elkönyvelni (vö. 45.1.) és a 2. táblázatban a megadott részletezés mellett gyûjteni.
• output készletek (termékkészletek), vagyis a termelés eredményeként keletkezõ kész- és félkész-termékek, melyeket a termeléssel kapcsolatos elszámolásoknál a 0. és 1. táblázatban kell elkönyvelni. Output-készletként értendõ tételek:
• betakarított növények, növényi részek
• olívaolaj, must, bor
• vágóállat
• mindennemû baromfi (tenyészállatok is)
• egyéb állatok, melyek nem képezik a felhalmozás részét.

98. Az egykomponensû takarmányok (gabonák, széna, erjesztett takarmányok, kapások) készletváltozását a MSZR-ben a termelési oldalon a megfelelõ sorokban, mint a végsõ termelést egy részét kell elkönyvelni, amennyiben ezek az országot nem hagyták el. Abban az esetben, ha jogi értelemben tulajdonosváltás történt, azaz a termékek úgy outputként, mint inputként megjelennek (vö. 16.1), akkor a 97.2 ponthoz hasonlóan a készletváltozást, mint korrekciós tényezõt kell felhasználni ahhoz, hogy a beszerzésekbõl a tényleges felhasználást el lehessen különíteni.

99.1. Nem számítanak készletnek a földben található értékes anyagok (ásványok, ércek, stb.), a lábon álló termés, ill. a ki nem vágott erdõ. Ezeket csak a kitermelés, betakarítás idõpontjától kell a gazdasági körforgás részének tekinteni (vö. 43.2.1).

99.2. Ez a szabályozás a mezõgazdaság szempontjából különös jelentõsséggel bír, hiszen ha a betakarítás nem a költségek felmerülésének évében történik, akkor könyvvitelileg veszteség áll elõ, míg a betakarításkor nyereség. Ez a helyzet nem elõnyös, de nem küszöbölhetõ ki még akkor sem, ha nem naptári évben gondolkodunk és meg akarunk felelni azon szabályozásnak, hogy csak a betakarított termést szabad termelésként elkönyvelni.

A fenti probléma feloldását segíti, hogy egyfajta, a mezõgazdaságban többé-kevésbé meglévõ stabilitás miatt az évek közötti átfedések kiegyenlítik egymást, vagyis az idén felmerülõ költségekkel szembe állítható a tavalyi ráfordítások eredményeként betakarított termés bevétele. Csak abban az esetben kell jelentõs torzulásokkal számolni, ha adott években az átlagtól jelentõsen eltérõ viszonyok adódnak (pl. természeti katasztrófa).

99.3. Az erdõgazdálkodásban azonban a fenti elv (a hosszú idõtávok és a nagy értékek miatt) teljesen idegen a valóságtól. Minthogy a még ki nem vágott állományok felmérése módszertanilag nem megoldott, így a fenti rendelkezés (99.1) az erdõgazdálkodás esetén is érvényben kell, hogy maradjon.

100. Szolgáltatások nem foghatók fel készletként, kivéve a készletezendõ áruk értékében kényszerûen benne foglaltakat.

101. Azt a kérdést, hogy vajon egy több éven át húzódó beruházás esetén az adott évben felmerült ráfordítások készletváltozásként vagy felhalmozásként könyvelendõk-e el, a 95. pont adott választ.