145.1. Egy átlagos ÁFA rendszerben (NSZER 634-638) minden vállalkozónak joga van a termelés és beruházás érdekében beszerzett javak után esedékes ÁFA-t visszaigényelni. Ezen kívül országspecifikus a mezõ- és erdõgazdaságra vonatkozóan a legkülönfélébb átalányadó-rendszerek ismertek.

145.2. Az EK tagországokban honos átalányadók két csoportra lehet osztani:

• árakon keresztüli kompenzáció. Ebben a német rendszerben az átalányadó hatálya alá esõ gazdálkodók termékeiket az átalányadó mértékével megnövelt ÁFA tartalmú számlán keresztül értékesítik. Az így elõálló adót azonban nem kell, hogy átutalják az államnak, hanem a pontos kalkulációk alapján kiszámított adómérték fedezetet nyújt a mezõgazdasági termelõk által vásárolt javak visszaigényelhetõ adótartalmára.
• visszaigénylési kompenzáció. A francia rendszer szerint a gazdálkodó értékesítései ÁFA mentesen történnek, majd a termelõk az adóhatóságoknál benyújtott kérelem alapján egy, a beszerzett javak összetételét figyelembe vevõ átalánykulcs szerint visszatérítést kapnak.

145.3. Az alábbiakban a NSZER terminológiájában alkalmazott fogalmak az átalányadó-rendszerre is érvényesek:

• a termelõ által kiszámlázott ÁFA = a termelõ által az eladott javakra érvényes kulcsok szerint kiszámított és a belföldi vevõnek kiszámlázott adó,
• a mezõgazdasági termelõ által vásárolt ráfordításokra kiszámlázott ÁFA = a termelõ által vásárolt javakra vonatkozó kulcsok szerint a termelõnek kiszámlázott, visszaigényelhetõ adó (a visszaigényelhetõség szabályozása az EK tagországokban eltérõ, s nem minden tétel tartozik ide, így ezek jelentik a vissza nem igényelhetõ adókat, melyek vagy az átalányrendszerbõl következõen csak részleges kompenzációt jelentõ szabályozásból adódnak, vagy a nem átalány elszámolás esetén a ténylegesen vissza nem igényelhetõ adókat jelentik),
• a mezõgazdasági termelõ által beruházási célra vásárolt ráfordításokra kiszámlázott ÁFA = a termelõ által beruházási célra vásárolt javakra vonatkozó kulcsok szerint a termelõnek kiszámlázott, visszaigényelhetõ adó,
• termelõ által vissza nem igényelhetõ ÁFA = a termelõ nem beruházási célú vásárlásaira és értékesítésre jutó ÁFA összegek különbözete (a-b),
• termelõ által fizetett ÁFA = a-b-c

146.1. A NSZER két ÁFA-könyvelési technikát ismer el:

• a bruttó rendszert, melyben úgy a vásárolt, mint az értékesített tételek adókkal együtt kerülnek elkönyvelésre,
• nettó rendszert, melyben a visszaigényelhetõ adók nem kerülnek könyvelésre.

146.2. Az adójogszabályok szerint a termelõknél az ÁFA-egyenlege a mérvadó, vagyis a folyamatosan keletkezõ befizetési és visszaigénylési kötelezettségek adott idõszakra vonatkozó egyenlege szerint kell az adóhatósággal elszámolni, így a teljes ÁFA-forgalom nem jelent azonos mértékû költségek a termelõknek.

Minthogy a tényleges ÁFA teher csak a végsõ fogyasztót terheli, így a termelõk úm. az adóhatóság megbízásából járnak el az ÁFA kiszámlázásakor.

Az ÁFA-egyenleg a vissza nem igényelhetõ tételek révén valódi költségkomponensként is megjelenik a termelõknél.

146.3. Mivel a mezõgazdasági és erdészeti termelés esetében az ÁFA zöme visszaigényelhetõ, így a MSZR-ben és az ESZR-ben a nettó adóelszámolási rendszert használják.

147.1. A nettó rendszer alkalmazása

Az általános szabályok alá tartozó gazdálkodóknál nem merül fel különösebb nehézség. A MSZR-ben és az ESZR-ben az végsõ termelés értékeléséhez szükséges értékesítési árak adómentesen kerülnek rögzítésre, vagyis a kiszámlázott adókat a rendszer ignorálja. Hasonlóképpen a vásárolt ráfordítások esetén a visszaigényelhetõ adótételek nem kerülnek a MSZR-ben és az ESZR-ben elkönyvelésre.

147.2. Az átalányadó-rendszer hatálya alá esõ gazdálkodóknál azonban felmerülhetnek bizonyos problémák:

Elvileg is adott, hogy a kompenzációs kifizetések sem az egyes gazda, sem az ország, mint üzem esetében nem biztosítják az értékesítések és beszerzések után tételesen számított különbözettel való tökéletes egybeesést. Ezért, noha a könyvelési technika, vagyis az adó elhanyagolása itt is bevett gyakorlat, mégis külön pozícióként ki kell mutatni a MSZR-ben és az ESZR-ben az alul-, ill. túlkompenzáltság tényét.

147.3. Sajnos eddig még nem született meg az egységes szemléletet biztosító szabályozás az egyes tagországok kompenzációs technikáinak értékelésére, így ez a pozíció eltérõ könyvelési technikák nyomán alakul ki az egyes országok tekintetében. Az alábbiakban felsorolt alternatívák a jelenleg alkalmazott technikákon alapulnak:

Túlkompenzáció elszámolása elképzelhetõ

• a termelési érték alatt egy új pozícióként, mely a végsõ termelés elszámolása elõtt kerül figyelembe vételre,
• a támogatásoknál,
• a termelési adóknál, mint negatív érték,
• a támogatások és a termelési adók után új pozícióként.

Mint az a 147.2 pontban is látható a végsõ termelést, a vásárolt ráfordításokat és a felhalmozást a visszaigényelhetõ adók nélkül kell elszámolni.

Alulkompenzáció elszámolása elképzelhetõ

• részben a vásárolt ráfordításoknál, részben a felhalmozásnál, megállapodás szerinti arányban, amihez a vásárolt ráfordításokra és a felhalmozásra jutó adókat külön-külön kell elszámolni, ill. mindkét esetben új pozíciókat (alulkompenzáció) kell az elszámolásokba beilleszteni.
• csak a vásárolt ráfordításoknál, azt feltételezve, hogy a felhalmozásra jutó részarány teljesen kompenzálva lett. Ez az eljárás csak akkor fogadható el, ha az alulkompenzálás összértéke alacsony.
• csak a termelési adóknál (ill. részben a felhalmozásnál),
• a támogatások és a termelési adók után új pozícióként negatív elõjel alkalmazása mellett (ill. részben a felhalmozásnál).

148. A MSZR és az ESZR harmonizációs törekvéseivel, ill. a piaci árakon számított hozzáadott érték fogalom összevethetõségi elvárásaival összhangban a IV és V. megoldási alternatíva látszik a legalkalmasabbnak. Ezen alternatívák mihamarabbi átvétele minden tagország részérõl ajánlatos lenne. A tõke/föld/munkaerõ fedezetét jelentõ hozzáadott érték kategória esetében a 129. pontban megadottak gondos alkalmazása elengedhetetlen.