Kiegészítések, javítások

Kézikönyv II. fejezete, 33.2 pontja helyesen:

A NACE/CLIO egy olyan termékrendszertan, mely a tevékenységi körök input-output táblázatainak elkészítéséhez szükséges az alábbi kódolás mellett:

az 1. számjegy jelentése: fõosztály

az 2. számjegy jelentése: osztály

az 3. számjegy jelentése: csoport

az 4. számjegy jelentése: alcsoport

az 5., 6. és a 7. számjegy jelentése: pozíciók

Kézikönyv III. fejezet, 59.2 pontja helyesen:

A mezõgazdasági végsõ termelés sematikus ábrázolása

Kézikönyv III. fejezet, 72. pontja helyesen:

72. Készletváltozás (16) = 14 - 4 (vagyis készletnövekedés - készletcsökkenés)

Kézikönyv IV. fejezet, 117.2.2 pontja helyesen:

117.2.2 Termelési adók, behozatali vámok

A termelési adók és behozatali vámok abban az évben kerülnek könyvelésre, amelyben a fizetés ténylegesen lezajlott.

Kézikönyv IV. fejezet, 132.2 és 135 pontja helyesen:

mezõgazdasági tevékenységbõl származó, adózás elõtti nettó jövedelem összesen(040-046-047) helyett önálló mezõgazdasági tevékenységbõl származó, adózás elõtti nettó jövedelem (045-046-047)

Kézikönyv IV. fejezet, 136 pontja pótlólag befûzve:

136. A minden mezõgazdasági foglalkoztatott mezõgazdasági tevékenységbõl származó, adózás elõtti nettó jövedelme a 3-as számú táblázat alapján számítható:

(a vállalkozás adózás elõtti nettó eredménye) + (nem önálló tevékenység jövedelme) - (bérleti díjak és egyéb kiadások, természetbeni juttatások) - (kamatok). Magába foglalja a minden fizetett és nem fizetett munkaerõ munkabérét és a befektetett tõkéért a tulajdonosnak fizetendõ fiktív kamatot.

Kézikönyv V. fejezet, 154 pontja helyesen és kiegészítve (154.3):

154. Készletváltozás (16)

154.1 A készletváltozások esetén a készletnövekedést és -csökkenést a mindenkor érvényes termelési költségen (elõállítási áron) kell nyilvántartani, ill. a készletcsökkenést az újra beszerzés mindenkori költségén.

154.2 A 154.1 pontban megadott elvek gyakorlati közelítésére több módszer is kínálkozik attól függõen, hogy készletváltozások rendszeresen ill. erõsen ingadozva zajlanak-e le.

Átlagárak (éves súlyozott átlagok) alkalmazása a készletváltozások értékelésére feltételezi, hogy az éves készletmozgás egyenletes. Ez a növényekkel kapcsolatos készletezések esetén nem igaz, hiszen szezonális hatások figyelhetõk meg a termelésben, vagyis készletnövekedés csak a betakarításkor adódik, hasonlóan a készletek újrafeltöltéséhez.

Ezért a készletnövekedést az év fennmaradó részében az elõállítási költségen kell értékelni, hasonlóan a készletcsökkenésekhez. Ez utóbbi magyarázata: az újra beszerzési érték ill. a készletek újrafeltöltése még akkor is a betakarításkori értékhez kötõdik, ha egyenletes készletcsökkenést tételezünk fel az év során.

Az bevételezés és kiadás egymástól eltérõ értékelése feltételezi, hogy a meglévõ adatok ezen eljárást lehetõvé teszik. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor egy direkt készletértékelést kell végezni, vagyis minden készletmozgást azonos eljárás szerint kell értékelni a készletváltozás egyenlegének irányától függetlenül. Megjegyzendõ, hogy mindkét eljárás azonos eredményre kell, hogy vezessen, hiszen mindkét esetben az betakarított termékre vonatkozó elõállítási költségen kerül értékelésre az éves készletmozgás.

154.3 A borkészletek változásának értékelése

A készletértékelés elõírásainak szigorú alkalmazása a borkészletek változásaira oda vezet, hogy a bizonyos borfajtákra jellemzõ, tárolási idõvel arányos értéknövekedés (minõségi javulás) az NSZER-ben és a MSZR-ben nem mint termelés, hanem, mint tõkenövekmény kerülne kimutatásra.

A tárolás alatti értékváltozásnak két komponense van:

• egy ár- és
• egy mennyiségi (térfogati) komponens.

Az árváltozásokból adódó értékváltozások megegyezés szerint a tõkemozgásokhoz sorolandók, s a vagyonelszámolásban kell ezeket kimutatni.

A mennyiségi komponensre visszavezethetõ értékváltozások ellenben a termeléshez számítanak. A termékek minõségi változásból adódó értékváltozása nem árkérdés (NSZER 914). A borok érése is ilyen folyamatnak számít, noha lényegében nem térfogati változás, hanem minõségi változás lép fel. Egy adott évben elõállított és betárolt bor az idõ múlásával a bekövetkezõ minõségi változások hatására értékesebbé válik, vagyis az érlelés egyfajta termelési eljárás, melynek eredménye egy új termék. A minõségváltozásból elõálló értékváltozás a MSZR-ben idõarányosan, vagyis abban az évben, melyben keletkezett, mint pozitív készletértékváltozás számolandó el.

