1. A végsõ termelés értékelése

A táblázatok oszlopaiban elhelyezkedõ felhasználási tételek az alábbiakban részletezett árak alapján értékelendõk:

149. Termelõi feldolgozás (10. oszlop az MSZR-ben a mellékletben található 1. táblázat jelölése szerint, az ESZR esetében a felhasználási tételek ilyen részletességû felsorolása az adatgyûjtés nehézségei miatt még nem valósult meg, az ESZR-ben csak globális árak kerülnek kijelölésre)

149.1. Ennél a pozíciónál azon termékeket kell figyelembe venni, melyeket maguk a termelõk dolgoznak fel olyan termékké, mely a NACE/CLIO rendszertan szerint már nem számít mezõgazdasági, ill. erdõgazdasági produktumnak.

Az ilyen jellegû folyamatokat telephelyi (útszélre érvényes) árakon kell értékelni.

149.2. Emlékeztetõül meg kell jegyezni, hogy nem sorolandók ide azok a tételek, melyeket a privát háztartások dolgoznak fel (pl. tejet vajjá, hóst kolbásszá), ezeket ugyanis a saját fogyasztás kategóriájához kell számítani (vö. 150). Ezen kívül szintén nem tartoznak ide azon tételek, melyeket csak értékesítés után, a mezõgazdaságon kívül dolgoznak fel. Ezeket a tételeket az értékesítésnél kell elkönyvelni (vö. 152).

150. Saját fogyasztás (11)

150.1. Azon az üzemben megtermelt termékeket, melyeket a termelõ, ill. ennek családtagjai fogyasztanak el telephelyi (útszélre érvényes) árakon kell értékelni.

151. Természetbeni juttatások (11)

Az alkalmazottaknak bér helyett adott természetbeni juttatásokat szintén telephelyi (útszélre érvényes) árakon kell értékelni.

152. Értékesítés (12)

152.1. Ezen tételeket a piacon tényleges elért árakon, vagyis a telephelyi (útszélre érvényes) árakon kell értékelni. Ez esetben feltételezésre kerül, hogy az eladót, amennyiben az áru a telephely kapuját (az út szélét) elhagyta, már semmi további kötelezettség nem terheli. Azon szolgáltatások, melyek az árut a felhasználóhoz juttatják e kategóriában nincsenek benne, vagyis a telephelyi árakban ezek ellentételezése nem történt még meg.

152.2. A telephelyi és az útszélre érvényes árak nem tartalmazzák az ÁFA-t (vö. 139.3), azonban tartalmaznak minden nettó adót , melyet a termelõ a termeléssel kapcsolatban az államnak, vagy az EK valamely intézményének fizetni kényszerül (pl. termelési adók). A telephelyi ár csökkentendõ a kapott támogatások összegével. Természetesen ezen árkategóriák csak olyan adótételeket tartalmaznak, melyek törvényileg vannak elõírva a termelõnek, vagyis fiktív adókat nem lehet itt feltüntetni, hiszen ez a NSZER-nek konzisztenciáját messzemenõkig befolyásolná.

152.3. Egy adott termékre vonatkozó telephelyi ár nem minden szállítás esetében kell, hogy azonos legyen. Pl. az exportra szánt tételek a belföldi rendeltetésû árukhoz képest eltérõ minõségi paraméterekkel rendelkezhetnek, s ennek következtében az áruk is eltérõ lehet. Ezért is figyelhetõ meg az értékesítés oszlopán belül a külföldi értékesítések és a belföldi értékesítések szerinti tagolás.

152.4. Amennyiben egy termelõ egység közvetlen exportot bonyolít saját termékeivel, úgy az ott realizált árfolyamkiegyenlítõ tételek a MSZR-ben és az ESZR-ben nem jelennek meg, mert ezek a nagykereskedelem tevékenységi köréhez sorolandók (vö. NACE/CLIO 610 csoport).