Ahhoz, hogy a borok érésébõl adódó értékváltozást ki lehessen fejezni, a mindenkori piaci árakat meg kell tisztítani az éves áringadozásoktól.

Ennek elõfeltétele, hogy ismerjük:

• a borok adott évben érvényes borvidékenkénti mennyiségét, minõségét, korát, ill.
• ezen tételek tavalyi árát.

Az ideális megoldás az lenne, ha az idei készleteket (mennyiség és minõség szerint), ill. a tavalyi egy évvel fiatalabb készleteket (mennyiség és minõség szerint) egyaránt a tavalyi, a minõségi kategóriáknak megfelelõ árakon értékelnénk és a különbözetet tekintenénk két egymást követõ év értékváltozásának. Így juthatunk el az éves boráringadozásoktól mentesített értékváltozás kifejezéséhez.

Ez az elméleti eljárás terjedelmes adatbázist követel meg, mely a tagországokban aligha áll rendelkezésre. Kérdéses az is, hogy valóban érdemes-e az értékmeghatározás érdekében ilyen volumenû munkát felvállalni.

Az MSZR lehetõséget lát az értékváltozás egyszerûsített, közelítõ jellegû meghatározására.

A készletek változása értékelhetõ azon korábbi árakon is, amikor is a bor betárolásra került. Ennek elõfeltétele a készletek kor szerinti megoszlásának ismerete. Mivel az értékesítések az éves telephelyi árakon kerülnek nyilvántartásra, így minden, a betárolástól az értékesítésig elõálló értékváltozás az értékesítési év végsõ termeléséhez számít idõbeli felosztás nélkül. Ezen eljárás eredményeképpen a úgy a minõségi javulás, mint az inflációs árhatások az értékesítés évében csapódnak le.

Egy másik lehetõség szerint a betárolt borok értékeléséhez azon telephelyi árakat kell figyelembe venni, melyek minõségileg értékesebb készletekre vonatkoznak. Így az érleléstõl várt értéknövekedés részben a betárolási év végsõ termelésében kerül kimutatásra. Azért csak részben, mert egy adott tétel nem a tényleges piaci értékén, hanem egy másik, azonos származású, de érettebb bor értékén kerül nyilvántartásra. A tényleges és kalkulált értékek közötti különbség tõkejövedelemnek számít, s magába foglalja az inflatorikus hatásokat. Ezen eljárás segítségével az elvárt értékváltozás idõben elõrehozható. Mivel az eljárás nem tesz különbséget a betárolt ill. értékesített borok kora között, ezért fel kell tételezni, hogy a minõségi borok piacán a borok korcsoportjai homogén eloszlásúak.

A két ismertetett eljárás egyike sem kínál lehetõséget arra, hogy az elvárt értéknövekedést idõben feloszthassuk: hiszen az egyik utólag, míg a másik elõre elszámolja az értékváltozást. Az a hátrány azonban mindkét esetben lényegtelen, amennyiben az érlelt borok tekintetében egyfajta idõben stabil termelést lehet feltételezni. Az elsõ eljárás információ igénye nagyobb, de az itt elvégezhetõ elemzések és értékelések is pontosabbak, hiszen figyelembe veszik a borkészletek korösszetételét. Azonban csak a második eljárás teremti meg annak lehetõségét, hogy az értékváltozás ár- és mennyiségi komponenseit (hacsak közelítõleg is), de szét tudjuk választani.

Az adatelérhetõség mai állása szerint mindkét eljárás elfogadható. Az eljárások közötti választás a statisztikai szempontok és a termelési szokások ismeretében a tagországok hatásköre.

154.4 Az állatállomány változásának értékelésekor nem játszik szerepet, hogy egy állat belföldi származású-e, vagy pedig növendékkorban importálták és itt nevelték fel. A belföldi üzembe való bekerüléstõl az állatokat úgy kell tekinteni, mintha a belföldi termelés szerves részei lennének.

154.5 Az állatállomány változásának év végi értékelésekor meg kell különböztetni a felhalmozás és a készletezés kategóriáit (96.1 és 98). A készletezett állatokat az adott állatkategóriában egy átlagos egyedre vonatkozó, születéstõl a vizsgált év végéig felgyülemlett költségek alapján (elõállítási költség) kell értékelni. Felhalmozás esetén az elv hasonló, azonban csak a tenyésztésbe vételig felgyülemlett költségek számítanak az elõállítási költségekhez.

154.6 Amennyiben egy állat importból származik, akkor az import árat tekinthetjük az eddig felgyülemlett költségek fedezetét jelentõ árnak (vö. 103 és 104).

154.7 Belföldi erdészeti termékek készletváltozásai (nyersfa) elõállítási áron/költségen értékelendõ. A kivágott fa esetén az elõállítási költségek között nem szerepeltethetõ a szállításhoz való elõkészítés (útszegélyhez továbbítás) költsége (152.5).