152.5. Az erdészeti szállítások esetében nem mindig szokásos az útszélre érvényes árat kialkudni és rögzíteni. Gyakran kerül a lábon faállomány eladásra, s így a kivágás és mozgatás már a vevõ hatáskörébe tartozik. Ebben az esetben az ESZR-ben a még ki nem vágott állományért kapott árat meg kell növelni a kivágás és a mozgatás költségeivel. Az így realizált teljesítmények ugyanis - attól függetlenül, ki végezte el - az erdõgazdálkodás teljesítményeihez sorolandók.

Ezen teljesítmények érdekében felszámított értékcsökkenés, vásárolt ráfordítások és egyéb költségek a kiadási oldalon is meg kell, hogy jelenjenek.

153. Felhalmozás (13)

153.1. Felhalmozásnak minõsül (vö. 96)

• a mezõgazdaságban:
• a hazai termelésbõl származó állatállomány, melyet e céllal minõsítenek át, ill.
• az ültetvények bõvítése,
• az erdõgazdaságban:
• a fásítások nettó területe és az állomány-átalakítás.

153.2. A felhalmozásnál az elõállítási árakat kell alapul venni, ill. mindazon beruházott javak esetében, melyek (az egy ország, egy üzem elv értelmében) a mezõgazdaságon kívülrõl származnak a beszerzési árak szerint kell az értékelést elvégezni.

154. Készletváltozás (16) (lásd az addendumot)

154.1. A kimenõ (output) készleteket elõállítási áron kell értékelni.

154.2. A NSZER-ben elõírt átlagárak (éves súlyozott átlagok) alkalmazása a készletváltozások értékelésére feltételezi, hogy az éves készletmozgás egyenletes. Ez a feltevés azonban csak az ipari jellegû termelés esetében fogadható el közelítõ jelleggel, a növényekkel kapcsolatos készletezések esetén azonban nem igaz, hiszen itt szezonális hatások figyelhetõk meg a termelésben, vagyis készletnövekedés csak a második félévben, a betakarításkor adódik.

Ezért a készletnövekedést a második félévre érvényes elõállítási költségen kell értékelni, hasonlóan a készletcsökkenésekhez és a készletek újrafeltötéséhez.

154.3. Az állatállomány változásának értékelésekor nem játszik szerepet, hogy egy állat belföldi származású-e, vagy pedig növendékkorban importálták és itt nevelték fel. A belföldi üzembe való bekerüléstõl az állatokat úgy kell tekinteni, mintha a belföldi termelés szerves részei lennének.

154.4. Az állatállomány változásának év végi értékelésekor meg kell különböztetni a felhalmozás és a készletezés kategóriáit (96.1 és 98). A készletezett állatokat az adott állatkategóriában egy átlagos egyedre vonatkozó, születéstõl a vizsgált év végéig felgyülemlett költségek alapján (elõállítási költség) kell értékelni. Felhalmozás esetén az elv hasonló, azonban csak a tenyésztésbe vételig felgyülemlett költségek számítanak az elõállítási költségekhez.

154.5. Amennyiben egy állat importból származik, akkor az import árat tekinthetjük az eddig felgyülemlett költségek fedezetét jelentõ árnak (vö. 103 és 104).

154.6. Belföldi erdészeti termékek készletváltozásai (nyersfa) elõállítási áron/költségen értékelendõk. A kivágott fa esetén az elõállítási költségek között nem szerepeltethetõ a szállításhoz való elõkészítés (útszegélyhez továbbítás) költsége (152.5).

2. A vásárolt ráfordítások értékelése

155. A vásárolt ráfordításokat a telephelyre szállítás költségeit is tartalmazó beszerzési árakon kell értékelni (vö. 141).

3. A felhalmozás értékelése

156. A felhalmozást, amennyiben vásárolt javakat érint, a MSZR-ben és az ESZR-ben beszerzési árakon kell értékelni.

4. Értékelés változatlan árakon

157. MSZR-ben a végsõ termelés, a vásárolt ráfordítások, a hozzáadott érték és a felhalmozás táblázataiban a változatlan árakon való értékelésre külön oszlopok kerültek elkülönítésre. A változatlan áron történõ értékelések célja az árhatások kiküszöbölése révén a naturális változások kihangsúlyozása, vagyis annak kimutatása, mi lett volna akkor, ha az árak nem változtak volna a bázis évhez képest. Az eredményül kapott értékkategóriát volumennek nevezzük. Ezen eljárás segítségével az aggregált mutatószámok értékelése reálisabbá válik.

158. A végsõ termelés esetében a változatlan árak alkalmazása magától értetõdõ, hiszen csak a folyó árak helyébe kell tenni a bázis év megfelelõ (termelõi feldolgozásra, saját fogyasztásra, természetbeni juttatásokra, értékesítésekre, felhalmozásra vonatkozó) árait, majd a naturális értékekkel való összeszorzás után megkapjuk a volumen komponenseit, melyeket aggregálni kell.

Ez az eljárás minden termék (sõt terméken belül minden minõségi kategória) esetén elvégzendõ. Így kiküszöbölhetõvé válnak a strukturális változásokból adódó torzulások. Azokban az esetekben, ahol csak pénzben kifejezett értékek állnak rendelkezésre, ott deflációs eljárást kell alkalmazni az árhatások kiküszöbölése érdekében.

159. Elméletileg a MSZR és az ESZR minden egyes pozíciója esetében végrehajtható a változatlan áron való értékelés, s így a mezõ-, és erdõgazdasági tevékenység változatlan áron számított jövedelme is számítható. Az egyes pozícióknál (pl. naturális adattal nem, csak értékadattal rendelkezõ pozícióknál) azonban a fellépõ nehézségek oly fokúak, hogy egyes tagországoknak nem áll módjában a változatlan áron való értékelést elvégezni.

A NSZER IX. fejezete, mely a nemzetgazdaság ár- és volumenváltozásainak mérésével foglalkozik, nyomatékos ajánlást tartalmaz arra vonatkozólag (vö. NSZER 906, 907), hogy a változatlan áron való értékelést a felmerülõ nehézségek miatt korlátozni kell a piaci áron számított nettó hozzáadott érték, az amortizáció (vö. NSZER 940) és a felhalmozás komponenseire.

160.1. Az esetleges ÁFA-kompenzáció változatlan áron történõ értékelése, mely a MSZR-ben és az ESZR-ben is szerephez jut, nehézségekkel terhelt. Mint ahogy az a 145-147 pontokból is kiderült, a bruttó adóelszámolási rendszerben mind a változatlan, mind a folyó árakon számított adótartalmak (úgy a normál, mint az átalányadózási rendszerben) minden egyes adóköteles pozíció tekintetében a rendszerben nyomon követhetõk, nem úgy mint a nettó rendszerben, melyben bizonyos kiegészítõleg beiktatott maradványértékek (vö. 147.3) kivételével más egyes adótételek elvesznek.

160.2. Elvileg a bázis év adókulcsaival és áraival az adóval sújtott pozíciók vonatkozásában tételesen végrehajtott változatlan áron való értékelés elvezethet az adókompenzáció változatlan áron való meghatározásához, melyet a 147.3. pontban bemutatottak szerint az EK tagországok eltérõ módon építenek be az elszámolásokba. Minthogy a változatlan áron való értékelés a MSZR-ben és az ESZR-ben a piaci áron kalkulált nettó hozzáadott értékre és a felhalmozásokra korlátozódik (vö. 159), a változatlan árakon számított adókompenzációt úgy a változatlan árakon vezetett termelési, mint a vagyonváltozási és termelési számlákon el lehet könyvelni. De teljesen el is hanyagolható, attól függõen, mely adóelszámolási módszer szerint kell eljárni.

160.3. Itt kell utalni arra a tényre, hogy egy folyó árakon számított pozitív elõjelû adókompenzáció a változatlan árakon való értékelés során akár elõjelet is válthat.